Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-03 / 181. szám
2 NÉP ÚJSÁG 1961. augusztus 3., csütörtök Falusi arcképek cA tan áestitkánw A potsdami egyezmény megbélyegezte a német miliíarizmust Mély tűzű, mosolygós barna szemében annyi kedvesség, közvetlenség csillog, hogy az ember egyszerre jobbkedvű lesz, felvidul, ha leül vele szemben. A bőre is barna. A Nap sütötte le így, hiszen amikor csak teheti, s a hivatal nem köti az íróasztal mellé, a község termelőszövetkezeteiben forgolódik, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e az aratásban meg meg a cséplésben, nincs-e valamire szükség, amin gyorsan segíteni kellene. Szívélyesen fogadják mindenütt, de nem azzal a komisz pajzánsággal, amellyel a férfiak általában csipkelődni szoktak a nőkkel. Horváth Sándorné fiatal kora ellenére tekintély Sarkadkeresztúron, s tisztelettel süvegelilc meg az emberek. Nem követeli ő ezt, dehogy, csakhát az évek folyamán megtanulták tisztelni fáradhatatlanságáért, rátermettségéért, a mindenkin való segíteniakarásáért és a szerénységéért. A szerénység nála természetes valami. Nem mindenkiben van meg, aki egyszerű sorból került egy egész községért felelős helyre. Sok ilyen emberben bizony akaratlanul is kialakul egy sajátos fajtája a hivatali gőgnek, s elfelejti, hogy honnan és hogyan került magasabb pozícióba. A keresztúri emberek nem szívesen emlékeznek például az előző tanácstitkárra, akibe jó adag ilyen vonás szorult, s akit éppen ezért nem választottak meg újra tanácstagnak. Az éltesebb asszonyok nem szívlelhették ezért ezt az embert. Ok Horváthné gyermekkorára is emlékeznek, amikor a fiatal barna kislány még libát őrzött. S amikor mostanában benyitnak a tanácsirodába, néha-néha még megilletődve kezdik: — ... Juliska lelkem..., de ugye nem haragszol, hogy így szólítalak... — Miért haragudnék, Teri néni? Mindenki úgy szólít engem, ahogyan akar... hiszen így szólított mindig, nem? ... Csak egy ízben lepődött meg nevének szólításán Horváth S n- dorné. Négy évvel ezelőtt, amikor még mint adminisztrátor dolgozott a helyi tanácson és a járási küldöttek beszólították őt az elnöki szobába. — Horváthné — kezdte Sándor elvtárs —, úgy látjuk, maga régóta mást csinál már, mint a tényleges beosztása... — Én? Hogyan tetszik ezt érteni? — lepődött meg a fiatalasz- szony. — Ügy, hogy titkári teendőket lát el hónapok óla. Járlatleve- leket készít, anyakönyvez, községi bizonylatokat, dilit ki, naponta 20—30 ember ügyét intézi el... — Dehát ha nincs titkárunk.. — Éppen erről van szó. Mit szólna ahhoz, ha a tanácsválasztásokig megbíznánk hivatalosan is a titkári munkakör ellátásával7 Horváthné az újabb meglepetéstől percekig nem tudott válaszolni. S utána is csak habozott. — Nem tudok én erre most válaszolni, Sándor elvtárs. Tudja, gyermekem van, asszony vagyok... — Asszony... A nők ma már magasabb pozíciókban is megállják a helyüket, mint amilyenbe maga lép. Méghozzá sokszor különbül, mint a férfiak. De hát abban igaza van, hogy ezt előbb meg kell beszélnie a férjével. Hát csak beszélje meg... Horváth Sándor gépkocsivezető csak ennyit mondott feleségének: — Ha úgy érzed, hogy el tudod látni azt a megbízatást, van hozzá elég képességed, vállald el Azóta a tanácsválasztások is megerősítették Horváthnét a pozíciójában. Nincsen kanál zörrenés nélkül — így tartja egy régi mondás. Volt már Horváthéknál is összezördülés amiatt, hogy szombat este vagy vasárnap délután nem tudtak bemenni Gyulára vagy nem tudták véghezvinni, amit korábban elhatároztak, mert az asszonynak tsz-közgyűlésre, tanácstagi beszámolóra vagy máshová kellett mennie. A gond, a munka néhány hete megsokszorozódott, mert jelenleg vb-elnök sincs, az ő munkakörét is Horváthné látja el. Szívesen csinálja. Életeleme az ügyintézés. Sokszor