Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-27 / 202. szám
1961. augusztus 27., vasárnap NÉPŰJSÁG 3 Jól gazdálkodó tsz — elégedett emberek Augusztus 19-én tartotta közgyűlését a zsadányi Búzaikalász Tsz. Az elnök, Törő elvtárs beszámolójából kitűnt, hogy jól gazdálkodnak a szövetkezet tagjai, s efóge- dettek a munkaegységenként garantált és minden hónap első szombatján kiosztott 30 forint értékkel. Törő elvtárs hangoztatta: — Megfelelő mennyiségű szálas- és szemestakarmányt asztunk, hogy szövetkezetünk tagjai ne esiaik a saját szükségletükre, hanem eladásra is nevelhessenek jószágot a háztájiban. A továbbiakban az idős szövetkezeti gazdákról való gondoskodásról beszélt, akik között eddig 55 ezer forint értéket osztottak ki a szociális alapból. 0 © Ez a felvételünk is a közgyűlésen készült: — az asszonyok egy csoportját ábrázolja, akik egész évben derekasan dolgoztak férjük mellett a közösben. Az ő munkájuk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetnek augusztus 20-ig csaknem 2 millió 800 ezer forint volt a bevétele növényi és állati termékekből. 0 Új, papírcimkebélyegző-gépet állítottak üzembe a Békéscsabai Ruhagyárban A Békéscsabai Ruhagyárnak több újító csoportja van. Ezek közül is legjobban a Il-es számú dolgozott. Egy úi papírcímke- bélyegző-gépet terveztek, amilyen jelen pillanatban még nincs az iparban. A gép főtervezője Filipinyi János. Amikor üzembe helyezték a gépet, többen kiváncsiak voltak arra, hogy vajon hogyan működik. A gép pontosan működött — mondotta Filipinyi elvtárs. — Egyébként a közelmúltban megrendezett textilipari kiállításon is nagy sikert aratott. A Köny- nyűipari Minisztérium jóváhagyta és mi azóta már üzemeltetjük is. — Régen hogyan bélyegezték a címkéket? — Kézzel. Azzal sok munka volt. Az előre elkészített címkéket a nyomdából kaptuk. Ez a gép percenként 55 címkét nyom és maga szabja és olvassa is. Tehát ha beállítom, hogy 25 darab kell ebből vagy abból a fajta címkéből, amikor ez megvan, a gép automatikusan megáll. A Filipinyi János újító brigádja, melynek Farkasinszki és Marosvölgyi elvtársak is tagjai, már többször kísérletezett ki olyan gépeket, melyekkel többezer forintos megtakarítást érnek el a gyárban. Erről beszél„Meg akarjuk akadályozni, hogy ez a fejlődés addig folytatódjék, míg egy napon valamilyen provokáció kiváltja a Németországban és az egész világon a legnagyobb szerencsétlenséget — a háborút is.” A békeszerződés és addig is a megtett intézkedések révén biztosítékok születnek arra, hogy Németországból kiindulva ne törhessen ki újabb háború. Az intézkedések nagy vihart keltettek, ugyanakkor azonban megmutatták az adenaueri koncepció gyengéit. Adenauer első dühében megtorló intézkedéseket követelt és gazdasági retorziókat jelentett be. Mindezekre nem került sor, mert e tekintetben a Nyugat nem egységes. Ezúttal is bebizonyosodott Hruscsovnak a német kérdést illető emlékezetes kijelentése: az agresszornak erőt kell mutatni és akkor az visszatáncol. A német problémának sokféle megoldása kínálkozik. Az ezernyi békés megoldás me:' l: a háborús megoldás nagyon kevéssé látszik valószínűnek. Mennél erősebbnek tudják a háborús úszítók a Német Demokratikus Köztársaságot és a szocialista tábor, a békeszerető világ mögötte felsorakozott erőit, annál valószínűbb a békés megoldás. A helyzet kényszerítő ereje folytán most már Adenauer is arról beszél, hogy hamarosan tárgyalások kezdődnek a német kérdésről a nyugati hatalmak és a "Szovjetunió között. A Német Demokratikus Köztársaságnak Berlinnel kapcsolatos intézkedéseire való yyugati reagálás is amellett tanúskodik, hogy a Nyugat tárgyalásokra készül a Szovjetunióval. A NÉMET KÉRDÉS rendezése része a békés együttélésért vívott harcunknak. Ha eloltjuk ezt a veszedelmes háborús tűzfészket Európa közepén, amelyet Nyugat- Berlin jelent, sokkal valószínűbbé válik annak a célkitűzésnek elérése, amelyet az 1960-as Moszkvai Nyilatkozat állított a kommunista pártok elé, hogy az emberiség jövendő * történelméből végleg száműzzük a háborút. gettünk a gyár újítási felelősé- j vei is. — Igen értékes ez a gép —■ mondotta az újítási felelős. : — Ahogy én számolgattam, : évenként harmincezer forin- : tos megtakarítást érünk el : az üzemeltetésével. Nagyon : okosan lett megszerkesztve és : reméljük, az ország töbtíi gyá- ) rában is alkalmazzák majd. ! — tyik — : Iparunk az indiai nemzetközi vásáron j Az 1955. évi legutóbbi indiai ■ nemzetközi vásár után az idén ; rendeznek ismét nemzetközi mé- = retű ipari kiállítást Űj-Delhiben. A ■ ‘o vásár november 14-én, Nehru szü- * lelésnapján nyílik meg és január : 1-ig tart. Ezen a világ csaknem i valamennyi ipari országa, köztük : hazánk is képviselteti magát. Az i ipari vásár jellegének megfelelően • külkereskedelmünk is elsősorban : | gépeket, műszereket küld a kiál- • tiltásra. A Magyar Kereskedelmi ! | Kamara rendezésében 850 négyzet. ■ | méternyi területen mutatják be ■ S vállalataink exportcikkeiket, köz- ; Jtük szerszámgépeket, kalorikus, ■ I műanyagipari és építőanyagipari ; I gépeket, járműveket, garázsfelsze- ; ireléseket, s ott lesznek műszergyár- : | tásunk valamennyi ágának légkor. : ! szerűbb termékei. A kiállítás 18 : jvagonnyi anyagát már útnak in- : jdítatták. (MTI) A Közlekedéslés Postaügyi Minisztérium közúti hídosztálya közli, hogy a szolnoki Tisza-hídon a pálya- szerkezet javítása miatt augusztus 29-től kezdve előreláthatólag hat héten át minden kedden ; 23 órától, szerdán 5 óráig a járj műforgalom szünetel. A korlá- 2 tozás a gyalogos forgalmat nem I érinti. (MTI) ^£étköznapi feljegyzés A mi műveltségünk értelme Nem lepődik meg az ember, és nem háborog, ha olyan nézeteket hall, melyek teljesen eltérnek a marxista felfogástól, hiszen a szocialista tudat kialakítása igen-igen hosszú folyamat. A nap minden órájában meg kell verekedni az emberek gondolkodásába ivódott olyan felfogásokkal, melyek a polgári társadalomban eredtek, fejlődtek és terebélyesedtek ki. Ilyen az a felfogás is, hogy a műveltség egy bizonyos réteg privilégiuma, mégpedig a tőkés társadalom uralkodó osztályáé. Eleve olyan hiedelemben tartották a munkásokat, általában mindazokat, akiknek érdekeik nem voltak azonosak a tőkésekével, hogy képtelenek olyan ismereteket elsajátítani, melyek már nem tartoznak az adott munkakörhöz. Nevezetesen: az esztergályos csak arra képes, hogy befogja a munkadarabot a gépbe, és kivegye onnan. Dehogy is képes arra, hogy mondjuk a természettudományban, a nyelvtudományban vagy a jogtudományban legyen jártas. Bár előfordult, hogy véletlenül a néptömegek közül is bekerült valaki a tudomány egy-egy fellegvárába, de azt már úgy mutogatták, mint valami rendkívüli csodát, és valami nemesi őst kerestek, kutattak elődei között, hiszen az „alacsony rendű pórok” csak arra képesek, hogy esztergáljanak, kenyeret süssenek, kapáljanak, vagy éppen a négylovas hintán a gyeplőt fogják. Nem is beszélve a társadalmi berendezkedés ismereteiről, hiszen a tőkés társadalom „istentől adatott”. Szándékosan misztifikálták, igyekeztek megtéveszteni a „pórokat”, hogy minden, ami van, az isten akaratából van, ez a társadalom és a természet rendje. Az élet bizonyság rá: nem a „természet rendje”, hogy angolkórosok legyenek a gyerekek, hogy egy réteg dúskáljon a javakban, milliókat pedig rágjon a nyomor. Nem privilégium ma már a mű v^e It - ség, ezrek és ezrek sajátították el azóta egyik vagy másik tudományágat. Arról nem is beszélve, hányán, de hányán ismerkedtek meg a társadalom tudományával, mely feltétele annak, hogy minden ismeretet a társadalmi haladás szolgálatába állítsanak az emberek. Ezt nem nélkülözheti sem a természettudomány, sem a nyelvtudomány, sem a jogtudomány ismerője. E- nélkül nem teljes semmilyen ismeret, hiszen nem a társadalmi haladás a serkentője, hanem