Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-05 / 235. szám
4 N ÉPÚJ S AG 1961. október 5, csütörtök Az osztályfőnöki óra tárgya: a német kérdés Csabán a Rózsa Ferenc GimnáJó reggelt, bácsi! zium I/d osztálya üres. „Tízperc” van, az ablak tárva, s özönlik befelé az őszi nap fényében fürdetett friss levegő. A lányök, fiúk a folyosón nyüzsögnek. A terem mégsem üres teljesen; egy lány térképet tart diáktársa elé, aki színes krétával rajzolta fel a táblára a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság és Berlin határait. Mire az osztály beözönlik, már előttük az óra „anyagának” a „képe”. Megérkezik az előadó és talán kissé tréfás hangnemben, ám annál komolyabban gondolva kérdezi az osztálytól; — Ki szereti az életet? Egyszerre lendülnek magasba a kezek: — Mindenki! Ebből a váratlan kis „népszavazásból” magától értetődően következik, hogy A reggeli órákban az eleki párt- bizottság üléstermében mintegy 25—30 Népújság-előfizetést szervező aktíva, párt- és tömegszervezeti vezető gyűlt össze, hogy megbeszéljék az eleki Népújságnap tennivalóját. Az aktívák megegyeztek abban, hogy elsősorban „a saját portánkon kell körülnézni”, hiszen sok olyan vezető beosztású ember van nül kapcsolatos — tehát a német kérdés, a német békekötés ügye is — mindenkit érdekel. A hallgatóság, Száraz Magda osztályfőnökkel együtt figyelmesen követi a tájékoztatást, melynek keretében végigvonul előttük a Hitler-fasiszta Németország legyőzésétől a mai két német állaim valóságáig ennek a kérdésnek egész története. Még világosabbá válik előttük, hogy a német probléma nem önálló, nem valami légüres térben lebegő dolog, hanem a világpolitika szerves része, a megoldásra váró nemzetközi kérdések egyik legsürgetőbbi'ke. Az emberiség békéjét fenyegető militarista, revansista bonni állam és annak eszköze, Nyugat-Berlin nem Eleken, akik nem olvassák a megyei pártbizottság lapját. A szervezés eredményeit délután 5 órakor beszélték meg, ahol kitűnt, hogy 50 fővel szaporodott az előfizetők száma. Az értékelés után a régi és az új előfizetők elmondták véleményüket lapunk munkájáról. Megállapították, hogy a Népújság egyre színvonalasabban kerül az olvasók elé. ^ állammal, vagy ha a nyugatiak makacskodnak, akkor a Német Demokratikus Köztársasággal. Aondacs Zsuzsának is volt kérdése, bátran el is mondta. A tájékoztató véget ér, de az I/d-t annyira érdekli a téma, hogy — noha egy óra körül jár már az idő — feledve éhségüket, sorra jelentkeznek véleményükkel, átgondolt, változatos kérdéseikkel. Van, aki kifejezésre juttatja mind- annyiuk kívánságát, hogy máskor is szívesen hallanának politikai kérdésekről előadást. H. R Három első osztály vesz részt a mezőgazdasági politechnikai oktatásban Szeghalmon (Tudósítónktól) A szeghalmi Péter András Általános Gimnázium három első osztálya az új tanévben részt vesz a mezőgazdasági politechnikai oktatásban. A gyakorlatoknál Szilágyi László és Somogyi Dénes aftonómus, valamint Kovács Endre technikus segít a tanulóknak. A politechnikai oktatást tovább akarják feljeszteni 1962-ben, és tervezik, hogy a gimnázium részére egy új épületet építenek a jövő évben. A tanulók a gyakorlati oktatást a Szeghalmi Állami Gazdaságban, a Béke és az Új Barázda Termelőszövetkezetben végzik. Ezenkívül van egy 12 holdas ifjúsági szövetkezet is, melyben a munkák egy részét saját erőgépükkel végzik. — Jó reggelt, bácsi! Nem tetszik tudni, hány óra van? — Jó reggelt, barátocskám! Tudom én. Nyomban meg is mondom: — háromnegyed nyolc lesz öt perc múlva. Látom a táskádról, iskolába igyekszel. Még idejében érsz. Jó tanulást! — Köszönöm, bácsi! Kezcsók- lom!... így maradt bennem ez a jelenet, amint tegnap, buszra várakozás közben láttam. Az esetnek egy apró, mások által talán észre sem vett zöngéje is volt. Tulajdonképpen erről szól