Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

1961. augusztus 27., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 ** •• i\OUGl Sajnálom, de nem írhatom meg, hogy Kovács Kázmért, a BUMÉRT aligazgatóját és Fekete Uhuit, vala­mint G. Nagy Flóriánt, a bizalmit fegyelmileg felelősségre vonták nő­ügyben. Nem írhatom meg, hogy a fegyelmi bizottság azért emelt vádat a három ember ellen, mert nem osztották meg feleségeikkel a házimunkát és a gyermeknevelés gondját, s ezzel a tettükkel megakadályozták házastár­saikat abban, hogy képezhessék ma­gukat, részt vehessenek különböző tanfolyamokon, iskolákat járjanak, megjelenjenek tanácskozásokon és felelős megbízatásokat vállaljanak, és így tovább, elzárták asszonyaik elől a közéleti tevékenység útját. Hazatérve otthonukba csak követe­lőznek. Hiányolják a tiszta fehérne­műt, méltatlankodnak, hogy még mindig nincs kész a vacsora, pedig az asszony csak délután kettőig dol­gozott. Kikelnek magukból a szoba rendetlensége miatt. Szóvá teszik, hogy a gyerekek azért sírnak, mert nejük nem törődik eléggé a drága csöppségekkel. Nem írhatom meg, hogy a fegyel­mi bizottság ezt a magatartást nagy vétségnek könyvelte el, és a bűnö­söket megbüntette. Az egészet azért nem írhatom meg, mert tudomásom szerint a fegyelmi bizottságok, sem az említett vállalatnál, sem másutt ilyen ügyekkel még nem foglalkoz­tak. De különben is, hogyan foglalkoz­nának pont fegyelmi utakon az emlí­tett kérdésekkel, ha még nem is bí­ráljuk azokat, akik a fent leírt mó­don gátolják a nők fejlődését. A bírálatok és önbírálatok és vég­ső soron a fegyelmi bizottságok egye­lőre inkább olyan ügyekkel foglal­koznak, mint az is, amikor Kóbor Ignác felöntött a garatra, és „téve­désből” nem a feleségével hált. Az asszony megbocsátotta férje „fatális tévedését”, viszont a kollektíva ret­tenetesen megsértődött. Bíráltak és fegyelmire vitték az ügyet, és ezer­szer jaj volt annak a Kóbor Ignác- nak. Bizonygatta: soha többé nem tesz hasonlót. S. Nagy Töhötöm, a fegyelmi bizott­ság tagja elégedetten tért haza ked­ves felesége mellé, s amikor az asz- szony elmondotta, hogy aznap nem tudott elmenni a munkaértekezletre, mert nem volt kire hagyja a gyere­ket, meg mosni is kellett, akkor S. Nagy minden bűntudat nélkül kije­lentette, hogy neki felelős pozíciói vannak, nem jöhetett. Különben is ' Az alábbi szatirikus történetét a szerző elejétől a végéig kita­lálta. Ilyen eset nálunk elő sem fordulhat. Ha valaki mégis ma­gára ismerne — magára vessen. Klapacsek Kázmér szövetkezeti elnök házánál állt a csendes Amá­lia napi mulatság. Feleségének ugyan az Amália nem hivatalos neve, csak a bérmakeresztségben nyerte, de így is alkalmatos volt erre a csendes mulatságra. Az asszonynak kedve is telik benne, azután a szövetkezet dolgairól is szó eshet fehér asztal mellett. És az utóbbi is igencsak fontos a mai időben: úgyszólván pár héttel az új elnökválasztás előtt. Vég­eredményben az asszony fundálta ki az egészet („Okos ez, akár egy miniszteri”), mondván: — Ide figyelj, te Kázmér; ne­kem nehogy letegyenek az elnök­ségről. Ügy forgolódj az emberek között, hogy rád essen újra a vá­lasztásuk. Te legyél a legjobb em­ber, nem mindent meglátni. Csak okosan, mindenkivel törődj. An­nak a Kovácsnak is be lehet fog­ni a száját valami segéllyel, Szed- lacsek meg hadd menjen üdülni, ha már annyira tudja, hogy te még a nagyanyádat is elvitted a Balatonhoz. Aztán vigyázz erre a Mikucsiknéra is. Méregkeverő! Ügy hallom, összeszűri a levet va­lakivel odafönn a központban. Az­tán addig szűri, amíg téged kiszi­tálnak. Belehalnék a szégyenbe, lesülne a képemről a bőr. Bukott elnök felesége lenni.» hosszúra nyúlt a fegyelmi ülés, me­lyen neki döntő szava van. E de­rék embernek eszébe sem jutott, hogy amíg ő a bizottságban nőügy­ben ítélkezett, önmaga is vétett, és vét, már ki tudja mióta... Szajkózunk, szajkózunk, beszélünk a nők egyenjogúságáról, aztán alig csinálunk valamit. Egyébként ez utóbbi elítélő véleményt nem egyedül, találtam ki. Egy kerek asztal mellett tárgyaltunk róla vagy húszán. Ter­mészetesen valamennyien férfiak vol­tunk jelen. Az asszonyok nem le­hettek ott, mert akkor ki vitte vol­na haza a gyerekeket a napközi­ből?... Boda Zoltán TSKOIABA, 420p „Péter“ legombodhaitó ujjú iskola- köpeny, 6—16 méretig, 86,— 120,— Ft-ig „Éva“ sötétkék iskolaköpeny, vá­szonból, legombolható újakkal, 2 fieliér giaHérrai, 6—18 méretig, 72,— 195,— Ft-ig Mellesnadrág fiúknak és lányok­nak egyaránt alkalmas viselet po­litechnikai oktatáshoz, sötétkék vászonból 13—18 méretig 110,— 140,— Ft-ig KAPHATÓ a kijelölt áruházakban és szaküzletekben (X) Békéscsabától Aradig mert legutóbb mikor men térrá­csa k a banképületben lehetett pénzt beváltani, s órákig veszte­gelt a vonat Lőkösházán is, Kür­tösön is. Miután mint kéretlen tolmács összeismerkedtem Mészáros Ist­vánnal, kérdezősködni kezdtem tőle, hogy mikor vetődött a tenge­ren túlra? Elmondotta, hogy még 1929-ben üldözte ki a munkanél­küliség. és a nyomor. De nem volt éppen kellemes a sovinizmus, meg minden magyar munkás kommunista-gyanús volt hivata­losan is, meg amúgy is. ö is, felesége is elég egyszerű­en volt öltözve, olyan ruhában; mintha Pesten a Corvin Áruház­ban vásárolták volna. Másszóval, I. dox: a Wehrmacht egységei szaba­Kürtösön, a közös román—ma- dón át-átmennek Franciaország- gyar határállomáson áll a nem- ba gyakorlatozni, a francia állam- külsőre nem néztek ki milliomos- zétközi gyors. A fülke, amelyben polgárok pedig nem utazhatnak át nak. Nem is azok, kitűnt ez a be- helyet kaptam, az is nemzetközi. Nyugat-Németországon. szélgetésből. Egyszerű kovácsként Én magyarul biztattam alvásra a Láttam, hogy nincs nagy kedve dolgozik Sao Paulóban egy vas- lányomat, egy ugyancsak kislány- beszélgetni erről a témáról, ezért gyárban. De azért megkérdeztem nyal utazó fiatal házaspár pedig nem firtattam, hanem megeléged- tőle: — Nem gyáros? Valami in­franciául beszélgetett. Egy idős tem azzal a feltevéssel, hogy ta- cselkedő ördög sugaltatta velem házaspár portugálul, egy 18 év Ián azért kellett Németországot ezt a kérdést vagy az, hogy töb- körüli lány és egy hasonló korú megkerülniük, mert nem valami ben még mindig azt hiszik Ma­fiú pedig németül váltottak szót megbízhatóak azok, akik a szoci- gyarországon, hogy aki kivándo- egymással. Kürtösig csak ennyi- alizmust építő Román Népköztár- rolt, az az ígéret földjére lépett re ismertem meg őket. Az útiéul saságba utaznak rokonlátogatóba. Amerikában, dúsgazdag emberré és a vámvizsgálatkor azonban Nem is beszélgethettünk tovább, vált, s régen elfelejtette, hogy mi megtudtam a nevüket, s az izga- mert jöttek a román egészség- a munka, mi a nyomor, a mun­ügyő'rök. — Van itt Mészáros István nevű a fülkében, aki Brazíliából jött? — kérdezték, amint odaértek. A feleségével portugálul beszélő idő­sebb ember állt fel: — Én vagyok lommal várt, de nagyon udvarias, úgymond „szőrözés” nélküli vám- vizsgálat után beszédbe elegyed­tünk. — Hova utazik — kérdezte kis­sé tört román nyelven Hollach Emészt, akinek családjával együtt az _ mondta kissé nehézkes ma­Franciaországban állították ki az útlevelet. — Nagyváradra — válaszoltam, mindjárt kérdeztem is: — Hol tanult meg románul? — Arad megyei születésű/ né­gyarsággal és én hívatlanul tol­mácsnak szegődtem mellé. Oltá­si bizonyítványt kértek tőle. Ez feltétele annak, hogy akár néhány napig is Romániáin tartózkod­jon, ő pedig egy hónapot akar el­met ajkú vagyok. A háború alatt tölteni az Arad megyei Zsimbóli- maradtam kint. Most már francia án. Volt igazolványa, s a csomag- állampolgár vagyok. jában sem találtak tiltott vagy Miután mindezt elmondta, job- vám alá eső árut. A 200 dollárját ban megnéztem, annál is inkább, viszont feljegyezték, hogy vissza­mert eléggé fásultan beszélt, felé számon kérjék, amit nem vál­Vagy a fáradtságtól vagy kitudja? — Hány napja utaznak? — Már a harmadik — legyin­tett. — Hamarabb ideértünk vol- jna, ha nem kell megkerülnünk ^Németországot. — Hát miért kellett megkerül- Diök? tott be. Nagyon udvariasan el­mondták neki, hogy beválthatja akár az egészet, mindjárt a vona­ton is, mert két román banktiszt­viselő is jár kocsiról-kocsira ebből a célból. — Ejha! — csodálkoztam el a csekkem után nyúlva, mert ne­— A nyugatnémet hatóságok kém újdonság volt ez, s annyira nem adtak átutazási engedélyt. örültem neki, — No ez nagyon érdekes para- mán—magyar mint a közös ro- határállomásnak, kanélküliség. — Csak egyszerű kovács va­gyok. Három lányom van. Kettő ott ment férjhez — válaszolta. — És a harmadik lánya, talán még kiskorú? — Nagykorú az is, de azt mond­ta, ő nem megy férjhez, nem tart senkit. — Hogy hogy nem tart senkit, talán a férfiak számára nincs munka és kereseti lehetőség? Mészáros István elhallgatott és sokatmondóan legyintett egyet. Nem faggattam. De hát nem titok, hogy milyen életkörülmények között élnek a brazil munkások. Brazília ipará­nak 70 százaléka a külföldiek, fő1 eg az észak-amerikai monopo­listák kezében van. Az országot hatalmas külföldi adósságok terhe­lik. S milyen adósságok ezek! Pél­dául az amerikai Export—Import Banktól kapott 8,5 millió dollár kölcsön helyet 19,5 millió dollárt kell visszafizetni. A fő deviza- forrásnak, a kávénak az ára állan­dóan csökken a nyugati piacokon. Például 1956 végén egy font ká­véért még 0,60 dollárt kapott Bra­DCo rtes naei o ra Egyszóval állt a mulatság, és a szövetkezetből mindenki ott volt, aki számított. Kovács kartárs a felköszöntő után megkapta a se­gélyutalványt. Ugyanígy Szedla- csek a kedvezményes beutalót Ba- latonszilvára. Mikucsikné pedig zett, kiskirálykodott? Nem is olyan ember. A szíve, mint a vaj. De hát tudod, drágám, minden­kit fúrnak. És ki védi meg őt? A Struhala, a művezető? Aki csak pocsékolná a szövetkezet vagyo­nát, közben a pénzügyi fegyelem­valósággal körül volt rajongva. Az ről mesélget az embernek? Hát elnök felesége mellett ült, ő szol- mit tudhatnak ezek? Mi az, annyi gálta ki, végül az is kiderült, hogy pénzzel bánni, beszerzéssel, egye- szegről-végről rokonok is lenné- bekkel foglalkozni? Hogy az él­nék, ha az ősök nem hanyagolták nőknek kedvezményesen van új volna el a családi kapcsolatokat. bútora, és még hogy nincs min- — Jaj te Kázmér—lelkendezett den rendben a számlák körül? Al­;zília. Aztán 0,55, 0,41, s 1959-ben j már csak 0,37 dollárt. Az ország dolgozom. Most is nagy terveim\földterületének mindössze 2—3 vannak. Bővítés, az életszínvonál%százalékán folyik rendszeres föld­emelése, külföldi utazások a ía-|művelés, ennek ellenére a mező- goknak... Csak hát ki tudja, lesz-j gazdasági dolgozók 80 százaléka e módomban