Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

1961. AUGUSZTUS' 12., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM BÉKÉS MEGYEI + ára SO fillér * Világ proletárjai« egyesüljetek! A büszkeség hazámra, és az irántam tanúsított bizalom lelkesitöen hatolt rám — Tyitov sajtóértekezlete — Moszkva (TASZSZ) A moszkvai egyetem aulájában Tyitov őrnagy pénteken sajtó- értekezletet tartott, amelyen be­számolt a második szovjet űr­hajón végzett sikeres repüléséről. A tömeg zsúfolásig megtöltötte a több mint 1500 főt befogadó ter­met. Jelen voltak a szovjet és kül. földi lapok, távirati irodák, ráddó- és televíziós társaságok tudósítói. Meghívták az értekezletre a szov­jet tudományos élet kiemelkedő képviselőit, a diplomáciai testület tagjait. Jelen voltak a Moszkvá­ban megnyílt nemzetközi bioké­miai kongresszus 57 országból ér­kezett résztvevői is. A sajtóértekezletet Keldis aka­démikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. — Juríj Gagarin hőstettét — je­lentette ki a többi között — annak idején joggal hasonlították össze Columbus és Magelhaes hőstetté­vel. Germán Tyitov repülése vi­szont nem hasonlítható össze sem. mi olyasmivel, ami az emberiség történelmében ismeretes. Ez a re­pülés újabb hatalmas lépés volt a világűr meghódításának útján, újabb történelmi jelentőségű győ­zelem volt. Az Akadémia elnöke hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a raké­tatechnikában elért rendkívüli eredményeit a béke és az emberi haladás szolgálatába állította. — A szovjet űrhajó-szputnyikok útjai azt mutatják, hogy nincs messze az idő, amikor az ember megvalósíthatja a nagy álmot: el­repül a Holdra, a Marsra, a Venus- ra és még mélyebben hatol be a világmindenségbe. Azok az új je­lenségek, amelyekkel más bolygó­kon találkozunk majd, a földi élet megjavítását fogják szolgálni; — Az űrhajó útja — folytatta Keldis — igen értékes tudományos eredményeket hozott. Feldolgozá­suk után közzétesszük és az egész világ tudósai számára hozzáfér­hetővé tesszük ezeket az eredmé­nyeket. Az akadémiai elnök ezután ki­jelentette, hogy a Szovjet Tudo­mányos Akadémia elismerve Ger­man Tyitov űrrepülésének óriási tudományos jelentőségét, a Ciol­kovszkíj Aranyérmet adományoz­ta a pilótának. Keldis akadémikus viharos taps közepette át is nyújtotta Tyitov- nak a megtisztelő kitüntetést Ezután Tyitov szólalt fel. Kije­lentette, hogy négy feltétel moz­dította elő az űrrepülés sikerét. — Először is — mondotta — a Vosztok—2 tudósaink, mérnöke­ink, technikusaink és munkásaink alkotása. Alaposan kitanulmá­nyoztam az űrhajót, szerkezetét és felszerelését többször is kipróbál­tam a repülőút során. — Másodszor, tudtam, hogy mindent, ami az ember életmű­ködését biztosítja az űrhajó ka­binjában, a földön és repülés köz­ben számos kísérlet során kipró­báltak. — Harmadszor, az űrrepülés si­kerének fontos eleme, hogy irá­nyítani tudjuk az űrhajót. Én va­dászrepülő vagyok. Ez segített. A negyedik feltételként az űr­hajós az erkölcsi tényezőt említet­te. — A büszkeség hazámra és az irántam tanúsított bizalom lelke­sítőén hatott rám —mondta. Ezután Tyitov kijelentette: — A súlytalanság kezdetén az első benyomásom az volt — foly­tatta —, hogy lábbal felfelé fek­szem, de néhány másodperc múl­va minden rendbejött. — Moszkvai idő szerint tíz óra­kor, feladatomnak megfelelően bekapcsoltam az űrhajó kézi irá­nyító készülékét. Az irányítás könnyű volt és kényelmes, a hajót be lehetett állítani minden meg­adott helyzetbe, és minden pilla­natban oda lehetett irányítani, ahova szükséges volt. — Az űrhajó urának éreztem magam — jelentette ki Tyitov. — Készségesen engedelmeskedett pa­rancsomnak, minden kézmozdula­tomnak. Amikor a hetedik kört tettem a Föld körül, a tudományos megfigyelési programnak megfe­lelően újból bekapcsoltam a kézi irányító művet. Az űrhajós megelégedéssel emel­te ki, hogy egész repülőútja során megbízható kétoldalú kapcsolat állt fenn a Vosztok—2 és a Föld között, rövid és ultrarövid rádió­hullámok segítségével. — Amikor a második kört tet­tem a Föld körül — folytatta — jelentést adtam Nyikita Szergeje- vics Hruscsovnak, az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a szovjet kormánynak az útról. Hamarosan megkaptam Hruscsov választáv­iratát, amely igen meghatott. — Repülőutam során rádióüd- vözletet küldtem moszkvai elvtár. saimnak, a Szovjetunió, Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Ame- rika, Ausztrália népeinek. Tyitov kijelentette, hogy rendkí­vüli szokatlanul szép látvány tá­rul az ember elé, ha a világűrből tekint a Földre. A Földet körülve­vő kék sugárzástól a szivárvány minden színe kibontakozik, ami­kor pillantásunkat a ferde égbolt felé fordítjuk. Néha úgy tűnt, hogy a földgolyó a fejem fölött függ — mondotta, majd megjegyezte, hogy a repülés egész idején az űrhajó kabinjában normális időjárási vi­szonyok uralkodtak, a légnyomás, a hőmérséklet, a levegő összetéte­le a megszokott volt. — Utam során nem éreztem kü­lönösebb étvágyat —mondotta ez­után Tyitov. — Mégis moszkvai idő szerint 12.30 óra körül meg­ebédeltem, a hatodik fordulóban pedig megvacsoráztam. A kidolgozott program a hete­dik fordulótól a tizenkettedikig pihenést és alvást írt elő az űr­hajóspilótának. Tyitov a tizenhar­madik kör elején ébredt fel. Ütja során tornagyaikorlatokat végzett és az orvosok által előírt prog­ramnak megfelelően megfigyelte saját magát. — A tizenhetedik kör elején — folytatta Tyitov — a programnak megfelelően bekapcsolták a le­szállást biztosító automatikus be­rendezést. Az űrhajó a megadott irányba helyezkedett, bekapcsoló­dott a fékezömű és a Vosztok—2 rátért a leszállás pályájára. A leszállás előtt nem zártam be a kémlelőnyílást és nagy érdeklő­déssel figyeltem, milyen világosan ragyog az űrhajót körülvevő leve­gő, miközben a Vosztok—2 behá- tolt a légkör sűrűbb rétegeibe. Mi­után áthaladtam a magashőmér­sékletek és a súlynövekedés öveze­tén, üzembe lépett a földreszállást biztosító berendezés. — A Vosztok—2 szerkezete a földreszállás két módját teszi le­hetővé — mondta Tyitov. — Vagy oly módon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad és vele együtt száll le, vagy pedig kioldja az ül 'st és ejtőernyővel ereszkedik le. El­határoztam, hogy a második mód­szert próbálom ki. Nem nagy ma­gasságban az űrhajós ülése levált a hajóról és a továbbiakban a le­szállás ejtőernyővel történt. Befejezésül Tyitov közölte, hogy jól érzi magát, semmiféle változást vagy rendellenességet nem tapasz­tal, cs az orvosok sem észleltek szervezetében semmiféle elválto­zást. (MTI) Bemutatják Magyarországon Ervin Leiser dokumentumfilmjét Külföldön már sok ezren látták Ervin Leiser svéd újságíró do­kumentumfilmjét, és most rövidesen Magyarországon is bemutatják ..Soha többé” címmel. A film szinkronizálását hamarosan befejezik. Ervin Leiser azok közé tartozik, akiknek sikerült kimenekülni a fasizmus karmaiból. A film egy olyan ember szenvedélyes kiáltása, aki közvetlen átélte a fasizmus borzalmait. A film készítői a véres évekről szóló filmet Hitler áldozatainak emlékére készítették. Több mint kétszázezer méter dokumentfilm- ből, fényképek százaiból állították össze. Minden kockája hiteles, a Jeleneteket nem rekonstruálták. (MTI) Hruscsov elvtárs nagy jelentőségű beszéde a szovjet—román barátsági nagygyűlésen Moszkva (MTI) Pénteken a kora délutáni órák­ban a Nagy Kreml-palotában szovjet—román barátsági nagy­gyűlést tartottak. A nagygyűlést Pjotr Gyemicsev, az SZKP moszkvai bizottságának első titká­ra nyitotta meg. A két ország himnuszának elhangzása után Jevgenyij Afanaszenko, az OSZSZSZK oktatásügyi minisztere, a Szovjet—Román Baráti Társa­ság elnöke, majd a moszkvai dol­gozók és az ifjúság képviselői kö­szöntötték a román párt- és kor­mányküldöttséget. Ezután Nyikita Hruscsov emelkedett szólásra. Nagy jelentőségű beszédét a hall­gatóság többször szakította félbe viharos, hosszantartó tapssal. Hruscsov kijelentette, hogy a román párt- és kormányküldött­ség Szovjetunióban tett látogatá­sa, a Moszkvában megtartott tár­gyalások és a küldöttségnek a dolgozókkal való találkozásai meggyőző erejű megnyilvánulásai voltak annak az őszinte tisztelet­nek és meleg baráti érzésnek, amelyet a szovjet nép táplál a ro­mán nép iránt. Hruscsov kijelentette: Románi­ának a szocializmus útján való gyors ütemű előrejutását meg­könnyíti, hogy a szocialista álla­mok hatalmas baráti