Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

4 ntpújske *961. szeptember 30., szombat A közönség már várja a szovjet filmhetet Azzal a szándékkal kerestük fel Békéscsabán a megyei Moziüzemi Vállalatot, hogy a közelgő nagy eseményről, a szovjet filmhétről olvasóinknak tájékoztatást adhas­sunk. Orosz Sándor igazgató és Pozsonyi Pál, a propaganda-osz­tály vezetője házon kívül van ugyan, de Geréb János helyettes osztályvezető készséggel áll ren­delkezésünkre és válaszol kérdé­seinkre. — Mikor kezdődik és meddig tart a filmhét? ^ — Országosan november 2 és 22 közt kerül lebonyolításra. Ennek keretében nálunk, Békés megyé­ben november másodikától nyol­cadikéig tart. — Általában milyen időközök­ben van szovjet filmhét? — Már hagyományos. Minden évben megrendezésre kerül. Egyébként annyira beivódott a köztudatba ez az esemény, hogy a közönség már várja és érdeklődik, hogy mikor lesz. Mondanunk sem kell, hogy a mozilátogatók ilyen nagy fokú érdeklődésében a Szov­jetunió, a szovjet nép iránti ál­landóan fokozódó érdeklődés és mind melegebb rokonszenv mel­lett nagy szerepük van a tartal­mukban és művészi kivitelükben világviszonylatban is elismert, s mind nagyobb számban születő szovjet filmalkotásoknak. — Melyek lesznek a bemutatás­ra kerülő szovjet filmek? — November másodikén itt, a megyeszékhelyen a hírből már is­mert, s a moszkvai filmfesztivá­lon aranyéremmel kitüntetett filmremekkel, a Tiszta égbolttal nyitunk. A Szabadság és a Brigád Filmszínház egyszerre játssza. Vi­dékre is elkerül: Gyulára, Oros­házára és Szarvasra. A filmhét to­vábbi műsorszámai: Szállnak a darvak, Emberi sors, A 41-ik, Csendes Don, Ballada a katonáról, Utolsó össztűz, Fehér éjszakák, Foma Gorgyejev, Kenyér és ró­zsák, Holnap felnőtt leszek, A mi édesanyánk, Messzi utca, Nor- mandie-Nyeman és így tovább, összesen húsz. A filmhét kereté­ben ezek közül az alkotások kö­zül Battonyán, Békéscsabán, Bé­késen, Gádoroson, Gyomén, Gyu­lán, Kondoroson, Mezőkovácshá- zán, Orosházán, Szarvason, Szeg­halmon és Tótkomlóson vetítünk. — Miért húsz film, és miért ép­pen az említett helyeken vetítik? — A Filmfőigazgatóság a közön­ség érdeklődése és igénye alap­ján megállapította, hogy jó né­hány olyan „régi”, de nagy sikerű szovjet film van, amelyet a mozi­látogatók szíves-örömest viszont­látnának. A legkeresettebbek kö­zül ilyenformán húsz kerül mű­Gasdagnak ígérkezik «s* IBUSZ őszi programja Társas utazással és autóbusz-kirán- ütilással gazdagodott az IBUSZ őszi programja. November 11-én külöiwonatot indí­tanak Budapestre az Operaház „Car­men” és az Operettszínház „Hölgyvá­lasz” című előadására. November 2-án külön autóbusz indul Kolozsvárra. A négynapos utazás rész­vételi dija 880 iorrnt. Különvonatot indítanak ugyancsak novemberben Moszkvába, melynek részvételi dija körülbelül 1800 forint lesz. December lS-án pedig Drezda—Lip­cse—Prága megtekintésére indítanak külonvcmatpt. sorra. Ezt a számot és azt, hogy megyénkben miért éppen a felso­rolt városokban és — nagyobb — községekben mutatjuk be őket, az magyarázza, hogy egyetlen hétben csupán hét nap lévén, több hely­ségre nem futja. ,A közönséget azonban megnyugtathatjuk, hogy a régi, nagy sikerű szovjet filmal­kotásokat a filmhét után is vetít­jük más-más községekben, fel­váltva. — A két nagy csabai filmszín­házban a filmhéten mindvégig a Tiszta égboltot vetítik? — Csupán három napig. Utána a másik két sikeres filmalkotás, az Utolsó össztűz, valamint a Bal­ti égbolt XI. része pereg. — Történnek-e jelentősebb szervezési és egyéb előkészületek a hét méltó megrendezésére? — Az előző évek tapasztalatai során kialakult szervezési mun­kamódszerhez hasonlóan járunk el idén is. Felkeressük a pártot, a szakszervezeteket, üzemekben, ter­melőszövetkezetekben, intézmé­nyekben, kérve segítségüket. Részletesen közöljük a programot is természetesen, hogy a várható nagy érdeklődésre való tekintettel az ottani dolgozók idejében ér­tesülhessenek a szovjet filmhét eseményeiről. A dolgozók minden rétege szin­te évről évre fokozódó kedvvel és érdeklődéssel fordul a szovjet filmhét felé. Ennek következtében ma már mértéktartóbb agitációval is gyorsabb és széles területen si­kerül a köztudatba vinni a jelen­tős kulturális esemény hírét. ,A megyei Moziüzemi Vállalat dolgo­zói és vezetősége mindent elkövet­nek a szovjet filmhét politikai, erkölcsi sikerének és zavartalan technikai lebonyolításának, a ma­gyar—szovjet barátság további erősödésének érdekében. Huszár Rezső A műszaki propagandáról Vajon elmondhatja-e magáról bármelyik ügyes kezű szakmun­kás, hogy ő már mindent tud, neki már semmit sem keli tanul­nia. Aligha tehet ilyen kijelen­tést, hiszen abban a korban élünk, amikor naponta hallani újabbnál újabb, a régebbinél jobb termelési módszerekről, olyan ésszerűsítésekről és forra­dalmi elgondolásokról, amelyek valamely szakmában soha nem látott fejlődést eredményeznek. Akik csak a munkapad mellett akarják fejlesztem, szakmai is­mereteiket — ilyen munkások vannak még, de szerencsére mind kisebb számban —, képtelenek lépést tartani a gyors fejlődés­sel. Kevés ugyanis az, ha alka­lomadtán egy-egy jó munkafo­gást ellesnek és elsajátítanak Ezzel bár kétségtelenül bővítik szaktudásukat, tökéletesítik munkájukat, mindez azonban nem elégséges. Ahhoz, hogy va­lamennyi munkásban felkeltsék a tudásszomjat, jó és alapos mű­szaki propaganda szükséges. Olyan légkör kialakítása, amely ösztönöz a tanulásra. A műszaki propaganda nem hasztalan do­log, nem valami megfoghatatlan délibáb, hanem a szakmai to­vábbképzés egyik igen fontos és jó eszköze. Az MSZMP Politikai Bizottsá­ga 1960. júniusi határozata nem véletlenül szentelt olyan nagy\ fi­gyelmet a műszaki propaganda javítására. Ma — bármilyen gyárról és vállalatról legyen is szó — nem szabad elhanyagolni a műszaki propaganda rendsze­res javítását, kiterjesztését. Erre pedig rendkívül sok mód és le­hetőség kínálkozik, kezdve a kü­lönféle műszaki előadástól a sok­fajta műszaki és szakmai köny­vek hasznosításáig. Azok a mun­kások, akik szabad idejükben el­mélyednek a szakmai könyvek olvasásában, tanulmányozásá­ban, időnként meghallgatják a különfélq műszaki propaganda­előadásokat, s hasznosítják is a tanultakat és hallottakat, csak­hamar felfedezik, hogy téves az a szemlélet, mely szerint csak a munkapadok mellett lehet tanul­ni. Ezért sem lehet elhanyagolni a szakmai ismeretek szerzésének kimeríthetetlen forrását: a mű­szaki propagandát. Podina Péter iiiHiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiniiniiniw Orosházi képzőművészek tárlata Orosházán több száz látogatója volt a helybeli vagy a városból elszármazott képzőművészek mú­zeumi tárlatának. Az egy hónapja tartó kiállításon a budapesti Kép­zőművészeti Főiskolán tanuló oros­házi fiatalok tehetséges munkáit is bemutatják, és szemléltetik a viharsarki városból néhány éve Tatára települt Kerti Károly ne­ves festőművésznek főleg a bá­nyászok életét ábrázoló festmé­nyeit és rajzait. Az októberig nyit­va tartó kiállítást az iskolások csoportosan is megtekintik. Jlá tű // a tói) a n A BENCSIK-BRIGÁDNÁL sárodják az építkezéshez szükséges anyagokat. Ezt dolgozzák fel. Az idén két szerfás istállót, két fiaztatót, sül­dőszállást, hizlaldát, borjúnevelőt épí­tettek, és most már a kísérleti istálló tetőszerkezete készül. De menjünk a Dózsa-majorba, és nézzük meg azt az épületet, amelyből az országban most még csak ez az egy van. Néhány perc múlva Kvasz György művezetővel megérkezünk a helyszínre. Munkában a Megyeri-csoport, kötik a tetőszerkezetet. Zsaluzok. Kokavecz Pál, Gyebnár János és kaczkó Mihály munka közben. Kinek a csoportja foglalatoskodik §l tetőszerkezet kötésénél? — fordu­lok Kvasz György művezetőhöz, a bé­késcsabai Május 1 Termelőszövetkezet központjában. — Megyeri István részlege. Az új kí­sérleti istálló építésén pedig most ép­pen a Ránszki-munkacsapat dolgozik. — Megyeri bácsit keresem, hol talá­lom? — kérdem egy fiatalembertől, aki nagy szorgalommal az új istálló tető­szerkezetéhez készíti a kötéseket. Szemét tágra nyitja, és ajkán kaján mosoly suhan át: — Én vagyok Megyeri, de bácsi nél­kül. Milyen fiatad! — villan át agyamon — és milyen felelősségteljes munkát vezet. Részlege a tetőszerkezet faanya­gát szabja méretre, szaknyelven mond­va: köti. Beszélgetni kezdünk, sok minden szóba kerül. Megyeri 1957-ben lett szakmunkás. Az építőipari vállalatnál dolgozott, és a múlt év januárjától itt van a Május 1 Tsz-ben. Havonta 70—80 munkaegységet is ,.összefűrészel”. Tár­sai ie fiatalok. Rajta kívül még két szakmunkás segédkezik a tetőszerke­zet összeállításán. Különben még két segédmunkást is kaptak az apró- cseprő feladatok ellátására. De nemcsak fiatalok dolgoznak itt. Látok itt korosabb osztályhoz tartozó munkást is. — Tokai György vagyok — mondja az idős ácsmester. Arca nagyon ismerős. Később Kvasz elvtárs elmondja róla, hogy tűzoltó volt. A közelmúltban tért nyugdíjba, és munkát vállalt a szövetkezetben. Már lassan három hete, hogy ő is a fiatalokkal dolgozik. Meg van velük elégedve, értik a szakmát. Ahogy megállók a „nagy szabóasz- tal” mellett, s látom a serény munkát, eszembe jut Tarapcsik Gyula építés- vezető néhány szava. Ha távirati stí­lusban fogalmaznám meg, akkor kö­rülbelül így hangzana: „A Megyeri­munkacsapat évente 120 köbméter fát dolgoz fel a szövetkezet házi építke­zéseihez.” Azért ilyen sokat, mert itt a tsz-ben már évek óta nem dolgozik állami vállalat. Csak a 40 fős házi ópí- tőbrigád. Az államtól részben hitelre, részben pedig saját erejükből megvá­— Itt a nyáron se víz, se út, semmi sem volt, csak szántóföld — mutatja a borjúnevelőt és az épülőfélben lévő istállót. — És most megvan a magja a 3—4 év múlva teljesen kiépülő szarvas­ma rha-tdepnek. Közelebb lépünk az istállóhoz. A 12 méter széles, 70 méter hosszú épületet Szobek András elvtárs, a Május 1 Tsz Bandi bácsija tervezte. Kvasz elvtárs boldogan nézi az új épületet. Igaz, még csak a falakat húzták fel. A főszaru- állások most készülnek. Az egész is­— Ehhez az építkezéshez mivel já­rul hozzá az állam? — fordulok a mű­vezetőhöz. — Az istálló vázát adja. Kereken 600 ezer forint anyagköltséget fedez. Az épület elkészítése 200 ezer forint mun­kadíjat vesz Igénybe, így az egymil­lió 600 ezer forintos istállót feleannyi költséggel készítjük, mint az állami vállalat. Közelebb lépünk a zsalu zókhoz. Koka­vecz Pál, Gyebnár János, Kraszkó Mi­nár — szakmunkások, őket is az álla­mi építőipar nevelte. Ott meglehető­sen kényelmesebb körülmények között dolgoztak, mert itt a szövetkezetben sem betonkeverőgép, sem szállítósza­lag nincs, a zsaluzást viszont gyorsan és jól kelíl megcsinálni. Nem tudják, hányszor emelik már betonnal megra­kott lapátjukat a magasba. hogy a most még képlékeny masszát végleges helyére juttassák. Bőrük barnára égett a nyári munkák során, amelyet né­hány gazdatársukkal ezen az építke­zésen töltöttek. Nehéz a munkájuk, de szeretik... « Látogatóban voltunk a Bencsik-bri- gádnál, mert így hívják a csabai Má­jus 1 Tsz ópítőgárdáját. Az idei nyá­ron nagyon nagy feladatot oldottak meg. Egy olyan istállót építenek, amely mondhatnánk, mestervizsgával is felér. A következő években legalább három vagy négy ilyen jelentősebb gazdasági épületet készítenek még. Mire a látogatásunkat befejezzük, el­fogy az imént összekavart sóder- és ce­mentke verek. A fiatalok otthagyják az állásokat, és a sóderhegy szomszéd­ságában ZsilinsZki Gyuri bácsi bizta­tására újabb munka fogásra váltanak Dupst Károly tálló egy nagy pillérrendszeren nyug­szik, nagyobb, kényelmesebb és ami legfontosabb, házi építő-brigáddal ol- hály és a többiek nagy hozzáértéssel ns óbban előállítható, mint a korábbi döngölik a vasszerkezét közé a meg­években épített 100 férőhelyesek. nedvesített betont. Kokavecz és Gyeb­Hyen képet mutat a fószaruattis az épület belsejében.

Next

/
Thumbnails
Contents