Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

4 N ÉPŰJSÁG 1961. augusztus 5., szombat 'rfúétközt tápok a bíróságon A bíróság hétköznapjait lestem meg. Nem voltak látványos bűn­tettek, mindent elsöprő vádbeszé­dek és csalafintán logikus védő­beszédek. Hétköznapi ügyeket lát­tam, és éppen ez volt az érdekes: olyan embereket figyelhettem meg a bíróságon, akik nem a tár­sadalom perifériáján élnek, nem elvetemült gonosztevők, egyszerű emberek ezek, akik kissé túllép­ték a társadalmi együttélés nor­máit Áz első nap magánvádas eljárá­soknak lehettem szemlélője. Rá­galmazás, becsületsértés, könnyű testi sértés a feljelentés tárgya. Vági József bírósági elnök vezeti az előkészítő tárgyalást. Mint el­mondja, a bírósági eljárásoknak több mint fele foglalkozik magán- vádas ügyekkel. Az előkészítő tárgyalás célja: az ügy békés úton való elintézése. Ha a felmerült nézeteltéréseket vizsgálja az ember, úgy véli, mi sem egyszerűbb a békéltetésnél. Kicsinyes dolgokról van szó: egy­két meggondolatlan, legtöbbször drasztikus szó, amit valami je­lentéktelen ok vált ki, s ami az esetek kétharmad részében nők szájából hangzik el. Mi ez a je­lentéktelen ok? „A vizet mindiga kapualjban öntik ki...” „Hogy jön ahhoz, hogy az én csirkémet ro- hadtnak nevezze?”... „Közös ku- tunk van; húzott magának vizet, a vödörben még maradt két liter, azt az én vödrömbe öntöttem”. Mindez elegendő egy kiadós szó­váltásra, s már rohannak a bíró­ságra. Legtöbbször felmerül a vi- szontvád is, és mindkét fél olyan szentül meg van győződve, hogy a másik kezdte, hogy a másik sér­tette meg őt, sőt ártatlan és finom, mint egy liliom — hogy még a bíróság előtt is alig lehet féken- tartani őket. Persze általában több éves ha­ragosság húzódik az ügyek mö­gött. Legtöbbször szomszédok, la­kótársak szerepelnek a bíróság előtt. — Nem képesek megérteni, hogy az együttélés szabályai kölcsönö­sek — mondja Vági elvtárs — a kicsinyes viták annak a kicsinyes elvnek a következményei, hogy „én mindent tehetek, mindent mondhatok, ő meg alkalmazkod­jék hozzám”. — Hogy lehetne ezeket meg­előzni? — Hiányos nevelésről van itt szó legtöbbször, olyan nevelésről, mely szűklátókörű, magánakvaló életmódot alakít ki. De az ilyen nevelés felszámolása természete­sen hosszú munka. Amit most le­hetne tenni: ha a lakótársak igye­keznének békíteni, ha különböző társadalmi szervezetek próbálná­nak az egyes esetekben közbelép­ni, talán csökkenne a magánvá- das eljárások száma. — És a bírósági ítéletek hasz­nálnak valamit? — Vannak ugyan visszaeső bű­nösök is: notórius feljelentők, rá­galmazók, de ítéleteink legtöbb­ször elsimítják a további viszály­kodást. Csak ebből az ne legyen a ta­nulság, hogy vitás kérdésekre egyedül a bíróság nyújt gyógyírt. Van a nézeteltéréseknek megfele­lőbb, emberibb megoldása, igaz, ehhez az kell, hogy a másik fél­hez kicsit alkalmazkodni kell. (Már hallom X. Y.-t: könnyű ezt így mondani, de hát A. B.-hez nem lehet alkalmazkodni, pedig hányszor próbáltam. Ezek után csak az a meglepő, hogy A. B. is ugyanazt mondja X. Y.