mai jegyzetünk. Őszintén mondhatom, szívme- lengetően hatott az egész jelenet, ahogyan az ilyen segítő- készségű, szeretetteljes emberi megnyilvánulás hathat. Felnőtt és gyermek kölcsönösen tisztelettudó volt egymás iránt. Az ismeretlen bácsi többet is adott annál, mint ami ilyen esetben általában szokás. Nemcsak az időt közölte, hanem néhány közvetlen, biztató szót is fűzött hozzá. A „kis ismeretlen barátunkat” ez annyira meghatotta, hogy valami nagyszerűvel kívánta viszonozni, hát ezt mondta búcsúzásként, hogy kezét csókolom, ami gyermeki egyszerűsítéssel „kezcsókolomként” hangzik. S ekkor észrevettem a bácsi arcán azt az érzést, amit a kezétcsókolom bennem is kiváltott, a nemtetszés érzését. Istók uccse nem akarok ez ellen a köszönö-szó ellen támadni. Nemzedékek során annyira beivódott a köztudatba, hogy például magam is soha, senki másnak, de a nagymamának kéz- csóklommal köszönök. Mégsem szívelhetem. Talán ugyanolyan gondolattársítás hatására homorúit el az az iskolásfiút tájékoztató felnőtt, mint ami miatt én is elkomorulok, ha hallom. Miért e zordság? Mert abban a (Tudósítónktól) A körösladányi járási szociális otthon bővítésére ebben az évben több mint 200 ezer forintot fordítottak. Korszerű konyhát, új irodahelyiséget és egyéb épületrészt építettek. A jövő évben újabb épületrésszel bővítik a szociális otthon férőhelyeinek szá„csókolom az aranyos kacsáit drága nagyságosasszonyom,‘ múltban egy velejéig hazug, erkölcstelen társadalmi forma szegényt tipró haszonélvezőinek, eme haszonélvezők hímneműinek ez volt a kedvenc köszönése, a kis-, nagy- és méltóságos asszonyokat bűvölö-bújoló, kegyeiket elnyerő konvencionális hazugsága. Mert miközben így bókoltak, magukban ékszert súlyoltak, pénzt számoltak és női becsületre vadásztak. (Persze női partnereik sem voltak különbek.) Ugyanekkor ezek a kezicsókolomos úriemberek cselédlépcsőre parancsolták a nép lányait, és elvárták, hogy a terhes pórasszony térjen ki előlük az utcán. — Másrészt a szolgasors, a megalázkodás szörnyű bélyegét hordja magán az a „kezicsókolom”. Annak idején a nép legelesettebbjei szájából bugyborékolt elő az úr felé, sőt valódi kézcsók is követte. Vén férficselédek görnyedtek nagyságos ficsurak kezefeje fölé, csakhogy ebsorsra ne jussanak a családjukkal. Semmi büszke, szép, megbecsülő nincs ebben a „kezicsókolom”-ban. A hazugság, meghunyászkodás, behízel- gés ízeit hordja, Persze, az elmondottak után is mindenki úgy használja ezt a köszönést, ahogy neki jólesik. Váljék egészségére. Az ám! Az egészségről jut eszembe, hogy a kéz igen tiszteletre méltó, eleven szerszámunk, de azért közvetlenül ne nagyon csókolgassuk, hiszen vele annyi mindent cselekszünk, hogy azok a huncut „bacik” akkor is megtalálják, ha százszor mossuk is. Meg aztán a mi világunkban az egymás iránti szeretet és tisztelet- adás kifejezésére annyi szép, egészséges lehetőség akad. mát. Ezzel a jelenlegi 65 gondozott helyett százan kapnak ellátást a szociális otthonban. Az új épületrészre és az otthon további bővítésére több mint egymillió forintot fordítanak 1962-ben. A fejlesztéssel egy időben teljesen új bútort és egyéb belső berendezést vásárolnak az otthon részére. Figyel az osztály. A német kérdés minden diákot érdekel. minden olyan kérdés, válhat a harmadik világháború ki. robbantójává. A háborút minden- amely az képpen meg kell akadályozni, s emberiség, s benne az egyénnek ennek egyik hatásos módja — bé- sorsávál közvetve vagy közvetle- keszerződést kötni mindkét német NÉPPJSAG-NflPOK Eleken megkétszereződött a Népújság olvasóinak száma Huszár Rezső Bővítik a körösladányi szociális otthont A folyosón KRESZ-táblók. Szí. nes rajzok, ábrák. Amott egy „meztelen” gépkocsi. Valóban az — karosszéria nélküli, régi típusú Opel tan-alváza. A műhelygyakorlati teremben elvágott