Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-22 / 224. szám
1901. szeptember 22., péntek NÉPŰJSÁG 3 AZ UTCA F ríksz-kraksz egy papíron. Forgatom a kezemben, de sehogy sem alakul ki a kirakat, pedig ez a vázlat. — Nem művészi alkotás. Rajzolni nem tudunk — mondják, mosolyognak, látva, hogy nem boldogulok. Közben az üres kirakat elevenné válik, a ruhák szépen simulnak a bábukra és őszi hangulatot varázsolt egy mű-szölőfürt. Olyanná lett a kirakat, mintha élő emberek beszélgetnének, kissé összébb húzva magukon a kabátot a csípős őszi szél elől. Igaz, még erősen robotol a Nap, de a kirakatok már az őszt idézik. E kép azonban nem alakul ki ilyen gyorsan. — Nagyon sok aprólékos munka kell ahhoz, hogy egy kirakat szép legyen, része a város szépségének. — Munka közben mondja e szavakat Szűcs Gyula. Keze begyakorlott mozdulattal hajtogatja az engedékenyen omló szöveteket, selymeket. Egy évtizede is elmúlt már annak, amikor először vette kezébe a speciális fogót, amikor holt anyagot tett élővé. — Büntetés lennne számomra, ha abba kellene hagyni. — Hátrább lép, félrebillent fejjel nézi alkotását, s közben folytatja: — Pedig nem éppen könnyű munka. Télen a gémberedett ujjak makacsul ellenkeznek, nyáron a hőség, olykor pedig a szél avatkozik munkánkba. A hálok rakosgatása, a „ró- zsák!' formálása közben olyan lelkesen beszél munkájáról, hogy szinte magával ragad. Olyan érzéseket váltanak ki a látottak és a hallottak, mint mikor az első osztályban leírtam, az első betűt. Nem csoda, hiszen e szakmában csak „elsőosztályos” lehetnék. A kirakatrendezés egyébként már több, mint szakma. Egy kicsit művészet is. Leleményességet és ötletdús embert kíván. A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezőiből nem hiányoznak ezek a tulajdonságok. Szűcs Gyula, Varga Gyula, Hrabovszki András, Nagy Béláné, Szilágyi Károly és vezetőjük, a nívó-díjas Nővé Béla és a többiek alkotásai valóban elérik céljukat. A kirakatból képet kapunk a bolt belsejéről, hiszen úgy is mondják: a bolt tükre. De nemcsak a bolté, hanem az emberé is. Egy-egy kirakat elárulja az embert, készítőjét, annak szépérzékét, munkája szeretetét. De a kirakat még ennél is több. Mert, ha szép a kirakat, azt mondják, szép az utca, szép a város. Tehát nemcsak a bolt, de az utca, a város tükre is. O míg e gondolatok érlelőd- ^ nek bennem, gyönyörködöm a kirakatokban, abban, amely már kész, s abban, amelyek még most születnek. Az árcédulák még nincsenek kint Nagy Béláné kirakatában, de a kép mégis megkapó. Pedig csak ing, zsebkendő és nyakkendő díszeleg benne. A jól választott színek azonban pihentetik a szemet, tanítanak, hogy milyen inghez milyen nyakkendő az ízléses. — Igen, a kirakat nevel is — mondja az egyedüli női rendező, Nagy Béláné. — Fejleszti a szépérzéket), viszi az embereket az új divattal, megtanítja őket helyesen öltözködni. ... Kilépek e művészek kirakatából és másnap ismét a vásárló szemével nézgelődöm. Újra az árcédulát vizsgálom, de egy kicsit már arra is gondolok, hogy ez a néhány mű-fatörzs, a színek őszi, barnás árnyalata, a futó szarvas emberi kezek alkotása. Majnár József Termelési tanácskozás Kondoroson Néhány nappal ezelőtt az őszi nyűk sikerét. A traktorosok válmunkákkal kapcsolatos feladatokról tanácskoztak a Kondoros: Gépállomás dolgozói. Ekkor mondták el, hogy csatlakoznak a szarvasi és a gyomai járás termelőszövetkezeteinek versenykezdeményezéséhez és szorgalmas munkájukkal elősegítik a venselalást tettek a napraforgó betakarítására, az aprómag cséplésére, az őszi árpa vetésidejének betartására, a búzavetésre, a kukorica- szár-silózásra, a mélyszántásra és a traktorok második műszakjának biztosításéra. néz most először a férfi arcára és hirtelen elsápad és szemei tágra- nyilnak a meglepetéstől. A szerelő éppenúgy néz rá, mint ahogy a tilosba tévedt gyerekre néz a szigorú apa és szinte reccsen a hangja: — Hogy kerülsz te ide, Marika? Ezek közé? S van a hangjában valami, amire Soós Péter felkapja a fejét. A hölgy pedig, a 215-ös vendége (értem már, kap észbe Péter, értem már a mozdonyvezető pápát!) — lehajtja a fejét és vértelenné vált ajakkal suttogja: — Hosszú lenne ezt elmondani, Béla bácsi... Itt most — tétova mozdulattal int Péter felé — nem alkalmas, érti... Majd beszélünk... És már ki is surrant az ajtón, mint valami megriasztott őz. A kék köpenyes férfi áll a szoba közepén, kezében a kalapács, néz az éppen becsukódó ajtóra és valami sóhajfélével együtt tör ki a torkából a mondat: — Tudja, uram, milyen rendes szülei vannak ennek a lánynak! Csak tudnám, hogyan került ide... Most Péter adhat információt. Ad is... A másik befejezi a szögelést, s amikor egy újabb, erősödő motorbúgással kisért bombarobbanás- hullám közeledik: megfogja a 219-os úr karját: — Tessék most lejönni a pincébe. Azt hiszem: a dolog most komoly. Nem érdemes fennmaradni. Vagy életunt? És Péter követi, engedelmesen. Maga se tudja, miért A Hungária néhány napja új, kettős arculatot kapott. Az éttermet és a bárt — a Duna felőli oldalon — már aprófává lőtték. A dunai oldalon légvédelmi ágyú áll, körülötte néhány homokzsák. A gyerekes szülők leköltöztek a pincébe — ahol másokkal együtt az egy szál ágyú tüzérei is laknak. A tüzérekből vagy hat-nyolc most is szalmazsákon, matracokon heverészik, fergeteges kártyázást űznek. S az ajtóban — éppen, amikor Péter és a szerelő leérkezik — feltűnik egy másik csoport katona is. Béla bácsi, a szerelő, aki mindenkit ismer a szállodában, persze a katonákat is ismeri. S még ugratásra is van kedve. — Hát tik, komám? Most gyüt- tök le? Hiszen most véna érdemes fennmaradnotok, a repülő most jön! — Felőlem gyühet — ad rövid katonai tájékoztatást egy piros pa- rolis tizedes. Gyühet, mert mink a napi adagot kilőttük. Egy napra hét lövedék, oszt kész. Azt kilőjük, ha valami zörög a levegőben A többi már nem az én dolgom. (Folytatjuk) Pillanatkép a Békéscsabai Gépállomásról Az ég felhőtlen, a levegő valósággal szürkéllik. Sok benne a por. Már lassan két hónapja, hogy nem volt egy valamirevaló eső. A gépállomás traktorosai azonban szembeszállnak az idővel, mély, hatalmas rögökkel kirakott barázdát szántanak. A könnyebb traktorok után akasztott eke menyecske módjára ring a poros, alul kőkeményre szikkadt földön. Az ekefejek csavarjai egymás után kinyúlnak. A Hoffer traktorok már csak két fejet cipelnek, de ezt is nehezen. A lánctalpas traktorok viszont egyszerűen nem veszik tudomásul a szárazságot, pedig az eke negyven centire jár, s traktorkerék nagyságú rögöket fordítanak a barázda oldalához. Ezeket a gépeket csak a tartós eső állítja ki a borozdából. — Sok a feladat, nagy a tét — jegyzi meg Nagy Mihály agro- nómus. — Békéscsaba szövetkezetei csatlakoztak a szarvasi és a gyomai járás közös gazdaságainak felhívásához, és velük egyszerre, sőt náluk korábban szeretnék befejezni az őszi munkákat Ezzel lassan megindul a beszélgetés. A vékonydongájú Papp Sándort, ha a gépállomásról van szó, nem nehéz szóra bírni. Nyomban, mint minden üzemgazdász, logarlécet, papírt, ceruzát, kimutatásokat szed elő, összead, kivon, oszt és szoroz, aztán sorolja: — A teljes gépkapacitást nem kötötték le a szövetkezetek. A Május 1 Tsz-nek még ezer hold, a Petőfi és a Dózsa Tsz-nek 900, a többi brigádnak is — az Előrét kivéve — csaknem ennyi normál- holdnyi szabad gépkapacitása van. — Ehhez hozzátartozik az is — szól közbe Varsányi elvtárs, a fő- agronómus —, hogy a szövetkezetek is gépesítették gazdaságaikat. A meglévő munkák mellé azonban pótszerződések kötésével is előállt egynémelyik. — Van rá példa — veszi át a szót Nagy Mihály. — A szárazság legyűrése, a betakarítás jó ütemének tartása kézi erővel nem oldható meg. A Dózsa Tsz kétszáz hold őszi kalászosvetése helyett 450 holdon ad munkát. A Kossuth Tsz száz hold gabona vetését bízza ránk. Az Előre Tsz pedig 220 hold kukoricaszárat vágat le a gépállomással — Ezenkívül — szól közbe a Petőfi traktorosbrigád vezetője: — a Kulich Gyula Tsz 200, az Előre Tsz pedig 45 hold cukorrépa gépi kiemelését kérte szerződésen felül. — Ezeket a munkákat elvállaltuk — szól közbe Nagy elvtárs —, mert gépeink kétműszakos üzemeltetésével eleget tudunk tenni. — A traktorosok hogyan vélekednek a két műszakról? Hirtelen csend lett. Ügy látszik, fején találtam a szöget. A néhány másodpercnyi hallgatás után a temperamentumos Nagy Mihály szólal meg. — Kezdetben sehogy sem ment — mondja szolid, csendes hangon. — Magyaráztak az embereknek a két műszak előnyét, de ők váltig csak a kereset csökkenését hajtogatták. Mit szól az asszony, meg a család? — ezzel érveltek. — Az istennek sem akarták elhinni, Jó! érezték magukat a nagy családban Tsz-ünk vezetősége elhatározta, hogy az idós tagokat összehívja egy kis baráti beszélgetésre. Az elhatározást tett követte és szeptember 16-án, szombaton egy órára 105 idős tsz-tag és feleség jött el. A távolabb lakókat gépkocsival hoztuk el erre a baráti összejövetelre. Az idős tagoknak Gá- leg Mihály tsz-elnök ismertette a szövetkezet 13 éves fejlődésének eredményeit. Szinte meglepő volt, hogy azok az idős tagok, akik évközben távol voltak a közös gazdaságtól, milyen nagy figyelemmel kísérték az előadást. Az előadás után a vezetőség megvendégelte az idős tagjainkat, akik a húsleves és a birkapaprikás elfogyasztása után barátságos beszélgetés között az esti órákig elbo- rozgattak és kellemesen érezték magukat. Az ünnepség után pedig hazavittük a kedves vendegeket. Azt tapasztaltuk, hogy érdemes volt megszervezni és helyes lesz a jövőben is hasonló megbeszélést tartani velük, mert így azok a tagjaink is közelebb kerülnek a közös gazdálkodáshoz, akik eddig a nagy családtól távol érezték magukat. Elmondották, hogy jó érzés volt részükre a gondoskodás, amelyet irántuk tanúsítottunk. Molnár László kondorosi Lenin Tsz-tag hogy a két műszak kereset és munkabírás szempontjából is jobb, mint a nyújtott műszak. Végül is a bérjegyzék adatai meggyőzték őket. A DT-traktorvezetők közül Laczó János és Kocsis Sándor 4735 forintos, a G-motorvezetők közül Endre György 2998 forintos keresete, a két műszak híveit növelte. Ma már a két műszakkal nincsenek gondjaink. — Az öt brigád közül melyik dolgozik a legjobban? — kérdezem Papp Sándortól. — A Május 1 brigád — hangzik a válasz. — Bagi Pál igen jól szervezi a munkát, ö is fiatal meg a traktorosok is... Értenek a munkához... Tavaszi és nyári tervüket 136,4 százalékra teljesítették. De a többi brigádnak sem kell szégyen, keznie. Valamennyien jóval száz százalék fölött tettek eleget tavaszi-nyári együttes tervüknek, és most az őszi idényben is igen lelkesen, nagy szorgalommal dolgoznak — De az üzemanyag-takarékossággal — ejti el a szót Varsányi elvtárs — baj van. Most literszámra zabálják a gépek a gázolajat. — Ilyenkor a kovács a jól kalapált ekevassal igen sokat segíthet — állapítjuk meg, és máris indulunk a műhelybe. — Segíthet, segíthet, de hát alig győzik! A műhelyben állandóan két tűz ég. Mindkettőben élire állítgatott ekevasak láthatók. Péter József kovács a hozzá beosztott Kollár Mátyás és Hrabovszki Mihály tanulókkal reggel óta mást nem csinál, mint ekevasat élez. Persze nem kézzel kalapálják az ujjnyi vastagságra koptatott vasat, hanem géppel. így gyorsabb és könnyebb a munka. Naponta 250 —300 ekevasat is éleznek, hogy a szántóföldeken jól haladjon, sikerrel járjon a szántás és a vetés. Dupsi Károly Mezőhegyesi mozaik Nyolcszáz vagon vetőmag Megyénk legnagyobb állami gaz. dóságában — a mezőhegyesiben — évről évre növelik a földek termőképességét és a növények terméshozamát. Az idén 800 vagon búzavetőmagot szállítanak az országos vetőmagalapba, amelyet a termelőszövetkezetek a gabona- vetőmagcsere akció útján kapnak meg. A most termelt búzavetőmag féle hazai fajtájú, a másik féle pedig a magas terméshozamú intenzív olasz és szovjet fajta. Sormotorokat is javítanak A gépjavító üzem október 1- ével újabb részleggel bővül. A Szolnoki Gépjavító Vállalathoz 500 TV-asztal és 400 konyhagarnitúra terven felül A megyei tanács ipari osztálya a közelmúltban felülvizsgálta megyénk két jelentős bútoripari vállalatának, a gyulainak és az orosházinak éves tervteljesítését. Megállapították, hogy mindkét üzemben a műszaki gárda igen jól szervezte meg a termelést, jó gyártástechnológiát állítottak ösz- sze, aminek a következtében nagy lehetőség nyílik mindkét helyen az éves terv túlteljesítésére. A gyulai Bútoripari Vállalat a lakosság körében közkedvelt „Ciliké” elnevezésű kombinált szekrény gyártása mellett 500 elforgatható, kettős tetejű televízióasztal gyártását vállalta, az orosházi Faipari Vállalat pedig 400 jászárokszállási típusú konyhagarnitúra készítésére tett vállalást. A jelentős üzemi tartalékok további feltárására és kihasználására a megyei tanács és a két üzem megtette a szükséges intézkedéseket. hasonlóan Mezőhegyesen is megszervezik a mezőgazdaságban használatos sormotorok javítását. A cseremotorokat már megkapták. Ezeket a generáljavításrá beadott motorok helyett adják át a rendelőnek. 41 ezerre növelik a tojóállományt Év végére a mezőhegyesi gazdaság baromfiállománya lényegesen növekszik. A baromfiállományból különösen a tojóállomány fejlődése a szembetűnő. December végére „a tojásgyárakban” 41 ezer tyúkot helyeznek ed. Elkezdődött az almasziiret A gazdaság 300 holdas gyümölcsöse még nem fordult termőre. Az idén mégis tekintélyes meny- nyiségű meggyet, barackot, szilvát, körtét és almát szállítottak a hazai és a külföldi piacokra. Szeptember 1-ig az Erfurti Nemzetközi Kertészkiállításon és Árubemutatón hat arany-, három ezüst- és egy bronzérmet nyertek. A kertészeti munkák közül jelenleg az almaszedés van soron. Téli almából 24 vagon termésre számolnak. A most szedett almák jelentős részét exportra szállítják, de jut belőle bőven a hazai fogyasztóknak is.
