Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-27 / 228. szám
1961. September 21., szerda NÉPÜJSÁG ÉJFÉL ELŐTT Ügy barangoltunk az éjszakában, mint aki eltévedt: egyik dű- lőúton le, a másikon fel. Nem tévedtünk el, csak nem volt határozott célunk. Hogy néz ki a határ este 10 óra után? Ezt akartuk megtudni, s megszólítottunk mindenkit, akivel találkoztunk. Néha olyan furcsán néztek ránk, hogy már fel akartunk hagyni tervünkkel. Általában azt hitték rólunk, hogy kukoricatolvajok vagyunk. Igaz, hogy néha egy-két csövet letörtünk, és csuhé jártál fogva lóbál- tuk... Végül visszavonhatatlanul kukoricatolvajok lettünk. Képzeljék csak el: Mezőkovácsháza határában vagyunk, a Hold világától szinte fehérnek látszanak a végtelen kukoricatáblák. És a szép csövek éretten lógnak a föld félé, és majdhogy nem megszólalnak, úgy kínálják magú. kát Egyet, csak egyetlen csövet törtünk le belőle. Szakértelemmel bontom le a héját, bal kezemmel a csövet, jobbal a tövét fogom. Reccs ... Borzasztó hangot ad. Azt hinné az ember, meghallották Csabán is, annyira éles és átható ez a „dallam”. De a másik is: — Megvagytok, csirkefogók! Testes barátom, aki (magunk között legyen mondva) komoly beosztású ifjúsági vezető, így kiált fel: — Szervusz, Pacsikám! Kisült, hogy Pacsika a mezőkovácsházi Üj Alkotmány KISZ-tit- kára. A KISZ-tStkár ellenőrző körúton volt. A termelőszövetkezet kukoricáját néhol avatatlan kezek kezdték a múlt héten tördelni, és mivel még nincs itt az ideje, és nem is éjszaka kell azt csinálni, hát úgy döntöttek, hogy főleg fiatalokból álló őrséget szerveznek. Nem azért... Ósak mégis. Nevelni kell az embereket! Sétáltunk egy keveset, s egyszer csak valamelyikünk felkiált: Ég a kukorica! Halált megvető bátorsággal rontottam előre. Nem égett a kukorica Csak szalonnasütéshez csinált tüzet Vindics József bácsi, a tsz nyugdíjasa — Itt van a kis háztáji, máma letörtük, de nem szállítottuk el, hát kinn maradtam őrizni. — Úgysem bántja azt senki, Józsi bácsi. — Himbufc az kérem. (Hum- buk.) Hetven év alatt sok mindent láttam én már. Most is itt ment két suhanc, isten tudja mit akarhattak. A KlSZ-titkár megnyugtatja az öreget. — Azok nem bántják a kukoricát Vindics bácsi, ők is őrzik inkább. Kiszesek voltak a tsz-ből. — Itt is vannak tószegek? — így az öreg. — Hát már hogyne lennének. — Mert Mezőhegyesen is voltak, ahol dolgoztam, az államiban. ötvenhárom évig voltam cseléd kérem, sok embert megismertem, de ezek az... izék... — Kiszesek. — Ezek a kiszesek tényleg nem himbukolnak. Ha erre gyünnek, megmondom nekik: vigyázzanak az enyémre is. Benne vagyunk az éjszakában Mezőkovácsháza utcái álmosan csendesek. Az Űj Alkotmány irodái azonban minden ablakkal fényesen csillognak. Hangosan, mérgesen vitatkoznak az egyik sarki szobában. — Akkor is meghizlaljuk! Majd csak lesz vele valami. Csörömpöl a hang is, meg az asztalon lévő tálca is. Dinya elvtárs, a termelőszövetkezet párttitkára megtámasztja az ajtót, amint kijön. — Tervkészítés! — fúj egyet. A hüvelykujjával befelé mutat. Magyarbánhegyes. Éj fél előtt A vér forrősága egy tizedmá- sodperc alatt lehűl. S ha van vér Soós Péterben, az most mind az arcába szökik. Szégyellt magát. — Segítsen rajtam, Péter. Vigyen innen akárhová. Értse meg: ez az őrült most akárkit Engem is, hiszen tudja, gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Mert ideküldte hozzá a nőt. A volt feleségét, Lilit, szerezzen nötó papírt, a környékükön razzia van. Nem segített rajta, a nő elment. Félóra múlva itt volt Ernő. Kereste Lilit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt. A másik szoba ajtaját behajtották, mert a Pici disznólkodott odabent, azt hiszem a Padlizsánnal, de mindegy, semmi közöm hozzá. Petneházy rászólt, nincs ott Lili, ne menj be. Ernő mégis megfogta a kilincset. Az az őrült ráüvöltött: úri becsületszavamra nincs ott, ha bemész, lelőlek. És a követke- séges... keresztapja — és Soós Péter, tartalékos hadnagy, katonaszökevény. Mennek és nem tudják, hogy ezekben a pillanatokban jön vissza a szálloda kapujához Alex báró és a gügye Herczeg Lajos, lelő. Immár üres kézzel. A férfi pedig, hogy aki imént sebet kapott a szállodai szobában, még két újabb golyóval a testében ott fekszik a Petőfi tér egyik padja tövében. Alexnek régi álláspontja: a néma tanú a jó tanú. És Szántó immár néma tanú. Azt mondták neki: orvoshoz viszik. Nem lesz semmi baj... S most, a szoba felé tartva, meglátja Pétert. — Kérlek, nem láttad Marikát? — fordul hofczá kedvesen, finoman. Péteren átfut a borzongás — ugyanúgy, mint Márián félórával ezelőtt. Milyen finom tud lenni... Milyen csiszolt, milyen készző percben lőtt is. A becsületszava miatt. Ez a féreg, ez a rongy, aki egy vén hercegnő fizetett selyemfiúja volt három évig Can- nes-ban, ez... És már ömlenek a könnyei, s újra, szinte mániákusan. — Vigyen, vigyen, vigyen el innen. Péter öltözik, gyorsan, mint a villám. És tíz perc múlva bekopognak egy kis ajtón a kazánház mellett. Belülről Béla bácsi nyugodt baritonja hallatszik: ??? Mennek felfelé a lépcsőn. Győré Béla szerelő, fűtő — Marika — De láttam — mondja rideg, kemény, üvegszerűen csengő hangon. — Hol? i — Ajánlok magának valamit — fordítja magázásra a szót Péter. Ne keresse. És tűnjön ej innen nagyon gyorsan. A saját érdekében. És elfordul, mert érzi: az ökle ütésre lendülne, ha még egy pillanatig „beszélgetne” a 215-ös úr- ral. — Ahogy gondolod, kérlek... Ahogy gondolod — csikorogja Alex, s összeharapja az ajkait. (Folytatjuk) fél órával találkozunk a traktorosokkal. Ketten vannak, s a pihenő gépek lustán pöfögnek. Borsos András meg Gál István, a Mezökovácsházi Gépállomás traktorosai cigarettaszünetet tartanak. — Ilyenkor a legrosszabb. Éjfél, kor. Meg kell állni egy kicsit beszélgetni, mert különben elvisz a traktor, be a másik táblába. Pedig Dózsáck jó szántást várnak tőlünk, hát vigyázni kell. Elnézem őket. Fáradtak, porosak. Egy műszakban 5 hold földet szántanak fel ketten. Hányszor kell oda-vissza zötyögni a gépen? — Csuda tudja, nem számoltuk. — Jár a KISZ-be? — kérdezzük. Boros András mosolyog. — Járok, csak néha álmos vagyok. Azt mondják, ha hozzászólnék, akkor Mmenne az álom a szememből, de én keveset beszélek. Miről is folyhat itt a szó éjnek idején? Megvan! — Hallottak a szarvasi és a gyomai járás versenyfelhívásáról ? Gál István folyékonyan mondja. — Hogyne. Az őszi betakarítási munkák és a vetés meggyorsításáról szól. Megnyugodtunk. Búcsúzkodunk. Éjfél van. Mesz- sze van még Csaba, és jó lenne már aludni. Kiss Máté Tíz—tizenöt érettségizett fiút vesznek még fel konzervipari tanulónak Békéscsabán Lapunk augusztus 13-i számában közöltük Kovács László elvtársnak, a Konzervipari Igazgatóság vezetőjének cikkét arról, hogy Békéscsabán konzervgyárat létesítenek. Ezt a hírt örömmel fogadta a megyeszékhely lakossága. Kovács elvtárs cikkében megírta, hogy a tervek szerint már a jövő esztendőben megkezdik az új üzemben a termelést, s előreláthatóan 1962-ben mintegy ezer vagon konzervet gyártanak. A cikkben ezenkívül az iparigazgatóság vezetője arra kérte a fiatalokat, hogy akik a konzerviparban látják jövőjüket, pályaválasztásuk alkalmával minél nagyobb számban törekedjenek az ipar felé. Ahhoz ugyanis, hogy a konzervgyár az indulás után megfelelő létszámú szakemberrel rendelkezzen, mindenekelőtt az szükséges, hogy már időben megkezdjék a szakmunkásképzést. Ehhez már meg is tették az előkészületeket. A békéscsabai városi tanács munkaügyi osztályán érdeklődésünkre elmondták, hogy az idén mintegy 35—40 érettségizett fiatalt vesznek fel konzervipari tanulónak. Eddig már 25 érettségizett leány jelentkezett. Ezután még mintegy 10—15 érettségizett fiút szeretnének felvenni konzervipari tanulónak. Itt van tehát a jó alkalom azoknak a fiúknak, akik elhatározták, hogy a konzerviparban szeretnék megtalálni jövőjüket. Amint a munkaügyi osztályon elmondták, szeptember 26-án csütörtökön délelőttig még elfogadják a jelentkezéseket. Természetesen elsősorban a békéscsabai érettségizett fiúk jelentkezésére számítanak. Az érettségizett leányok és fiúk egy évig lesznek konzervipari tanulók. Hetenként 5 napot gyakorlati képzéssel töltenek a Pósteleki Konzervgyárban, egy napot pedig Békéscsabán, elméleti oktatásban részesülnek. A tanulókat reggelenként autóbusz szállítja díjtalanul a Pósteleki Konzervgyárba és munka után vissza a megyeszékhelyre. Az egyéves tanulmányi idő alatt a tanulók díjtalanul kapják a teljes iskolai felszerelést, munkaruhát, naponta egy ebédet, ezenkívül pedig őket is megilleti a tanulókra érvényes bérezés. Az egyéves tanulmányi idő eltelte után ezek az érettségizett fiatalok képezik majd nagyrészt az új, békéscsabai konzervgyár törzsgárdáját. A városi tanács munkaügyi osztályán remélik, hogy a hátralévő egy-két napban legalább 10—15 érettségizett fiú jelentkezik majd konzervipari tanulónak, mert a képzés előreláthatóan egy héten belül megkezdődik. (P. P.) AsszorvygYŰÍés a isz-ben Vasárnap, szeptember 24-én az Aranykalász Termelőszövetkezetben asszonygyűlést tartottak. A szövetkezet nőtanácsa hívta össze 76 tagját, hogy megbeszéljék az őszi betakarítás legfontosabb teendőit. Az asszonyok a férfiak oldalán egész évben — kezdve a kapálástól egészen a betakarításig — derekasan kivették részüket. A közös gazdaság nem is egy olyan, a szövetkezetért lelkesen dolgozó asszonnyal büszkélkedhet, mint Ágoston Jánosné, Schriffert Fe- rencné, Schriffert Andrásné, Fiié Józsefné, Végelyné és a többiek, akiknek munkaegység-teljesítménye jól meghaladta a százhúszat, sőt vannak közöttük olyanok is, mint Szeredi Erzsiké és Rózsa Erzsi, akik szeptember 1-ig 280-nál is több munkaegységet szereztek. A szövetkezet nődolgozói nemcsak a munkákból veszik tó részüket, hanem férjeik oldalán tanulnak is. Szilágyi Illésné, Gombos Andrásné, Rotyis Györgyné részt vesz a szakmunkásvizsga előkészítőjében. Ezekről tárgyaltak vasárnap, amikor az eddigi munkában tapasztalt helytállás folytatására kérték az asszonyokat. Kukaricaszárfcól