-ról. Ök is hamarosan a bíróság előtt folytat­ják az „alkalmazkodást”.) o A vádlott bűnösnek érzi magát, de inkább csak azért, mert tud­ja: ez enyhítő körülmény. Közel két évig nem fizetett gyermektar­tási díjat. Hét évi házasság után vált el, két gyermeke után 400 fo­rint fizetésére kötelezték. — Mennyit keresett? — 2200 forintot. Észre sem vet­tem, hogy másfél évig nem von­ják le a 400 forintot. — Gyermekeit szereti? — Igen — csak úgy hallottam, a gyerektartási díjat volt felesé­gem magára költi. Az indok legtöbbször ez. S a gyerekek sínylik meg a volt há­zastársak közti gyűlöletet! Egy tárgyalás már volt ebben az ügyben, s akkor az apa min­dent megígért — aztán eltűnt. Csak a váci börtönből került elő, ahol most tölti 6 hónapos bünte­tését. — Az esetben a seregélyesi ÁG is felelős — mondja az egyik ül­nök. — Munkáltatói lap nélkül alkalmazták a vádlottat. Végül is nekik kellett az elmaradt összeget kifizetni, mert a levonások elma­radása az ő hibájukból történt. Az eddigi hét hónapot a bíróság további két hónappal toldja meg. © Gyermektartási díj elmaradás... Még' két tárgyalás ebben az ügy­ben aznap. Az állam mindent el­követ, hogy a fizetés alól ne le­hessen kibújni, hisz ezzel a gye­rekek érdekeit védi. Idén például törvényerejű rendeletet bocsátott ki, amely szerint a termelőszövet­kezeti jövedelemből is levonható az esedékes gyermektartási díj, s amennyiben a levonást elmulaszt­ják, a tsz is felelős, és köteles a díjat kifizetni. Egyre kevesebb a kibúvó. Aki­nek mégis sikerül — maga és má­sok hanyagságából — kijátszani a törvényt, sorra kerül a „bíróság hétköznapjain”. Farkas János Benépesül a békéscsabai kisállatkert A békéscsabai kisállatkertet to­vábbfejlesztik az ősszel és a jövő évben. A budapesti állatkert véd­nökségébe vette a viharsarki állat­kertet, s felajánlotta, hogy meg­felelően gondoskodnak róluk, szí­vesen kihelyez oda vadállatokat, medvebocsokat, vadmalacokat és víziszámyasokat, azzal, hogy a szaporulat véglegesen Csabán ma­radhat. Rövidesen szarvasok, köz­tük dámvadak és japáni szika- szarvasok érkeznek Békéscsabára Budapestről, ezért a jelenlegi szarvastanyát bővítik, új karámo­kat építenek, s abban kapnak ott­hont az őzek is. Nemrégiben va­dászgörényt is ajándékozott egy vadász a kis állatkertnek. A vízimadarak helyét már elké­szítették, a helyi II. számú álta­lános iskola úttörői társadalmi munkában is tavat ástak, amely­nek közepén szigetet hagytak, és azt sással, náddal ültették be. 850 millió. A lakáskérdés egyike azoknak a problémáknak, amelyeknek megoldását népi államunk első­rangúan fontosnak ítéli meg a népgazdaság tervezésekor, e ter­vek megvalósításának folyama­tában. Sokan azt hihetik: az egész la­kásépítkezés csupán pénz kérdé­se; az állam itt vagy ott nyu­godtan elvonhatna beruházási összegeket, s azokat lakásépítés­re fordíthatná... Csakhogy ez nem így van. Űj lakásokat nem lehet bankjegyekből, bankutal­ványokból építeni, hanem csak téglából, építőanyagból. S lehe­tőségeink az építőanyagipar fej­lesztésére a népgazdaság előtt álló feladatok egészével függe­nek össze. Téglagyáraink, ce­mentgyáraink, mészégetőink ka­pacitása nem végtelen. Az állam, amikor elhatározza, hogy eny- nyi és ennyi lakást építtet, ennyi és ennyi társasház, családi ott­hon építésére ad engedélyt — e kapacitási lehetőségeket veszi alapul. A lakásépítkezésre for­dítandó pénzeknek — történjen bár az építkezés állami vagy ma­gánerőből — a meglévő építési anyag lehet a fedezete. Az állami lakásépítkezési program megvalósításán túl né­pi államunk messzemenően tá­mogatja a magánerőből törté­nő építkezéseket: új házak épí­tését, régiek kibővítését, az eme­letráépítéseket és így tovább. Az országosan rendelkezésre álló építőanyagforrásokat figyelem­be véve, nagy