Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-05 / 209. szám

2 NÉPŰJSÁŰ 1961. szeptember 5., kedd Egy párttitkár a pártvezetősé g - vá 1 asztás előtt Jó vetőmag a bő termés alapja — Alig egy órája kaptam meg B párthatározatot, mely a párt- alapszervezetek vezetőségeinek ujjáválasztásáról szól — mondta Kiss István elvtárs, a Gyulai Kórház pártalapszervezetének tit­kára, miután közöltem vele mi­lyen ügyben érdeklődöm. Az íróasztalon előtte feküdt a határozat. Aláhúzott soraiból lát­szott, hogy máris tanulmányozta. — A határozat ismeretében mi­lyen gondolatok foglalkoztatják? —- kérdeztem. Elmondotta, hogy éppen a kór­ház feladatairól, a pártszerveze­tük felelősségéről és a jelenlegi pártvezetőség erejéről gondolko­dott, mielőtt beléptem hozzá ... — ... A pártvezetőségben egy or­vos, két ápoló, a személyzeti fele­lős és egy műszaki tevékenykedik, valamint egy elvtárs az irodából, az élelmezési ügyek vezetője. Te­hát hét tagú a vezetőség — ma­gyarázta. — Arra gondoltam —folytatta —, hogy az újjáválasztott vezetőség­ben helyet kellene kapjon lega­lább két-három orvos. így na­gyobb eredményeket érhetnénk el a szakmai kérdések megoldá­sában, jobban tudnánk segíteni... A titkár szavai lassan gördülve Indultak, de amikor a kórházfej­lesztés részleteiről, a korszerűsí­tésekről, az orvosok és ápolók munkájáról, a gyógyításról, a be­tegekről beszélt, hagja egyre szenvedélyesebbé vált. Ügy szólt örömükről, gondjaikról, ahogyan saját otthonáról, családjáról be­szél az ember. Gondolatait nemcsak az agya, a szíve is kovácsolta. Ezért is nem akarom itt megrövidíteni szavait, elképzeléseit. Leírom úgy, aho­gyan hallottam tőle. Ügy érzem, hogy elgondolásai az újjáválasz­tandó vezetőségnek, s az egész kórháznak szólnak. Nem gyengíti e gondolatok erejét az sem, hogy egy ember szubjektív véleménye. Bizonyára sok tapasztalat termé­ke a titkár elképzelése az elkö­vetkezendő hónapok munkájáról: — ...A jövőben az eddigieknél több segítséget szükséges adnunk a fiatal orvosok társadalompoliti­kai neveléséhez, nem utolsósor­ban a szakmai színvonal fejlesz­téséhez — folytatta Kiss elvtárs. Segíteni kívánjuk a hivatalveze­tést abban is, hogy az eddigiek­nél több kezdeményezés szülessen a kórház fejlesztésére. A pártszer­vezetünknek küzdenie kell azért, hogy a gondolkodásban mindenütt háttérbe szoruljon az öncélúság, a kispolgári kényelmesség, restség, a nemtörődömség, a megnyugvás, mely itt-ott még felüti a fejét és gátolja a kórház fejlődését — ma­gyarázta. — Itt van például a fertőző­osztály — mutatott ki az abla­kon a szomszéd épület felé — azt mondhatjuk primitív, elavult a felszerelése, a berendezés, az egész épület. Ilyen gondjaink vannak és olyanok, hogy szeretnénk ha a vezető orvosi kar, az igazgató elv­társ és a főorvosok még harmoni­kusabb összhangban dolgoz­nának, mint eddig. A bátor véle­ménynyilvánítás és következetes önbírálat érvényesüljön minde­nütt, a kórház kulturáltságának továbbfejlesztéséért. — Segíteni kívánunk abban, hogy á kórház munkáját az eddi­gieknél még hatékonyabban ellen­őrizzék és az idősebb orvosok töb­bet törődjenek a fiatalok szakmai, erkölcsi nevelésével, többször és bensőségesen tanácskozzanak ilyen kérdésekről velük. Eddig úgy tapasztaltuk, hogy a kórház vezetői nem eléggé támaszkodtak a pártszervezet erejére és ebben mi is hibásak vagyunk. Helyenként hiányzott a munkából a hivatali pártszervezetnél is nél­külözhetetlen következetesség. A jövőben jobban szükséges bizto­sítani a pártvezetőség tekintélyét éa ehhez az is segít majd, ha a vezetőség kiváló szakemberekkel, képzett kommunistákkal erősö­dik. Ezáltal javul a kapcsolatunk a hivatalvezetéssel és az orvosi karral... Minél kevesebb harciasságot öncélú személyeskedő viták­ban, mennél nagyobb erőfeszítést, harciasságot a kórház egyes osz­tályainak korszerűsítésére, kezde­ményezésekre, a gyógyító munka színvonalának állandó emelésé­re... Ilyen célkitűzéseink, elgon­dolásaink vannak az eddigi mun­kánk tapasztalatai alapján — hangsúlyozta a titkár elvtárs —. Mi, az itt dolgozó kommunisták — és úgy gondolom ebben mindenki egyetért velünk — azt akarjuk, hogy tovább erősödjön a Gyulai Kórház jó híre... Országos viszonylatban tekin­télyes szakemberek, kiváló főor­vosok, párttagok és pártonkívüli- ek dolgoznak kórházunkban, olyan emberek, akikre büszkék vagyunk Mindenünk megvan tehát ah­hoz, hogy a kórház tovább fejlőd­jön, a mindig növekvő igényeket is kielégítse. Az itt-ott még jelent­kező helytelen szemléletek melye­ket a régi kispolgári szokások, gondolkodásmódok táplálnak, je­lentkeznek időnként. Ezeket a szemléleteket azonban a kölcsö­nös megbecsülés és együttműkö­dés erősítésével le lehet küzdeni. Ehhez is segítséget nyújt a helyi pártalapszervezet. Annál haté­konyabb lesz a segítség, mennél erősebb, hozzáértőbb pártvezető­séget választunk. Ilyen és hasonló célkitűzések határozzák meg nálunk a vezető­ségválasztást és azt megelőző munkánkat — mondotta Kiss elv- társ és még hozzátette: Beszélge­tünk majd a párttagokon kívül a pártonkívüliekkel, s az is lehetsé­ges, hogy az utóbbiak közül né­hány kiváló embert meghívunk a vezetőségválasztásra is. Elvégre nemcsak a párttagság ügye, kik lesznek a vezetőségben, érde­kelt ebben a kórház egész kollek­tívája — fejezte be a titkár elv- társ „nyilatkozatát”, s kérdően nézett rám, kielégítő-e a válasz. Ügy gondolom, a pártvezetősé­gek újjáválasztásáról szóló párt­határozat tanulmányozása után egy negyedórával a gondolatok­nak ilyen gazdagsága megnyugta­tóan bizonyítja, hogy a Gyulai Kórházban a vezetőség újjáválasz- tásával erősödik a pártszervezet, s hatékony segítője lesz a hivatal­vezetésnek, mindenki hasznot lát tevékenységében. 2. Cigarettára gyújtott, hogy inge­rültségét levezesse — nem a mell­bevágó szippantás hiányzott néki most, hanem a rágyújtás körülmé­nyes mozdulatai. Aztán kiment a helyiségből, és elindult arra, amer­re a kultúrházat sejtette. Mikor belépett a modern, mégis jellegzetesen magyar-falusi épület Í ~ ajtaján, ugyanarra a folyosóra jutott, emelyiken a leánnyal találkozott. A nagyteremből ve­gyeskar éneke szűrődött ki, s mert nem akart zavarni, gondolta, széj- | jelnéz az épületben. Egy ajtón I» DOHÁNYZÓ« felírás volt, mellette egy másik tábla: „Kultúrházunk építésének története Foto-szakkörünk első kiállítása” »Ezt jó lenne megnézni« — gon­I dolta, de úgy nyomta le a kilin­cset, mint aki biztos abban, hogy azzal még nem jut túl az ajtón; — kulcs is kellene ahhoz. A zár mégis engedett, s egy barátságo­san berendezett szobába került; a falakon körös-körül fényképek magyarázó feliratokkal. Az ajtó mellett pöttöm asztalka, azon ke­mény fedelű füzet; az asztal m> A Felsőnyomási Állami Gazda­ság kijelölt vetőmagszaporító gaz­daság lett. Feladata, hogy a ter­melőszövetkezeteinket jó minősé­gű, intenzív, magashozamú búza­vetőmaggal lássa el. Ennek a cél­nak az érdekében közel másfél m.il_ liós beruházással korszerű vető- magtisztító üzemet létesítettek, mely már üzemel és az idei vetés­hez már 170 vagon San Pastore, 30 vagon Bezosztája, és 20 vagon Skorospelka 3/b vetőmagot tisztít gött egy leány olvasott valami új­ságpapírba burkolt könyvet nagy buzgalommal. Az ajtónyitásra fel­pillantott. — Jó estét kívánok. Nem zava­rom? x — Nem, nem, dehogy. Csak jöj­jön beljebb. — Mit olvasott olyan elmerüi- ten? — A »Nyugtalan ifjúság«- ot Pausztovszkijtól. Nagyon jó könyv. Már régebben is olvastam ettől az írótól, »Kolhida« — ez volt a címe. Ezt most kaptuk a megyé­től, én olvasom elsőnek. Tulaj­donképpen még be sincs írva. . — Ennyire szereti a könyveket? — Nagyon szeretek olvasni. Csak hát nemigen érek rá. Sok a munka, meg tanulok is. — Mi a foglalkozása? Ttt dolgo­zik a kultúrházban? A leány elpirult. — Nem. Brigádírnok vagyok a Felszabadult Föld-ben. De nagyon szeretnék könyvtáros lenni. Azt mondják, most, hogy lesz hely itt a kultúrházban, bővül majd a könyvtár is. Tárkány Pista bácsi, a könyvtáros biztat, hogy lehet le és ad át termel őszovekezetek felé. További cél, hogy nagy telje­sítményű csávázógéppel bővítik ki a tisztítóüzemet és a hibridüzem­hez hasonlóan vetésre kész, csá­vázott vetőmagot fognak a jövő­ben szálítami . A nagy teljesít­ményű csávázógép már meg is érkezett, azonban a fenti módszer szerint üzemelni már nem tud, mivel beállítása hosszabb időt vesz igénybe róla sző. — Sóhajtott egy könnyűt. -- De jó is lenne mindig könyvek között lenni... — Meg lehet ám azt is unni. — Azt? Soha!... — No, nem zavarom tovább. Biztosan valami érdekes résznél hagyta abba miattam. — Ö, nem zavar... Legyen szí­ves ide beírni a nevét. Amíg tolla után kutatott, a le­ány tovább beszélt a maga fiata­los, lelkendező módján. — Nagyon tetszett a verse. Tudja, az én édesapám bányász. Ö is nagyon ritkán jár haza. Még sírtam is rajta egy sort... Van egy fiúismerősöm, az is szokott verseket írni. A múltkor a megyei újság közölt is egyet belőlük. De ő olyan csuda-tudja-hogy ír... Hanem a maga verse nagyon szép volt. Régóta ír? — Hát... — Ne haragudjon, hogy ilyen szamárságokkal zavarom. De tud­ja — mondotta a leány kedves nyíltsággal —, én még sohasem láttam eleven költőt. — Hát holtat látott-e? — sü­tötte el a régi viccet a fiú, de már bánta is: hátha megsértődik ez a kedves kislány. De az csak kacagott egy nagyot. — Holtat se láttam. Azaz egy­szer filmen, Petőfit. Igaz, az is csak színész volt... Olyan jó le­het költőnek lenni... — Mit csinálna, ha költő lenne? — Hová gondol? Költő ... én? — Maga hát. Miért ne lehetne költő?. Öröklakást nyertek ikerszelvénnyel Mint ismeretes, a közelmúlt he­tekben a Sportfogadási és Lot­tóigazgatóság újfajta játékjeggyel örvendeztette meg a lottójátéko­sok nagy táborát. A lottó-ikerszel­vény — amely lényegében nem más, mint két egybefüggő szám­Berlini hírek Berlin (MTI) Berlinben vasárnap viszonylag nyugalom volt, a hétfőre virradó éjszaka azonban mintegy -ötven nyugat-berlini huligán provokációs tüntetést szervezett az övezetha­táron. Az NDK rendőrsége könny­gázbombával és vizifecskendővel oszlatta szét a provokátorokat, akiknek (tevékenységét a nyugat­berlini rendőrség is megzavarta. * Brandt nyugat-berlini polgár- mester újabb rádióbeszédében is­mételte meg jói ismert hideghá­borús kijelentéseit. táblás szelvény — néhány hét alatt igen népszerűvé vált. Mint általában minden héten, Fortuna szeszélye a legutóbbi játékhetet sem hagyta érdekesség nélkül. A 35. játékhéten a megyében ketten értek el négyes találatot. A 3 201619 számú négytalálatos szelvénnyel a gyulai lottó-totó kirendeltségnél jelentkeztek, míg a 3 233 187 számú számtáblás já­tékjegyet Békéscsabán hozták forgalomba. A 35. heti sorsolással egy időben tartották meg az augusztus havi jutalomsorsolást is. Ennek külön érdekessége, hogy hárman nyer­tek ikerszelvénnyel öröklakást. Az egyik öröklakást nyerő iker- szelvényt megyénkben, Csorváson hozták forgalomba. Jól bevált tehát az ikerszelvények forga- lomba-hozatalával kapcsolatos jel­mondat: „Ikerszelvénnyel — dupla szerencse!” —km— Boda Zoltán Tisztítómű távlati képe a Felsőnyomási ÁG-ban. Hat db MT 2-es rosta végzi a minőségi tisztítást. Földvári József üzemgazdász ellenőrzi a vetőmag minőségét.

Next

/
Thumbnails
Contents