Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-25 / 252. szám
NtPŰJSÁG 1961. október 25., szerda Filléres igazság A füzesgyarmati tsz-ek magukénak érzik a művelődés hajlékát Lassan-lassan az utolsó levelek is eltépik magukat águktól, de semerre sem érződik az elmúlás hangulata. Gyötri a szárazság a földeket, mégsem képes tehetetlenné ijeszteni az embert. Népek és gépek sokadalma birkózik a határban a mostoha időjárással — megy, halad a betakarítás és mag alá morzsolódik a traktorvonta ekt vasa alatt a makacs- kodó talaj. Mire e sorok napvilágot látnak, lehet, hogy a mezők szélkavarta pora már a múlté, s eső áztatja a szomjas világot. És most, amikor tanúi lehettünk filmen, televízióban, írásban, szóban az emberiség jelenét és jövőjét irányító pirosló erő nagy kongresszusának, arra is gondol az ember, hogy nem lehet messze az az idő, amikor azok dirigálják a felhők járását, akik soha semmilyen körülmények között sem akarnak alulmaradni a természettel szemben. Százak, ezrek, milliók kívánnak behatolni titkaiba, s eközben a maguk növekvő erejének a rejtelmeibe is. Hogy mielőbb így legyen, arról a művelődés falusi’ hajlékai is gondoskodnak így vagy úgy, de mind erőteljesebben. Persze, hogy ezt tehessék, nem szabad őket magukra hagyni sem erkölcsiekben, sem anyagiakban. A talaj is úgy terem bőségesen, ha megadják neki, ami jár. Hallottuk, hogy a füzesgyarmati termelőszövetkezetek maguk sietnek a községi művelődési otthon segítségére. Hogyan, miként? Ennek a meg- tudakolásáért igyekszünk Gyarmatra. Fél három körüljár az idő, mikor a kinézetre takaros otthonnak az irodai részébe nyitunk. Akit bent találunk, Eke Margit, a gazdasági ügyek intézője, éppen ebédelni készül. Az igazgató pedig fél óra múlva érkezik ebédről. Minden kapacitálásunk ellenére Eke elvtársnő „megvár az ebéd” jelszóval marad még, hogy addig se legyünk tájékozatlanságban, amíg az otthon vezetője megérkezik. Sok' érdekeset tudunk meg. Például azt, hogy az előző igazgató, aki járási felügyelői posztról jött ide, amilyen jó volt felügyelőnek, annyira bátortalanul tett-vett itteni munkakörében. Volt egy színjátszó- meg egy tánccsoport és a foto-szakkör. Ennyit talált, neki elég volt, nem fejlesztett, nem gazdagított semmit. Kapcsolata a tsz-ek népével semmi sem volt. Most idehoztuk ezt a fiatalembert — mondja így, ilyen jóleső közvetlenséggel Eke elvtársnő —, meglátjuk, mi lesz. Bízunk benne, hiszen ha pesti mechanikus is, de ért a kultúrához. Kérdő pillantásunkra sietve magyarázni kezdi, hogy ki és miféle is az új igazgató, a Szentesi Károly. Idevalósi ő, itt érettségizett, aztán felment Pestre. A Finommechanikai Vállalatnál dolgozott évekig és közben az üzem kulturális életének egyik mozgatójává lett. Bekerült a Postás Központi Táncegyüttesbe is. Most 24 esztendős, két hete, hogy átvette „hivatalát”. Miközben kíváncsian várjuk Szentesi elvtársat, akiről látatlanban is már ennyi érdekességet tudunk, érdeklődéssel hallgatjuk Eke Margitot. Bizony igaz a hír, amit még Csabán hallottunk, hogy ez a művelődési otthon az első a megyében, s talán az országban is, amelyik jelentős és állandónak Ígérkező anyagi támogatást kap termelőszövetkezettől, illetve kettőtől is, mert az Aranykalász és a Vörös Csillag egyaránt segíti. — Ez a támogatás nagyon fontos dolgot, döntő változást bizonyít — emeli