összegű kölcsönö­ket kapnak az építkezni szándé­kozók. A napokban jelent meg tájékoztatás arról, hogy az idén 17 000 családi ház épül OTP hozzájárulással. Ebben az évben az Országos Takarékpénztár nem kevesebb mint 850 millió forint kölcsönt nyújt a családi ház építkezések támogatására. Ez az összeg kétszázmillió fo­rinttal több, mint amennyi köl­csönt az OTP hasonló célra fo­lyósított az elmúlt esztendőben. A növekedés itt számokkal mér­hető le tehát. És ugyancsak a növekedést segíti a jövőben az is, hogy az Építésügyi Miniszté­rium újabb, olcsóbb típusterve­ket készít, amelyek alapján a lakásépítkezések gazdaságosab­bak, kevésbé anyag- és munka- igényesek lesznek. Mint ismeretes, kormányunk 15 éves távlati tervet dolgozott ki a lakásgondok megszüntetésé­re. Ebből a másfél évtizedes perspektivikus tervből már el­múlt néhány év. E terv megva­lósulásának mutatói a megye városaiban, községeiben épült és épülendő lakóházak. S az eddi­gi eredmények biztatóan vetítik elénk e 15 éves terv perspektí­váját. i—tí ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a, Nagy érték a mákgubó ­.fontos gyógyszer készül belőle. Minden mennyiséget felvásárolnak a földművesszövetkezetek 1,10 Ft-os kilogrammonkénti áron. Férges mákgubót is azonos áron! 8538 A FÉLELEM CSŐDJI Az alkony a városszélen a kör­nyék gyerekeit izgatott készülő­désben találta. A Téglás sor és a Lián utca sarkán házak helyett csupán egy kopott kőfal emelke­dett Ehhez támasztatta hátát az az ágaikból eszkábált, fűvel, gaz­zal fedett kunyhó, melyet a ben­ne és körötte nyüzsgő gyerekhad közös erővel épített, méghozzá műhely céljára. Miféle műhely volt ez? Halálfejek serege készült benne, kivájt tökből. Legtöbbjével már nem volt több dolog, csupán gyertyát tenni bele, meggyújtand és a félig mosollyal, félig borza- dállyal teli gyermekarcokra már­is ijesztően vigyorgott a koponya Az ötlet a nyolcadikos Suri Pis­tától eredt. Neki a nagymamája mesélte, hogy lánykorában őt is, de még az ijedősebb felnőtteket is majd halálra rémítették az akkori fiúk. A nagyi még sok más ijeszt­getés! módozatról is említést tett unokájának: huhogás a padláson, kilépés fehér lepelben a temető- kapun, kaparászás a sötét abla­kon és hasonlók. Azt is mondta még nagyanyó, hogy némelyiküket úgy meg tudták ijeszteni a tréfa- csinálók, hogy szinte nyavalyatö- rős lett és nem mert többé egye­dül sötét szobába, padlásra, pincé­be menni. Volt, akit még fényes nappal is a hideg rázott, ha ma­gára maradt valahol. Pistinek a hallottak csuda érdekesek voltak, mivelhogy manapság alig talál­kozott efféle ijedősökkel. Játszó­társadnak, akiknek tovább mond­ta nagyanyó „meséjét”, ugyancsak megtetszett a dolog. El is határoz­ták, hogy valamelyiket ki is pró­bálják. Legmufatságiosabbnak és leghatásosabbnak a világító tököt találták, a lepett, a huhogást meg a kaparászást elvetették. Az elha­tározást tett követte. Sok kertből, mezőségről tűnt el ez idő tájt a ta­karmánytök és nem egy járókelő­nek tűnt fel, amint egy-egy gyerek ilyen nagy cipelnivalóval beszu­szog a kunyhóba. Fiatalok, hadd csinálják, gondolta mindenki. Amint bealkonyodott, a megbe­szélt haditerv szerint minden ut­caszöglet és bokor megkapta a ma. ga világító koponyáját és annak kezelőjét. Mindegyik gyerek igye­kezett láthatatlanul meghúzódni műve mögött és szorongva leste első „áldozatát”. Az összes között talán maga a szerző és szervező, a Pista