még lakásán is felkeresik tanácsért, bensőséges ügyekben, s nem egy családot bé- kített már ki, nem egy széthullni akaró családi életet kovácsolt össze. Mosolygós szeme csak akkor komolyodik el, amikor esténként hazatér, s várja a mosás, a takarítás vagy az egyéb dolog. Neki s férjének — aki segít —ekkor kezdődik a második műszak. Varga Dezső A iárási és városi szántóverseny rendezőbizottsága szeretettel meghívja a járás és a város dolgozóit 1961. Vili. hó 6~án tartandó szántóversenyre, hol a járási és a városi tsz-ek, állami gazdaságok és gépállomások legjobb traktorosai mérik össze tudásukat. A verseny az orosházi Űj Élet Tsz területén lesz megtartva. A verseny kezdete 1961. augusztus 6-án reggel 8 órakor Hideg ételek, sör Járási és városi rendező bizottság # 13 156 Berlin (MTI) A potsdami egyezmény megkötésének 16. évfordulója alkalmából a „Neues Deutschland”, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja terjedelmes cikkben foglalkozik a történelmi nevezetességű okmány jelentőségével. Idézi az egyezmény egyik alapveA Magyar—Szovjet Baráti Társaság változatos módon segíti a szovjet—magyar műszaki tapasztalatcserét és a szocialista brigád- mozgalmat. Júliusban a magyar és szovjet baráti társaságok egyezménye alapján nyolctagú delegáció járt a Szovjetunióban. A küldöttség 4 műszaki tagja Moszkvában, Leningrádban, Minszfcben gyárakat látogatott és tapasztalatokat gyűjtött az ottani Technika Házának munkájáról. Augusztus 27-én 32 szocialista- brigád-vezető és brigádtag indul nyolc napra Kijevbe és Moszkvába, szakmájuk szerint vasas, építő, vegyipari, illetőleg textilipari üzemeket látogatnak meg és ismerkednek a kommunista brigádok életével. A látogatás befejezéseként Moszkvában részt vesznek a kommunistab ri g ád-vezető k ankétjén. A magyar—szovjet műszaki tapasztalatcserének immár hagyományos formája a magyar—szovtő pontját: „A német militariz- must és nácizmust gyökerestől kiirtják, és a szövetségesek most és a jövőben egymással egyetértésben fogják az egyéb szükséges intézkedéseket foganatosítani avégett, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait vagy a világbékét.” jet műszaki napok, amelyeket az idén ősszel, előreláthatólag novemberben rendeznek meg. A magyar—szovjet műszaki napokat az ország majdnem valamennyi üzemében kibővített szocialista brigádankét formájában tartják meg. Az előadások és viták után műszaki filmeket is vetítenek. (MTI) Düsseldorf (ADN) A Német Kommunista Párt betiltásának közeli ötödik évfordulója alkalmából a párt központi bizottsága felhívásban fordult a nyugat-németországi kommunistákhoz. A felhívás hangsúlyozza: „Ma már mindennél nyilvánvalóbb, hogy a kommunista pártot senki A lap rámutat, hogy a potsdami egyezmény megbélyegezte a német miL.arizmust mint a béke és egyszersmind a német népnek is legveszélyesebb ellenségét. Ezzel nagy segítséget nyújtott a német nép békeszerető és demokratikus erőinek. A német militaristák a múltban és most is „nemzeti elveket hangoztatva, nemzeti érdekeknek igyekeznek feltüntetni saját rabló céljaikat”. A lap megállapítja: „A német nemzet béke- szerető erőinek élén a német munkásosztály már régen a nemzet és a nemzeti érdekek megbízható képviselőjének bizonyult”. A német munkásosztály az NDK- ra, az első német munkás-paraszt államra, a béke bástyájára támaszkodva következetesen és a világ békéjéért viselt rendkívüli felelőssége tudatában harcol a békeszerződés megkötéséért és a potsdami egyezmény határozatainak megvalósításáért egész Németországban. (MTI) sem tudja megsemmisíteni, Nyu- gat-Nómetországnak törvényes kommunisa pártra van szüksége!” A felhívás hangoztatja: „Nemzetünk létkérdéséről van sző, arról, hogy megakadályozzuk az atomháborút és megteremtsük a békét, amelynek alapja a két német állammal kötendő békeszerMagyar-szovjet műszaki napok A szovjet tapasztalat hasznosítása a műszaki propagandában és a szocialista brigádmozgalomban „Nyugat-Németországnak tör vény es kommunista pártra Tan szüksége” A Vilagifjúsági Fórum utolsó előtti napja Moszkva (MTI) Ma, csütörtökön véget ér a moszkvai Világifjűsági Fórum. Szerdán valamennyi bizottság befejezte munkáját és határozatot hozott vagy közleményt fogadott el. így véget ért az ifjúság és leszerelés, az ifjúság és oktatás elnevezésű bizottság munkája, befejeződö- dött a munkásifjtíság, illetve a parasztfiatalok életével foglalkozó albizottság tevékenysége. A fiatal parlamenti képviselők és városi törvényhatósági tagok bizottsága szerdán reggel együttesen ellátogatott a Szovjetunió parlamentje, a Legfelsőbb Tanács épületébe. A bizottság tagjai itt tanulmányozták a szovjet szocialista parlamentarizmus elméletét és gyakorlatát, a szovjet népképviseleti szervek munkáját. ződés.” Az NKP Központi Bizottsága megbélyegzi a jobboldali szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőket, Brandtot, Wehnert és társaságát, mert a munkásosztályt a német militarizmus harci szekere elé akarják fogni. Befejezésül a felhívás kijelenti, a Német Kommunista Párt támogatja a független kommunista képviselőjelölteket és azokat, akik özembeszállnak az atomháborúval. (MTI) — sőt a számtan tanárnő is az asztalnál ült —:, amikor a tanterembe lépett. Számtan óra volt ma az első, de még nem kezdődött él. Köszön s míg a helyére megy, tekintetével felméri az őrsöt. Mindenki jelen van. Szeme most azokat kutatja. Tücsök és Zsíros ott ül a helyén ... de a Kakukk helye üres. A szemek rajta függnek. Ügy látszik, az osztály már hallott valamit a sánta gróf látogatásáról, de hol lehet Kakukk? Alighogy leül, nyílik az ajtó és Kakukk lép be. Csak elkésett — lélegzik fel Laci —, már az hitte) Totyakkal marad ma délelőtt. — El... elaludtam — próbálja igazolni magát. A tanárnő ajkán kétkedő mosoly vibrál. — Már megint? Máskor, fiacskám, próbálj éjszaka aludni és ne reggel! Zavarod az órát pontatlanságoddal — szól és bejegyzi a késést, majd kiszólítja az első felelőt. Laci a számtan óra alatt egy levelet kap. Mérges szemekkel néz hátra, nem szereti az ilyen titkos levelezgetéseket, bármilyen fontos is az ügy. Ha észreveszi a tanárnő, szégyenben marad. A levelet fel- bontatlanul teszi a padba, de a szünetig... nem bírja ki. Óvatosan kibontja. Csak pár sor az egész. Vigyázni kell!!! Totyak reggel az iskola körül ólálkodott. Kovács Laci alig észrevehető bólintás- sal nyugtázta a figyelmeztetést. Az óra hamar elrepült. A szünet elején az udvar egyik sarkába verődött össze az őrs, mintegy véletlenül. Sanyi még nem ért oda. Nem baj — gondolja Laci —, legalább addig megbeszélik a vasgyűjtést, a száz forint sorsát. Az őrs lelkesen fogadta Laci tervét és elhatározták, hogy a következő szünetben a szertárba- mennek és átadják Sanyinak a pénzt. Beszélgetés közben észreveszik Sanyit, aki Tücsök kíséretében jön feléjük. — Sanyi — szól Tücsök —, gye- re el ma délután hozzánk. — Hozzátok? Miért? — Nagyon fontos dolgot szeretnék mondani. — Nekem? — Igen. — Te az este..; tegnap este nem jöttél él... és olyan furcsa dolgok történtek a kastélyban ... szellemek jártak... Borzalmas volt, egész éjszaka rázott a hideg. Azt hitték, beteg vagyok. Még tán lázam is volt — Most van lázad, hogy ilyen ostobaságot beszélsz. — Igaz volt, Sanyi. Becsületszavamra. Soha nem megyek oda... még nappal sem. Te... te elmégy ma? — Én már az este sem mentem el. — Mérges is volt Totyak. — Te mit csinálsz ma? Ma este indulnak. — Én nem — szól Tücsök izgatottan. Nem megyek sehova. Bezárkózom a lakásba és ki sem mozdulok. Gyere el hozzánk. Egyedül leszek. Nem akarom, hogy Totyakék eljöjjenek értem.