valamiféle haszontalan öncélúság. És éppen azért, mert a szocialista tudat kialakítása igen-igen hosszú folyamat, a polgári társadalomból eredő felfogások még hosszú ideig élnek, és ma is hatnak, hiszen nem vagyunk hermetikusan, légmentesen elzárva a kapitalista környezettől sem. a műveltséggel kapcsolatosan is vannak még hamis, a marxizmustól teljesen eltérő felfogások, nézetek. Ezt tükrözi nemrégen egy iskolákat végzett ember megnyilatkozása, mely teljesen a polgári társadalomban hirdetett műveltségi monopólium kifejezője, még a szavak is azonosak. Mégpedig: „A suszter maradjon a kaptafánál.” Ebből a koncepcióból természetesen nem következhet más, mint amit elmondott. Nevezetesen: Hogyan is képzelhető el ott színvonalas munka, ahol munkás a vezető. Tessék csak elképzelni, én felettem, aki egyetemet jártam, olyan ember van, aki suszter volt. Mosolyogva fűzte ^ hozzá: még rágondolni is rossz. IgaZj ma már csak egyesek vallanak ilyen nézeteket, mégsem szabad szótlanul elmenni mellettük. Ismétlem: nem lepődünk meg rajta, és nem hábor- gunk, hiszen a régit levetkőzni nem könnyű dolog. (E helyen a rossz szándékú, a tudatosan hamis nézeteket hirdetőkről nem szólunk.) Ehhez az szükséges, hogy a valóságos helyzetet sokkal, de sokkal jobban kísérjék figyelemmel, a mindennapi élet gyakorlatában vegyenek részt és — ha már tudományok tisztelőiről van szó — tudományosan elemezzék azt a fejlődést, melyet tizenhat esztendő alatt elértünk. Ügy vélem, könnyű felismerni, hogyan, miként volt lehetséges megváltoztatni a „hárommillió koldus” Magyarországát, hogyan volt lehetséges hazánk e szégyenletes foltját a történelem lapjaira szorítani. Nem szükséges e helyen beszélni „a suszter maradjon a kaptafánál” nézetet valló embereknek a József Attila énekelte sivárságról, melyet a hárommillió koldus Magyarországi lehelt a családi fészkekbe, hiszen magas műveltségnek. Csupán any- nyit: Éppen azért, mert a munkásosztály hatalma nem tartja privilégiumnak a műveltséget, a „pórok” is megszerezhetik, és már ezren, százezren meg is szerezték, s ez megteremtette azt a lehetőséget, hogy a társadalom fejlődésének irányában hasson, hiszen a polgári társadalomtól eltérően nem egy szűk csoport érdekében van, hanem az egész társadalom érdekében. Ez még nem minden. Ehhez még azt is látni kell — és ez az egésznek az alapja! —, hogy mindehhez a lehetőséget az teremtette meg, hogy a hatalmat a munkásosztály vette a kezébe, mint olyan, amelyen kívül nincs más, ami a társadalom haladását előbbre vigye. Ezt különben az élet mindennapi gyakorlata bizonyította eddig is. Azt hiszem, a történelem eléggé bizonyítja, hogy nemzetközi példával éljek, nem a cári uralkodó osztály vezette Oroszországot arra a fejlődési fokra, ahol ma van, amikor meghirdethette a kommunizmus programját, hanem éppen a munkásosztály. És nemcsak a Szovjetunió népének volt hasznos, hanem az egész emberiségnek, hogy a „suszterek” nem maradtak a kaptafánál, hanem megtanulták az ország vezetését, elsajátították a tudományokat. Hazánkban sincs ez másként. Vajon kik voltak azok, akik 1945-ben azt hirdették, hogy Magyarországnak negyven esztendő kell, amíg kilábol a háborús pusztításból? Ha jól emlékszem, éppen azok, akik hosszú ideig uralkodtak ebben az országban, akik hirdették a műveltségi privilégiumot. És ha jól emlékszem, éppen a munkások voltak azok, akik mást vallottak, akik nem siránkoztak, hanem hozzáfogtak a lerombolt hidak építéséhez, megindították az országban a vérkeringést. És a tizenhat esztendő bizonyítja: nekik volt igazuk, arról nem is beszélve, hogy a tizenhat esztendő alatt még egy ellenforradalmat is kihevert az ország. S bővül tovább az emberek műveltsége, mely lehetővé teszi, hogy tovább növekedjen az ipari, a mezőgazdasági árubőség, állandóan javuljon a lakosság jóléte. S a mi műveltségünknek, a marxista műveltségnek ez az értelme. Cserei Pál