motor- és autóalkatrészek. — Ez egy Csepel-motoré — látja, így működik. — Aztán egy úthálózattábla jelzésekkel, lámpával és járművek makettjével. Segítik már, hol vagyunk? Igen, az Autóközlekedési Tanintézet iskolájában Szegeden. Itt tanítják Csongrád és Békés megye jövendő gépkocsivezetőit. Az elméleti oktatóteremben éppen feleltet Lovászi Sándor oktató. — No, fiam, mondja csak, mitől kaphat hamis levegőt a karburátor? U eszült csend a válasz. Az- tán... mondja, mondja, szinte már jegyezni sem tudom, hogy akkor, ha rossz a tömítés, vagy a fojtószelep-tengely és még kapásból vagy három esetet. Aztán újabb kérdés. Üjabb felelet. Néha még akadozik, s a kérAhol a jövő dezett el-eltűnődik. Máskor meg villámgyorsan vágja rá. A tanulók között több korosztály található. (Az alsó korhatár 18 év.) A legfiatalabbak egyike a k9 éves Sitkéi József. — Most ő volt a „megbízott tanár” — súgnak össze mögötte. _ ? — Amikor valamelyikőnk nem tud egy-egy anyagrészt — s ez felelés közben kiderül — a tanár megbíz egy külön alkalmi tankör- vezetőt, vele aztán átvesszük a kritikus részt — magyarázzák. Sitkéi József a Békés megyei Pusztaföldvárról jött a tanfolyamra. — Eddig tsz-ben dolgoztam. Kedvet éreztem a gépkocsivezetéshez. S úgy látszik, könnyen megy a tanulás is. — Személyből már le is tettem a vizsgát. Persze vissza akarok menni majd a tsz-be, csak gépkogépkocsivezetői tanulnak lyam mellett más oktatás is folyik. Szakmai továbbképző — ga- rázsmesteri, autóvillamossági és porlasztóbeálílítási tanfolyam. Tacsira. S ha ötösre sikerül vizsgáznom, megfelelő gyakorlat után beiratkozom a középfokú gépkocsivezetői tanfolyamra. Bacsa Sándor úgy mondja, tud. ja már, hová helyezkedik el. — A hódmezővásárhelyi Bem Tsz elnöke Ígérte, csak legyen meg a jogosítványom, felvesznek. — És azelőtt? — A Gépjavító Vállalatnál voltam hegesztő. Kiléptem, mert kilenc hétre, még az oktatás tart, nem engedtek volna el. Én pedig meg akarom ezt a szakmát tanulni. Mozgalmas, érdekes munkakör a gépkocsivezetőé. Nyilí’ értelmes arcú fiú Horváth István. — Békéssámsoni vagyok. Ott. dolgoztam a gépállomáson, mint traktoros. Majd csak most megyek katonának. S ha letelik a katonaidő? Vagy ott maradok akkor is sofőrnek, vagy visszamegyek a gépállomásra. István sokoldalú fiú — mondják társai. — Mozigépészi vizsgája is' van már. A balástyai Gémes Ferenc is vissza akar menni előző munkahelyére a Felsőgajgonya Tsz-be. — Most vesz a tsz egy gépkocsit, hát majd új lesz a sofőr is — mosolyog. Meg jó az, ha tud az ember vezetni, hátha veszek egy kocsit magamnak is. — Nagy terveid vannak! — nevet a többség. — Miért? Nem is olyan drága... — így az optimistábbak. A felgyői Gémes József eddig is gépkocsin dolgozott. Rakodó volt. Most előbbre ül eggyel! Az orosházi Gombkötő Antal bányavidékre akar kerülni. zen a tanfolyamon 80 hallgató vesz részt. Tantárgyaik között szerepel a közlekedésrendészet, műszaki elmélet, a vezetés és a politechnikai oktatás. Azt már az intézet vezetőjétől, Polgár Istvántól tudom meg, hogy a hivatalos gépkocsivezetői tanfonítják a nemhivatáso® gépkocsivezetőket is (hat hét alatt) s népszerűek a négyhetes motoros tanfolyamok. — Mindössze 150 forint a részvételi díj, s ezért kapnak a hallgatók 30 óra közlekedésrendészeti és 20 óra műszaki elméleti alapismereti oktatást. Aki elvégzi, alapos tudással, kisebb baleseti veszéllyel „kerül ki a forgalomból”. Az intézet előtt néhány Moszkvics meg tehergépkocsi, rajta a jól ismert felirattal: „Tanulóvezető”, eülünk. A volán mellé Laki János tanuló. Mellette az oktató. Nagy zökkenővel, bizonytalanul indul a kocsi. Útközben még gyakran sorolja az oktató az utasításokat és a hibákat. — Több gázt! — Megint elmaradt a jelzés! — Előzze meg azt a lovaskocsit! — Nézzen jól körül.., De azért mór megy az autó... Kádár Márta
