Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

4 NÉPŰJSÁG 1961. szeptember 13., szerda Idejében tanuljunk nyelveket! Az Ifjúság a szorgalmas, rendszeres tanulással szerzi meg a jövőhöz Szükséges ismereteket, amelyek aztán továbbképzéssel bővíthetők. A tudás bővítését elősegíti a nyelvtudás is. A nyelvek tanulását oktatási rendszerünk biztosítja, csak a tanulóifjúságtól függ, hogy idejében hozzá­fog-e, él-e ezzel a lehetőséggel. Az idegen nyelv elsajátításával, élőszóval érintkezhetünk az idegen népek fiaival, megismerjük gondolkodását, életét, nemzeti történetét, irodalmi, tudományos haladását. De egyben jobban meg­ismerhetjük anyanyelvűnk törvényszerűségét is, amelyek tisztán mu­tatják a felépítés azonosságát vagy eltéréseit, szépségeit, értékes, tősgyöke­res szókincseit. Goethe klasszikus mondása — amely ma is érvényes — helyesen vilá­gítja meg az idegennyelv-tudás fontosságát, „Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiss nichts von seiner eigenen” (Aki idegen nyelveket nem ismer, nem tud semmit a sajátjáról). Erre a nagy igazságra sok olvasás útján jut­hatunk el. Melyik nyelvet tanuljuk előbb? Ezt általános iskoláink élete irányítja! Elsősorban az orosz nyelvet, majd egy másik nyelvet, melyet szabadon lehet választani. A középiskolában hozzáfoghatunk egy harmadik nyelv ta­nulásához is, ha már a megkezdett két nyelv törvényszerűségeivel tisztá­ban vagyunk. Hogyan bővítsük tudásunkat? A tankönyv mellett sokat kell olvasni, előbb könnyebb újságcikkeket, e tekintetben jó szolgálatot tesz a többnyel­vű Képes nyelvmester. Egyik legjobb szókincs-bővítő eszközeink lehetnek az újabban kiadott Szemléltető szótár, a szótárak, amelyek több nyelven je­lentek meg, s azok sokrétű ábrái az élet minden területéről feldolgozott anyagai vezetik a kezdő nyelvtanulót is a mindennapi nyelv szókincsébe, is­mereteibe. Tanuljunk idegen nyelveket, már azért is, mert annyit érünk, ahány nyelven beszélünk, de a legértékesebb ennél az, hogy az ismeretek révén új emberré válunk. PAKH KAROLY tanár Filmvetítéses előadások a TIT-ben A TIT Békés megyei Szerveze­tének békéscsabai klubjában, a csillagászati hét keretében szep­tember 13-án, szerdán este film­vetítéses előadást rendeznek. Süli Árpád, a békési gimnázium ta­nára Földünk útitársa, a Hold cím­mel, s a hasonló című film vetíté­sével tart előadást. Ugyanott szeptember 14-én, csü­törtökön Pataj Pál, a TIT Békés megyei Szervezetének természet- tudományi szaiktitkára Földünk és a világmindenség címmel, a He­lyünk a végtelenben című kes- kenyfilm kíséretében; 15-én, pén­teken este pedig Süli Árpád gim­náziumi tanár a Naprendszerről tart előadást A világegyetem örök tövényei című film vetítésével. (A belépés díjtalan). Modern iskolát avattak Telekgerendáson Egy héttel ezelőtt egyemeletes, négytantermes iskolát avattak ünnepélyes keretek között a te- lekgerendásiak. A másfélmillió forint költséggel épült iskolához hozzájárultak Telekgerendás lakói is a községfejlesztési alapból. Íme, az új emeletes iskola, amely számos új középület, többek kö­zött á tanácsháza, a posta, az or­vosi rendelő és a pártszékház kö­zött emelkedik, szép összképet al­kotva a fiatal község központjá­ban. Az iskola mellé rövidesen egy új óvoda is épül 900 ezer forint költséggel. A frázisokról Nem tudnám megmondani, hány üzemi, vállalati és terme­lőszövetkezeti ünnepségen vet­tem részt az elmúlt tíz évben. Nem is számlálom, nem ez a lé­nyeg, legfeljebb annyiból, hogy az ünnepi beszédek egy részé­nek van egy közös jellemvoná­suk. Az, hogy egyikben-másik- ban hemzseg a frázis. Évekkel ezelőtt végighallgat­tam egy tsz-ben ilyen ünnepi be­szédet. Arról nagyon kevés szó volt benne, hogy milyen ered­ményeket ért el a szövetkezet, kik dolgoztak kiválóan, kik mu­lasztottak, s mit kell tegyenek a tagok együttesen, hogy nagyob­bak legyenek a terméseredmé­nyek, jobb a jövedelem, s több jusson a munkaegységre. Viszont tele volt a beszéd ilyesmivel: „Mi a szocialista tábor egyik erős bástyájaként védjük a munkások hatalmát, amely a bé­kére épült, amelynek alapja az internacionalizmus, melyet nagy tanítóink alapoztak meg, a pro­letariátus évszázadok óta folyta­tott harca során elnyomóik, a burzsoázia, az imperialisták el­len”, és így tovább, és így to­vább. Végül az ünnepi beszédet mondó saját szavaival is szólt az egybegyűltekhez, szépen, szaba­tosan, folyékonyan. Ez az ő hangja volt, a beszédet viszont másvalaki írta, i'alamiféle „elő­regyártóit” elemekkel. Az 1956 előtti években eléggé dívott az ilyesmi. Azóta kevesebb előregyártott elemmel, frázisok­kal tűzdelt beszéddel találko­zunk, de még mindig akad. Ezért a meghívottak közül sokan csak jó sokára szállingóznak az ün­nepségre, mert idegenül cseng nekik az ilyen beszéd. így volt ez nemrégiben egy élüzemavató ünnepségen is. A meghívottak, az üzem dolgozói­nak egy része csak a vacsora időpontjára jött el. Mi, akik ide­jében ott voltunk, nem győztük a fejünket csóválni. Hosszú tör­ténelmi visszapillantást vetett a szónok a munkásmozgalom fej­lődésére, a felszabadulás óta történtekre. Részletesen és hosz- szan taglalta azokat a i napi, nemzetközi eseményeket, ame­lyet mindenki jól ismer az új­ságból, rádióból. Nekem az a gyanúm támadt, hogy ezt a be­szédet más írta. De az is lehet, hogy a szónok egy „mindent át­fogó, hangzatos nagy ünnepi be­szédet” akart mondani. Akár így volt, akár úgy, ehe­lyett sokkal jobb lett volna egy­szerű, közvetlen szavakkal arról beszélni, hogy mi minden tör­tént a vállalat életében a leg­utóbb elnyert élüzem-kitüntetés óta, s hogyan igyekeztek hozzá megszerezni ezt a második jel­vényt. S persze az sem árt, s nem is ünneprontás, ha ilyen al­kalmakkor ismertetik, könnyen érthető mondatokkal, a vállalat tervét, a közvetlen és a távolab­bi feladatokat. Ezzel nem azt akarom monda­ni, hogy az üzemi, vállalati vagy termelőszövetkezeti vezetők be­szédjükből száműzzék a nemzet­közi helyzet ismertetését. Ismer­tessék, de ne dobálózza­nak a nagy szavakkalt és ne felsorolása legyen az a nemzetközi eseményeknek, ha­nem elemezzék és mutassanak rá a mi gazdasági szervező­munkánk és a nemzetközi ese­mények összefüggésére. Ilyen esetben felkeltjük az érdeklő­dést, hiszen minden ember sze­ret és akar tájékozódni, és min­denféle összejövetelnek végső soron ez a célja. Ahol így van, ott nemcsak a vacsorára mennek az emberek. Kukk Imre Ezen a képünkön a telekgerendás! nevelők egy csoportja látható. Nem is olyan régen még csak öt pedagógus tanította a telekgeren­dás! gyerekeket, most 21 a számuk, s 20 tanterem áll rendelkezé­sükre. A 21 pedagógus közül 14 kapott eddig lakást Telekgerendá- lon és most rövidesen újabb két pedagóguslakás épül a községben. Társalgó nyelvtanfolyam indul Ilyen kényelmes, új padokkal lát­ták el az új iskola tantermeit. A négy tanterem mellett természet- tudományi előadóterem, ifjúsági szoba, szertár, s a földszinten egy kényelmes két szoba, konyhás nevelői lakás is van. A múlt évben is nagy érdeklő­désnek örvendett a TIT által szer­vezett német és angol nyelvtanfo­lyam. Egyre többen iratkoznak be ezekre a tanfolyamokra, hiszen az alapműveltség egyik lényeges mu­tatója a nyelvtudás. Amíg tavaly az említett két nyelvből csak kezdő és haladó fo­kon indult tanfolyam, addig az idén a nagy érdeklődésre való te­kintettel társalgási fokon Is indi- tanaik. Az angol társalgás nyelv- tanfolyamra idáig tizenketten je­lentkeztek. A TIT tájékoztatása értelmében még szeptember 18-ig lehet jelentkezni mind a két ta­gozatra. Motoros betyárok — Motoros betyárok garázdál­kodnak Békéscsabán — így pa­naszkodott a napokban az egyik helybeli termelőszövetkezet tagja, aki motorkerékpáron jött be a vá­rosba a tanyákról a moziba. A filmelőadás után azonban szőrén- szálán eltűnt a mozi előtt hagyott motorkerékpárja. Érthető volt fel­háborodása a tolvaj vagy a tol­vajok ellen, hiszen nemrégiben fizetett ki vagy háromezer forin­tot a motorkerékpár generáljaví­tásáért. Nem hagyta annyiban, barátai­val kutatta, s olyan szerencséje volt, hogy néhány nap múlva a békési úton ráakadt masinájára. A gazdátlan motorkerékpár nem tűnt fel addig a környező lakosok­nak. azt gondolták, valamelyik házba ment be a tulajdonosa. Tankja üresen tátongott. A „tré- fásfcedvű” tolvaj jól kimotorozta magát, s amikor kitoevott a ben­zin, a motort az útfélen hagyta és »elpárolgott”. Hasonló, bár ettől némileg el­térő eset történt a Felsőkörös sori és a Bánszfci utcai bérházak kis motorkerékpár-színjében is. A cipészipari ktsz egyik dolgozója is ott tartja zöld színű Berva-Mo- ped kerékpárját. Szabad idejében a horgászat szenvedélyének hódol, s ezért is vette a kis motort. A na­pokban szintén horgászkirándu­lásra készült. Már előző este szí­nültig töltötte üzemanyaggal, és gondosan megtisztította a Bervát Másnap délután, amikor indulni akart, észrevette, hogy a szépen előkészített motor csupa olajos és poros, s egészen másutt állt, mint ahova előző este elhelyezte. De sietett, és nem vizsgálta át alapo­sabban. Nagy bosszúságára, mert csak távol a várostól tapasztalta, hogy bizony, teljesen kifogyott a benzinje, amelynek pedig bőven elegendőnek kellett volna lennie. Huszonkét kilométerről kellett, gépét tolva az éjszaka sötétjében vissizagyalogolnxa. A tervezett fel­üdülés helyett alaposan kimerül­ve tért haza. Még az sem vigasz­talta, ami közben eszébe ötlött, hogy azért lett olyan olajos, pisz­kos a Barva, azért fogyott ki a benzin, mert valaki — míg ő dol­gozott munkahelyén — „kölcsön­vette”. Keserűségét tetézte, hogy pumpáját is ellopták a bezárt mo_ torgarázsból. De ki, vagy kik? A motorseín ajtajára új zárat csináltatott az Ingatlanközvetítő Vállalat. Amíg nem csináltak, minden motoros­nak kulcsot, a házmestert ablak­ban tartottak egyet. Onnan talán észrevétlenül elvihette a merész „kölcsönző” is, aki azért volt olyan „becsületes”, hogy a furikázás után visszavigye a Bervát a szín­be. Csak arra nem gondolt, hogy tettével egy szorgalmas munkás- embernek okozott gyötrelmet. És arra sem, hogy előbb-utóbb szem elé kerülnek a motoros betyárok. Miként a közmondás szól: addig jár a korsó a kútra ... találóbban ez esetben a tolvaj a motorra, amíg tetten érik... (■—S“-0.)

Next

/
Thumbnails
Contents