gyerek volt a legizgatottabb. Érthető, hiszen elképzelése gyü­mölcsének most kellett beérnie. Milyen csuda dolog is lesz, ha majd valakinek a látványtól ég­nek mered a haja, felordít és el­rohan! Éppen most fordul be egy ember az utcasarkon, méghozzá lány, ahogy az estében kiveszi. Nagyszerű! A lányok a legijedő- sebbek! Már itt is van, megáll... — Nicsak! Egy világító tök, biz­tosan egy sötét tökfej is van mö­götte — mondja az áldozatnak szánt, felettébb kedélyesen. Pista ^elismeri; a Láng Nusd, a tejgyár­ban dolgozik, most jön haza mun­kából. A fiú kétségbeesett kísér­letként huhogni, majd morogni kezd. Kacagás a válasz. — Igazán Nusi, milyen vagy. Mért nem ijedsz meg — hangzik a gyertyavilágos tök mögül elke­seredetten. — Mert mi is csináltunk ilyet, mikor kisebbek voltunk. Mért nem találtál ki valami ijesztőbbet — hangzik és Nusi nevetve hagy­ja a faképnél a búba omlott kopo­nyaőrt. Társad sem járnak több szeren­csével. A járókelők egykedvűen haladnak el a vigyorgó tökök előtt. Néha-néha hangzik csupán egy- egy kedélyes megjegyzés. Az ijesztgetők, a szellemidézők arcá­ra kétségbeesés ül. Hát így végző­dik az oly nagyszerűen eltervezett félelem-akciójuk, ilyen csúfosan? Éppen ebben a válságos*lélektani pillanatban indul szolgálatba Sza- nyi Józsi bácsi, aki éjjeliőr. Az idősek bölcsességével és emberis­meretével nyomban megérti a hely­zetet. Te is voltál fiatal, ne hagyd csődbe jutni a szegény szellem­idézőket, hadd legyen nyugodt ál­muk a gyerekeknek. Van még fél­órácskád, azalatt segíthetsz raj­tuk — győzködi magát erősen. így történt, hogy Józsi bácsi ak­kor este azzal a meglepő kéréssel nyitott néhány jószomszédjához, hogy jöjjenek vele ijedezmi. Meg­tudva, hogy mivégből kell, kész­ségesen szedelőzködtek. A „tökfej űek” már arra készül­tek nagy bánatosan, hogy elfújják a gyertyát és azzal vége az egész­nek, Ekkor torpant meg a sötét­ben Pista gyerek „koponyája” előtt valaki, s rekedtes hangon, öreges félelemmel kiáltozta: — Segítség! Szellem! Segítség!... — és már ész nélkül futott is. Kisvártatva egész embercsoport közeledett. Bizonyára a moziból jönnek, gondolta. No, ez még jobb fogás lesz, mint az előző, dörzsölte a kezét. A tus-színűre vált esté­ben, meg a rövid távra világító halálfej fényénél nem tudta ki­venni arcukat, csak reszkető, ré­mült hangjuk vibrált a fülében, amint kerülővel elhaladtak: — Jaj! Mi ez? Júj! De félünk, de reszketünk!... — mondták összevissza. Hasonló élményben volt része a többi áldozatiesőnek is. Mikor végre élcsendesedett minden és a félelemgerjesztők összegyűltek a kunyhóban, sorra elmesélték, hogy miként ijesztet­tek világi tó koponyáikkal a járó­kelőkre és mekkora riadalmat keltettek köztük. — Na, látjátok! — kiáltotta a győztes boldogságával Pista. Hir­telen behúzta a nyakát, úgy meg­szeppent saját hangjától. Suttogva folytatta: — Tudjátok, ki rémült meg leg­jobban? A Szanyi Józsi bácsi. — Nahát! Éppen egy éjjeliőr. Ki hitte volna — ámuldoztak a többiek. Egyszer csak hatalmas dörrenés reszkettette meg a kunyhó belsejét. A bentlévők ré­mülten ölelkeztek össze. A gyen­gébb idegzetűek fel is sikoltottak. Az ajtóban két kárörvendő arc jelent meg; a Sós gyerekeké. Két léggömböt pukkantottak él gom­bostűvel. Őket ugyanis hogyhogy nem, a többiek kifelejtették a féle. lem-akcióból, s ezért így vettek rajtuk nemes elégtételt. Üj Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents