Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
MÉPÚJSÁG 1961. augusztus 25., péntek 11 magyar forradalmi mBekás-paraszt kormány nyilatkozata a német békeszerződés ügyében „Meg kell egyezni, mert nincs más józan alternatíva46 A magyar forradalmi munkásparaszt kormány a magyar nép egységes akaratát fejezi ki azzal, hogy a béke érdekében követeli a második világháború maradványainak teljes felszámolását. Tizenhat évvel a második világháború befejezése után még mindig nem került sor a békeszerződés megkötésére Németországgal, a Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitása nincs teljesen biztosítva, Nyugat-Berlinben abnormális helyzet alakult ki. A Magyar Népköztársaság kormánya nemzeti érdekeinktől vezettetve tűrhetetlennek tartja a jelenlegi állapotokat Európa szívében és ezért halaszthatatlan kötelességének érzi, hogy más béke- szerető népekkel és kormányokkal együtt minden erejével hozzájáruljon ahhoz, hogy ezeket a fontos kérdéseket még ebben az évben megoldják. Egyetlen emberöltő alatt két világháború pusztított és zúdított mérhetetlen szenvedést az emberiségre. Mindkét világégés közvetlen előidézője a német imperializmus volt. A magyar népei kétszer sodorták katasztrófába a rabló német imperializmus oldalán. Népünk a német fasizmus és hazai szövetségesei ellen küzdve tizenhat évvel ezelőtt a maga kezébe vette a nemzet sorsát. Másfél évtized alatt hazánk, testvéri szövetségben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, kimagasló eredményeket ért el a szocialista építésben, a nép anyagi és kulturális felemelkedésében. Vívmányainkat a béke védelméért folyó általános harc körülményei között értük el. a potsdami szerződést aláíró nyugati hatalmak álláspontja, amely a német militarizmus elleni háborúban szerzett jogokra hivatkozva a Német Szövetségi Köztársaság revansista uralkodó köreinek fegyverkezési politikáját segítette és segíti. Ugyanakkor a nyugati hatalmak jogsértő módon mentesítik a Német Szövetségi Köztársaságot attól, hogy teljesítse azokat a kötelezettségeit, amelyeket a potsdami szerződés értelmében és a megkötendő békeszerződés értelmében más népekkel szemben teljesítenie kell. A nyugati hatalmak álláspontjának, amelyet a Német Demokratikus Köztársasággal szemben elfoglaltak, sem jogi, sem normális alapja nincs. Céljuk, hogy megőrizzék a Német Demokratikus Köztársaság szívében, Nyugat-Berlinben a megszállási rendszer segítségével teremtett és fenntartott, s a Német Demokratikus Köztársaság elleni politikai felforgató tevékenység és gazdasági züllesztés sötét üzclmeit szolgáló szervezeteket. Ez súlyos veszélyekkel terhes. A békeszerződés megkötése mindkét német állammal a nyugatnémet revansista politika meg- megfékezése. A Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitásának teljes mértékű biztosítása, Nyugaí-Berlinnek a megszállási rendszertől megszabadított demilitarizált szabad státusszal rendelkező békevárossá változtatása, nemzetközi összeköttetéseinek biztosítása megfelel minden nép érdekeinek, s különösen létfontosságú érdeke az egész német népnek. A Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja: a nyugati hatalmak a második világháborút követően durván megszegték a potsdami szerződésben vállalt kötelezettségeiket, amelyek előírták a német fasizmus és a mili- tarizmus maradéktalan felszámolását. A potsdami szerződésben vállalt alapvető kötelezettségeikkel ellentétben, hozzásegítik a német revansistákat ahhoz, hogy újjászervezzék hadseregüket, amelyet a régi hitlerista Wehrmacht tábornokai és tisztjei vezetnek. A nyugati hatalmak a nyugat-berlini megszállási rendszert arra használják fel, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szívében fekvő Nyugat-Berlinben a hideg- háborús politika számára teremtsenek támaszpontot, amelyet a nyugat-német revansisták és a NATO-hatalmak a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista ország elleni bűnös aknamunkára használnak fel. A nemzetközi joggal összeegyeztethetetlen. tarthatatlan és a béke ügyére nézve veszedelmes Széles körzeti vüatiák meü a néniét békeszerződés megkötésének szükségességét Szerdán a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban a pár talapszervezetek titkárai értekezletet tartottak, melyen a pártbizottság titkára ismertette a német békeszerződés megkötésének jelentőségét. E tanácskozást követően a pártalap- szervezetek taggyűlésein a pártbizottság tagjai ismertetik a német békeszerződéssel kapcsolatos kérdéseket. A pártalapszervezetek titkárai a pártcsoportbizalmiakat tá. jékoztatják. A pártcsoportvezotők pedig kisgyűléseket tartanak e fontos nemzetközi problémákról. A Magyar Népköztársaság kormánya fenntartás nélkül támogatja a testvéri Német Demokratikus Köztársaság kormányát a Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitásának és biztonságának védelmében; így támogatja a hidegháborús erők nyugat-berlini | Varga Dezső: jEMBERR 5 1/ ompon keltek át a DuI nán. Sándor most már ba| tárazott céllal vezette a csapatot Í * át a betonúton a sziklás, hirtelen emelkedő hegy lábáig. Kis bódék, haüászkunyhók mellett haladtak el, míg egy meredek siklóhoz értek. A sikló alsó részáÍ nél keskeny sínpáron csillék sorakoztak. A sín egy darabig párhuzamosan haladt az országúttal, aztán tompa kanyarral fordult a | kikötőnek. Ott hatalmas bazalt- | halmazok álltak és vártak berako! dásra. Némelyik csillén is, közel a hegyláb alatti forgóhoz, kő volt. sMég szombaton hagyhatták itt a I bányászok. j Libegve kapaszkodtak fel a 45 Ifokos lejtőnek. Sándor Mária készét fogta, ügyesen mindig a tám- J fákra lépdelt, hogy meg ne csúsz- Iszon. Vagy ötven métert kapaszÍ kodtak felfelé, míg a bánya fejtéséhez értek. „Idegeneknek tilos te_ rület!” — olvasták egy tábláról a ! kis fennsíkon. — Halló...! Van itt valaki? — kiáltott fojtott hangon Sándor s közben gyorsan odasúgta a többi! eknek: — Ha jelentkeznek, azt mondjuk, valakit keresünk ... Í Majd én beszélek... De senki sem felelt. Sándor a biztonság kedvéérl szétküldte a fiúkat: nézzenek be a — Nyugati vélemények a német kérdésről — felforgató gócának elszigetelésére tett hatékony intézkedéseit is. Halaszthatatlan követelménynek tekinti, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitása a békeszerződés megkötésével teljessé váljék. A magyar kormány átérezve azt a nagy felelősséget, amely a német kérdés békés rendezésében minden békeszerető kormányra hárul, kijelenti, hogy kész részt- venni a német békeszerződés megkötésének tárgyában összehívandó békekonferencián és eltökélt szándéka más békeszerető államokkal együtt aláírni mindkét német állammal a békeszerződést. Amennyiben e javaslat továbbra is a nyugati hatalmak elutasításával találkozik, úgy a Magyar Nép. köztársaság kormánya, szövetségeseivel és más békeszerető országok kormányaival együtt alá fogja írni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Az európai béke és biztonság ezen alapvető kérdésének békés rendezése nem tűr halasztást. Ha most nem teszünk meg mindent az agresszív nyugatnémet revans- politika visszaszorítása érdekében, akkor megnövekszik a háborús veszély Európában. A magyar nép nem várja meg, amíg az imperialisták olyan helyzetet tudnak Európa szívében teremteni, amely elkerülhetetlenné tehet egy újabb háborús pusztítást. Abból kiindulva, hogy a békét nem elegendő óhajtani, hanem cselekedni kell a béke biztosításáért, a magyar kormány a néptől kapott megbízatása következetes teljesítésének tekinti a német békeszerződés megkötésére és a nyugat-berlini helyzet rendezésére a Szovjetunió kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya által előterjesztett javaslatok támogatását és az európai béke biztosítását célzó valameny- nyi akcióban való tevőleges részvételét. (MTI) London (MTI) Mivel a beharangozott nyugati kezdeményezések határideje már többször is lejárt, szinte mindegyik angol lap a franciákat vádolja a Berlinnel kapcsolatos huzavona miatt. Ezt a vonalat most már átvette a New York Times is azzal a megszorítással, hogy nem alapvető ellentét áll fenn az amerikai-angol álláspont és a francia felfogás között, hanem csupán az időzítés, a módszer és a megközelítés módozataiban jelentkezik különbség. A lap ugyanakkor megemlíti, hogy más források szerint az ellentétek igen élesek a nyugati szövetségen belül. A New York Times vezércikke — amelyet szintén ennek a kérdésnek szentel — miközben megismétli azt az álláspontot, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatatlanok, egyben leszögezi; „Ha a Szovjetunió külön békeszerződést köt Kelet-Német- országgal, az nem casus belli Amerika számára". Az újság szerint ugyancsak „nem jelenthet háborús okot a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti övezet- határ lezárása .. .“ Londonban úgy magyarázzák az amerikaiaknak ezt a kettős állásfoglalását — amely szerint a javaslatok ugyan .elfogadhatatlanok, de lényegében nem lehet tenni semmit gyakorlati megvalósításuk ellen —, hogy az Egyesült Államok kormánya tekintélyét félti az érdemleges tárgyalásoktól. — Kennedy már szívesen belemenne valamiféle tárgyalásos megoldásba, csak még azt nem tudja, hogyan lehet a tárgyalások eredményét a republikánusok előtt amerikai győzelemnek feltüntetni — mondta egy Londonban tartózkodó washingtoni politikus. Kingsley Martin, neves angol publicista erre megjegyezte; — Ha az amerikaiak presztízs okokból sokáig húzzák az időt a tárgyalások megkezdésével, akkor végül is úgy alakulhat a dolog, hogy a tárgyaló-asztal másik oldalán Hruscsov helyett majd Ulbrichtot találják és meg kell majd egyezniök, mert nincs más józan alternatíva. — Vajon hogyan fogják ezt amerikai győzelemnek feltüntetni? Nem lenne-e helyesebb tehát minél előbb leülni tárgyalni és abbahagyni a nyugati háborús hisztéria fokozását olyan elképesztő nyilatkozatokkal, mint amilyet például Johnson alelnök tett Nyugat-Berlinben — mondotta Kingsley Martin. Az angol közvélemény körében nagyon éles visszhangot keltettek ugyanis Johnsonnak azok a kijelentései, amelyek a nyugatnémeteket „a szabadság bajnokainak” tüntetik fel. (MTI) Angolai helyzetjelentés Az AP tudósítója, aki egy sor fekelőtábort keresett fel Észak- Angolában, San Salvadorból jelenti, hogy bár a portugál csapatok Angola főútvonalai mentén észak felé nyomulnak, az ország északi részének igazi gazdái mégis a felkelők. „Az afrikai felkelők erői — írja a tudósító — az erdők mélyében rejtőznek és csak légitámadással sebezhetők. A főútvonalaktól távolabb, az északi falvakat körülvevő vad rengetegben a nacionalista partizánok ismerik az erdőket és a mocsarakat keresztülszelő szűk utak labirintusának minden fordulóját... A portugál katonáknak évekre van szükségük, hogy kiűzzék őket ezekből az erdőkből.-” (MTI) faházakba, aztán lekuporodott egy csille árnyékába. Zoltán növekvő izgalommal gondolta; na, végre elérkezett az első közös munka, bár maga sem tudta, hogy Sándor mit akar. A többiek meg éppenséggel nem. Játéknak vélték a dolgot. Csak amikor Sándor leintette a nevetgélő lányokat» váltok komollyá, jöttek rá fo. kozatosan: Sándor valami fontos dolgon mesterkedik. De mi lehet az? Miért e nagy titokzatosság? Mária még remegett is, mikor Sándor figyelmeztette a fiúkat: — Ha idegen, vagy pláne csendőr közeledik, felkötni az útilaput s gyorsan be az erdőbe... Mint délelőtt a nótázáskor, most is óvatosságból őrt állított a sikló elejéhez és a faházak mógé. A sikló elé Mária állt. Sándor nagy hátizsákjából literes tejeskanna került elő. Fedője dróttal volt az aljához erősítve. Majd egy durva p-emzlit szedett ki a zsákból. Kibontotta a kannát, átadta Zolinak s elindultak a hátak felé. A többiek utánuk. A zöldre mázolt falakra hamarosan jelmondatok kerültek: „LE HORTHYVAL ÉS KORMÁNYÁVAL!” ÉLJEN A BÉKE! „EGY SZEM GABONÁT SE HITLERNEK!” ...VESSZENEK A NYILASOK!” D író Lali elein te értetlenül bá- u múlta a rajzokat, de már a második jelmondat után szerette volna átvenni Sándoréktól a pemz- lit. Egyszerre megértett mindent, mindent, amit eddig hallott Sándortól, s amit eddig csak felületesen hallgatott. Üjabb és újabb jelszavakat javasolt. De mivel Sándor csendre intette — elhallgatott. Lopva körülnézett, s megakadt a szeme egy, a tisztás szélén álló kátrányos pódingon. Kicsit töprengett, hogy mibe vegye ki a folyékony kátrányt, majd elővette vizesüvegét, leütötte nyakát, s óvatosan a pódingba merítette. Zsebkendőjét rákötözte egy kis ágra és a sikló gépházának a falához sietett. Arra rajzolta: „Éljenek a kőbányászok!” — Hogy fognak csodálkozni, mikor holnap reggel rmunkéba jönnek! — dörzsölte a kezét. Valami különös büszkeség dagasztotta a keblét. Ügy ér ezte, egyszerre a kő. bányászok tanítója, vezetője lett s meg tudná védeni őket miég a háború poklától is. Valahogy a délelőtti első dal jutott az eszébe, a Bunkócska. Hangosan szerette volna énekelni legalább a refrénjét, ami annyira tűzbe hozta délelőtt is. Éppen mondani akarta, amikor... amikor a kissé lejjebb őrt álló Mária mindkét kezével hadonászni kezdett s lefelé mutatott. A sikló alján két csendőr tűnt fel. Valószínű, meghallották a fent motozó alakokat, mert öles léptekkel, amennyire engedte a meredek út, felfelé tartottak. Pillanat alatt zsákba kerültek a szerszámok s menekülésre készen állott a kis csoport. A csendőrök most már valóban észrevehették a zajt Egyikőjük dörgő hangja felverte a környék csendjét. — Héé!... Ki van odafönt? ... Hé ... Gyűj jenek le, mert odapörkölünk. Válasz nem érkezett Mária, aki a csille mögül szinte az utolsó percben akart a többiekhez csatlakozni, egyszerre térdre rogyott és segélyt kérőn szólította Sándort, A fiú odaszaladt hozzá. — Mi baj, Mária? Gyere, mert rajtunk csípnek! — A bokám... Nem tudok ráállni. Ez a fránya sín, elbuktam benne ... Jaj... gyere, segíts!... azt hiszem kificamodott ... Sándor izgatottan hajolt le, felsegítette a lányt.