megvalósítani «zeJcetjIöld nélküli, ezek bérlőkként dol- a nagy terveket. Az elnökválasz-$ goznak a nagygazdaságokban. S tás... Én mindig kiálltam az em-1 mint több más leigázott ors'zágban berekért, most rajtuk a sor... Nem*u lakosság fele analfabéta, Brazí- hullottak-e terméketlen talajba! liában is. az én szeretetem, s igyekezetem* — Maguknál milyen az élet? magjai?... *— kérdeztem később Hollach Er­Az elnök kenetteljesen tangó-* neszttől, már csak azért is, mert az zott, és tekintete belemélyedt Mi-$eléggé jó bőrönd átvizsgálása nem urának az asszony —, hát nem csodálatos véletlen! Rokonok va­gyunk Jutkával („Mert ugye meg­engeded drágám, hogy most már így szólítsalak”). Az ő nagynén­iének a második unokatestvére ugyanis vérrokon a te kereszt­anyád harmadik nejével. Édesem, most már tartjuk a rokonságot. Nem szabadulsz tőlünk.' Mit is csinálsz te a szövetkezetben? Ad­minisztrálsz?! Kázmér, hogyan lehet, hogy csak egyszerűen admi­nisztrátor? Biztosan tudsz vala­mit tenni... Neked, drága Jutkám titkárnőnek kell lenned az én uram mellett. Magasabb fizetéssel. Persze, tudod, most lesz az elnök- választás... Hogy az én uram mennyit dolgozott, küzdött ezért a szövetkezetért... Csak jót tett mindenkivel. Még hogy kivétele­jas, irigy rágalom. De te, Jutkám, ezt nem hiheted. Egy rokonról nem is lehet... Közben Szedlacsek — az elkö­vetkező üdülés mámorában — megindította a lemezjátszót. Kez­dődött a tánc. — Kázmér! — súgta az asszony az elnöknek — kérd fel a Miku- csiknét. ölelgesd a derekát, fűzd az agyát, tudod, hogy jól fekszik odafönn... — S Kázmér ment, fu- volázva: — Hogyan érzi magát kedves Jutka a mi kis szerény hajlékunk­ban, a mi kis ünnepünkön? Hogy milyen asszony ez az én Ilon... izé Amáliám... ő a mi kis családunk feje. Imádja a szövetkezetét, ö serkent a munkára. „Te vagy az elnök — mondja —, neked kell élen járni mindenben. Én pedig kucsikné szemébe. („Istenem — gondolta —, mi mindent kell szen­vednem ezért az elnökségért? Mennyi duma! S mennyit esznek, isznak ezek itt. Mennyi kiadás. Borszag, izzadságszag, szemét — mindezt tűrni, mindenki kedvé-, ben járni, hajaj...”) ! Ebben a pillanatban csenget-, tek. A háziasszony nyitott ajtót, s a vendégek mind köré sereglettek. ] Ki jön? Űj vendég? A postás jött,', Dísztáviratokat hozott. Ötöt. — Dísztáviratok! Lám, vannak) akiknek eszébe jut az Amália- nap! (Ugyan kik, hiszen...) — Mutasd... Mutassa — kap-: kodták ki a díszes lapokat a há­ziasszony kezéből a vendégek. S egymás válla fölött olvasták az üdvözlő szöveget: Mind az öt dísz távirat azonos szöveggel jött, ez, állt rajtuk: „Kár a gőzéit elnök kartárs!” okozott gondot a vámőröknek, ugyanis csaknem üres volt. Ügy látszik, csak annyi ruhát hoztak magukkal, amennyi rajtuk volt. Bizonyára nincs több, pedig Hol­lach Erneszt szabó. — Nappal 10—12 órán át ruha­gyárban dolgozom, esténként pe­dig odahaza, így aztán eléldegé­lünk — adta meg a sokatmondó, tömör választ. Amíg beszélgettünk, a vonat elindul, s csakhamar befut Arad- j ra. Az aradi restiben is beszélget­tem egy Nyugat-Németországban rekedt román férfivel, aki szintén családjával együtt utazott haza rokoni látogatóba. Az életkörül­ményekről feltett kérdéseimre ki­térő válaszokat adott. Az 5 dol­ga, az ő baja, hogy Nyugator és nem szülőhazájában él, mert a Román Népköztársaságban jók az életkörülmények. S ezt nem sza­S a postás diszkréten betettt.- hanem tények bizonyítják. maga mögött a lakásajtót. I (Folytatjuk) Dér Ferenc * Kukk Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents