Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-19 / 221. szám
4 N ÉP ÚJ S Áa 1961. szeptember 19., kedd a c$4Utáti Ufatyvtáibatt Csorváson, a Rákóczi úton, egy három méter széles, 6 méter hosz- szú helyiségben kapott szerény otthont a községi könyvtár. Egyszerű, dísztelen külső, kopott polcok, rajtuk 1805 kötet; „.... ezredek Ész napvilága mellett” alkotott remekművek. Néhány szék, egy hosszú asztal; az asztal mögött fiatal, munkáját rajongásig szerető könyvtáros, Kiss György ajánlja nap mint nap „a bölcsek és a költők művelt”, adja a betűre éhes ifjaknak és öregeknek azt, amit „.,. a tapasztalás aranybányáiból kifejtett az idő .. Egy kis statisztika Kilenc óra. Kinyitott a könyvtár. — Ilyenkor kevés még a látogató, majd tíz óra után szaporodnak meg — tájékoztatott Kiss Gyurka. Ezeket a „holt perceket” felhasználtuk hát arra, hogy a számok tükrében megvizsgáltuk a könyvtár munkáját. Az óv első napjaiban ezeken a hasábokon „A kultúra nyomában Csorváson” című cikkemben a könyviárról is írtam. Akkor még csak 1200 kötet sorakozott a polcokon és a kölcsönzött könyvek száma alig érte el a 10 ezret. — Ma a tanács és a helyi földművesszövetkezet segítségével — 1805 kötet között válogathatnak az emberek. És ők — válogatnak is! január 1-től 14 500 kötetet adott ki Kiss Gyurka. A napi kölcsönzők száma 25—30 fő; a könyvforgalom 80—100 kötet. A 470 állandó olvasó foglalkozását tekintve, a következőképpen oszlik meg: 40 százalék földműves, 10 százalék munkás és értelmiségi, 50 százalék tanuló.:. Jókai „toronymagasan” *'*' ’ vezet Mikor idáig jutottunk e szívet melengető számadatokkal való ismerkedésben, bekopogott az első „ügyfél”, Varga Pál, a péküzem dolgozója. Sietett, fontos elintézni való várt rá. Kiss Gyurka azonban a nagy sietés közben is talált időt arra, hogy távirati stílusban „kikérdezze” a visszahozott könyvekről. A rövid, de határozott feleletek megnyugtatták a könyvtárost: Varga Pál alaposan elolvasta a kölcsönzött könyveket... Ezután megkapta a kért műveket: a legendás hírű lovas hadvezér, Bugyonnij önéletrajz-regényének első részével, A megtett út-tal, Claudius Zöld olajfák, kopár hegyek és Fekete Gyula Kék sziget című regényével a hóna alatt távozott... Most már egymásnak adták az emberek a kilincset. Szinte egyszerre érkezett Farkas Györgyné és id. Melich András nyugdíjas. Gyurka, a könyvtáros, megismételte az előbbi „kérdezz — felelek”-et (később elmondta: azért csinálja ezt, mert így megtudja: mi érdekli leginkább az olvasókat, s legközelebb már a „szájízük” szerint tud ajánlani), és hozta az új könyveket. Farkas néni Stendhal Vörös és fekete című regényével és Jókai Kárpáthy Zoltán-jával, a 78 éves Melich András bácsi Csornai Zoltán Titok a világ tetején című fantasztikus regényével tért haza ezen a délelőttön... Amikor délre szóltak a falu harangjai, már íizenketten cseréltek könyvet. És a tizenkét olvasóból nyolc Jókai-regényt vitt! A könyvtárostól tudom: Jókai „toronymagasan” vezet az írók között. Jókai- kötet nagyritkán van berm a polcokon ... Egy délelőtt szerzett és délután csak megerősödött tapasztalatról is szólok: voltak olyan percek, amikor alig lehetett mozdulni a szűk könyvtárhelyiségben. Hiába, valamikor még ez a terem is elég volt, de ma már kinőtte a falu! Üj, nagyobb otthonba kellene költöztetni a könyvtárat.., A délután a diákoké A 60 perces ebédszünet után 1 órakor ismét a könyvtárban ültünk. Kora délutáni csend volt, Kiss Gyurka kedves könyvtár-történetekkel „traktáit” és a törzs tagokról beszélt. Szeretettel és tisztelettel említette a 75 éves Gyarmati Lajos bácsi nevét, aki vallás- és filozófia- történeti, csillagászati könyveket és útleírásokat olvas; örömmel mutatta be Szeles Ferenc és Iva- nyics Katalin tanulókat, akik könyvolvasásban már legalább három évvel előbbre jutottak társaiknál ... Ide kívánkozik Rákóczi Jánosné története is. Az egyik kölcsönzési napon nem sokkal a déli zárás előtt érkezett. Ezekkel a szavakkal fordult a könyvtároshoz: — Siess, Gyurikám a könyvekkel, mert még a kenyérboltba is mennem kell. De oda csak a könyvtár után megyek... c4 phzők Nincs kedvem kinézni a motorvonat ablakán. Az üveg mocskos. Keresek néznivalót a kocsi belsejében. Az utasok többsége Gyula,ról Békéscsabára igyekvő „vándormadár”, Tíz évből csaknem egy évet ezekben a vonatfülkékben töltenek el, utazással. Van aki könyvet olvas, a másik újságot böngész, néhányan a piszkos ablakon keresztül elgondolkozva nézik az ősziessé vált tájat. Szerettem volna elterelni a figyelmem a piszokról, de nem sikerült. Ahogy az ablakra pillantok... ismét eszembe jut... Valaki hanyag; valaki nem ellenőriz, valakik mulasztanak. Azon kapom magam, hogy kezdek kételkedni a MÁV precíz- ségébén. Megérkezik a kalauz. Szigorúan ellenőrzi a jegyeket. Valakit figyelmeztet valamire. Az utas belátva mulasztását, meghajlik a vasúti forgalom rendjének őre előtt. Az alÉakok változatlanul piszkosak és most már tegyük hozzá; a szerelvényen nem egy közöttük rossz is, nem lehet lehúzni vagy felhúzni... A békéscsabai állomáson a mellékhelyiségek bűzösek — kapcsolódik gondolatom következő láncszeme az előbbihez és már nem tudom megállítani a kiváltott láncreakciót, folytatódik a gondolatsor tovább. Gyulán a moziban régen különböző szerekkel üdítették a levegőt és szellőztettek a felső ablakokon keresztül is. Manapság ilyesmivel senki sem törődik... A megyének számos cukrászdájában, utasellátókban, talponállókban és csárdákban a legyek zavartalanul tenyésztek és tenyésznek, amíg az időjárás nem tesz pecsétet sorsukra.... Valaki mulaszt, valaki nem ellenőriz, valaki hanyag... Boda Zoltán Három óra tájban újra benépesedett a könyvtár. Jöttek a ddá-, kok. A délután az övéké. Araczki Marika gimnáziumi tanuló Aiexej Tolsztoj Golgota című regényét hozta vissza. Tetszett neki a regény; különösen a két nővér, Dása és Kátya alakja nőtt közel a szívéhez. Most az orosz irodalom másik nagy óriásának, Dosztojevszkijnek regényével, a Fehér éjszakák-kal ismerkedik. Gyuri — ilyen a jó könyvtáros — előre felkeltette az érdeklődését: ebben a műben is szerepel egy nagyon kedves nőalak: az álmodozó, magányos Nasztyenka, akit — akárcsak a két nővért — biztosan megszeret... Lassan megnőttek az árnyak. Odakinn alkonyodott. A két utolsó olvasó — Szállási András állami gazdasági dolgozó és Farkas Irén tanuló mögött is becsukódott az ajtó. Befejeződött a könyvtár egy napja. Huszonnyolcán keresték fel a napon. A huszonnyolc olvasó 75 könyvet kölcsönzött... A könyvtáros álma és tervei Ajtózárás közben kérdeztem meg Kiss Gyurkától: — Mondd, ha az a bizonyos „jóságos tündér” felkeresne, te mint könyvtáros mit kéméi tőle? Gyurka gondolkodás nélkül válaszolt: — Nagyobb, szebb könyvtárat, ahol lenne olvasóterem és ahol meg lehetne valósítani a szabad- polcos kölcsönzést... — Céljaid, terveid? — Vannak. Fő célom: a falu lakosságának 20 százalékát bevonni az állandó olvasásba. A tél folyamán pedig felolvasásokat, irodalmi ankétokat akarok szervezni ... Egynapos tapasztalatom után nyugodtan írom le: hiszek abban, hogy Kiss György, a csorvási könyvtár vezetője valóra váltja tervét. Bracsok István Jóleső cáfolat Politizáló nép lettünk, mond- natná valaki, arra gondolva, hogy az urak Magyarországában a dolgozó tömegek többségét az uralkodó osztály gondosan elszigetelte ennek lehetőségétől. Annak idején még plakátokon is hirdette az egyszerű emberek felé: „Ne politizálj!” Nyilván nagy veszélyeket rejtett magában az, hogy a nép egyszer csak aktívan beleveti magát a közéletbe és félrerúgva a kisebbség érdekét, a maga követeléseivel áll elő. A külügyekben is ellentétbe került volna a „felsőbb politikával”. A drágán fizetett tanulságok és kommunista fiai hívták fel népünk figyelmét arra, hogy nincs szabadság politizálás, politikai öntudat nélkül. Tudni és látni kell, hol a helyünk a világban, miként kell dolgoznunk, tanulnunk és előre haladnunk. Ma már a politizálás falun sem „úri huncutság” többé. Szó sincs arról, hogy e tekintetben sem mehetnének még jobban a dolgok, de például a hazalátogató régi amerikai magyarok lelkendezve újságolják, hogy itt az „óhazában” az egykor tájékozatlan vagy közömbös emberek, például a falubeliek, milyen magától értetődő természetességgel politizálnak és milyen okosan, világosan, maian! Jóleső cáfolat ez az itt-ott felbukkanó kijelentésekre, hogy „nem érdekel a politika”, „úgysem az történik, amit akarunk”. Külterjesen gazdálkodó agrár jellegű országból ipari jellegű országgá nőttünk. Nincs éhező, nincs mezítlábas, ellenben soha ennyi jólöltözött ember nem népesítette be a Duna—Tisza táját. Soha ennyi diák, soha enynyi mérnök, orvos, tervező és tudós nem élt hazánkban, mint ma. Soha ilyen rohamléptekkel nem haladtunk előre. Hát nem az történik, amit mi akarunk? Ki akarhat mást a milliók közül? Űjabb jóleső cáfolat arra, hogy „nem érdekel a politika”, hogy a mai igazán mozgalmas nemzetközi helyzetben olyan emberek is érdeklődnek a bel- és külpolitikai események iránt, akikről valóban úgy gondolhattuk, hogy nem nagyon érdekelheti őket. Egyik nagymama azt kérdezte a nejétől, hogy „miért nem adja Hruscsov oda Aden- auernak a másik Németországot, akkor béke lenne”. A vő aztán elmagyarázta a való helyzetet, azt, hogy a „másik Németország” nem Hruscsové, hanem a szabad németeké, akik éppen úgy nem adják oda Adenauernak, mint a nagymama a virágoskertjét egy garázda jött-ment- nek. Az is jóleső cáfolat, hogy az iskolások mindinkább érdeklődnek a világesemények iránt. Eddig róluk is olyan vélemények voltak, hogy többségüket minden egyéb, csak éppen a politika nem érdekli. Ennek éppen az ellenkezője derült ki. Még az általános iskolások sem akarnak kimaradni a rohanó események ismeretéből. Nem egy akad köztük, aki úgy ismeri a német helyzetet, mint egy nagy. A párt nyomban felismerte ezt az igényt és már szerveződnek megyénk iskoláiban az olyan osztályfőnöki órák, melyeknek tárgya külpolitikai beszámoló. Népünk még gyermekeiben is nagykorúvá nőtt! Huszár Rezső Nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelesség is Alkotmányunk 59. §-a kimondja, hogy „A Magyar Népköztársaság polgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdítása”. Az alkotmány — mint alaptörvény — ezen pontja alapján államunk a büntető és polgári jog eszközeivel részletesen szabályozza és biztosítja a társadalmi tulajdon védelmét. Egyrészt büntetéssel fenyegeti, másrészt az okozott kár megtérítésére kötelezi a törvény a társadalmi tulajdonban kárt okozókat. A jogi védelem mellett azonban nagy jelentősége van az erkölcsi nevelésnek is. A szocialista erkölcs és jog szorosan összefügg, mert a szocialista jog fejlődése során számos erkölcsi tételt alakít át jogszabállyá, ugyanakkor a szocialista jog „... segíti a jogi szabályoknak erkölcsiekké való átalakulását”. Ezen összefüggésből következik, hogy a szocialista jog jelentős részének nemcsak jogi, hanem erkölcsi tartalma is van. A jogi és az erkölcsi szabályok érvényesülése között a leglényegesebb különbség az, hogy a jogszabályok betartását az állam kényszerítő ereje, míg az erkölcsi szabályok betartását a belső meggyőződés és a közvélemény ereje biztosítja. Az erkölcs, mint társadalmi tudatforma a társadalom felépítményéhez tartozik, a társadalom alapjának védelmét szolgálja. A kommunista erkölcs azonban alapvetően különbözik az előző társadalomban érvényesülő kapitalista erkölcstől. A kapitalista erkölcs alapelve az individualizmus, az egoizmus, a féktelen emberi önzés, az egyéni érdeknek mindenek fölé helyezése, gazdasági alapja a magántulajdon. A kapitalista társadalomban — hol „ember embernek farkasa” — ez az erkölcsi felfogás felel meg a burzsoázia érdekeinek. Ezzel szemben a szocialista, kommunista társadalomban érvényesülő kommunista erkölcs alapelve a kollektívizmus, a humanizmus, a társadalmi érdek és egyéni érdek összhangja, egymás kölcsönös segítése, gazdasági alapja a társadalmi tulajdon. A szocialista társadalomban a társadalmi érdek az elsődleges, melynek alá kell rendelni az egyéni érdeket. A kommunista erkölcs főkövetelménye az, hogy a közérdek szolgálata belső meggyőződésből fakadjon. A kommunista erkölcs azonban nem jön létre spontán, máról holnapra, mert a kapitalista erkölcs maradványai még sokáig érvényesülnek az egyes embercsoportok és egyes emberek tudatában, erkölcsi magatartásában. Ezért a párt- és állami szervek, a tömegszervezetek tudatos szervező, nevelő munkája szükséges a kommunista erkölcsre való neveléshez. A kommunista erkölcs fejlődése csak fokozatosan történhet, mert az emberek műveltsége, erkölcsi felfogása között lényeges különbségek vannak. Ebből következik, hogy a párttagokkal szemben magasabb erkölcsi követélményeket kell támasztani, mint a pártonkí- vüliekkel szemben. A társadalmi tulajdon védelmében is a párttagoknak kell élenjárni, példát mutatni. A párt szervezeti szabályzata éppen ezért minden párttag kötelességévé teszi, hogy „Védje és szilárdítsa a szocialista tulajdont...” . A kommunista erkölcsi magatartás megnyilvánulásának szép példáit láthatjuk naponta a termelőmunkában, a közösség iránti odaadásban, a társadalmi tulajdon védelme terén egyaránt. Állandóan növekszik azon emberek száma, akik a társadalmi tulajdont úgy tekintik „... mint a társadalom létének megingathatatlan és sérthetetlen alapját”. A Népújság június 8-i számában — Gazdátlanul hagyott értékek a Lepénytanyán című cikkében — szép példáját ismertette annak a kommunista erkölcsi magatartásnak, amely Szilágyi Mihály — a békéscsabai Kulich Gyula Tsz tagja — részéről megnyilvánult, aki nem nézte közömbösen azt, hogy az építőipari vállalat részéről széjjelhagyott anyagok veszendőbe menjenek. A kommunista erkölcsi maga-