közösségé­hez tartozik, és hogy ezek az ál­lamok állandóan támogatják egy­mást. „A szocialista baráti közös­ség — a népek egyetlen testvéri családja.” Az SZKP programtervezetéről szólva, Hruscsov azt mondotta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsá­ga, a szovjet kormány, a Szovjet­unió — csakúgy, mint minden szocialista ország — népei, erőfe­szítésüket arra összpontosítják, hogy még magasabb színvonalra emeljék a gazdaságot, és a kultú­rát, jobbá, szebbé tegyék az em­berek életét. „Mi nemcsak ma­gunk akarunk jól élni, hanem munkánkkal megalapozzuk a jövő nemzedékek boldogságát. Felada­taink békések és nagyszerűek. Ezért küzdünk a háború ellen” — mondotta. Majd hangsúlyozta, hogy nem a harcmezőn, hanem a békés ver­senyben kell eldönteni azt a vi­tát, hogy melyik rendszer ad több anyagi és szellemi értéket a né­peknek, Éppen erről van szó az SZKP programtervezetében. Hruscsov ismét kijelentette: A szovjet kormány azt javasolja a nyugati hatalmak kormányainak, hogy együttesen oldják meg mind­azokat a kérdéseket, amelyeket különbözőképpen értelmeznek, de amelyeket nem lehet megoldatla­nul hagyni, mert súrlódásokat kel­tenek az államok között, feszültsé­get teremtenek a világon. „Mi elsősorban azt tartjuk el­engedhetetlenül szükségesnek, hogy eltakarítsuk az államközi kapcsolatokból a második világ­háború maradványait és utat nyis­sunk a valamennyi országgal való barátság megteremtéséhez és az együttműködés fejlesztéséhez”. Mi alá fogjuk írni a békeszerző­dést a Német Demokratikus Köz­társasággal — jelentette ki a to­vábbiakban a szovjet kormányfő. A szovjet kormányfő kijelentet­te, hogy a nyugati hatalmak ki akarják próbálni a Szovjetunió szilárdságát. „Imperialista urak! Sokat akar a szarka!” — mondot­ta Hruscsov a terem résztvevői­nek viharos tapsától kísérve. Hruscsov hangsúlyozta, hogy most más idők j árnak, de az impe­rialisták magatartása, étvágya a régi maradt. Önök ezzel a régi mértékkel méregetik ma is a Szov­jetuniót. Önök bennünket ijeszt­getnek ugyan, mégis félnek tő­lünk. urak! Tapsvihart keltett Hruscsovnak az a kijelentése, hogy a német bé­keszerződésért vívott harc — „nagyságunk elismerésének kérdé­se”. A német békeszerződés megkö­tése dolgában előterjesztett szov­jet javaslatokról szólva Hruscsov azt mondotta, hogy a Szovjetunió kész meghallgatni és megvitatni a nyugati országok bármely konst­ruktív javaslatát. Ne keressék a mi álláspontunkban azt, ami nincs benne — jelentette ki Hruscsov* a nyugati hatalmakhoz címezve. „A szovjet kormány nem akar kárt okozni senkinek, a szovjet kormány nem fenyeget senkit”. Hruscsov a továbbiakban a kö­vetkezőket mondotta: „Újra meg­ismétlem az egész világ előtt: ne ijesztgessük egymást, ne azt ke­ressük, ami elválaszt bennünket* ne mélyítsük el a már anélkül is elég mély nézeteltéréseket. Azt javasoljuk, hogy üljünk a tárgya­lóasztal mellé. És a szenvedélyek felszítása nélkül nyugodtan, gya­korlatiasan vitassuk meg, mit kell tennünk, hogy a múlt háborúból örökségül ránk maradt talajon ne sarjadhassanak ki újabb konflik­tusok magvai.” Hruscsov kifejezte azt a remé­nyét, hogy a Nyugat és mindenek­előtt az Egyesült Államok felelős köreiben felülkerekedik az érte­lem, és a fegyvercsörtetés átadja helyét a dolgok józan és elfogulat­lan szemléletének. Hruscsov az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kormány ne­vében ismét kijelentette, hogy mindent elkövet a háború meg­akadályozására. „De mi nem ren­dülünk meg a fenyegetőzésektől — hangsúlyozta —, mi elsőnek nem nyomjuk meg rakétaberen­dezéseink gombját. Nem kezdünk háborút. De ha az imperialisták ránk kényszerítik a háborút, bát­ran fogadjuk, és megsemmisítő csapást mérünk az agresszorra”. „Ma világos az emberiség szoci­alista reggele — mondotta Hrus­csov. — Ez a reggel előre jelzi a csodálatos kommunista napot. El­jön ez a nap és békés jó életet hoz a Föld minden népének. Ezért harcolnak az egész szocialista tá­bor, a világ minden országának kommunistái”. Hruscsov beszéde után Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke mondott beszédet. A nagygyűlés az Internacionálé éléneklésével ért véget. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents