Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-28 / 229. szám
4 HÉPÚJSÁG 1961. szeptember 28., csütörtök Á korszerű gondolkodásról MEGYÉNK egyik községének éttermében, ebéd utáni csendes poharazgatás közben szóba került a nők egyenjogúsága. Az volt az általános vélemény, hogy nálunk a szép eredmények ellenére sem rózsás e tekintetben a helyzet. Kevés a nő a közéletben, felelős posztokon és így tovább. Aztán még ma is akad szép számmal család, ahol a maradiság másodrendű emberré szegényíti őket. Már az is tragikomikus helyzet volt, ahogy minderről mi férfiak, nők nélkül beszélgettünk. Sorsukról, helyzetükről — nélkülük. Mikor ez a kifejezés, hogy a „nők egyenjogúsága” már vagy harmadízben hangzott ott el, a köztünk ülő egyik férfi udvariatlanul az asztalra csapott: — Csak már erről a női egyenjogúságról ne hallanék! Kell is azoknak! így is a fejünkre nőttek! Hogy a társalgás nem kanyarodott el továbbra sem a témától, ő céklavörösen felugrott és elrohant. (Ebéd- és italszámláját — a „férfiegyenjogúság” alapján — később a jelenlévők fizették ki.) Mi, akik közelebbről nem ismertük, döbbenten bámultunk utána. Barátai azonban legyintettek: — Ilyen ő. Afféle családi diktátor. KÉRÉS nélkül is beszéltek róla. Olyan ember, akiben nagy a hajlandóság arra, hogy magát bölcsnek, cáfolhatatlannak, egyedül üdvözítő személynek vélje. Parancsolni igen, de szótfogadni nem szeret. Mivel kint az élet, a társadalom ennek a korszerűtlen magatartásnak a kiélésében természetesen gátolja, hát családja körében tombolja ki magát. — Legnemesebb tulajdonságaimat fojtja belém a munkahely, a közösség — szokta volt mondani. Asztaltársasága nyomban sorolni is kezdte eme remek férfi egyéni képességeit. Munka után akkor jár haza, amikor jónak látja, rendszerint éjfél után. Párjának ilyenkor is meleg vacsorával kell várnia. A Megkezdődtek a Békéssámson melletti Erdőháti-halmon a leleimentő ásatások A megyei tanács anyagi támogatásával hétfőn reggel megkezdték Békéssámson határában az Erdőháti-halmon a leletmentő régészeti ásatásokat. Ez a halom közel kétezer éves kelta és szarmata temetőt rejt magában és különösen az elmúlt ősszel — az akkor végzett leletmentés során — feltárt hamvasztásos kelta sírok nagy jelentőségűek tudományos szempontból. Vidékünkön eddig még elenyésző arányban találtak a kutatók kelta sírokat és mivel ezen a halmon homokkitermelésit folytatnak, a leletmentés problémája nyár végén újból előtérbe került. Első eset hosszú évek óta, hogy a megyei tanács tetemes anyagi erővél sietett az orosházi múzeum kutatóinak, a bókéssámsoni községi tanácsnak segítségére, mely közvetlenül megszervezte az újabb leletmentő ásatást, és annak vezetésével ifj. Olasz Ernő tudományos kutatót bízta meg. Az ásatások már az első napon szép sikert hoztak: két szarmata sírt tártak fel. Az egyik temetkezés idejét időszámításunk után 180—200-ban állapította meg ifj. Olasz Ernő, a másikat pedig időszámításunk után 300—350- ben. Mindkét sír igen gazdag volt mellékletekben. Az ásatást tovább folytatják és még igen nagy eredményeket várnak a kutatók az Erdőháti-halom feltárása során. Kfsgyűlések Szeghalmon (Tudósítónktól) Szeghalmon a napokban kis- gyűléseket szervez az MSZMP és a Hazafias Népfront. A kis- gyűléseken a béke kérdéséről és a jelenlegi nemzetközi helyzetről beszélgetnek a