Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-03 / 181. szám
4 NÉPÚJSÁG Megtartotta évadnyitó társulati ülését a Békés megyei Jókai Színház Kedden este zajlott le a Békés megyei Jókai Színház évadnyitó társulati ülése Békéscsabán, a Művelődésügyi Minisztérium, a Békés megyei Tanács, a megyei művelődésügyi osztály, a békéscsabai városi pártbizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa képviselőinek jelenlétében. Az új évad első színtársulati tanácskozásán Csajági János színigazgató beszámolójában közölte, hogy a következő évadban is országosan a legtöbb, 260 tájelőadást tart a csabai színház vidéken, a falvakban és a megye többi városában; tizenhat tervezett színdarab közül tizenkettőt választanak ki és mutatnak be, köztük több ősbemutató is lesz. Ismertette, hogy stílusban és formailag modern, újszerű programot kívánnak megvalósítani. — Nem az életet másoló, hanem azt kifejező színházat akarunk játszani — foglalta össze a Békés megyei Jókai Színház új művészeti törekvését. Bendiener Frigyes gazdasági veWaliczky László viharsarki fotóművész nemzetközi sikere Singaporeban Waliczky László, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság fiatal főmérnöke, a Békés megyei Foto Tanács szakreferense figyelmet keltő sikert arat a nemzetközi foto-kiállí- tásokon. A huszonhatéves amatőr fotóművész csak öt évvel ezelőtt kezdett a fényképezéssel „komolyan” foglalkozni, s máris nagy tekintélynek örvend szakkörökben, neve egyre ismertebb külföldön is. Tavaly harminckilenc felvétele szerepelt külföldön, nemzetközi nagy kiállításokon, s Ausztráliában és Nürnbergben ezüstérmet is nyert. Az idén kilenc fényképét állították ki Angliában, újabb sikeréről pedig a napokban értesült: a Singaporeban ez év tavaszán rendezett nagyszabású kiállításon a budapesti Angelo Pállal együtt Magyarországot képviselte. A Singapore-i kiállításon negyvenhat nemzet — köztük népi demokratikus országok — fotóművészeinek kiválogatott művét mutatták be; a Magyarországról beérkezett hatvankettő fényképfelvétel közül cs ipán Waliczky László Randevú és Angelo Pál Atléta című képét állították ki. Waliczky László tehetségének elismerése, hogy a kiállítást értékelő díszes Fotoma- gazin katalógusban egyedül az 5 felvételét közölték le a Hungary cím alatt, a legérdekesebb és művészibb képek sorában. A Gyulán élő fiatal fotóművész most nagy reményekkel készül a szeptemberi torinói, ugyancsak nagyméretű nemzetközi kiállításra, amelyre a Magyar Fotóművészek Szövetsége által jóváhagyott négy újszerű, realista felfogású fényképét küldte el. Lelkes céljai közt szerepel a Viharsarok életét, dolgozóit mintegy százötven művészi felvétellel és kísórőszöveggel bemutató képeskönyv megalkotása is. Szó vám arról, hogy az értékesnek ígérkező művet a megyei tanács művelődési osztálya adja ki majd. (B. L.) zető elmondotta: Jóleső tapasztalat, hogy a Viharsarok közönsége megszerette színházát, s az eltelt idényben száznál többen látogatták naponkénti átlagban az előadásokat, mint azelőtt. A jövőben a vidéki tájelőadások bérletrendszerét még szélesebben kiterjesztik, A több mint 4 órás, a problémákat is megvitató, az éjszakai órákba nyúló ülésen sok értékes javaslat hangzott el a színház további fejlődésének elősegítésére. Felszólalt többek között Bánffy Frigyes színművész, a színház pártalapszervezetének titkára, Szendrey Ilona színművésznő, Révay Judit színművésznő, Vrbovszki György, a békéscsabai városi pártbizottság ágit prop. titkára, Solti Bertalan Kossuth- díjas, Fejes Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője, befejezésül dr. Kertész Márton, a Békés megyei Tanács v. b. elnök- helyettese sok sikert kívánt a színház dolgozóinak új munkájukhoz. A Békés megyei Jókai Színház szeptember végén tartja új műsorának első táj bemutatóját. Mivel a színház békéscsabai épületét jelenleg tatarozzák, átépítik, csak november első napjaiban ! kerülhet sor az első békéscsabai premierre. Dél hónap alatt 520 000 forint értékű társadalmi munka Gyulán Gyula lakossága évek óta elöl I értékű társadalmi munkát váiliaijár országszerte városának saját erejű fejlesztésében. Amióta a helyi Hazafias Népfront-bizottság kibontakoztatta a Gyulaiak Gyuláért jelszavú mozgalmat, évről évre gyarapodik a városfejlesztők tábora. Tavaly például egész évben 700 000 forint, az idén pedig már az eddig élteit hét hónapban 520 000 forintnál több értékű társadalmi munkával segítették a Körös-közi város fejlesztését lakói. Ebben az évben 600 000 forint talk a tavasszal a gyulaiak, de már azt tervezik, hogy felajánlásukat egymillió forintra teljesítik. Gyűj. tőíveken összeírták, hogy ki, milyen munkával akarja városát építem és sok tízezernyi munkaórát ajánlottak fel az üzemek, az intézmények s a lakosság. A társadalmi erőfeszítésben a tanács dől gozói mutatnak példát, testületi leg vonulnak ki a város jövőjóér végzett közmunkákra. 1061. augusztus 3., csütörtök Az elvtelenségről „... Néhányan a párttagság közül azért maradnak távol a pártmunkától, mert azt tartják, sérelem érte őket...” — monö.ot- ták a helyi pártbizottság vezetői nemrégen az egyik községben. A kérdésre, hagy milyen természetű sérelmekről van szó, megemlítették az egyik párttag esetét, aki kifizeti ugyan a párttagsági díját, de ezenkívül semmivel sem árulja el a párthoz tartozását, még a gyűlésekre sem jár el. Megsértődött, mert leányát, aki a közösség bizalmából felelős helyre került dolgozni, későbbi mulasztásaiért, felelőtlenségéért kizárták a pártból. Az eset megérdemli, hogy levonjuk belőle a tanulságot. Az ilyen és hasonló okokból keletkezett és vélt sérelmek arra figyelmeztetnek, hogy következetesebben küzdjünk azok ellen a nézetek ellen, melyek alapján egyesek csak egyéni érdekből tartoznak a pártszervezethez és nem a párt és az egész közösség érdekeit tartják szem előtt. Nem is beszélve arról, hogy ha valakit jogos sérelem is ér, akkor sem jár el pártszerüen, ha emiatt elfordul a párttól, mert számtalan lehetősége van arra, hogy a pártdemokráciát és a demokratikus centralizmus elvét betartva sérelmét orvosolja. Az említett sértődés és ennek következtében létrejött passzivitás legtöbb esetben öncélúsá- got, elvtelenséget takar. Az ilyen tisztesség ne essék szólván kommunisták minden intézkedést csak addig helyeselnek vagy támogatnak, ameddig az hasznos számukra vagy néhány rokonuk, barátjuk számára. Nem törődnek azzal, hogy az ilyen intézkedések hasznosak-e a párt vagy a forradalom számára vagy pedig félretolják ezeket az intézkedéseket, mint alárendelt fontosságú dolgokat. így hát az, hogy ezek az emberek mit elleneznek vagy mit támogatnak, tökéletesen elvtelenül történik és magatartásuk eltérést jelent a párt és a forradalom elveitől. Más szóval, az ő elvük nem a párt és a forradalom elve, hanem egyéni érdekeik elve. Az ilyen embereknél, ha sokszor nem is mondják ki nyíltan, mindig azon van a hangsúly, hogy miért nem adnak „nekem” ezt vagy azt. Mindent a „nekem” szemszögéből néznek, erről az álláspontról harcolnak, vitatkoznak. Ezért mindaddig, ameddig személy szerint elégedettek, semmivel sem törődnek, még akkor sem. ha közben rosszul mennek is a dolgok. Ha nem elégíthetik ki szűk egyéni érdekeiket, akkor pedig visszavonulnak, nem vesznek részt a pártmunkában. Arra gondolnak, ha úgysem kapnak semmit, minek dolgozzanak a párt- szervezetben. Ez az egyik fajtája az elvte- lenségnek, mely a kispolgárság önző természetéből táplálkozik. Azokban a szervezetekben ahol szó nélkül hagyják, eltűrik az ilyen és hasonló elvtelen gondolkodási módot, megalkudnak a helyzettel, mert nem akarnak újabb „sérelmet” okozni, ott meglazul a pártfegyelem, csökken a tekintélye a pártszervezetnek, gyengül a kapcsolat a pártonkívüliekkel. A vezetésben a liberalizmus válik uralkodóvá, ennek pedig az egész kollektíva vallja kárát, a község politikai, gazdasági, kulturális fejlődése lelassul. Ezért rendkívül fontos, hogy a pártszervezetekben egy percig se szűnjön meg a harc az elvtelen megnyilvánulások ellen. Boda Zoltán Nemrégiben a reggeli órákban Békéscsabán a Szarvasi úton keresztül vitt az utam. Az út melletti egyik fiatal fáról egy középkorú nő nagy gondossággal szedegette le a szövőlepke hernyói által „megszállt leveleket. A házuk előtti részen megtisztította a fákat a pusztító férgektől. Bár mindenki ennyire gondos lenne! Az ilyen eset azonban sajnos igen ritka és az a véleményem, hogy a mind jobban terjedő hernyó- kárt csak határozott intézkedéssel lehetne megszüntetni. Le kellene ellenőrizni minden udvart, kertet és ahol a tulajdonos nem intézkedne, ott a Növényvédő Állomásnak kellene fertőtlenítenie, természetesen a mindenkori tulajdonos számlájára. Itt az újabb kirajzás, rövid idő múlva minden tele lesz hernyóval; a fák, a falak, kerítések, járdák. Valamit tenni kellene... » Békésen, a Petőfi utcában van egy óvoda, két általános iskola, egy gimnázium, egy fiú- és egy leánykollégium. Ezt a felsorolást annak érzékeltetésére szántam, hogy mennyi gyerek — kisébb- nagyobb — jár ezen az utcán. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy a járműveknek itt kellene a legjobban vigyázniok és levan- niök a gázt. Ehelyett azonban — miután ezen a kb. 400 méteres szakaszon van a község legjobb útja — (éís egyben egyedüli portalan útja), itt kapcsolnak rá legjobban — főleg a motorkerékpárosok — és nem rajtuk múlott, hogy eddig még nem történt valami súlyos baleset. Jó lenne, ha a közlekedésrendészet felfigyelne erre az útszakaszra és megfelelő preventív intézkedést tenne, mielőtt valamely családnak gyászruhát kellene ölteni.^. * Szeged és Vásárhely között robog a CA 81—59-es rendszámú személygépkocsi. Rekkenő a hőség, a betonút szinte megduplázva árasztja magából a naptól „kapott” hőséget. Az autó hirtelen lelassít, majd megáll az út jobb oldalán egy gyalogosan menő, fiatal nő mellett, aki párhönapos csecsemővel a karján rója a végtelennek tűnő országutat. — Tessék beülni, van még egy helyünk — hangzik kedvesen az invitálás. — Öh, nagyon köszönöm, de már meg is érkeztem — rebegi a fiatal anya hálásan és pár lépés után be is fordul az egyik tanyába vezető dűlőútra. Kár, hogy a tovatűnő autó utasai már nem láthatták, milyen boldogság ragyogott a fiatal nő arcán, amikor anyai gonddal, féltő szeretettel megigazította a gyermekét védő kendőt és az autó után nézett.., » Tanuló-nemzet vagyunk és június hónap bizony nagyon sok embernek gondot okoz. Nemcsak Q-ejgj^zjetéi innen—onnan a nagy meleg, hanem legalább 41 fokos vizsgaláz is gyötti a különböző fokon tanuló dolgozókat. Sok lemondás, átvirrasztott éjszaka van a vizsgák mögött és így érthető, hogy az egész család együtt drukkol a vizsgázóval, vajon sikerül-e. Még nagyobb az izgalom, ha nem is helyben kell vizsgázná. No de hát posta is van a világon, egy távirat és már meg is nyugodtak az otthoniak. Én is így gondolkoztam legutóbb, amikor a sikeres vizsga után táviratilag igyekeztem megnyugtatni a családot. Délután háromnegyed háromkor adtam fél a táviratot Szegeden, a Széchenyi-téri postán és „már” másnap délelőtt háromnegyed tízkor meg is kaptuk. Határozottan érdekes volt a saját táviratomat olvasni. És ami a fő, feleségemet is nagyon megnyugtatta.. c « A Keleti-pályaudvar kultúrvá- rótermének bejáratát cerberusként őrzi a szolgálatos vasutas dolgozó. Csak menetjeggyel lehet belépni. Hogy úgy mondjam, oda csak a „testén keresztül” lehet bejutni. Helyes is ez a következetesség, ne járjon be oda akárki, de azért... Fiatalasszony jön a váróterem felé, két jókora bőrönd a kezében, az egyikhez még odafogja a kézitáskáját és egy kitömött nylon szatyort is, a másiknak a fülébe pedig egy négy év körüli szőke kisláúy kapaszkodik. Az asszony arcán szinte látszik a megköny- nyebbülés; mindjárt lepakolhat. Az ajtóban azonban ridegen, hivatalosan hangzik a szó: — Kérem a menetejegyeket! — A fiatalasszony magabiztosan válaszol: — Megvan a jegyem, kérem — és már menne is befelé. A vasutas azonban útját állja: — Kérem a jegyeket!! Mint a kőszikla, olyan megingathatatlanul áll őrhelyén. A fiatalasszony látja, hogy itt nincs hitele a szavának, lepakol, megmutatja a jegyet, felpakol és végre bejut az „ígéret földjére”. Tudom, hogy most sokan azt gondolják, hogy azért nem kellene túlzásba vinni az ellenőrzést, véleményem szerint azonban az ajtóörnek volt igaza, mert hátha a fiatalasszony csak azért szerelte fel olyan sok csomaggal magát, hogy bejuthasson a kultúrváróte- rembe... 9 örvendetes, hogy milyen hatalmas arányú méreteket ölt hazánkban az alkoholellenes propaganda. Gyümölcslevek és egyéb üdítő italok sokasága segíti a nemes törekvést: Alkohol nélkül felüdülni! Vendéglőkben, éttermekben minden asztalon ott áll belőlük legalább két üveg, nehogy valakinek sör vagy bor jusson az eszébe. A napokban nyakon- ragadtam egy ilyen üveget, hogy felbontassam és szomjamat oltsam. Csábító felírás volt rajta: „Husi”. Az üveg azonban egészen meleg volt, ami nem is csoda, hiszen az asztal körül is érvényesült a kánikula hatása és igy a „Hűsí”-ből „Langyl” lett. Bánatomban megittam egy jó hideg fröccsöt... » A heti nagytakarítás alkalmával nejem a kamrában egy egérlyukat fedezett fel. Miután egyáltalán nem ragaszkodunk hozzá, hogy egértanyává váljon a . lakásunk, féleségem felkereste a Házartási Boltot. — Kérek tíz deka egórirtót — adta le a „rendelést” magabiztosan. — Csak kilós csomagolásban árusítjuk kérem — hangzik az udvarias, de elutasító válasz. — Mit kezdjék egy kiló egérár- tóval, amikor csak pár dekára van szükségem? — Tessék megvárni, míg elszaporodnak az egerek.. s Mit tehetünk egybet, megfogadjuk a jótanácsot... Ö Kovács István
