Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-27 / 228. szám
1961. szeptember 27., szerda NÉPŰJSÁG 5 léó'ffyitLO‘%0’5 €>$ ö* fó Nem azzal az igénnyel készült ez a kis írás, hogy Kondoros kulturális életéről akárcsak fele részben is ismertetést nyújtson. Csupán az ottani Népújság-napok alkalmával szerzett benyomások közül rögzítettünk néhányat, az érdekesség kedvéért. « Gyűlnek, gyülekeznek a kondo- rosi pártházban azok az elvtársak, akik szívügyüknek tekintik a pártlap helybeli terjesztését, s arra készülnek, hogy némi érdem- beni beszélgetés, tájékoztatás után elinduljanak meggyőzni más falubelieket is az újságolvasás jó szokásáról. Várakozás közben megszólal mellettem egy 35—40 év közötti erős testalkatú férfi: — A biliárd még nem kultúra. Nálunk mégis a biliárdasztal foglal el minden helyet és nem jut asztal, szék olvasásra. Pedig vannak és még többen lennének, akik ebédszünetben vagy máskor biliárd helyett szívesebben olvasnának újságot, folyóiratot. Van ugyan egy másik szobácska, de abban meg kártyáznak. így aztán nem lehet megszervezni a dolgot, pedig jó lenne. — Hol az a hely, kedves elvtárs? — kérdezzük. Be is mutatkozunk természetesen. Épül a muronyi A szépen fejlődő Murony községben 600 ezer forintos költséggel ötven férőhelyes napköziotthonos óvoda építését kezdték meg. A lakosság régi vágya teljesül ezzel. Ezért nem csoda, hogy százezer forintos társadalmi munkát vállaltak az építkezésnél. A vállalást becsülettel állják: a napokban is hetvenöt köbméter homokot és 50 köbméter földet termeltek ki társadalmi munká— Hát a Dolgozók Tsz-ben, válaszolja Cseszkó József, aki nem más, mint a tsz kovácsa. Bánatosan mondja, hogy már pénz is lenne mindenféle olvasnivalóra, de hát hol? A kártyások szobájában, a televízió mellett lemezjátszó is van és ilyen zenebonában lehetetlen az olvasás, meg az újság értékelése. Pedig nem utolsó dolog közösen beszélgetni hírekről, olvasmányokról. így aztán, ami képesújságot vesznék, kézen- közön eltűnik már az irodán, ahová a postás viszi. Mit mondhatunk minderre? Jó a biliárd is meg a kártya is a ki- kapcsolódásra, jó a lemezjátszó szolgáltatta zene, még jobb a televízió. A maga módján mindegyik szórakoztat. Ehhez az együtteshez azonban nagyon elkelne a különféle sajtótermék is. Rajta hát kedves Cseszkó elvtárs, „tartsa felszínen a kérdést”, amíg csak meg nem oldódik! a Nagyon szép eredménnyel zárult a kondorosi Népújság-nap. Már megírtuk, hogy 123 új olvasóval gazdagodott azoknak a tábora, akiket közvetlenül érdekel a világ, az ország és abba» megyénk minden eseménye. A községben rajtuk kívül még nagyon sokan napközis óvoda ban, melyben a tanács tagjai jártak az élen. A jó példa ragadós: A Lenin Termelőszövetkezet 60 ezer téglát hordott ki eddig, az Állami Gazdaság pedig a betonelemek kiszállítását vállalta. Összefogott tehát az egész község, társadalmi üggyé vált az építkezés. Ez érthető, hiszen gyermekeiknek építkeznek. O. K. I. fizetnek elő nemcsak Népújságot, hanem más lapokat és mindenféle folyóiratot. Azok, akik az életnek minden oldalával szeretnek állandóan kapcsolatban lenni: politikával, művészettel, tudománnyal, irodalommal, technikával, szinte éhesen várják a kézbesítőt. A posta hírlapterjesztő központjának kimutatása szerint mindenütt, szerte az országban, rohamosan nő azoknak a száma, akik egynél több sajtótermékre ' fizetnek elő. Ezek után meghök- j kentően hat, hogy Kondoroson ! akad még 825 család, ahová se egyetlen újság, se egyetlen folyó- irat nem jár. Jól tudjuk: a rádió és a televízió éppen úgy nem pó- j tolhatja a sajtót, mint az újság emezeket. Mindhárom hír- és kul- j túra-terjesztő eszköz — a maga területén —, pótolhatatlan. Sajtó- 1 termék nélkül ma éppen úgy nem lehet el valaki, mint akár ruha nélkül. Szellemi csupaszságot J árul el a napi tájékozódás, az ese- ! menyekkel való együtthaladás nélküli élet. Meglepő hát, hogy vezető beosztásúak, értelmiségiek között is akad néhány, aki megelégszik azzal, ha divatlap jár a házához, semmi egyéb. Az olvasás nem kényszer, de aki nem olvas, az önként marad tájékozatlan. Ha felelős beosztásban van, miért nem vonja le ebből önként — a tanulságot is? « A kondorosi olvasó-toboi'zók közt akadt, aki 20—30 tanyát barangolt be gyalog, ami sok-sok kilométerrel egyenlő. Büszkén mondta, hogy nem bánta meg, mert olyan új olvasókra tett szert, akik talán másként sosem találtak volna rá az újságra. Kedves, baráti beszélgetéssel azonban felkeltette érdeklődésüket. Igen, bizony, a messzi tanyákon is érzik, hogy ma már a telepesrádió sem elegendő segítség. —húr— Dér Ferenci FÉKÉT II VSAAA/WWWW nyczr (Napló-féle) (2.) A Budapest-étterembe megyünk vacsorázni. Köszönünk: „Jó estét”. A sötétruhás üzletvezető zavart mosollyal néz ránk. Magyar- nyelvű étlap már van. De azért mégiscsak jobb ukrán borscs- levest enni itt, mint magyaros gulyást * Az étterem felső részében vagyunk és egy jókötésű, sötét hajú, kék szemű fiatalember ül az asztalunkhoz. Megisrrjerkedünk egymással, ki-ki a saját cigarettájával kínálja a másikat. A fiút Olegnek hívják, építészmérnök — a moszkvai új negyedben dolgozik. „Milyen Moszkva?” — A szívére teszi kezét, úgy válaszol: „Most is szép, de nézzétek meg jövőre, meg azután, minden évben gyönyörűbb lesz. De ne csak a házakat, az utcákat lássátok meg, hanem a toronydarukat is. Ahány toronydaru, annyi új óriásház... És sok ezer toronydarunk dolgozik Moszkvában.” * Kitűnő zenekar játszik ebben a teremben. A hallott nyolc szám közül csak egy nem volt ismerős. A „nagy sláger”-ek: Bicska Maxi dala, Marina, Marina... — A modern táncok még nem hódítottak tért. A zenekar calipsot játszik — a tánc: kettő balra, szásszá jobbra. Ezen túl vannak kísérletek az elevenkedésre —« de azért jól megvannak calipso nélkül is. Igazuk van. * Az éttermi felszolgálót igen kevéssé zavarja a külföldi vendég. Pesti éttermekben jobb külföldinek lenni... * Taxival vissza a szállodába. Hat kilométer — 60 kopejka. A hall zsúfolt: az előtérben valóságos hegy — bőröndökből. A címkéken olvasom: Párizs... London... Lyon... Bruxelles... Budapest, Hotel Gel- lért... Jó lenne megkeresni a bőrönd gazdáját, de hát ebben a tömegben? Igen sok franciát láttunk. „Parlez vous francaises?” — kérdezi egy középkorú úr a csinos lifteslánytól. — Qui, Monsieur... — válaszolta kedvesen az, s máris megtelt a lift francia szóval... * Később... Asztalunkhoz — a büfében — egy vékony arcú, kistermetű néger fiú lépett. Becsípett afrikait még nem láttam eddig, csak most. Szó nélkül elvette egyikünk poharát és jót húzott belőle. „Ruszki haraso...” düny- nyögte, s az asztalra támaszkodott. Mondjuk neki: magyarok vagyunk. Nehezen értette meg, miről van szó. „Vengerszki... ven- gerszki...” — motyogta maga elé, aztán felvetette a fejét: „Vengerszki kommunyiszt?” — „Yes” mondom erre én, és csak nagyot nézek, amikor a fiú hátatfordít nekünk, s morogva, gesztikulálva elmegy. — Nos, hát ilyen is van. Jimnek hívták a szerencsétlent és mérges, ha nem hiszik el róla, hogy ő végeredményben guatema- lai. * Moszkvát látni — csodálatos dolog. De egy nap alatt meglátni sem lehet. Nemhogy megismerni. Százötven kilométert autókáztunk — és azoknak is új volt minden, akik már jártak itt és tudták, mi hol van... X utcában tavaly még öreg faházak álltak, most nyolc-, tíz-, tizenkétemeletes modern lakóházak emelkednek helyükön. Pompásak, szépvonalúak. Itt is, ott is olyan hatalmas, új felüljárók, mint háromszor a pesti Ferdinánd-híd. Gyorsan épülnek — az óriási és egyre növekvő for- •galom parancsol az építőknek. És valóban igaza volt Oleg barátunknak: Moszkvában rengeteg vagy még ennél is több óriásdarut láttunk. És hatalmas hegyeket előregyártott építőelemekből. Aztán ott volt az új városnegyed — gépkocsivezetőnk, miközben a Lomonoszov Egyetem felé hajtott, nagy kerülőt tett, hogy láthassuk ezt is — amelynek sugárútjai egyszerűen beláthatatlanok. Nem lehet látni egynek sem a végét, csak sejteni, pedig azon túl is építkeznek, ott sorakoznak a toronydaruk, mint megannyi felkiáltójel. Lenyűgözve csodáltuk az építőmunkának az idegenre is fel- emelően ható, megrázó nagyszerűségét. (Folytatjuk) I l ! I ! I HASZNOS TUDNIVALÓK Mennyi kártérítést kell fizetni leltárhiány esetén? A Legfőbb Ügyészség a Munkaügyi Minisztériummal, a SZÖ- VOSZ-szal és a SZOT-tal egyetértésben állásfoglalást adott ki arról, hogy a kereskedelmi és földművesszövetkezeti dolgozókat leltárhiány esetén milyen mértékű kártérítésre lehet kötelezni. Az állásfoglalás — az érvényes jogszabályokra utalva — leszögezi, hogy egyes kivételektől eltekintve, a dolgozó leltárhiány esetén legfeljebb egy havi munkabére erejéig tehető felelőssé. A dolgozó ezt meghaladó összeg fizetésére csak akkor kötelezhető, ha például az átvett anyagokat állandóan, közvetlen ellenőrzéssel, egyedül kezeli, de ilyenkor is csak abban az esetben, ha a teljes anyagi felelősséget a munkaviszony megkezdésekor vagy az anyagi felelősséggel járó munkakör elfoglalásakor írásban, szer- j ződésileg elvállalta. További ki-1 vételt képeznek az egyszemélyes egységek, a gebines üzletek vezetői, ezek helyettesei, a mozgóárusok, a benzinkútkezelők stb., akik leltárhiány esetén szintén teljes anyagi felelősséggel felelnek. A felsorolt kivételektől eltekintve a dolgozók leltárhiány esetén még közvetett formában, tehát például úgy sem tehetők egy havi munkabérükön felül felelőssé, hogy a nagyobb összeg megfizetésére egyoldalú nyilatkozatban kötelezettséget vállalnak vagy hogy a vállalattal „egyezséget” kötnek a nagyobb összeg megfizetésére. Az állásfoglalás egyebekben hangsúlyozza, hogy a vállalat igazgatójának a kártérítésre kötelező határozatot a leltárhiány j megállapításától számított 30 napon belül kell meghoznia. A 30 napos határidő elmulasztása esetén leltárhiány címéin felelősség nem érvényesíthető. Bevezeti a kiiés mosást a Patyolat A Békés megyei Patyolat Vállalathoz több ízben érkezett reklamáció. Vagyis többen kifogásolták, hogy hosszú a vállalási idő. Ezzel kapcsolatban a vállalat igazgatója, Sipiczki András több érdekes dolgot mondott el. — Legtöbb esetben a megrendelők is ludasok abban — mondotta —, hogy valóban hosszú a vállalási idő. Egy példát szeretnék elmondani. A ballonkabátokat nem az úgynevezett „uborkaszezonban” hozzák tisztítani, hanem a hordás előtt 4—5 nappal. Ez persze torlódást eredményez. Ugyanez a helyzet a nyári vászon- és a télen használt ruhákkal is. Véleményünk szerint az őszi ruhaféleségeket már júniusban, júliusban tisztíttatni kellene, mert így még feltöltött létszámmal sem tudjuk kielégíteni a lakosság igényét. — Milyen újdonság lesz a vállalatnál? — Érdekes dolgokkal kísérletezünk az utóbbi időben. Bevezetjük azt, hogy „épített’ mosószerrel dolgozunk. Ez lényegesen jobb az előzőnél. Jobban eltávolítja a szennyet, jelentős minőségjavulást eredményez, megtartja a fehérnemű frisseségét, a ruha tapintása finomabb lesz és megszűnik a kérgesedéi Ezenkívül szeretnénk bevezetni az úgynevezett kilós mosást. Ennek lényege az, hogy a ruha vasalás nélkül kerül vissza a megrendelőhöz, de 3—4 nap alatt elkészülünk a mosásával. Ez lényegesen megkönnyíti a háziasz- szonyok otthoni munkáját. — A kitisztított ruhát határidőre elviszik a megrendelők? — Sajnos, egyik legnagyobb problémánk az, hogy nem. Jelenleg is mintegy 24 ezer forint értékű kitisztított ruha vár elszállításra. Ez nekünk kellemetlenséget okoz, hiszen nem valami jól állunk raktárhelyiségekkel. Az el nem vitt ruha még fokozza az elhelyezési problémát. Mi is nagyon szeretnénk a vállalási időt lerövidíteni. De ehhez feltétlenül szükséges a lakosság segítsége is. —tyik. cAl'OJUJ^ Ő-IZ... Soha nem volt még ilyen napsugaras, arany őszünk, mint az idén — mondják sokan. Valóban, mintha a nyár minden elmaradt napsugarát pótolni akarná a természet, arany-zuhatag- ként ontja az itt-ott már sárguló levelekre. S ez az aranyló napsugár derűt, megnyugvást idéz az emberi lelkekben. Hiába hullanak a levelek, jelezve a mogorva tél közeledtét, ezt a kellemes hangulatot nem tudja eloszlatni még az elmúlás gondolata sem. Ilyen csendes, derűs ősz Hrabovszky Andráséké is, akik immár 50 éve élnek együtt egymás kezét fogva, egymást támogatva jóban és rosszban. Ebben a derűs hangulatban ünnepük házasságuk 50. évfordulóját, s ezt a nyugodt, csendes derűt az elmúlás gondolata itt sem tudja borongássá tenni, hiszen a friss erő, a tavasz ott van körülöttük, gyermekeikben és unokáikban. A hófehér hajú 71 éves ember arcán ragyog a megelégedett jó élet, a biztonságos öregség nyugodt derűje, az, hogy — habár sok-sok megpróbáltatáson és viharon gázolt át, de ott volt élete párja, akiben támaszt és vigaszt talált, s gyermekei, unokái már az új életet élik. Vidám, boldog életet, melyben több, sokkal több a napsugár, mint a felhő. Révbe jutott az ő életük, s révbe jutott az övé is. Az utóbbi hét év alatt — amit a csabai Előre Tsz-ben töltött — megalapozta nyugodt öregségét, s bár még nem pihen — mert ereje, egészsége van hozzá, dolgozik a tsz-ben —, tudja, hogy egyszer elfárad a dolgos kéz, kiesik a szerszám belőle, de ez nem okoz csüggedést, mert gyermekei és a nagy család, a tsz mellette állnak, gondoskodnak róla, ha már elfáradt. Ezért olyan derűs a Hrabovszky házaspár ősze, ezért száll a dal olyan vidáman a kis házból, ki a csendes őszi estébe, hirdetve: itt vidám, megelégedett emberek élnek, ünnepük az együtt töltött évek emlékét, és a jelent, mely oly szép őszt adott nekik, amilyent még soha, egy sem. Kasnyik Judit
