Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-16 / 219. szám
1961. szeptember 16., szombat NÉPQJSÁa 3 A parasztcsaládok életszínvonaláról — a számok tükrében Nyílt levél Kardoskútra Kedves K. M. Levelet kaptunk öntől, melyben egy bélmegyeri brigádvezetőről ír. A brigádvezető — mint ön állítja — hajdanában a gróf kasznárja volt. Két évtized is eltelt azóta, de a volt kasznár magatartása nem változott. Most is úgy jár az emberek mögött — hintával —, mint régen. Ő a termelőszövetkezet kiskirálya. ön, kedves K. M. „mint elvtárs, s mint népi ellenőr” hívta fel a figyelmünket, s mi kivizsgáltuk a bélmegyeri brigádvezető ügyét, melyről az alábbiakban számolunk be: V. brigádvezető valóban a gróf szolgálatában állt annak idején. Csakhogy nem sikerült a kasznárságig feltornásznia magát, hanem mint vízhordó és lórékezelő szolgálta őkegyelmességét. Ma a termelőszövetkezet tagságát szolgálja, mint brigádvezető. Ha nem is bricskával, de koráéllyal jár, ebben igaza van. Mint bennünket tájékoztattak, azért, mert a termelőszövetkezet legtávolabbi üzemegységét vezeti és azért is, mert százhúsz kilós, idős ember és a szíve nehezen bírja a gyaloglást. A lovat és a kordélyt munkája jobb elvégzése érdekében kapta. Dicséret illeti ezért a termelőszövetkezetet. Emberséges cselekedet volt. Azt írja, hogy V. brigádvezetőt nem szeretik az emberek és félnek tőle. Akikkel beszéltünk, azok nem voltak ilyen véleménnyel. Ennyit tudtunk megállapítani kedves K. M. És most engedje meg, hogy elmondjuk véleményünket is. önt családját ért személyes sérelmek vezették a levél megírására, s nem „elvtársi és népi ellenőri” kötelessége. Szerkesztőségünk számtalan olyan írást adott közre, amelyben elítéljük a méregkeverés minden formáját. Megismételjük és súllyal mondjuk, hogy nincs szükség az ilyen rágalmazásra. A mi társadalmunk sok gonddal küzd, hiszen a szocializmus felépítése nem gyerekjáték. Munkánk során követünk el hibákat, s erről el szoktuk mondani a véleményünket, bírálni kell ezekért. De az alaptalan rágalmak nem kapnak helyet a mi elkölcsi normánkban. Nagyon sok bajt, tragédiát szült már a felelőtlen igaztalanság. Családi életek, jó kollektívák omlottak már össze csupán a pletyka miatt. Most, amikor arra törekszünk,hogy az emberek gondtalanul, önbizalommal építsék jövőjüket, akkor küzdünk a rágalmazások ellen is. Ha Ön, kedves K. M. tagja pártunknak, akkor százszorosán kötelessége a hasonló esetek ellen harcolnia. Kérjük, gondolkodjék ezen, s máskor olyanról tájékoztasson bennünket, amely nem ellenkezik a valósággal. Higgye el, szívesebben vesszük. Kiss Máté Százforintos mozgalom a malomiparban Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív» adatfelvételei alapján kormányzatunk figyelemmel kíséri a munkás- és parasztcsaládok évenkénti jövedelmének ós kiadásának alakulását. A paraszti családok adatainak alapján meglehetősen pontos képet kapunk a falusi lakosság anyagi, szociális, kulturális helyzetéről. 1960-ban megyénk parasztsága is jelentős változásokon ment át, így helyes megnézni: a változások milyen mértékben befolyásolták a paraszti családok életszínvonalát. A földművelők életszínvonal-jellemzője az egy főre számított bruttó jövedelem. (A megfigyelt paraszti lakosságot a termelés szektora szerint csoportosítjuk, úgy, mint tsz-ben és egyénileg dolgozó családok.) 1960-ban a tsz-családokban az egy főre jutó bruttó jövedelem átlagosan 10 857 forint volt; az előző évinek 99,4 százaléka. Ezt a 0,6 százalékos jövedelemcsökkenést elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy az 1959-es esztendő kiemelkedően jó eredménnyel zárult, az 1960-as viszont csak erősen közepes termést adott. Figyelembe véve azonban azt, hogy 1960-ban a tsz-ekben magasabb volt a fel nem osztható szövetkezeti alap aránya, mint az előző évben, megállapíthatjuk, hogy a tsz-családok bruttó jövedelme nem is csökkent, sőt egyes esetekben növekedett. A megfigyelt egyénileg dolgozó családoknál az egy főre számított bruttó jövedelem átlagosan 10 647 forint volt. Az előző évinél 5,3 százalékkal magasabb. Az egyéni gazdaságokban az 1960. évi bruttó jövedelem emelkedése olyan dolgokra vezethető vissza, mint az, hogy többen vállaltak a gazdaság mellett más munkát is, vagy a családok egyes tagjai a gazdaságon kívül kerestek állandó munkaalkalmat. ■p1 zekután nézzük meg a bruttó jövedelem egyes főbb tényezőinek alakulását az elmúlt évben. A megfigyelt tsz-családoknál a jövedelem 33,9 százaléka, az egyénileg dolgozó családoknál 30,6 százaléka származott eladásból. Ebből is látható, hogy a tsz-családok- nái még mindig elég tekintélyes részt foglal el a jövedelem kialakításában a háztáji gazdaság termése és az állattenyésztés'. Továbbá a tsz-ek még nem használták ki teljes mértékben az állam nyújtotta kedvező lehetőségeket a nagybani eladás terén. A megtermelt termény tekintélyes része került a tagok között közvetlen elosztásra, aikik a felesleges részt maguk értékesítették. Figyelemre méltó, hogy az egyé-, nileg dolgozó családoknál alacsonyabb az eladásból származó jövedelem részaránya, mint a tsz- családoknál. Ez bizonyítéka annak, hogy a nagyüzem több árutermelésre képe®, mint a kisgazdaság. Az értékesítés szektorok szerinti megoszlása nagyjából hasonló az egyéni és a tsz-családokban. Csak valamivel mutat magasabb arányt a tsz-családok államnak történő eladása, mint az egyénieké. Egyéb, ként az eladás mind a lakosságnak, mind aiz álamnak 50—50 százalék körül alakult. A saját termelésű és a természetben kapott cikkek arányát a jövedelem kialakításában vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy ez is magasabb a tsz-családoknál. Itt ugyanis 36,1 százalékot tesz ki, míg az egyénileg dolgozó családoknál' csak 29,9 százalékot. A saját termelésű és a természetben kapott cikkekből eredő bevétel csökkenő tendenciája kedvező volna olyan szempontból, hogy növekedne a jövedelemnek pénz formájában kapott részaránya. A munkabérből származó jö■í~*' vedelem érthető okokból az egyéni gazdaságokban nagyobb, mint a tsz-ekben. Ez abból adódik, hogy az egyéni gazdaságokban nagyobb a gazdaságon kívül rendszeresen munkabérért dolgom zók aránya, mint a tsz-családokban. Azonban azt is megállapíthatjuk, hogy jelenleg még igen sok tsz-ben egyes családtagok nem a tsz gazdaságában, hanem máshol dolgoznak. Ezt mutatja az, hogy itt az egy főre számított jövedelemnek 9,6 százalékát rendszeres munkabér formájában szerzik meg a tsz-en kívül. Fontos ezt megemlíteni azért is, mert a jövedelemnek ez a része az, amelyet az egyes családok a készpénz előlegen kívül ugyancsak pénz formájában kapnak meg. A közvetlenül pénz formában kapott jövedelem-részhez tartozik a napszám és a fuvar is. Ezen tényezőknek súlya azonban egyre csökken még az egyéni gazdaságokban is. Az elmúlt évben a tsz- családoknál napszámból és fuvarból a jövedelemnek csak 0,1 százaléka származott, míg az egyéni gazdaságokban e jövedelem-rész 2,5 százalékot tett ki. Az egyéb csoportba tartozó jövedelemforrások nagyjából állandó jelleget mutatnak. Mindkét csoportban csökkenő tendenciával je. lentkeznek. Arányuk az egész jövedelemből a tsz-családoknál 7,3 százalék, az egyénieknél 11,3 százalék. A jövedelemforrások szerinti vizsgálat után nézzük meg a kiadások irányát. A lakosság mindkét megfigyelt csoportjában a jövedelem legnagyobb részét élelmiszerek és élvezeti cikkek vásárlására fordítják. A tsz-családoknál az egy főre számított kiadás 47,3 százalékát, az egyénieknél 42,3 százalékát for. dítják a táplálkozásra. Ez a részarány az elmúlt évekhez képest csökkenést mutat. Ez helyes, hiszen nem emelkedik egyenes arányban a jövedelem növekedésével együtt a táplálkozásra fordított rész is. A jövedelem emelkedésével inkább emelkednek az egyéb kiadások. Ehhez sorolhatjuk a ruházkodás, tartós fogyasztási cikkek és a lakberendezések vásárlására, valamint művelődésre, szórakozásra, egészség- és szépségápolásra fordított kiadásokat. \ ruházkodásra az elmúlt évben a tsz-családokban a kiadások 14,3 százaléka jutott (0,7 százalékkal magasabb az 1959. évinél), míg az egyéni gazdaságokban 15 százalék (0,1 százalékkal kevesebb az 1959. évinél). Tartós fogyasztási cikkekre és lakberendezési tárgyakra költötték az egyénileg dolgozó családokban a kiadások 9,6 százalékát (0,9 százalékkal magasabb az 1959. évinél). A tsz-családokban a kiadásnak ez a része 7,26 százalék volt. A művelődésre, szórakozásra, egészség- és szépségápolásra elköltött pénz a kiadásoknak 4,8 százaléka a tsz-családokban, az egyéniekben pedig 4,3 százalékát tette ki. Mindkét csoportban magasabb, mint az előző évi arány volt. A tsz-családokban igen magas a lakóházépítésre és vételre fordított rész. Ez a részarány itt 5,3 százalék, míg az egyéni gazdaságokban 3 százalék. A társadalmi és pénzügyi kiadások az egyéni gazdaságokban több mint kétszeresen múlják felül a tsz-családok hasonló jellegű kiadásait. (Részarányuk 7,8, illetve 3,5 százalék). Az egyéb személyi kiadások csökkenő irányt mutatnak. Összefoglalóként megállapíthatjuk, hogy a parasztcsaládok élet- színvonalának további emelkedését biztosítja a múlt évben végbement társadalmi változás. Ádász István közgazdász A Vadászok Országos Szövetségének felhívása A nyárvégi és őszeleji hónapokban — különösen a nagyvadas rezervátumok vidékén — érzékeny károkat okoznak a mezőgazdaságnak a mezőre kijáró vadfélék, elsősorban a vaddisznók és a szarvasok. Az adatok szerint a mezőgazdaságban és az erdőkben okozott kár évi összege országosan eléri a tízmillió forintot, A Magyar Vadászok Országos Szövetségében adott tájékoztatás szerint az idén különösen Pest, Fejér, Komárom, Györ-Sopron, továbbá Tolna és Baranya megyében károsít súlyosan a vaddisznó és a szarvas. Ezeken a területeken különösen fontos, hogy a termelők és a vadászok összefogjanak a vadkár elhárítására. A vadászati jogszabály előírása szerint ugyanis kárpótlást a termelő csak akkor kap, ha a vadászokkal összefogva sem tudják elhárítani a károkat. Szükséges, hogy a termelők állandóan szemmel tartsák a veszélyeztetett terményeket, az esetleges nyomokat rögtön jelentsék a vadásztársaságnak, s ugyanígy a vadászok, vadőrök is figyelmeztessék a termelőket. A sikeres elhárítás érdekében kívánatos, hogy a veszélyeztetett határrészeken: kukoricások, burgonya-, répatáblák szélén riasztó berendezéseket állítsanak fel a termelők. A szakemberek szerint legalább 3—4 naponként változtatni kell a riasztó-berendezés jellegén. Az óvórendszabályok ellenére bekövetkező kárt a termelők három napon belül kötelesek jelenteni a vadkárt becslő bizottságnak. A károk túlnyomó többségét az utóbbi évtizedben elszaporodott vaddisznó okozza. A vaddisznó-állományról szólva a szakemberek elmondották, hogy a vadásztársaságok területén I9í0-bam 5280-at számláltak, de az állami rezervátumokban ennek többszöröse van. Ezt a kártékony vadat egész évben lehet lőni, évente többször hajtővadászatot is rendeznek a vadásztársaságok a vaddisznó-állományok gyérítésére. Az elmúlt vadászati évadban csupán a vadásztársaságok csaknem 900 vaddisznót lőttek, köztük szép számmal akadtak 2,5—3 mázsás példányok is, (MTI) A malmokban új kezdeményezés született: megkezdődött az úgynevezett százforintos mozgalom, amelynek az a lényege, hogy minden dolgozó a maga munkaterületén minden hónapban száz forinttal csökkenti az önköltséget. A mozgalom máris nagy visszhangra talált. A felajánlások teljesítéséért folyó versenyben mind több brigád Rizsföldjeink kistestű madárkártevői közül legnagyobb kárt a verebek okoznak. Az érés-betakarítás időszakában kisebb-nagyobb csapatokba verődve lepik el a rizstelepeket. Leginkább a rizstáblák szélein és ott károsítanak, ahol a kalitkák közvetlen szomszédságában fűz vagy egyéb bokrok, útmenti fasor, erdősáv és más lábonálló kukorica, napraforgó van. Ezek ugyanis jó búvóhelyet biztositanak számukra. Mélyen a rizstáblák belsejében, vagyis a búvóhelyektől távol, a forgalmas utak mentén kártételük kevésbé jelentős. A verebek nemcsak azzal okoznak kárt, hogy a bugákban lévő szemeket megeszik, hanem ide-oda való mozgásukkal sokat ki is vernek. Különösen vonatkozik ez a tarbugá- jú rizsfajtákra, mint például a Dunghan Shali, Precoce Allorio, Linea stb. Nem ritka eset, hogy egyes rizstelepeken a madárkár a 30 százalékot is meghaladja, főképp akkor, ha a rizs betakarítása hosszú időre kinyúlik és nem védekeznek. Védekezési javaslatok: 1. A kellően beérett rizst mielőbb vágjuk le és csépeljük el. 2. A rizstáblák közvetlen szomhatározza el, hogy teljesíti a szocialista brigád cím elnyerésének feltételeit. Az egész malomiparban 38 brigád már elnyerte a kitüntető elmet, 178 pedig versenyez érte. Ebben a versenyben kiemelkedik a Békés megyei Malomipari Vállalat, ahol 30, és a Pest megyei Malomipari Vállalat, ahol 26 brigád versenyez a szocialista címért. (MTI) szédságában lévő kukoricát és napraforgót időben takarítsuk be. 3. A rizskalitkák környékén — a gátakon, a vízvezetőhálózatban — lévő fűz és egyéb bokrokat vágjuk ki, ha azoknak más szempontból ott jelentőségük nincs. 4. Bizonyos időre elriaszthatjuk a madarakat, ha fényes és vékony bádogdarabokat rudakra akasztunk. A bádogok ugyanis napfény hatására csillognak, a szél hatására pedig zörögnek. Ha más eszközt használunk riasztás céljára, nagyon fontos, hogy azokat időnként változtassuk, mert a madarak megszokják és nem félnek tőle. 5. Szükség szerint gondoskodjunk elegendő mezőőrről, akik az erdősávok, fasorok vagy a még lábonálló szomszédos napraforgó, illetve kukorica mellett fegyverrel, kerepelővei, ostorcsattogtatás- sal elriasztják a madarakat. A fentiekben közölt védekezési javaslatok figyelembevételével, azok szigorú betartásával a verebek kártételét nagymértékben megakadályozhatjuk. Feltétlen éljünk ezzel a lehetőséggel, mert ezzel is jelentős rizstermést menthetünk meg saját magunk és népgazdaságunk számára, Szilvássy László ÖRKI — Szarvas , Az ÉM. Baranya megyei Építőipari Vállalat pécsi munkahelyére körülbelül 2 hónapi időtartamra KUBIKOSOKAT VESZ FEL Szállás, étkezés biztosítva, Kereset teljesítménybér. Havonként egyszer oda- és visszautazás fizetve. Jelentkezni lehet és egyben bővebb tájékoztatást ad az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Munkaügyi Osztálya. Békéscsaba, II., Kazinczy utca 4. sz. fsz. 2. 47399 HASZNOS TUDNIVALÓK Védjük rizsvetéseinket a madarak kártételétől