is készítenek silótakarmányt Ugyancsak az Aranykalász Termelőszövetkezetben a minap vették számba az állatállomány takarmányellátásának biztosítását. A közösben 350 szarvasmarhát, ezer körüli sertést és több ezer Minekután meg vagyon írva, hogy vala a régi múlt időkben egy kiválasztott nép, azon- képpen hitte Bősz Mátyás, egyetlen kiválasztott Tsz is vala, amelynek ö a teljhatalmú brigádvezetője — mivel nem lévén náluk agro- nómus. Ez a szerencsés kiválasztottság képzelete fö- ! löttébb nagy büszkeség- i re gerjesztette Mátyás | szívét. íme, szavára meg- i indulának az ekék és ' szántják vala a kukoricaföldet, melyekről betakarná vala a tagság a termést és kúpba állttá a kévét. Mátyás nézi vala, miképpen hasad a barna televény — és elfáradván leüle egy vad- , körtefa árnyába, mert 1 harmincfokos hőség va- ' la. baromfit tartanak. Az aszály itt is hatott, nem kerülte el a Szlá- nyi-sor gazdáit. Így itt is bőven akad tennivaló a számban megnövekedett állomány kiteleltetésére. A tervben szereplő 68 hold silóS ahogy ott ül a fa alatt, látomása lön Mátyásnak. Vékonyka hangú' párbeszédet haltának fülei. Mégpedig ekképpen: — Nemsokára terített asztalunk leend édes párom, mivelhogy az ember vetésre készül. — Jaj, de jó lesz — felelte rá egy még vékonyabb hang. — A lisztesbúzát igen nagyon szeretem ropogtatni. A múlt őszön nem szolgált nekünk az időjárás, legkedvesebb fészekalja fiainkat öntötte ki az eső — egy hófehér is volt köztük. Mátyás forgatá a fejét a hangnak ugyancsak, de nem láta semmit, azaz hogy két picinyke szürke rágcsáló, egy daruláb barna magtokjait ürítgeté. — Nini, a güzük! Ök beszélgettek — monda Mátyás jó hangosan, úgy, hogy azok megriadának és eltűnének egy repedésben. — Ez intelem vala — gondold Mátyás —, nem kellene vetni, míg meg nem esődzik. Szóvá is tette a vezetőségi gyűlésen. A gyűlésen kétféle vélemény alakult ki. Az ellenfelektől ilyen tromfot kapott: kukoricát már lesilózták. Elsőosztályú takarmányt készítettek. A siló leföldelése után rájöttek, hogy a 6800—7000 mázsa szilázs, továbbá az 1200 mázsa lucemaszé- na nem lesz elegendő újig. Ezért máris hozzáláttak a kttkoricaszár- siló készítéséhez. A kukoricatörők után nyomban vágják a szárat, melasszal, nyers-szelettel összekeverve készítik el a póttakarmányt. Hatvan-hetven hold kukoricaszárat silóznak le, és olyan nagy mennyiségű tartalék-takarmányra tesznek szert, amennyivel megoldják a takarmánygondot. A pártszervezet legutóbb felülvizsgálta a közös állatállomány takarmányozásának helyzetét, és együttesen állást foglaltak a szálastakarmányok etetés előtti felaprítására és füllesztésére. Amióta ilyen gondosan előkészített takarmányt etetnek, azóta a tejtermelésben előnyös változások mentek végbe, s a szövetkezet teljesítette éves tejtermelési tervét. — Volna lelked az elázott földön galányolni? — Ügy kél szépen a búza, ha földbe éri az esői Ezután Csutorás Jani tévé le a garast: — A nagyapám nagybátyja meg úgy járt ki- lencvenhétben, hogy a hörcsögök egy lánc földjén mind összehordták a búzát, mivel akkor is ilyen nagy szárazság vala. Ekkor lépett be a községi tanács mezőgazdásza — s azon nyomban érdeklődék: — Hány holdat vetettek a héten? Kellene az adat a heti jelentéshez... — Mátyás majd megmondja, szála az elnök. Ö már szót ért a güzük nyelvén is. Lévai Teréz
