Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-09 / 213. szám
NÉPÚJSÁG 3 Tr ÍSSL szeptember 9., szombat 130 hold őszi árpát vetett el az örménykűti Béke Tsz Hétfő óta 48 soros vctőgépekkél köröz a Kondorosa Gépállomás két traktorosa: Űjfaluczki István és Várnagy Zoltán, az örménykúti Béke Termelőszövetkezet jól megmunkált tábláin. Vétik az őszi árpát. Minden reggel 6 órakor kezdenek, s esite 7—8-ig is dolgio®- nak, így aztán tegnap délig ketten 130 hold területet vetettek be. Űjfaluczki István zetoros azt mondja, hogy az ősz folyamán mintegy 900 hold területet akar bevetni azért is, mert a gépállomásnak csak 17, a körzetbe tartozó termelőszövetkezeiteknek pedig csak három gépi vontatása vetőgépjük van. A Kondoros! Gépállomásra elég sok, több mint 8500 hold őszi gabona vetése vár. Üzemlátogatáson Budapesten Á Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai üzletigazgatóságának technikusai, mérnökei és vezetői elhatározták, hogy ellátogatnak Budapestre, ahol megnézik az Egyesült Izzó, valamint a Kábel- és Sodronykötél Gyárait. Negyed tíz körül járhatott az Idő, amikor szerdán külön autóbusszal megérkeztünk Budapestre. Első utunk az Egyesült Izzóba vezetett, ahol igazi barátsággal és szívélyességgel fogadtak bennünket. A DÄV technikusait, mérnökeit különösen érdekelte a lámpa- és a fénycsőgyártás. Minden egyes részleghez más-más szakembert adtak vezetőül, aki szakmailag szívesen adta a felvilágosítást a kíváncsiskodóknak. — Nagyon érdekes ez a fénycső- gyártás — jegyezte meg Trefil Károly, a DÁV mémökjelöltje. Minél többet gyártsanak belőle, hiszen mi is nehezen várjuk már, hogy a mi városunk, Békéscsaba is mind több helyen neonvilágítást kapjon. Ehhez viszont az szükséges, hogy a kellő mennyiségű fénycső rendelkezésünkre álljon. — Igyekszünk — jegyezte meg az egyik vezető, majd mosolyogva hozzátette. — Mi is azt szeretnénk, ha nemcsak a városokban, de a községekben is ez a szép, egészséges világítás lenne minél hamarabb. Különösen sokat időztünk a női dolgozók munkapadjai előtt. Mindenki csodálkozását fejezte ki, amire meg is volt az ok. A nők többször olyan apró alkatrészeket forrasztanak, amit az ember szabadszemmel alig lát. Bizony nagy kézügyesség kell ehhez. — Mi már megszoktuk — nézett fel mosolyogva a munkájából egy fiatal lány. — Egyébként nagyon szép ez a szakma — tette még hozzá, majd újra munkája fölé hajolt. Közben egy csoport Bielik Béla párttitkár vezetésével a gyár mérnökeivel beszélgetett. A budapesti elvtársak sok érdekes tapasztalatot mondtak el, ami a DÄV mérnökeinek és technikusainak is szakmájába vág. Amíg nézgelődtünk, egy férfi jött hozzánk, és invitált bennünket, hogy nézzük meg a gyár ebédlőjét, és egyúttal ebédeljünk is meg. Az ízletesen elkészített -'iienü elfogyasztása után még sokáig beszélgette^ a látogatók a gyár munkásaival, majd a Kábeles Sodronykötél Gyárba indultunk. Ott mindenki megcsodálta a különböző gépeket, amelyekkel a sodronyokat készítik. A kábelgyár vezetői is szívélyesen fogadtak bennünket, és sok olyan érdekességet mondtak el, amit eddig nem tudtunk. A DÁV dolgozóinak különösen hasznos volt az itteni látogatás, hiszen ők is azzal a kábellel dolgoznak, amit ez a gyár készít. Sok lelkiismeretes munka előzá meg, míg az anyag elkerül a rendeltetési helyére. És a két gyárban tapasztaltak azt bizonyították, hogy a munkások lelkiismeretesen dolgoznak, hogy egyre több városban és faluban szereljék fél a neonvilágítást, és juttassák el a fényt azokba a községekbe és termelőszövetkezetekbe is, ahol még nincs. —tyik— celkedett, mintha a tulajdona volnék. És nekem el kellett tűrnöm, mert anyám többször is elmondta, hogy ne ellenkezzem semmiben, joga van ahhoz, amit tesz, hiszen a vőlegényeim. Talán bele is törődtem volna, hogy Majori felesége leszek, mert az otthoni életet már nem bírtam volna sokáig, de... Egyszer, mikor csak mi ketten voltunk otthon, erőszakoskodni kezdett, ki akarta gombolni a blúzomat. Nem engedtem, erre pofonütött és elrohant. Mikor anyám hazajött, elmondtam neki az egészet. És tudod, mit válaszolt? Hogy úgy látszik, hamarabb kell megtartani az esküvőt, mint tervezték! ... Meg hogy legyek nyugodt, majd ő beszél Majorival, majd ő kibékíti. Mintha én azt akartam volna... Még saját magának is azt hazudta, igen: hazudta anyám, hogy én még ezek után is akarok Majori felesége lenni. Azt hittem, menten rámszakad a plafon. Én ezt nem bírom tovább, gondoltam, de nem tudtam hogy mit tegyek. Undorodtam mindentől, leginkább meghalni szerettem volna . . . Másnap kerestelek, bár gondoltam, nem túlságosan örülnél egy ilyen találkozásnak, de nem találtalak sehol. Azt mondták, Pesten vagy valamilyen iskolán. Céltalanul csavarogtam a városban egész délelőtt, aztán vettem egy csomó Demal- gont, végigjártam a patikákat... Ne nevess ki, Gyuszi... én akkor komolyan meg akartam halni. Még anyu szívcseppjeit is megittam mind, aztán lefeküdtem, hogy mégse úgy haljak meg, mint egy kutya ... Nem tudom, mi történt aztán, mert elaludtam, és csak másnap estefelé, a kórházban ébredtem fel. A fiúra emelte tiszta, egésznézésű szemét, amelyben most, pille-időre, mosoly derült. — Képzelheted, milyen gondban voltak, hogy eltitkolják a dolgot. Még Majorinak is azt mondta anyám, hogy a mandulámat kellett kivenni. Egyébként utána folyt volna minden, ahogy azelőtt, és már régen Majori felesége lennék, ha .. . Olvastam az újságban, hogy építész technikust keresnek ennyi meg ennyi gyakorlattal. Bementem azért a központba, ahol azt mondták, ha nem lesz más jelentkező, felvesznek. Egy hét múlva levelet kaptam tőlük, és még aznap kijöttem ide. Csak a legszükségesebb dolgokat hoztam magammal, otthagytam Majori gyűrűjét, és megírtam anyámnak, hogy ezentúl a magam életét akarom élni, és meg se próbáljanak erőszakkal visszavinni, mert nem megyek semmiképp. Azt nem írtam meg, hol vagyok. (Folytatjuk) Répagondok Mezőhegyesen Tavaly októberben alaposan „megtréfálták” a termelők a Me. zőhegyesi Cukorgyár munkásait. Volt olyan csaknem kéthetes időszak, amikor éppen csak valamicske répát szállítottak az üzembe. A napi 200 egynéhány vagon helyett csak a feléből főzték a cukrot. A „tréfa” — ahogy Szávai igazgató elvtárs elmondta — naponta mintegy 100 ezer forint kárt okozott ekkor a gyárnak, végsősorban a népgazdaságnak. S mindez azért következett be, mert a körzetben lévő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek egyike-másika napról napra halogatta a répa szedését. Amikor aztán jött az esőzés, megfelelő készletek hiányában csakhamar megcsappant a gyár tartaléka. A tavalyi csökkentett termelés több mint egymillió forintjába került a gyárnak. Rossz „tréfa” volt, annyi bizonyos. Ám Úgy látszik, sok helyütt még az idén sem tanultak a tavalyi esetből, s a mezőhegye- siek ismét répagondokkaj küszködnek. A termelők meg nem értése miatt ez szinte minden évben visszatérő jelenség. A gyár gazdasági és műszaki vezetői, munkásai pedig mindent megtettek, hogy az elmúlt több mint 150 na- ros feldolgozási idény után ebben az évben újjávarázsolt gépekkel, a műszaki feltételek javításával, tehát gond nélkül fogjanak hozzá a répa feldolgozásához. Rendben haladtak a felkészüléssel. Az augusztus 24-én és 25-én tartott üzemi főpróbán jól vizsgáztak, s amint a műszakiak elmondták, talán sosem sikerült még ilyen jól a felkészülés. Bizakodva várták a gyártási idényt. Ezt az örömet azonban hamarosan elrontották a termelők. Bár a termeltetési osztály munkatársai, s mindenki, aki segíteni tudott, járta a termeA dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok I ' értelmében rokkantsági teljes vagy résznyugdíjra jogosult megrokkanása esetén — többek között — az, aki rendes keresőfoglalkozásában a szokásos munka- feltételekkel rendszeres munkára s képtelen, vagyis munkaképességét 8 legalább kétharmad részben I egyébként is elvesztette úgy, hogy | megmaradó munkaképességével § rendszeresen nem, vagy korábbi | foglalkozásánál lényegesen kisebb | minősítésű, vagy lényegesen ki- jsebb keresetet biztosító foglalko- I zásban tud dolgozni. Ezeknél az I úgynevezett III. csoportbeli rok- j kantaknái is szükséges annak iga- jzolása, hogy az előírt szolgálati ! idővel rendelkeznek, továbbá, Ihogy a rokkantság egy év alatt I előreláthatólag nem szűnik meg. I A III. csoportbeli rokkantaknál ja rokkantság megállapításának te- |hát két feltétele van: az egyik a I munkaképtelenség, vagyis az or- Ivosi feltétel, a másik pedig az, Ihogy a dolgozó a megmaradó | munkaképességével milyen foglalkozásban képes dolgozni. i A Legfelsőbb Bíróság foglalko- | zott azzal a kérdéssel, hogy a joI ’ gosultsági feltételeknek mikor és meddig kell fennállaniuk. Elvi állásfoglalása szerint a két feltételnek együttesen és nemcsak a nyugdíj megállapításakor, hanem mindvégig fenn kell állania. Ha a feltételek valamelyike megszűnik, a nyugdíjra jogosultlöket, hogy kezdjék meg a répa szedését, mégsem voltak képesek olyan eredményt elérni, amilyenre számítottak. A gyár vezetői éppen emiatt kénytelenek voltak halasztást kérni a kezdéshez, így szeptember elseje helyett csak 4-én foghattak hozzá a feldolgozáshoz. Az első, úgynevezett kísérleti gyártási nap is igazolta, hogy a karbantartással gondosan készültek, mert 181 vagon teljesítményt értek el. Havasi János, a szakszervezeti bizottság titkára újságolta ezt örömmel. — A napi tervünk 211 vagon répa feldolgozása — toldotta még meg —, de természetesen szeretnénk túlteljesíteni, ha majd egyenesbe jövünk. Ahhoz azonban, hogy egyenesbe jöhessenek, először is nyersanyag, répa kell. Az szükséges hozzá; hogy a termelők végre megértsék, a gyár zavartalan üzemeltetése elsősorban rajtuk múlik. Azt várják tőlük, hogy időben és megfelelő mennyiségben ellássák a gyárat cukorrépával. Ezzel azonban még mindig bajok vannak Mezőhegyesen. Mennyire így van, azt talán az bizonyítja a legszemléletesebben, hogy a két testvérüzem, a Szolnoki és a Sar- kadi Cukorgyár naponta 60—70 súlyvagon répával segíti a mező- hegyesieket. Talán közelebb nincs elegendő répa? Hogyne volna, csakhogy egyelőre még a földben, mert eléggé gyéren szedik. Ha a Hódmezővásárhelyi és a Gorzsai Állami Gazdaságból nem érkeznének rendszeresen szállítmányok, ha a két testvérüzem nem segítene, akkor bizony a későbbi kezdés ellenére is nagy bajban lennének a gyárban. A Mezőhegyesi Cukorgyár körzetéhez tartozó állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben valahogy még mindig ság is vele együtt megszűnik. Így ha a dolgozó a rokkantsági nyugdíj megállapítása után olyan foglalkozást vállal, amely a nyugdíjazás előtti foglalkozásánál nem lényegesen kisebb minősítésű vagy nem lényegesen kisebb keresetet biztosít, a rokkantsági nyugdíjra jogosultsága megszűnik még akkor is, ha orvosilag rokkantnak is minősül. nagyon vontatottan halad a cu- korrépa szedése. A termelőszövetkezetek egymásra várnak, meg arra, hogy esetleg egy jó eső után még szed magára a répa. Persze ez azzal a veszéllyel jár, ha a múlt év őszéhez hasonló hosszan tartó esőzés következik be, hogy annak a levét a cukorgyáriak isz- szák meg. De nemcsak ők, hanem a termelőszövetkezetek is, hiszen nagyobb munkaegység-ráfordítással szedhetik és szállíthatják a répát, ugyanakkor éppen a későbbi szedés miatt megkésnek a talajelőkészítéssel és az ősziek vetésével. Nem ártana, ha ezzel is számolnának. Ha a termelők csak egy kicsivel is megértőbbek lennének, akkor nem fájna a fejük a gondtól a cukorgyáriaknak, bizakodva néznének a holnap és a holnapután elé. Egyelőre azonban erre még csak gondolni sem mernek. Hogyan is tehetnék, amikor még a Mezőhegyesi Állami Gazdaságtól sem kapják meg a kellő segítséget. A gyár vezetői kérték a gazdaságot, hogy kezdjék meg a répa szedését, segítsenek a gyáron. A válasz, amelyet írásban kaptak meg, az volt, hogy csak október 9-én kezdik meg a répa szedését. Ez a gazdaság pedig sokat tehetne, ha akarna. Ügy látszik azonban, hogy erre vajmi kevés a hajlandóság. Ilyen körülmények közepette a cukorgyáriaknak minden okuk megvan ahhoz, hogy egy kissé sötéten lássák a következő napokat, heteiket Tavaly ráfizettek a termelők hanyagságára. A mostani gyártási idényhez is 3 napos késéssel fogtak hozzá, s így a harmadik negyedéves tervet aligha tudják teljesíteni. Ha meg az idén is előfordulna a múlt év októberéhez hasonló eset, tehát kénytelenek lennének répahiány miatt bevezetni a csökkentett termelést, akkor újabb millió forintot vagy esetleg még többet dobhat ki a népgazdaság az ablakon. A gyárban természetesen nem szeretnék, ha ez megismétlődne. Jól meg kellene gondolni a termelőknek, mert a mulasztással, a répa vontatott szedésével nem kétfilléres kárt okoznak a népgaz. daságnak. Millióba kerül a halogatás. Ezért helyes lesz, ha megtartják a szerződésben vállalt kötelezettségeiket Csak ezzel szabadulhat meg a gyár a mosit is fenyegető répagondoktól. P. P. Termelöszövetkezeti tagok ! Nagy jövedelmet biztosít a kis súlyú marhanevelés, mert 2 havi tartási idő után alacsony súlyban, magas áron átadható a bika- vagy üszőborjú az Állatforgalmi Vállalatnak. Átvételi árak az alábbiak: I. oszt. II. oszt. Bika-tinó, üsző Bika-tinó, üsző 111—160 kg súlyúért 13.— 17.-t10.— 13.— 161—200 kg « 12.— 16.— . 9 — 12.— 201—250 kg » 11.— 15.— 9.— 10.— 251—300 kg s 10.50 12.— 9.— 9.— A tenyészkörzetnek ki nem jelölt községekben folytatjuk az fisző- hizlalási szerződések kötését. Haladéktalanul forduljon az Állatforgalmi Vállalat helyi felvásárlójához 441 HASZNOS TUDNIVALÓK Mikor szűnik meg a rokkantsági nyugdíj