fel hangját tájékoztatónk —, a tagság bizalmát a tsz-ük erejében. Két és fél évig voltam könyvelő a Vörös Csillagban, méghozzá a legnehezebb időkben, az alakulás utáni időszakban. Sokan ijedtek meg akkor a nehezétől, s húzódtak elfele városokba, üzemekbe. Űj volt nekik még nagyon a szövetkezeti élet. Most meg olyan itt a hozzáállás elvtársak, hogy csak na! így történhetett, hogy a Vörös Csillag-beliek az idén ötvenezret, az Aranykalász tagjai pedig harmincat szavaztak meg, ami összesen nyolcvanezer forint. Szép ösz- szeg, bólintunk rá, no meg arra a még szebb valamire, amit közösségi öntudatnak neveznek. Közben ránk nyit Szentesi Károly, az ifjú igazgató. Fiatal arc, hátrafésült haj, magabiztos tekintet, ez róla az első benyomás. Átgondoltan, megfontoltan beszél, ez pedig később a második, ami személyében megragadja a figyelmünket. Jóétvágyat kívánással búcsúzunk előzetes tájékoztatónktól és már folytatódik is a téma az „új szereplővel”. Szentesi elvtárs meggyőződéssel mondja: — Óriási jelentőségű ám, hogy bennünket két termelőszövetkezet anyagilag patronál. Azelőtt legfeljebb 10—15 ezer forint állt évenként az otthon rendelkezésére. Ekkora községben, mint a miénk, ennyi pénz még „belemenős” vezetésnél is kevés lett volna a gazdálkodáshoz. Most meg ennek az ötszörösével siet az Aranykalász, meg a Vörös Csillag a segítségünkre. Az előbbi 30 ezerrel, az utóbbi meg ötvennel. A jövő művelődési évadban sem marad el a támogatásuk. De segítenek ők másként is, nemcsak pénzzel — csillan fel a fiatal igazgató szeme. Az Aranykalász-beliek a televízió alá asztalt, illetve az anyagát adták. Boros Zsiga bácsi, az elnökhelyettes, azt mondta a tsz-irodistáknak, akik tolmácsolták kérésünket, hogy „Adni kell, hiszen a művelődési ház a miénk is.” A Vörös Csillag elnöke, a Barkóczi Pali bácsi pedig minden további nélkül ideengedte egy napra a tsz festőit, hogy a színpad körül rendbe, hozzák a falakat. — Nézzünk körbe — invitált a házigazda és már indulunk, hogy lássuk, milyen az az otthon, amelyiknek a felvirágoztatásába két szövetkezet is „pénzt öl”. A színpaddal kezdjük. Ezen még van mit rendbehozni. A függönye foltozott. De előzőleg már mutatta Szentesi elvtárs az új, gyönyörű elő- és körfüggönyöket. A Jókai Színház egyik kint járt szervezője megígérte, hogy mire az első előadást tartanák, a színpadot függönyöstől, világításostól üzemképessé teszik. Az előadóterem akármelyik járási művelődési ház díszére válnék, oly nagy és szép. Parkettázása annak idején — felújításból — 60 ezer forintba került, de egy életre bírja! Egyéb helyiségek dolgában bizony mostohán vannak, holott, ha az eddig csupán lézengő szakköri életet ki- terebélyesíteni akarják — mert akarják —, bizony meg kellene toldani a ház végét. — Nos, igen kedves igazgató elvtárs, ha már itt tartunk, kíváncsian kérdezzük, hogy mi minden okossal, elevenséggel kívánják megtölteni a füzesgyarmati művelődési otthont? 4 művelődési bizottság nagyon számít a község népművelésében az otthonra. Legfontosabb talán az. hogy a most még szétszórt kulturális erőket egyesíteni szeretnék. Jelenleg a területi KISZ és a KISZ-alapszervezetek, ki-ki a maga helyén, szinte külön kultúréletet élt. Miért? Mert még senki sem próbálta velük megértetni, hogy például széttagoltan egyik sem tud olyan színvonalas, erős, eredményesen működő tánccsoportot, zenekart, énekkart, színjátszógárdát vagy bármi mást életben tartani, mint összefogóttan. Ennek most a tárgyi feltételei is megvannak. A területi KISZ- ház Ifjúsági házzá is vált és ott van egy udvaron a művelődési otthonnal. A kulturális együttműködésre ennél szerencsésebb helyzet el sem képzelhető. Boldogok lehetnek a füzesgyarmati fiatalok, hogy végre közösen művelődhetnek és szórakozhatnak. Bízunk abban, hogy mindazok, akiken a község kultúr életének egészséges fejlődése múlik, sem akarva, sem akaratlanul nem lesznek kerékkötői. A művelődési ház nemcsak a fiataloké. E tekintetben vajon milyen tervekkel készül a község színe elé állni a művelődési bizottság égisze alatt működő otthon? Szentesi elvtárs, annak ellenére, hogy oly rövid ideje igazgató, s fiatal is, mégis jól tudja, hogy a népművelésnek, s közvetlenül az ő területüknek milyen nagy szerep jut a felnőttek tudat- formálásában. A TIT-tel kötött szerződésben például tíz ismeret- terjesztő előadás szerepel a politikai tájékoztatók, a tudomány, a mezőgazdaság és az irodalom köréből. Többek közt Füzesgyarmat története is, a múlt és jelen hasznos egybevetése okából. A szakkörök, a színielőadások, különféle népszerű tanfolyamok, kulturált szórakozási lehetőségek és mindaz, ami egy művelődési otthon keretei közt a szocialista művelődést szolgálja, a község, a termelőszövetkezetek népének rendelkezésére fog állni. 4 helybeli rendezvények tsz-gyűlések, tsz-vacsorák és minden más nagy, közös megmozdulás itt, az otthonban talál hajlékot. — Tudjuk, hogy fel kell az igényt az emberekben ébreszteni a művelődés iránt, s ezeket az alkalmakat is megragadjuk ahhoz, hogy a füzesgyarmati felnőttek és fiatalok mindjobban magukénak érezzék ezt a helyet — halljuk búcsúzóul. Valóban jól látja Szentesi elvtárs. Most már a megvalósításon a sor. Hadd érezze Füzesgyarmat termelőszövetkezeti népe mindennap egyre jobban, hogy elsősorban önmagának segít, mikor a művelődési otthonra is áldoz a jövedelméből. Huszár Rezső Hatmillió forint értékű tollat exportálnak megyénkből Megyénk termelőszövetkezeti gazdaságaiban és a háztáji portákon évről évre több viziszár- nyast nevelnek. A libák és kacsák nemcsak a húsértékesítéssel, de tollúkkal is jelentős jövedelemhez juttatják a gondos tenyésztőt. A termelőszövetkezetek és a háztáji gazdságok több mint hatmillió forint értékű tollat adnak ez évben a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központjának, aminek jó részét külföldre szállítják. Az orosházi Űj Élet Tsz például ötezer libát nevelt s csupán a tollért 150 ezer forint lesz a jövedelem. A sarkadi Lenin Tsz, a békéscsabai Kossuth. Petőfi, a mezőmegyeri Hunyadi szintén jelentős összeget vár tollért. Pár percre nehéz, nyomasztó csend ült a szobára. Az asszonyok rémülten néztek az asztal felett farkasszemet néző férfiakra. Bakosáé lassan férje felé húzódott, akinek ökölbe szorult keze félelmetesen emelkedett fel. — Szóval... kié a juss?! — húzta fenyegetően a szavakat Bakos Bálint, s szemei Baltás Tómra, a fiatal sógoréra villantak. — Közös... közös az úristenit, ha mondom! — vágott vissza Baltás Tóni. Hangja betöltötte a kis tanyai szobát, fiatal felesége meg kisfia ijedten léptek mellé. Hirtelen íört ki a veszekedés. Néhány napja még nyoma sem volt ellenségeskedésnek a két család közt. Talán maguk sem tudták volna megmondani, hogy jutottak idáig. A temetés után történt, amikor az öreg Kecskést, a két feleség nagybácsiját eltemették, és az örökség elosztására került a sor. A pár hold földecskét azonnal beadták a közösbe, de egy nagy kre- denc meg öí-hat rozzant bútordarab, ami a halott után maradt, sehogy sem találta meg gazdáját. Bakos Bálint felesége, idősebb lévén, tartotta magát a „jusshoz”, ami annak idején neki volt szánva stafírungnak, de nem kapta meg. Húga sem hagyta „kisem- mizni” magát. — Legalább emléknek legyen valami a miénk... — mondogatta. — Még mit nem... sohasem ment még látogatóba sem az öreghez... — védekezett Bakosné, míg végül a férfiak is belekeveredtek az asszonyok harcába. — Majd én rendet csinálok! — kiabálta Bakos, Baltás Tóni tanyájába rohanva. — Az én tanyámban nincs mit rendezgetni!... — dühödött fel Baltás Tóni is. Már-már úgy látszott, az asszonyok szeme láttára mennek ölre. Péterke, BalAz Akadémiai Kiadó legújabb terméséből kiemelkednek Mikszáth Kálmán összes művei kritikai kiadásának most megjelent kötetei, amelyek a nagy író utolsó regényét, A fekete várost, továbbá Mikszáth levelezését fog. lalják magukban. A nagyüzemi gazdálkodás kéríás Tóni kisfia sírva kapaszkodott anyja ruhájába. — Talán nincsen min aludnotok meg ennetek? — próbált gúnyolódni Bakos, ökleivel az asztalra támaszkodva, mintha menten fel akarná dönteni. — Nem-e?! — csattant Baltás Tóni hangja. — Hát ki akar televíziót venni?... talán te?... — kezdett ő is gúnyolódni, vigyázva, hogy ő magasodjon jobban az asztal fölé. — A keservesit!... — szaladt ki Bakos száján önkéntelenül. — Széles vállai fenyegetően rázkódtak meg, a kis Péterke ismét hangosan felsírt. — És mégis kötöd magad azokhoz a... a lomokhoz? — hörrent Baltas Tóni felé, tehetetlen haragjában nagyot csapott az asztalra. — Én előttem ne verd, hallod?! — dühöngött Baltás Tóni, eltolva belékapaszkodó feleségét. — Az igazság az enyém... érted?! — süvöltötte kivörösödött arccal — ... még ha filléres is!... — tJgy! Hát tudod mit?... — csapott az asztalra Bakos. — Kifizetem!... nesze... tízszeresen! — ordította, és zsebébe nyúlva, maréknyi aprópénzt dobott az asztalra. A pénzek csengve gurultak szét, lepotyogva a földre, de senki sem mozdult utánuk. Baltás Tóni arcán sápadtság futott végig. Mereven bámult sógorára, aki tétován nézte a szertegurult pénzeket, ajkai erőtlenül nyíltak ki. — Szégyen... szégyellem magam... — suttogta, s erőtlenül rogyott le székére. Szemét lesütötte, csak hatalmas markai nyúltak remegve a hozzá húzódó Péterke felé. Ebben a pillanatban már nem haragudott senkire, semmire, csak a szégyen, a ki nem mondott vád zakatolt benne... Wegroszta Sándor dései című sorozatban Dimény Imre Mezőgazdaságunk traktorszükségletét meghatározó tényezők című munkáját jelentette meg a kiadó. A Terra útiszótár-sorozatának második tagjaként a Magyar- orosz és Orosz—magyar útiszótár hagyta el a nyomdát. GYW Mielőbb keresse fel méretes üzletünket a Komlóval «zemben és adja fel őszi és téli cipőrendeléseit. Választékos bőranyag! Figyelmes kiszolgálás! Javító részlegeink Gyulán és a járás egész területén u. m. Elek, Doboz, Kétegyháza, s Gyulavári községekben mindenféle javítási munkát gyorsan és pon tosan végeznek. 534 A fekete város és Mikszáth levelezése az Akadémiai Kiadó új könyvei között
