Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-29 / 230. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 29., péntek A HAZA SZOLGÁLATÁBAN A fegyveres erők napján üdvözlet és megbecsülés övezi rendőreinket is, akik nehéz szolgálatban, éjjel-nappal őrködnek a rend felett és védik a dolgozók anyagi javait, biztonságát. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor az ügyeletes tiszthelyettes jelentést jegyez fel az őrszobán, hogy a jelentésvétel után azonnal megtegye az előírt és szükséges intézkedéseket. Gondoljunk rájuk is ma, a fegyveres erők ünnepnapján és nagy érdemeikre, melyet a konszolidáció időszakában és ma is nap mint nap kivívnak maguknak. Rendőreinkre mindig számíthat a dolgozó nép! Hogy is van? Ha fúj a szél, zuhog az eső, rendőreink teljesítik feladatukat, benn a városban vagy künn a határban, ahová a kötelesség állítja őket. Télen fagyban, hóhullásban ugyancsak ott látjuk a szolgálatos járőrt az úton. Amikor mindenki ünnepel, amikor szól a zene és áll a bál, a rendőr akkor is szolgálatban van és — erre ritkán go ndolunk. Hatalmas gépmadár előtt áll őrt a karhatalmista harcos egyik repülőterünkön. A büszke, négymotoros óriás most csendesen pihen és utasait várja: Kék parolis karhatalmista vigyáz a pihenésére, tekintete átöleli az egész repülőteret, óvja népünk vagyonát. Lassan esteledik. Kigyúlnak a repülőtér fényei és a karhatalmista megkétszerezi figyelmét. Keze határozottan markolja a géppisztoly szíját. Léptei csendesen koppannak a betonon, a gyönyörű gépóriás körül. Szép dolog az őrszolgálat, különösen itt!... Motorcsónak zúg a határfolyón, a csónakban a motort vezető harcos szeme élesen pásztázza a partot. Tekintetében ott sűrűsödik hazaszeretete, az egész ország féltése és az az erő, melyet az a tudat ad, hogy minden becsületes dolgozó mögötte áll. Munkásőreink ragyogó felvonulását látjuk ezen a képen. Lépteik dübörögnek a főváros hatalmas felvonulási terén, keményen szorítják a géppisztoly tusát és erőt sugárzó menetük nagyszerű kiállás szocialista építésink védelme, a munkáshatalom mellett. Munkásőreinket is köszöntjük a fegyveres erők napján. A járőr egy pillanatra megáll és néhány szót vált egy fiatalemberrel, aki a hatalmas nádszálakat köti kévébe. Jól ismerik egymást, hiszen amikor letelik a szolgálat, együtt is szórakoznak, talán egy utcában is udvarolnak szép kislányoknak — ilyenkor azonban a határőr és a fiatal jóbarát között más beszéd járja. Szó esik arról, hogy miként megy a munka, de arról is, hogy nem történt-e valami említésre méltó, esetleg különös esemény ezen a vidéken, mielőtt a járőr ideérkezett volna? így erősíti határőrségünket a ha- tármenti dolgozók segítőkészséget hazafias támogatása. Van dolgozó népünknek sok hűséges fia, akit az alkotó munka hőseként üdvözölhetünk. Évről évre megünnepeljük az építők, a bányászok, a vasutasok napját. Most a legendás hírű pákozdi győzelem évfordulóján emeljük poharainkat azokra a fegyverforgató bátor harcosokra, akik teremtő, alkotó népünk nyugalmát őrzik. Körben az ország határán, városainkban és falvainkban itt belül, bárhol próbálkoznak is társadalmi rendünk ellenségei, éles szuronyokkal és töltött fegyverekkel találják szemben magukat. Zöld hajtókás határőrök és kék parolis karhatalmisták, néphadseregünk különféle fegyvernemei, rendőrökkel, légoltalmistákkal és munkásőrökkel szorosan együttműködve alkotják a felszabadult nép békéjét és boldogságát védők elszánt csapatát. Méltók arra, hogy teljes szívünkből köszöntsük őket e történelmi évfordulón, a fegyveres erők napján. A köszöntés egyben nagy bizalom is. Népünk bizalma fegyveres erőinkben, a zöld hajtókás határőrökben, a kék parolis karhatalmistákban, néphadseregünk minden fegyvernemében, a rendőrökben, a légoltalmistákban és a munkásőrökben, akik mindennap, minden órában, ünnepnapon és egyszerű hétköznapon őrt állnak, védik nagyszerű vívmányainkat, eredményeinket, védik ennek az országnak minden kincsét, melyet a dolgozó nép alkotott és amelyek a dolgozó népet gazdagítják. „A haza szolgálatában" — ez a sokat mondó és mély értelmű cím fogja össze ezt a képes oldalt, melynek minden képe, a képek minden mozzanata fegyveres erőink életéből merít jellemző pillanatot és igyekszik bemutatni, hogyan élnek, hogyan képezik magukat dolgozó népünk fiai, azok, akik egyenruhában szolgálják szeretett hazánkat. Ki ne fordult volna már meg az ég felé tekintve a „száguldó villámok”, a lökhajtásos harcigépek után? Igen, néphadseregünk a legmodernebb harci eszközökkel rendelkezik honvédelmi feladatának teljesítéséhez. Képünk az a pillanatot mutatja be, amikor az egyik büszke, ezüstszínű lökhajtásos harcigépünk feladatra indul. A süvöltő zúgás egyre erősödik, a „száguldó villám” végigsöpör a repülőtér betonkifutóján, felemelkedik és néhány pillanat múlva a hang sebességét is maga mögött hagyva száguld a végtelen ég kékjében. Köszöntsük hős pilótáinkat a mai napon! Kiss Zoltán: , Két ország kapujában Sorompó nyílik. Mintha csikorgó várkapu nyitva felejtett hídja ívelne, izmos lánckaron forgó. Mint alabárdos elődje strázsált • boltívek magas homloka alatt, áll, ím, vitézül ifjú a vártán. Kezében kulcsként billen a fegyver. Intését várják sorjázott nyárfák, gépcsorda lesi villogó szemmel. Határt von óvó oltalom, miként gyümölcsös kertünk köré emeltünk jó földbe plántált, élő, dús sövényt, úgy áll, ím, kivont szablyaként az őr posztóivá csendben, árnya se rebben, s nem tér ki dörgő villámok elől. Állampolgári kötelességük teljesítésére készülnek a besorozott legények„. De addig, amíg a katonaruhát is felhúzzák, sok kedves epizód teszi emlékezetessé életüknek ezt a nem mindennapi állomását. Ügy van az minden sorozáson, ahogyan az itt álló kép is bemutatja, hogy a „katonai szolgálatra alkalmas” fiatalokat a sorozó bizottság után elsőnek a lányok üdvözlök virágokkal, nemzetiszínű kokárdával, szép jelvénnyel. Arcuk mosolygós, vidám, pedig még csak sejtik, hogy a katonaélet nemcsak vidám napokból, hanem kemény munkából, jó harcosra váró megpróbáltatásokból is áll. De aki hazáját, népét védi, örömmel vállal minden nehézséget.