résztvevők. Szeptember 27-én húsz helyen tartottak a községben ilyen kisgyűléseket. keresetet — feleségéét is — úgy költi el, ahogy neki tetszik. Gyermekei szófogadók, csendesek, de nem az iránta való szeretet miatt, hanem félelemből. Egyetlen szó, egy szemvillanás és már glédá- ban állnak előtte. Gyermeknevelési módszerére igen büszke. A kutyájának viszont mindent szabad. Az ebnek húsokat hoz. Szeszbarátainak gavallérosan fizet. Gyermekeinek negyedévenként, ha odalök egy kis olcsó édességet. Nemrég a mentők hozták haza, eszméletlenségig részegen és nyilván nem ingyen, amit megint csak a családi kassza bán. Nos, eme nemes férfiúnak nem kell egyenjogú feleség, mert az megtiltaná „családfői” visszaéléseit, dorbézolásait, a szocialista erkölcs normái elleni sorozatos merényleteit. A feleség családszerető, józan gondolkodású, dolgos, olvasott mai ember. Gyermekeit a mi világunknak neveli. Az ő korszerű gondolkodását, helyes maga. tartását igyekszik eltiporni korszerűtlen, barbár magatartáséval a íérj._ A feleség keményen felvette a harcot élettársa despotikus magatartása éllen, s emiatt berzenkedik párja a női egyenjogúságnak még a gondolata ellen is. Az asszonyka — mint mondják — már a válás gondolatával foglalkozik. AZ ESET nem egyedülálló — sajnos. Mindenképpen arra int, ne elégedjünk meg azzal, hogy fennen hirdetjük alkotmányunk 50. paragrafusát, mely szerint „A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek”. A fentebb szereplő férj például egy olyan munkahely vezetője, ahol többségükben nők dolgoznak. Képzelhető, hogy az emberi egyenlőséget illetően milyen morál az övé és gondolkodásban, politikai magatartásban milyen színvonalon állhat. Ö és a hozzá hasonlók tehát nem csupán „családi problémát” jelentenek. Nincs éles határvonal, mert korszerűtlen, maradi gondolkodásukkal mindenütt ártanak. H. R. Munkájuk nyomán változik a környezet, változik az ember Azt mondták a szövetkezet vezetői: itt van ez a rossz, füstös kocsma. Mi megszüntetjük és odaadjuk nektek gyerekek, csináljatok klubot belőle. És a mezőkovácsházi földművesszövetkezet kiszesei klubot csináltak a piszkos, füstös kocsmából. Tapasztottak, meszeltek. Neon-világítás kívül-belül, új bútorok; egyszóval szép, egészséges helyiséget csináltak. Ide jártak szórakozni munka után, itt tartottak gyűléseket és nagyon jól érezték magukat. Ekkor jön a községi tanács. — Jó, hogy megcsináltátok, egy kis búza belefér, kevés a magtár, felhasználjuk ezt is. Szaladgáltak a fiatalok. Va- lickai Mihály, a szövetkezet 25 éves ügyvezetője a pártjukra állt. Sikerült elintézni. Nem sokáig tartott azonban az örömük, mert megszületett az újabb döntés. Két cipészt telepítenek a battonyai ktsz-töl a helyiségbe. Amikor ezt is elvetették, akkor fodrász ktsz-t akartak csinálni belőle. Elintézett ügy ez már, nem lett egyik sem az Ifjúsági Házból, de azért jogosan kérdezik meg a fiatalok: Amíg kocsma volt, addig nem gondolt senki arra, hogy jó lenne búzaraktárnak? Most mégsem maradnak ebben a helyiségben. Az Állatforgalmi Vállalat kéri tőlük, hogy adják oda, mert az előnyösebb lenne, mint a mostani helyiség. A KISZ vezetősége úgy döntött, taggyűlés elé viszi és a taggyűlés hozzájárult a cseréhez. Megértették a vállalat kérését és a vállalat emberségesen is cselekedett: tízezer forintot fizet a ALIRA Monográfia az alföldi hagyományos földművelésről Ka.gy Gyula orosházi múzeum- igazgató 340 gépelt oldalas, háromszáznál több fényképpel és rajzzal díszített monográfiát írt | Hagyományos földművelés Kar- doskúton, a volt vásárhelyi pusztán címmel. A szerző a kardoskúti községi tanács erkölcsi és anyagi támogatásával tíz évi gyűjtőmun-, kájának eredményét dolgozta fel | vaskos művében, amely a bíráló \ szakemberek szerint az alföldi) egykori földművelés legteljesebb j és legrészletesebb leírása, s for- ~ rásértékű munka a jövő kutatói számára. A szerző megörökítette a ma már csak az öregek emlékezetében élő régi mezőgazdasági módszereket és évszázados tapasztalatokat. Műve egyben néprajzi érdekességeket,- földműves hagyományokat, szokásokat is tartalmaz. A figyelemre érdemes monográfia fényképei egy részét a szerző, másik részét az orosházi fotoszakkör készítette, valamint Gyúró István, a Képzőművészeti Főiskola negyedik éves hallgatója illusztrálja. (B. ti.) Tehát éppen 9 kilométerre Me- zőberénytől. Itt, ez a néhány tanya esik talán legmesszebbre a falutól. .Így is igazított útba Kovács Laci bácsi, a tanyai iskola igazgatója: — Ha a falutól messze lakó emberek szemével akarod látni a világot, menj csak a 9-es kilométerkőtől balra, s a dűlőn végig. Igaz szavú, őszinte embereket találsz ott. Nem udvarolnak ők se embernek, se istennek... Az őszinteségről kétféle felfogásom van már régóta. Az igazi őszinteségről csak egy: tiszta jellemű emberek tulajdonsága. De van egy amolyan „őszinteség” is. Ez valahogy így szokott kibugy- gyanni: „Nézze uram, én őszinte vagyok, megmondom, hogy én semmi különbséget nem látok a maguk rendszere, meg a kapitalisták rendszere között...” — és mindent felsorol, amit csak tud, melynek végén tökéletesen meggyőzi az embert, hogy a pokolba kívánja az egész rendszert, munkásokkal, parasztokkal meg kommunistákkal együtt. Így aztán összekuszált gondolatokkal köszöntem „jónapot” a negyedik vagy ötödik tanya udvarán. Nem válaszolt senki. De itthon vannak, mert nyitva van a konyha ajtaja, csupán a rácsos félajtó zárja el az utat az idegentől. Belülről kissé összeesett, vékony asszony köszön vissza a második „jónapot”-ra. — Magának is — kezét köténye sarkába törölgetve, meglepetten bújt ki és bizalmatlanul méreget. Hát ez meg ki fia-borja lehet, mit akarhat nálunk? A kezét sem nyújtja, beljebb sem hív. Majd csak megmondja az idegen, hogy mit akar. Mikor mondom neki, hogy újságíró vagyok, szó nélkül felhúzza a vállát. Nézze lelkem, én elhiszem ezt magának, de ezzel még semmit sem mondott arról, hogy mit akar. — Kíváncsi vagyok, kik laknak itt, hogyan élnek, mi a gondolatuk, szóval meg akarom ismerni néném a tanya lakóit... Hellyel még így sem kínál, de félreáll a téglasoron, úgy, hogy máshová nem is mehetnék, csak a fal melletti nyáriasztalhoz, ami mellett rozoga pad kínálja a hátát. — Ha leülhetnék néném, néhány szóra.» — Hát csák tessék... — úgy mondja ezt is, hogy könnyű a hangsúlyból megérteni: Nézze, én ugyan nem utasítom el, ha már ilyen erőszakos, de elég rosszul csinálta, hogy ekkora nagy dologidőben éppen ide hozta a szél. Tisztelem én a kedves idegent, de hát dolga van az embernek,.. Jól kifogtam, nem mondom. Alig beszél ez az asszony — hogy fogok én vele riportot csinálni?! Nem sokat tudok meg tőle, látom előre. Ráadásul zavarba hoz bizalmatlansága, amit közömbösséggel is vegyít. Valahogy mégis el kell kezdeni, mert a hallgatásom sem tetszik neki. Türelmetlenül néz be a konyhába és vinni akarja az én tekintetemet is a vájdlingra meg az uborkásüvegre. Savanyút tesz el, s most miattam kellett felállnia a kisszékről. Valami vicces mondással kellene eloszlatni a bizalmatlanságot. Megpróbálom. — Látom, egyedül van néném, nem fél, hogy ellopják? Legyint, hogy miért félne, nem bántja őt senki, meg nem is ér rá ezen töprengeni. Ha a nyelve nem is indul meg, valamennyire mégis felenged. — Van min gondolkozni... Az ember nem ér rá itthon tenni, tsz- ben van a répánál, a lánnyal. Ki is kerekedik a család: három lánya van a Bereczki családnak: Erzsiké Szegeden tanul az egyetemen. Most harmadikos, pedagógus lesz, Margit a tsz-ben dolgozik édesapjával, Magdika meg most hatodikos a benti iskolában. Az egyetemista láuy -jó témát ad a beszélgetésre. KISZ-nek azért, hogy megtérüljön a sok-sok társadalmi munka, amit belefordítottak. Ma már azt tervezik a mezőkovácsházi földművesszövetkezet KISZ-fiataljai, hogy széppé teszik az új helyiséget is. Bakó Mihály így beszélt a. taggyűlésen: — Adjuk oda, ha ez népgazdasági érdek. De akkor minél hamarabb történjék meg a csere és addig építsük a másikat, amíg jó idő van. Húsz társadalmi munkaórát ígértem, de ha kell, negyvenet is dolgozom. Es így beszélnek a többiek is. Szeretik, hozzájuk nőtt ez a kis épület, hiszen kezük munkája nyomán csinosodott, szépült, jól érezték itt magukat. De meg fogják csinálni a másikat is, ott is tudnak majd szórakozni, tanulni. És ha már van ifjúsági klub, akkor legyen klub-vezető is. Furcsán döntöttek, de nagyszerűen. Kocsán Dezső, fmsz-dolgo- zó sok problémát adott már a vezetőségnek. Hibák csúsztak a magánéletébe, de alakítható ember. — Legyen ő a mi klubunk vezetője — mondták. Kérjük meg rá, legyen lekötve az ideje. S ha megbízást adunk neki, akkor annak biztos örülni fog és azt is látja, hogy nem elveszett ember. Persze, ez még csak terv. Nem tudják, hogy Kocsán Dezső elvállalja-e ezt a megbízatást. Mi is javasoljuk, hallgasson fiatal barátaira, jót akarnak neki. És ilyen emberek között, mint a mezőkovácsházi fmsz kiszesei, több jó ragad rá, mint rossz. Kiss Máté — Bírják pénzzel a tanítást? — Valahogy... — ösztöndíj? — Van, ilyen..., állami. Nem akartuk, de hát mit tegyen az ember... — S miért nem akarták? — Megszóltak bennünket, hogy eladja magát a lány... Tetszik tudni hogy van, mikor kitanul, öt évig itt a megyében kell neki tanítani. — Annál jobb Bereczki néniék- • nek, legalább közel lesz a lányuk... — Igen — és le is zárta a témát. Többet erről nem akar beszélni, ez már így van. Jól vagy rosszul, azt nem tudja az ember, így döntöttek, s igénybe vették az állami ösztöndíjat. Hanem megindul az asszony szava, amikor a tsz dolgairól esik szó. — Hallja, nem is lenne semmi baj, ha mindenki egyformán dolgozna. Addig, amíg kevesebben voltak az Előrében, addig jobban ment, összeszoktak az emberek, mindenki dolgozott. Most meg sokan vannak, és van, akinek büdös a munka... — A számítást azért csak megtalálják? — Lehetne több is. De majd meglátjuk... Ha már ennyire mondják, hogy jobb a tsz, akkor benne vagyunk... Érezni az asszony szavaiból azt is, hogy még nem látja a nagyüzem igazi jövőjét, legalábbis nem annyira, mint annak szervezői, de
