Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-04 / 182. szám

KÉPÚJSÁG

1961. augusztus 4., péntek

^fjai'tóklwz Itússzá az

fl? A gyulai városi tanács díszterméből halk Liszt-akkordok hangjai szűrődnek ki. Vajon ki játszik ily szépen e szokatlan időben, kora délután? Nem, ez nem műkedvelő keze — gondolom, ahogy halkan belépek. Közeledő lépéseim felfogja a vastag szőnyeg. Nem vesz észre.

Fiatal férfi játszik, átszellemültem Liszt: Desz-dur etűd. Most észrevett és felém fordult. Érzékeny ujjai megpihennek a billentyűkön, de úgy, hogy fél oktá- vot most is átölelnek.

Csonka Barna, fiatal utolsóéves' zenetanár, a gyulai tanács Erkel Ferenc társadalmi ösztöndíjasának játékát zavartam meg. Pécsett tanul, most pedig megérdemelt vakációját tölti itthon. Persze mindennap gyakorol.

Beszélgetünk. így tudtam meg róla sokmindent. Azt, hogy

nemcsak tanul, hanem tanít is, és

szívesen tanít.

— Sohasem hagynám el a klasz- szikus zenét, én nemcsak szórakoztatni, tanítani akarok.

— Kik a kedvencei?

— Természetesen a három nagy B... Bach, Beethoven, Bartók. Bachot csodálom, Beethovent ismerem, Bartókot... nagyon szeretem Bartókot — mondja átszelle- mülten, messzenéző tekintettel. Nála nincs nagyob zeneszerzője a huszadik századnak... talán nem is lesz.

— Pedig... Bartókot kevesen értik meg — kockáztatok meg egy megjegyzést.

— Igen! Ez igaz. Bartókhoz hosszú az út. Évek kellenek hozzá. Előbb megszereti az ember, aztán megérti. Én most kezdem érteni. Azok — gondolkodik el —, akik most a „Mikrokozmosz”-on nevelTerebélyesednek egyetemeink, főiskoláink nemzetközi kapcsolatai

I960 végéig számos egyetemünk és főiskolánk kötött együttműködési szerződést külföldi felsőoktatási intézménnyel. Ez év elejéig tíz ilyen megállapodás született. A pécsi pedagógiai főiskola rendszeres kapcsolatot tart a lipcsei pedagógiai intézettel, a miskolci

Tíz év alatt majdnem hatszorosára nőtt a művelődési otthonok száma

Az elmúlt tíz év alatt sokat fejlődött a művelődési otthon hálózat. Az első ötéves terv idején falvakban és városokban egyaránt a dolgozók tízezrei segítették társadalmi munkával is a művelődési házak építését: ennek is köszönhető, hogy tíz év alatt 5,7-sze- resére nőtt a számuk. A országban ez idő szerint több mint 2500 területi művelődési otthon működik, s az év végére előreláthatólag újabb 180-at adnak át rendeltetésének. (MTI)

nehézipari műszaki egyetem pedig a freibergi bányászati akadémiával. Az egyezmények résztvevői kicserélik egymás között tudományos kísérleteikről szóló írásos anyagaikat, tanmeneteiket, oktatási terveiket, ezenkívül lehetőség nyílik arra, hogy néhány egyetemi hallgató megismerhesse a külföldi egyetemek életét, munkáját.

A magyar egyetemeken számos fiatal készül orosz szakos nyelvtanárnak, akik közül a napokban ötvenen utaznak a Szovjetunióba, ahol úttörő-táborokban segédnevelőkként gyarapítják nyelvtudásukat.

Az idén ismét több egyetemünk tárgyai együttműködési szerződés megkötéséről.

A gödöllői agrártudományi egyetem állandó kapcsolatot kíván létesíteni a brnói mezőgazdasági főiskolával.

A debreceni orvostudományi egyetem és a rostocki egyetem egyezményének értelmében alkalom nyílik arra, hogy az oktatók ellátogassanak egymás felsőoktatási intézményeihez. (MTI)

kednek, húsz év múlva ismerni, szeretni és érteni fogják.

— Most mire készül?

— Most csak gyakorolok, de már készülök a diplomamunkámra. Beethoven C-moll zongora- versenyére, azután ha végeztem, talán... szeretnék még továbbtanulni. — Akar hallani egy Bar- tók-darabot? — kérdezi.

Csak bólintok, és fürge ujjai alól máris Bartók Román tánca érdekes, szárnyaló, néha vidám, néha kissé melankolikus dallamai kúsznak elő. A páratlanul érdekes, furcsa ritmusok hatalmas, talán kissé nyers erőt érzékeltettek. Az első Román tánc talán Bartók leggyakrabban játszott zongorára írt műve, amely Európa-szerte ismertté tette e nagy muzsikus nevét. Gyönyörű volt... A Bartók-muzsika varázsa teljesen lenyűgözött.- A dallamok mintha elevenné váltak volna: pergő lábakat, hajladozó, karcsú derekakat láttam, és ez a kép az utolsó akkordok után is alig akart eloszlani.

Azt hiszem, ha visszajön mint végzett zenetanár, másokat is közel hoz Bartókhoz, úgy, mint engem ezzel a Román tánccal — gondolom búcsúzás közben. De már újra játszik. Távozásomat Beethoven örökszép dallamaival tette nehezebbé. (Kollárik)

A javítóvizsgákról

A tanév megkezdése előtt, augusztus végén tesznek új kísérleteket a sikeres vizsgára azok a tanulók, akik egy-két tantárgyból nem tudtak legalább elégséges eredményt felmutatni.

Az egész évi „rendszeres” tanulás után bizony a nyári szünidő ezernyi apró kalandja nehezen engedi ezeket a fiatalokat a tankönyv mellé. A javítóvizsgára előkészítő „tanfolyam”, amelyet az iskolák indítanak, kevés lesz, ha a szülők nem gondolnak gyermekeik alapos felkészülésére.

Egy sikertelen javítóvizsga pedig egy egész év veszteséget, osztályismétlést jelent.

Igaz, hogy a javítóvizsgára bukottak száma ma már — és ez örvendetes — elenyészően csekély és ezeknek a gyermekeknek — hiszen kis létszámuk ezt lehetővé is teszi — az iskoláknak lelkiismeretes felkészítést kell biztosítani, a szülőknek pedig, ha eddig nem fordítottak megfelelő gondot a sikeres javító- vizsga érdekében, most kell

megtenni mindent, hogy ne legyen újabb bukás a vége.

A rendszeres tanari korrepetálás mellőzésével nem remélhetünk sikert, hisz ha az egész évi tanulás nem volt elegendő, úgy a pár hét megerőltetett tanulás nem hozhat kielégítő eredményt.

Éppen ezért az augusztus hó elején induló javítóvizsga-előkészítő szorgalmas látogatása mellett, rendszeres tanulásra kell késztetni a gyermekeket Fokozott figyelmet kell fordítani (sikeres javítóvizsga esetén is) erre vagy ezekre a tantárgyakra a jövő év elejétől, mind a szülők, mind a pedagógusok részéről, hogy ez a botlás a javítóra bukott tanulóknál ne ismétlődjön meg később sem. Egy, esetleg két tantárgy miatt évet vagy éveket veszíthet a tanuló és legjobb esetben, a megalapozatlan ismeretek miatt bukdácsolva halad előre tanulmányaiban.

Mindezt lelkiismeretes tanulás és gondos ellenőrzés még megelőzheti.

K—k

Szariazugi mozaik

— Ifjúgárdisták, gyülekező! — harsant a Körös felett a kiáltás.

A víztükröt csónakok kavarták fel, néhány perc múlva mindenki együtt volt a parton. Vidáman nevetgélő fiúk szaladtak a part mögött meghúzódó Gyulai Húsüzem nyaralója felé. Mint Perei Péter, az ifjúgárdisták parancsnoka elmondotta, egy hetet töltenek itt szórakozással, különböző harci feladatok megoldásával. Kihasználják a nyarat, az az egy hét, amit itt' töltenek, nemcsak tanulságos, de szórakoztató is lesz az ifjúgárdisták számára.

Valahol vadászfegyver dör- gött a szanazugi ligetek sűrűjében, hangját miihó foszlánnyá tépve sodorta tova a köröspart felett átlebegő sczél. Vadászok! — hangzott itt is, ott is a partok mentén. Űjabb lövés dörrent. Agak recsegése hangzott valahol a távoli fák között, aztán újra csend lett, mintha elszende- rült volna a szanazugi táj.

De nem. ** Apró kajak siklott a vizen, egy-egy pillanatra el-eltűnt a Fekete-Körös partjait kísérő, vízbeomló bokrok között. Tempósan lendült a csillogó bőrű evezős karja, az ár

próbára tette, táncoltatta a hajócskát.

A távalban, mintha csak előle menekülne, egy másik kajak igyekezett az árral szemben. Szemmelláthatólag csökkent köztük a távolság. Egy pere múlva már látni lehetett, hogy a „menekülő’* elfárad, megadja magát, s most már csak evezőjével egyensúlyoz, hagyja, hogy visszafelé sodorja a víz. Szőke hajkoronája szinte beleolvadt a víz tükrébe; egy másodpercen? egy máshoz ü tődtek a haj ócskák . **

—We—

Az „ingyen világot”

nem adják ingyen

Ma már a fehér hollónál is ritkább ez olyan otthon, amelyikben ne lenne rádió. Így aztán nem csoda, hogy a húsz év távlatát felölelő nagy szovjet programtervezet híre és tartalma pillanatok alatt elterjed a városban. A lefekvéshez készülő Kovács Pisti is erősen fülel. Az idén végezte a nyolc általánost, így aztán még nem ért mindent, de azért ©ok olyan fogalmat halász ki belőle, amire azt mondja magában: — érdekes. Vetkőzés közben apjára tekinget, aki a készülék melletti karosszékben hátradőlve hallgatja a bemondót, akkora figyelemmel, hogy a sportközvetítést sem különbül! Édesanyja a lógó gombokat va-rrja az asztali lámpa fényénél a már alvó öcsi nadrágjára, kabátkájára. Közben ő is hallgatja a rádiót. Időnként felkapja fejét, ilyenkor édesapjával jelentőségteljesen öss zenéztnek; — ez igen! — közli a tekintetük.

A bemondó felolvasása végéihez ér. Apa homlokon csókolja anyut, s ágyba készülődik. Korán kel, szeret idejében pihenőre térni. Máskor versenyt vetkőznek Pistával, és nagy hahotával bírókra kelnék a paplanok hátán. Most mintha kicserélték volna, csendesen vetkőzik. Anyuval vált néhány szót a hallottakról, s már dől is az ágyba. Látni, hogy még nem álmos. Biztosan az a programtervezet foglalkoztatja, mert erősen nézi a mennyezetet. Pistának háromszor is szólítania kell őt, mire válaszol:

— Mi tetszik, fiam?

— Én is hallgattam ám, apu.

— Derék dolog.

— Édesapa, sok mindent megértettem és sokat nem. Leginkább az nem megy a fejembe, hogy egyszer minden ingyen lesz. Kát lehet olyasmi, hogy belépek egy boltba, nem fizetek, és mégis azt veszek el, amit akarok?

— Miért ne?

— És ki fizeti meg helyettem?

— Mindnyájan, te magad is;

— Látod! Még sincs ingyen!

— Az igaz. Sültgalamb módján, úgy, hogy az ölünkbe hulljon minden, sosem lesz semmink, míg világ a világ. „Fizetni” akkor is kell, csakhogy nem pénzzel, hanem ki amivel tud.

— Én mivel tudnék, édesapa?

— A te korodban tanulássá'!;

— Azzal-e? Hiszen ha bemennék a papírboltba, és kérnék ceruzát, füzetet, a cukrászdában fagyit, csokoládétortát, aztán felmutatnám a kitűnő bizonyítványomat, bizonyára megdicsérnének, de ha nem fizetnék, megkergetnének.

— Ez ma még igaz fiam, mert még nem tudunk olyan sokat termelni semmiből sem, hogy ingyen osztogathassuk. Nem is így gondoltam én azt, amit mondtam. Anyu meg én is dolgozunk. Amit keresünk, abból tartjuk el a családot, öcsi ezért azzal fizet, hogy szófogadó és jó, s az óvodában sincs panasz rá, te, Pista fiam pedig szépen haladsz előre a tanulásban, s mindketten szeretitek szüléitekét, tgy aztán mindenki jól jár, a társadalom is, meg mi is. Mert képzeld csak el;

anyu szeretné a semmittevést; én részeges, munkakerülő volnék, ti. meg mindenkibe belekötő utcagyerekek. Mosolyogsz ugye, mert elképzelhetetlennek tartod. Sajnos azonban akadnak még ilyenek, és képzelheted, mennyi kárt okoznak a becsületesen dolgozók világának.

— A Bandi bácsi is elássza a keresetét.

— No látod, itt a közeli példa. Pedig többre vihetné, és nem nélkülözne a családja. De hát ki amit ad szorgalomban vagy lustaságban a társadalomnak, azt kap tőle vissza.

— Értem apu, de mégsem egészen. Itt a másik szomszédunk, a Zsufra bácsi, jobbra-balra jön, megy, maszekol, csuda tudja miből él, mégis autója van. Ilyen Skoda, ni! Te meg anyuval együtt egész nap dolgozol, aztán csak a televízió, meg az új bútor..;

— Megmagyarázom fiam. Figyelj csak: — képzeld azt, hogy az ország egy nagy termőföld, amit most tettünk igazán termővé! Ám a hasznos növény közt felüti fejét a gyom is. Mennél jobban tápláljuk a talajt, annál vígabban folyik a gyomirtás kapával, növényvédőszerrel egyaránt. Ahová még nem csapott a kapa éle, nem hullt a gyomölő méreg, ott bizony virít és hízik a gaz, lett légyen az a maga lábán álló, avagy közénk vegyített.

— Azért nincs még nálunk ingyen világ, mert sok a gyom, ugye?

— Ó, ha ilyen egyszerű lenne. Hiszen percről percre kevesebb a gaz, és végtelenebb az igazi élet tengere, de ez még nem elég, ez nem minden. Még több tanulás, felvilágosodás, még szorgalmasabb munka kell ahhoz, hogy a szocialista országokban a bőségig teljék minden raktár, bolt, asztal! —

EzJért hét Pista fiam; a nyári vakáció maradék hetében is szorgalmasan gyújtsd az erőt a tanuláshoz, én meg közben befejezem a présgépen az újítást;

— Mókázol, apu? Ha te újítgatsz, én meg szorgalmasan táborozgatok, attól még.;.

— Nem lesz ingyen világ, ugye ezt akartad mondani? Hát kettőnk igyekezetéből nem is, de ha az egész ország és minden testvéri nép csinálja, akkor menni fog! Látod, a szovjet emberek a párttal az élen már készülnek az új, nagy rohamra az „ingyen világért”, ahogy te, fiam a kommunizmust nevezed. Ha mi is nekiveselkedünk, meg a többiek; akkor mondhatnám: együtt és egyaránt vehetünk a Petőfi énekelte bőség kosarából!

— Apa, azt is hallottam a rádióból, hogy kevesebb munkával több lesz mindenből. Ez hogy lehet?

— Emberi találékonysággal és temérdek géppel, fiam. így annyi sok és annyi minden termék zúdul majd a társadalom bőség tartályába, hogy mindenki annyit meríthet belőle, amennyit csak igényel. Ha már fegyverkezés nélküli élet lesz, akkor még nagyobb bőség áraszt el minden földrészt, az egész világot.

— Abból baj lesz, apu. A Troncsik család, amilyen lusta és kapzsi, agyonra lopja magát.

— Nem fogják csinálni, mert mire mennének vele? Miért raktároznák maguknak a sok élelmet, ‘mint a hörcsögök, ha mindennap frisset kaphatnak helyette? Mivégből gyűjtené- nek maguknak temérdek ruhát? Mire elhordanák, a boltok már újabb di- vatú öltözékekkel lennének tele. Az akkori élet mássá gyúrja még a Troncsák-féléket is. Hiszen már ma jóval több a közösségi érzésű ember, mint akár a felszabadulás elején. Egy-két évtized múlva pedig múzeumban mutogatják azokat, akik annakelőtte hitvány erkölcsökkel és léhűtők módján kívántak a többség kárára létezni.

— Most már értek mindent. Juj, de érdekes lesz! Egyetlenegy dolgot azért mégsem értek. Ha minden lesz, ki fog dolgozni, apu? Mert minek dolgozzanak az emberek, ha egyszer bőség van, nem igaz?

— Ha még figyelmesebben hallgattál volna az eddigiekre, akkor most nem kérdeznél ilyet. Nos, megmagyarázom. A gondolkodó ember olyan élőlény a világban, aki képtelen tétlenkedni. Abban a fejlett társadalomban, a kommunizmusban pedig mindenki megérti, aki ép gondolkodású felnőtt, hogy mi a legelemibb kötelessége az iránt a közösség iránt, amely őt felnevelte, gondozza, minden jóval ellátja, és képességei előtt tág teret nyit.- Egészen más világ lesz az, még rendőr sem kell bele.

— És aki rossz, garázda, azzal mi lesz?

— Az emberek egymásra vigyáznak; hogy senki se okozzon kárt és bajt a mások rovására, de még a magáéra sem. Mindenki a saját rendőrévé nevelődik egyszer. Aztán a termelés is más lesz, egészen más. A verejtékes erőfeszítés helyébe gépi munka lép. A nehéz testi munka szellemivé finomul, és kialakul majd a fizikai és szellemi tevékenységre egyaránt alkalmas embertípus. A munkaidő is egyre rövidül. A napnak mind több része válik n dolgozók számára szabaddá...

— Édesapa, akkor mi lesz a sok emberrel, tétlenkedni fognak?

— Aggódásodra annyit, hogy ebbet* a