Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-13 / 216. szám
■'ÉÉKÉS MEGYEI * ln SO fin ér * Világ proletárjai, egyesüljetek! HASZNOSABB ISMEBETTEB JESZTÉST! Megyénk megfelelő számú nemzetiségi iskolával rendelkezik — Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága — A cím ‘már önmagába foglalja tömören, egyszerűen mindazt, amiről ebben az Írásban kívánunk szólni, és magába foglalja a célt is: legyen jobb, hasznosabb, színvonalasabb, hatásosabb a most szervezendő és kezdődő népmű- velési-ismeretterjesztési évad, mint volt az előző vagy a még régebbiek. Ha megvizsgáljuk az ismeretterjesztésben elért eredmények országos vagy megyei adatait és a számokkal le nem mérhető sikereket, ugyanakkor a még — sajnos — sok helyen felbukkanó fogyatékosságokat is, a kettő párhuzama világosan megmutatja, hol tartunk ma, mit kell tennünk a jövőben, hogy a már vázolt célt rohamosabb léptekkel közelíthessük meg. Néhány, — hozzávetőlegesen három — évvel ezelőtt legnagyobb problémánk a világnézeti nevelőmunka megerősítése volt. Nyilvánvaló, hogy a világnézeti nevelés csak úgy lehet szilárd, ha annak alapját a materialista szemléletre nevelő természettudományos ismeretek adják. Nos, három év alatt voltak szép eredmények, mégis nyugtalanító, hogy éppen a tudományos világkép kialakítását szolgáló, ma már szorosan az általános műveltség fogalomkörébe tartozó kémiai, fizikai, biológiai előadások száma alacsony, különösképpen falun nagyon rossz az arány a más témakörű előadásokkal szemben. Ez tehát nagyon is, elgondolkoztató és sürgős változtatást igényel, hiszen központi feladat a szakmai látókör bővítése városban és falun egyaránt. Ez a megállapítás pedig szorosan kapcsolódik az előbb elmondottakhoz és ahhoz is, hogy az ismeretterjesztő munkát mindinkább közelíteni kell az életből adódó problémákhoz. Ilyen probléma például, hogy az üzemekben a műszaki, a mezőgazdaságban pedig a modern agrotechnikai ismeretek elterjesztését meg kell gyorsítani. De hogyan? íme, a feladatok meghatározásakor azonnal jön a kérdés is: hogyan, mi módon oldjuk meg azokat? Ha részletesen kívánnánk taglalni a megoldások hogyan-jait, meghaladná e cikk keretét, éppen ezért csak felsorolásként állapítjuk meg a következőket. Döntő, hogy a legfontosabb feladatok tekintetében ismeretter. jesztésünk mennyiségileg is lépést tartson az élet követelményeivel, de talán még ennél is jobban kell ügyelnünk arra, hogy az előadások, az ismeretterjesztés minőségi színvonala tovább emelkedjen, mert ha ez nem történik meg és nem folyamatosan, akkor a legjobban szervezett ismeretterjesztési előadássorozatok is meddővé válnak, érdektelenséget, eredménytelenséget „eredményeznek”. Sok hasznos, jó tapasztalat gazdagítja már ismeretterjesztésünket. Ezek közül most csak egyet említünk: a tervezés, az előadás- sorozatok megtervezésének ügyét. Tapasztalatok bizonyítják, hogy nem szabad megelégedni a problémák általános felvetésével, a témakörök általános meghatározásával. Tehát mi a helyes? Az ellenkezője! Az, ha az adott üzem, vagy éppen termelőszövetkezet helyzetének konkrét elemzésével, a helyi gazdasági, termelési és politikai feladatok ismeretében dolgozzuk ki a programot. Ne legyen ötletszerű a tervezés, olyan, amilyen községeinkben, falvainkban sok helyen még most is a gyakorlatot jelenti. Nem lehet jó, ha — mondjuk — néhány pedagóguselőadó érdeklődési köre szabja meg az előadások tematikáját, a falu lakosainak érdeklődési köre szabja azt meg! Ezt persze felmérni, megtudni, újabb — nem köny- nyű — feladat, de hát kultúrfor- radalmunk számtalan feladata — könnyű-e?! Merné-e valaki azt mondani, hogy könnyű?! Nem! Hiszen az igazi kultúrmunkások szíwel-lélekkel, a párt emlékezetes és a feladatköröket alaposan elemző művelődéspolitikai irányelveinek megvalósítására szentelik munkásságukat, minden percüket és mert ez a munka nem könnyű, éppen ezért izgalmas és nagyszerű. Szép és felemelő tehát részt kérni és részt venni kultúrforradal- munk ütközeteiben. Az ütközet, a front egyik fő vonalában erősvér- tezetű harcosok az ismeretterjesztés munkásai, azok, akik most, ezen az őszön is új feladatok megoldására készülnek. Akik jól látják, hogy semmi szükség nincs az unalmas, érdektelen ismeretterjesztésre, a rossz előadásokra, hanem igenis szükség van — az eddig sokszor mellékesnek kezelt és elhanyagolt — érzelmi hatások fokozására, ilyen vagy olyan hasznos módszerekkel, szemléltetéssel, színes, fordulatos, vonzó előadásokkal, az ismeretterjesztési formák ötletes, együttes alkalmazásával. Csak így és csak ilyen módszerekkel valósíthatjuk meg igazán a mélységes világnézeti nevelést, az emberek tudatának formálását, csak így nyerhetünk újabb, hatalmas és állandó tömegeket az ismeretterjesztésnek. Cikkünk első soraiban azt állapítottuk meg, hogy a világnézeti nevelés, az emberek tudatának helyes formálása csak úgy lehet szilárd és eredményes, ha annak alapját a materialista szemléletre nevelő természettudományos ismeretek alkotják. Nos, lehet-e változatos, színes, érzelmekre ható előadásokat, élvezetes előadásokat produkálni a természettudomány témaköreiből? Bizony lehet! Korunk hősi erőfeszítéseiről, a csillagokat ostromló ember gigászi munkájáról, a tudomány csatáiról beszélve bárhol és bármikor a hallgatók tömegét nyerhetjük meg az ismeretterjesztésnek! Ha összegezni akarunk, csak ez lehet a konklúzió: legyen jobb, változatosabb, szervezettebb a most kezdődő ismeretterjesztés, mert ez a népművelési forma is hasznosan segíti az egész nép előtt álló minden rétű és rangú problémák, feladatok sikeres megoldását. Sass Ervin Tegnap — szeptember 12-én — a megyei tanács végrehajtó bizottsága Arany Tóth Lajos elvtárs elnökletével ülést tartott. A megjelentek között volt Mocsai Ferenc elvtárs, a minisztertanács kiküldöttje is. Napirendi pontként szerepelt — többek közt — a megyében élő nemzetiségiek oktatási, népművelési helyzetének értékelése és a kenyérgabona felvásárlási tervének az értékelése. Az előterjesztett jelentés megállapítja: hazánkban és megyénkben a nemzetiségi iskolák a magyar iskolákkal mindenben egyenlő értékű támogatást kapnak. Ez szocialista társadalmi rendszerünkből következik, hiszen a nemzetiségiek népi sajátosságainak korlátozás nélküli érvényesítését, művelődési igényeinek teljes mértékű kielégítését az állam rendeletéi biztosítják. Mindezek alapján — közli a jelentés — megyénkben is létrehoztuk mindazokat az intézményeket a helyi szervek segítségével, amelyek a nemzetiségi gyermekek neveléséhez, oktatáshoz szükségesek. A nemzetiségek számarányának megfelelően 24 'óvoda, 66 általános iskola és 2 gimnázium szolgálja a célt. A nemzetiségi iskolák tárgyi feltételei megfelelőek. Egyes helyeken azonban akadnak hiányosságok. A hiányzó tantermek pótlására 1954 óta 12 új tanterem épült. Üjabb 4 tantermes iskola létesül Pusztaottlakán és jelenleg épül a békéscsabai 200 személyes diákotthon, melyben elsősorban szlovák anyanyelvű tanulók nyernek elhelyezést. A nemzetiségi nyelvű iskolákban a nevelők 93 százaléka képesített és csaknem 100 azoknak a fiatal nevelőknek a száma, akik megyénk nemzetiségi iskoláinak valamelyikében tanultak és elvégezve a felsőbb iskolát, ide tértek vissza tanítani. A Minisztertanács kiküldöttjéSamu Ferencné naponta 60—70 kötelet is felfűz, s ezzel kiérdemli a napi két és fél munkaegységet és dolgozótársai elismerését. nek, Mocsai elvtársnak több kérdésére válaszolva, Gácsér József elvtárs, a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának helyettes vezetője elmondotta, hogy a csabai szlovák és a gyulai román gimnáziumban a jelentkezőket eddig még minden esetben el tudták helyezni. Másik kérdésével kapcsolatban közölte, hogy megyénkben soviniszta, nemzetiség-ellenes hangulat nincs. Ahol ilyesmi szórványosan előfordul, ott sem tudatos ártó szándékkal, hanem csupán tudatalatti viselkedéssel, még teljesen le nem vetkőzött helytelen megnyilvánulással van dolgunk. Az itt-ott vegetáló szektásság is egyre veszít erejéből. Mindebben hatalmas szerepe van a mezőgazdaság szocialista átalakulásának, a közösségi szellem térhódításának, és az ismeretterjesztő munkának. A nemzetiségi szövetség képviselője, Farkas elvtárs megjegyezte, hogy az ismeretterjesztést szakadatlanul fokozni kell. Arany Tóth Lajos elvtárs össze- fogailójában kijelentette, hogy a jelentésben elmondottak helytállók, s a megyei v. b. figyelemmel kíséri a kérdéseket, hogy megoldó, sukat mennél jobban elősegíthess se. Ezután Bánki Béla elvtáxs, a megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatója a kenyérgabona csép- lésének a befejezéséről tett jelentést. H. R. OizL kéjp&k A Felsőnyomási Állami Gazdaság eddig 3822 mázsa répát szállított a csorvási átvevőhelyre. A szárazság ellenére elérték a 130 mázsás holdankénti átlagot J A vontatóról kupacokba, onnan pedig a vagonba rakják a répát a vasútállomáson. A csorvási Ady Termelőszövetkezet dohánytermelő-brigád asszonyai: Matkócsik Júlia, Samu Ferencné, Temesvári Jenöné, Pelesz Jánosné és Kukla Ferencné dohányt fűznek.
