Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-24 / 199. szám

1961. augusztus 24., csütörtök hépOjsáa 3 Huszonkét mázsájával fizetett a szovjet búza Szövetkezetünkben összesen 1223 katasztrális hold területen termeltünk kalászost és ebből 810 hold területen búzát. Ezen belül 200 katasztrális hold olasz és 350 katasztrális hold szovjet búza volt. A betakarítást kombájnokkal és aratógépekkel végeztük. Olasz búzából átlagosan (3 fajta volt) 13 mázsát értünk el, szovjet búzá­ból pedig 22 mázsát. Tervünk az, hogy szovjet búza vetésünket 600 katasztrális holdra növeljük. Ezzel azt akarjak elérni, hogy szövetkezetünk minél több gabonát termeljen, mert csak így tudunk többet adni tagjaink­nak, államunknak. A mák, a mag­repce, a kender betakarítása je­lenleg folyamatban van. A pró- baeséplések és a próbamérések azt bizonyítják: mákból a beter­vezettet két mázsával, magrepcé- böl hat mázsával, kenderből pe­dig 10 mázsával túllépjük. Köszönhető ez főképpen a szak­mailag és gyakorlatilag jól kép­zett brigádvezetőknek, Szekeres, Gombkötő, Arany és Barna elv- társaknak, akik mindig végrehaj­tották az utasításokat. Sokat, nagyon sokat tanulunk, hogy az új módszereket minél jobban tudjuk saját területünkön alkalmazni. De köszönhetők ezek az eredmények minden becsüle­tesen dolgozó gazdának, akik fá­radtságot nem ismerve, ha Kell éjt nappallá téve dolgoztak érte, hogy minél jobban bebizonyítsák a nagyüzemi gazdálkodás fö’ényét. A cséplést augusztus 10-re be­fejeztük. További tervünk, hogy még nagyobb akarással, még na­gyobb erővel fogunk hozzá az őszi munkákhoz, mert hátralévő növé­nyeinket is veszteség nélkül sze­retnénk betakarítani. Veres István főagronómus, Kossuth Tsz Kardoskút 869 ezer ablak alatt termeltek zöldséget a tsz-ek Termelőszövetkezeteink fokoza­tosan rátérnek a korai szabadföldi zöldségtermelésre. Ez ebben az év­ben már megmutatkozott a korai zöldségáruk megjelenésében is. Tsz-eink a hajtató üvegfelületet 100 ezer négyzetméterrel bővítet­ték. A már említett 860 ezer ab­lak alatt egyszer, de ebből 550 ezer — ami a készletnek mintegy 65 százalékát teszi ki — kétszer ter­meltek. A jelentések szerint az ab­lakok többszöri kihasználásánál nehézségek voltak, különösen a melegágy készítésénél, de ezenkí­vül trágyahiány is mutatkozott. 690 ©ser péksütemény A Békés megyei Élelmiszeripari Vállalat a lakosság igényének ki­elégítésére finom fehérkenyeret is gyárt a járási székhelyeken és na­gyobb községekben. A finom fe­hérkenyér az összes kenyérfo­gyasztásnak 21,1 százalékát teszi ki. A sütödék különösen a péksü­teménynél értek el jó eredményt, patak partján, közel a szemközti rítkás erdő széléhez, békés mar- 1,* -sorda delelt. Odább az erdőn tül néhány roskatag épület emel­kedett, az egyik uvarában kék­A mezőhegyesi édenkertben így is nevezhetnénk azt a hatal­mas gyümölcsöst, amely szorosan hozzásimul Mezőhegyeshez. Nagy gyümölcskombinát ez, amelyben tavasztól késő őszig állandóan te­remnek a fák. Egymást váltják a naptól pirult gyümölcsök, a fia­talok, a szorgos munkáskezek pe­dig odaadó serénységgel ápolják Mezőhegyes új színfoltját, me­gyénk legnagyobb gyümölcsös­kertjét. Ott jártunk a napokban. Klein elvtárs, a kertészet vezető­je sok érdekes dolgot mesélt, ame­lyek közül legnagyob figyelmet érdemlő talán az az elismerés, amit a Német Demokratikus Köz­társaság Erfurt nevű városában postáztak a gazdaság címére. Ko­rai érésű nyári almájuk és őszi­barackjuk a világ kertészeinek nagy mezőnyében ezüstérmet nyert. — Meglepett bennünket — mondta a kertészet vezetője —, tűk a magyar gyümölcstermesztés hírnevét. Régen Mezőhegyes arról volt ne­vezetes, hogy kiváló ménesei vol­tak. Ma a tehenészet, a sertéste­nyésztés, a kukoricatermesztés és kötény« gazdaember pöszmötölt. Valamivel távolabb szőlőskertek látszottak, a lugasokról, de még a ialakról is lógtak a hosszú indák. A kertek hátamegett valami föld­út kanyargott ahhoz a dombhoz, amelyen keskeny kőlépcső vitt fel egy kápolnáig. A lassú, lépcsőze­tes lejtés ellenére, ami Sándorék- tól a nagy folyam partjáig tartott, mintha meredek sziklák között úszott volna medrében a Duna. A túloldalon hirtelen emelkedő ma­gas sziklás hegy keltette ezt a ha-, tást. Ügy érezték, mintha a fehér, szélesen hömpölygő víz közvetle­nül a lábuk alatt folyna, mintha valami bűvös erő felemelte volna a medrét teraszukig. De nemcsak a folyó medrét, a cserjést, a sma­ragdzöld mezőt, a delelő csordát, a szőlőskerteket s mindent, ami előttük kilométerekre, mégis oly közel, mint egy kézzel tapintható festmény terült el. A hatalmas, hiszen 6900-zal sütöttek többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. így a termelésük 4 százalék­kal magasabb, mint az 1960. első félévében volt. A vállalatok a jobb minőségű tejes-vajas süte­mények gyártására tértek át, mi­vel a lakosság ezt igényeli legjob­ban. csillogó vízfelület — mely hol el­tűnt, hol felcsillámlott, amint elő­bukkant a kanyarból — sokkal ra­gyogóbb volt, mint amilyennek a víz általában lenni szokott. A fo­lyékony ezüstnek egész tengere csíkozta be nyugatról keletnek a tájat s a víz felületéről utánozha­tatlan színekben verődött vissza a fényözön. 1^4 indannyian szerették a terrné- 1 1 szetet, de mindegyikük kü- lön-külön, a maga módján. Mária úgy, hogy szenvedélyesen elgon­dolta: de jó volna örökké, sen Kitől sem háborgatottan itt élni Sán­dorral. Erzsi hasonlóképpen sze­rette volna elűzni magától az ott­honi gondokat, de nem távol min­denkitől. Ö úgy szerette volna, ha valahogy mindenki vele egvütt él­vezhetné az élet ilyen fényol da­lait, mint például ez a kirándulás, s ne szakítanák meg az ünnepeket a szürke hétköznapok. Nótás tu­domásul vette a szépet, mint olyat, ami az élethez tartoz'k. Van és kész. Egy pillanatra megdob­bantotta az ő szívét is az elé tá­ruló kép, de sokkal reálisabb volt annál, hogy tétlenül tovább szem­lélődjék felette. Tibi, az ifjú ra­jongó, költőibb lélek volt. Meg félórával később is áradozot, a fenséges látványról s megfogadta, versben emlékezik meg róla. A későbbi események azonban előtte is elhomályosították a táj szépsé­gét s más lett a verse témája. A megfontolt, komoly Túrái Zoltán arra. gondolt, milyen igaza van Sándornak. Akár festmény lesz, akár filmkeret ez a megkapó kép, burzsujok lesznek megvásárlói, szereplői. Nekünk csak annyi a jogunk, hogy tiltott területről él­vezhessük a látványt, ameddig el hogy még díjat is kaptunk. Elő­ször igen örültünk annak, hogy meghívtak bennünket erre a ki­állításra, most pedig úgy érezzük, megálltuk helyünket, öregbítet­nem zavarnak bennünket innen. Mert ahol most állnak, ez is ma­gánterület, kószálni benne tilos, ahogy a tábla írja ... Sándorban megint más gondolatokat ébresz­tett a szemlélődés. Milyen sze;: is a mi hazánk! Talán csak egy szebb ország van, ahol már a munkásoké a hegyek, a folyók az üdülők, s a föld minden java. De azzá tesszük mi is! Ebben segíte­nek az ifjú kommunisták! Köztu­lajdonná. Leselkedjen bárminő veszély, ezért érdemes élni, har­colni. Nehéz ez a harc, mert min­denhonnan, ahol emberek forog­nak, köpök, spiclik lesnek az új élet katonáira. Egy meggondolat­lan szó vagy cselekedet s listára kerül a neved, lebukásra ítéled magad és veszélyezteted kapcsola­taid szabadságát is. De szép is ez az út! Szép és romantikus, gondol­ta Sándor. Szép, mert az egész társadalmi rend megváltozta'ásá- ért folyik. Azok érdekeiért is, akik talán most, ha megtudnák ki vagy, feljelentenének a rendőrségen vagy sajátkezűig fojtanának meg, mert a fasiszta propaganda gyerekeket reggeliző rémeknek ál­lította be a kommunistákat, lük­nek nincsenek erkölcseik, akik mindenkitől mindent elvesznek a magántulajdon „felosztása” ürü­gyén, s akik még a nőket is köz­tulajdonba veszik. Mennyi butasá­got, rágalmat kell szertefoszlatni még az emberek fejében, hogy ne hagyják magukat félrevezetni! Igen, ki kell használni minden le­hetőséget erre. Minél több szim­patizánst kelj gyűjteni a KIMSZ köré, belőlük lesznek az új KIMSZ esek, a holnap párttagjai. — Ezek mindig nevetnek — mondta egy jól megtermett férfi, aki öntözte a szállításra készített palántákat. — Fiatalok vagyunk, mikor ne­vessünk, ha nem most? — szólalt meg „Bajor Gizi”. Ha a két leány egymásra nézett, vidáman kacag­tak, nagy karimájú szalmakalap­juk alól incselkedve mosolyogtak. Benn a raktárban már mozgal­masabb az élet. Itt mindenki az erfurti kiállításra készül. A két ezüstérmet újabbakkal szeretnék a kertészet termékei teszik vi­lághírűvé. A közel 400 holdas kert megte­kintésére indulunk. A 8—10 hol­das gyümölcsfatáblákat szépen gondozott utak szegélyezik. A fák gazdagon nyújtogatják gyümölcs­csel megrakott ágaikat. Az almás­ban érik a Jonathán, sárgul a Koxnarancs. A téli körték is egyre szebben halványodnak a haragos­zöld színből a finomabb árnyalat felé. Az őszibarack — a késői éré­sű — még kemény. Egyik oldala megpirult, becirmosodott, a má­sik oldala pedig borsózöld színű. — Érett gyümölcsöt keresünk — fordulunk Kása Máriához, akiről időközben megtudtuk, hogy a kertészet egyik legkiválóbb dolgo­zója. Alig múlt 16 éves. Meggyből, barackból, almából, korábban sza­mócából másfélszerte, sőt sokszor kétszerte is többet szedett társai­nál. És amíg keresi az érett ba­rackot, addig lefényképezzük. Me- zőkovácsházáról jár a kertészetbe. Már másfél éve itt dolgozik. Na­gyon jól érzi magát. Később a sza- mócásban találkoztunk vele. Tár­sával Pivoda Ilonával, akit „Bajor Gizinek” hívnak, eladásra készítet­ték a szamócapalántákat. megtoldatni. Éppen azért a kerté­szet szakmai vezetője, Huszti elv­társ vette kezébe az előkészülete­ket. Cecei és szentesi zöldpapri­kát, marsovszki görögdinnyét, ezenkívül őszibarackot és almát küldenek az őszi termésből Er­furtba. Amíg az árut készítik, megkértük a főkertészt: örökítsük meg az erfurti szállítmány egy ré­szét. Kérésünknek eleget tett, s ime itt a fénykép. Három görög­dinnye, egy láda zöldpaprika és középérésű nyári alma. ínyenc fa­latok. Erről később meg is győ­ződtünk, amikor egy görögdiny- nyét megszegtek, és kóstolóra in­vitáltak. Ha a hevesi dinnye év­tizedek alatt meghódította a kö­zép-európai piacot, akkor a mező­hegyesi dinnye, zöldpaprika, alma és őszibarack jó zamata futótűz­ként járja be az európai föld­részt. Az itteni gyümölcsnek kü­lönös aromája van. A szatymazi őszibarack óriási hírű. A Mezőhe­gyesen termett őszibarack — túl­zás nélkül állíthatjuk — zamat­anyagokban a szatymazinál gaz­dagabb. Az almáról, paprikáról, dinnyéről nem is beszélünk. Nagy­szerű termékek. Búcsúzunk Mezőhegyestől, ax édenkerttől. Ennél festőibbet al földi gyümölcsösben talán nem ii lehetne találni. És amikor magunl mögött hagyjuk a megrakott ága­kat, arra gondolunk, hogy ebből i kertből a mi megyénk is egyr< több gyümölcsöt kap. Dupsi Károly (Folytatjuk) Mezőhegyes! Cukorgyár augusztus 24-tol az alábbi átvételi állomásokon kezdi meg a cukorrépa átvételét Oros'náza-külső, Orosháza nagy állomás, GV vonalon: Her­mina iskola, Lomovits kitérő, Kunágota-felső, Békéssámson, Rákóczitelep, István-major, Gyártelepi szekér. 421

Next

/
Thumbnails
Contents