Békés Megyei Népújság, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

1961. augusztus 20., vasárnap NÉPŰJSÁG 3 Körséta a rohamosan épülő Rózsáson Még egy kis lakóház építé­sén sürgő-forgó embereket is szí­vesen elnézegeti az ember, hogyne nézelődne nagy örömmel széjjel ott, ahol szinte egyszerre több épület emelkedik ki a földből. A Szarvasi Öntözési és Rizskutató Intézet rózsási üzemegységében is jólesik egy kissé körülnézni. Há­rom év alatt 42 millió forintot költ itt az állam épületekre és a leg­modernebb öntözőberendezésekre. Az építkezések jó másfél évvel ez­előtt kezdődtek, s mindannak, amit terveztek, körülbelül a felé­nél tartanak. — Mi a célja ennek a hatalmas beruházásnak? — kérdeztük Hra- bovszky Mihály agronómustól, akit megkértünk, hogy mutassa be mindazt, ami az utóbbi másfél év aiatt épült. — Az egyik célja az, hogy a ró­zsási üzemegység olyan bemutató mintagazdasággá fejlődjön, amely ösztönző hatást gyakorol mind az állami, mind a szövetkezeti gaz­daságokra. A rózsási üzemegység oktató jellege máris megnyilvá­nul. Az öntözési és Rizskutató In­tézet már évek óta egyik 2—3 he­tes öntözési tanfolyamot a másik után tartja. Most is mintegy 50— 60 hallgató van az ÖRKI központ­jában tanfolyamon, akik 10—15-ös csoportban szinte naponta kijön­nek ide gyakorlatra. — Ügy tudjuk, hogy különböző öntözőberendezésekre és óntözőte- lepek létesítésére 20 milliót fordí­tanak az előirányzott 42 millióból. Mi valósult meg eddig ebből a tervből? —Máris sok mindent lát­hatnak azok, akik idejönnek az öntözési tanfolyam keretében gya­korlatra, vagy pedig tapasztalat- cserére. Többek között működik egy német rendszerű öntözőberen­dezés, amely napi 24 óra alatt 10 holdat öntöz meg 40 milliméter csapadékkal. Ehhez hasonló öntö­zőberendezés, úgynevezett Man­nesmann, csak egy működik még hazánkban, de úgy tudom, hogy a mi iparunk is elkészítette már egy hasonló berendezés prototípu­sát, amely műanyagcsövekkel fog majd működni. Üzemeltetünk gaz­daságunkban egy TA 1200-as szó- réfejes permetezőberendezést, de van egy \100 holdas területünk is beépítve eternitcsöves öntözőrend­szerrel. Ezekkel a felszerelések­kel, no meg csörgedeztető és ba­rázdás módszerrel az idén mint­egy 500 hold szántóföldi növényt, többek között kukoricát, lucernát, legelőt, öntözünk meg. Öntöztünk az idén egy 40 holdas búzatáblát is, amelyről átlag 24 mázsa ter­mést takarítottunk be. — Persze mindez csak Kezdet, hiszen a 20 millió forintos öntö­zési beruházásnak még csak mint­egy egyharmadánál tartunk. A tervezett 400 hold öntözött legelő­ből 200 hold van becsatornázva, korszerű jószágbejárókkal ellátva. Ezenkívül még mintegy 1100 hold szántóföldi öntözőtelepet is léte­sítünk. A belekerülési költséget növeli az, hogy mintegy ezer hol­don kell tereprendezést, terep- egyengetést végezni. A beépített modem telepek mellett barázdás módszerrel is öntözünk majd, mintegy 400—500 hold területet. — Ezek szerint sok tanul­ságos látnivaló van az öntözőtele­peken. Most arra kérjük, sorolja el, mi minden épült eddig az üzemegység központjában? — Eddig két száz férőhelyes magtárpadlásos istálló készült el 30 vagon tárolóhellyel. A tároló­helyet azért hangsúlyozom, mert ezzel is szűkiben voltunk eddig. Azért mert évről évre növekszik a termésátlagunk. 1958-ban még 8— 10 mázsa közti búzatermést taka­rítottunk be holdanként,, most pe­dig 16—18 mázsát. Hasonlóan nö­vekedett más növény termésátla­ga is, ezért két régi istállót is magtárpadlásossá alakítottunk át házilagosan. Egyébként épült egy külön 6 vagonos magtár is, amely el van látva modern gépekkel, s már üzemben is van. A két 100 férőhelyes modem tehénistálló mellett készült két szabadszál- lásos növendékmarha-istálló, s egy szarvasmarha ellető-istálló. Az építkezési programban 9 két­szobás összkomfortos munkásla­kás is szerepel. Ebből háromba már be is költöztek, a többi ez­után épül. Ugyancsak ezután épül egy modem kultúrház. Aztán vil­lamosítjuk az egész üzemegységet. Jelenleg, a központban lévő főbb útvonalak kövezése folyik, összesen mintegy 10 ezer négyzet- méter területen. Mindennek örü­lünk, ami épül az üzemegységben, de különösen ennek a kövezésnek, mert eddig az őszi és a tavaszi hó­napokban, vagyis a sáros évsza­kokban mintegy egymillió forint költséggel mozgattuk a különböző takarmányt. Ennyibe került a sze­kerek és gépek javítása, nem is beszélve arról, hogy mit kínlódtak az emberek, amíg az állatokat el­látták. Jelenleg 600 számosállat év alatt 1200-ra növeljük. Az üzemegység amellett, hogy bemu­tatógazdaság lesz, jövedelmezően is kell gazdálkodjon, s ez elképzel­hetetlen • megfelelő számosállat nélkül. Másrészt az öntözés is csak úgy eredményes, ha a föld meg­felelően van trágyázva. Négy év­vel ezelőtt még mindössze 80 hol­dat tudtunk megtéríteni istállótrá­gyával, ezzel szemben az idén már 800 holdat terítünk meg a 3536 hold földünkből. Amíg beszélgettünk, körülsétáltuk az üzemegység épü­lő központját. Máris nagyon szép, hát ha megvalósul mindaz, amit bárom éve beterveztek. Nagyon érdekes kontrasztokat lehet látni. Eddig az egy kisebb gépállomás­nak is elegendő gépparkot egy dü- ledező, rosszul felszerelt gépmű­helyben javították. Most már el­készült a modern új gépműhely, amelybe egymás után szerelik be a különböző munkagépeket. To­vábbi másfél év alatt így cserélő­dik ki itt minden régi, korszerűt­len épület és berendezés. Kukk Imre Megyénk három kiváló mezőgazdasági dolgozóját tüntették ki Augusztus 18-án, pénteken az Országház kupolatermében ünne­pélyesen adták át a mezőgazdaság kiváló dolgozóinak a népköztársa­ság Elnöki Tanácsa által adomá­nyozott kitüntetéseket. Az ünnep­ségen megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Fehér Lajos és Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese, Németh Károly és Sán­dor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Pe- tőházi Gábor és Keserű János Kétnapos országos nemzetiségi találkozó kezdődött Gyulán A hagyományos kétnapos or­szágos nemzetiségi kulturális ta­lálkozót ez évben a magyar, ro­mán és német nemzetiség lakta Gyula termelőszövetkezeti válói­ban rendezték meg. Szombaton az ország különböző tájairól 14 együttes csaknem ötszáz tagja ér­kezett Gyulára. A zászlódíszbe öl­töztetett Gyulán fúvószenekar és munkás-, paraszt-, tanulóifjúság nagy csoportja fogadta meleg sze­retettel a vendégeket. Gyulára érkezett többek között a Délszláv Központi Együttes, az osztrák határmenti Ágfalvi fúvós- aenekar, a battonyai délszláv együttes, az eleki négy nemzeti­ségi együttes, a külföldön is több­ször szerepelt békéscsabai Balassi táncegyüttes. Szombat este a Körös-parton lé­vő liget szabadtéri színpadán le­nyűgözően szép műsorban gyö­nyörködhetett több mint négyezer néző. Vasárnap délelőtt a nemzetiségi találkozó résztvevői megkoszorúz­zák a szovjet hősök emlékművét, délután megtekintik a híres gyógyhatású Várfürdőt s várat, este pedig újabb műsort adnak a szabadtéri színpadon. földművelésügyi miniszterhelyet­tesek és Bencze Károly, az MSZMP Központi Bizottsága Me­zőgazdasági Osztályának helyettes vezetője. A kitüntetettek sorában Békés megyéből hárman voltak jelen: Varga István, a Mezőhegyesi Álla­mi Gazdaság kukoricatermesztési specialistája, Balogh Sándor, a ka- muti Béke Tsz elnöke és Szu- gyiczki Pál, a Mezőberényi Gépál­lomás traktorosa. Mindhárman rászolgáltak a kapott Munka Ér­demrend kitüntetésre. Varga Ist­vánnak nagy érdeme van abban, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazda­ságban kukoricából megközelítet­ték holdanként a 30 mázsa májusi m rzsolt átlagtermést, és hogy si­lókukoricából 250—300 mázsát ter­melnek kh-ként. Balogh Sándorra a Kamut csaknem egész hatá­rát egyesítő Béke Termelőszövet­kezet irányítása hárul már évek óta, s irányítása alatt jól fejlődik a szövetkezet, évről évre jó jöve­delemhez jutnak a tsz gazdái, akik közül eddig nyolcán vásároltak személygépkocsit. Szugyiczki Pál­ról, a Mezőberényi Gépállomás traktorosáról már többször írtunk lapunkban. Az elmúlt évben pél­dául 244 hold gabonát aratott le kombájnnal, az idén pedig 496 hold területet, amelyről “>((5 Ionná gabonát takarított be. Ezt a ma­gas teljesítményt csak ketten szárnyalták túl a megyében. ^£étköznapi feljegyzés az ad acta-munkasiílusról Vannak emberek, akik mindig találnak valamilyen okot, ha nem jól mennek a dolgok. Vala­miképpen mindig megtalálják azt a rést, amelyen kibújnak, mintha nekik nem is volna kö­zük a környezetükben végbeme­nő dolgokhoz. Ha mondjuk egy mezőgazdasági üzemben a ter­méshozamok nem a lehetőségek­nek megfelelően alakulnak, ak­kor csak az időjárást okolják. Vagy a sok eső az oka a gyenge termésnek vagy a szárazság. Legritkábban jut eszükbe, hogy saját munkájukban kutatnának: vajon hol vétettem el a lépést, mi volt az, amit nem jól csinál­tam. Gondoljunk csak arra, va­jon mi játszott közre, amikor ta­valy megtervezték, hogy hány hold gabonát vetnek, és egyes helyeken kevesebbet vetettek, mint amennyit a terv előírt. Minden kétséget kizár, hogy a sok eső vagy a szárazság ját­szott közre ebben. Egyszerűen arról van szó, hogy nem vere­kedtek olyan hévvel a tervek végrehajtásáért, mint amilyen hévvel verekedtek annak bizo­nyításáért, hogy miért nem le­hetett elvetni az előírt gabona- területet. E fejlődést gátló munkastílus nem korlátozódik a mezőgazda­ságra, mindenütt megtalálható. Hányszor, de hányszor lehet hal­lani: nem tudjuk meg­csinálni, mert nincs rá idő; ezért és ezért nem vállalhatjuk. Azt már ritkábban hallani: meg­keressük a módját és megcsinál­juk. És ez a dolog lényege. Azok az emberek a társadalmi haladás hordozói, akik kiiktatják gyakor­latukból a különböző okokra való hivatkozást, hogy ezért vagy ezért nem tudjuk megcsi­nálni, akik azért verekednek mindig, hogy teljességgel meg­oldják feladataikat, hogy elves­sék az előírt gabonaterületet, hogy az előírásnak megfelelően növekedjen a termelékenység, állandóan növekedjen az áru- mennyiség. Természetesen ennek a szem­léletnek nem csupán a termelő­üzemekben kell érvényesülnie, hanem az irányító szervekben is. Itt is állandóan azt kell kutatni, hogyan, mi módon segíthetjük elő, hogy teljességgel megvaló­suljanak terveink. Ki kell iktat­ni a gyakorlatból, hogy ha az első látásra valami gátló tényező merül fel, még csak meg sem próbálom fejecskémet törni, mit kéne tenni annak el­hárítására, hanem egyszerűen ki­mondom: nem lehet és ad acta lesz olyan dolgokból, melyeknek megoldása több búzát, húst, ru­hát vagy egyéb árut jelentene. Az ilyen emberek nem sajnál­ják az időt, a fáradságot, Ponti- ustól Pilátusig mindenkit felke­resnek, hogy bizonyítsák: mit miért nem lehet, ahelyett, hogy ezt az időt és energiát arra hasz­nálnák fel és azért zörgetnének fel mindenkit, hogy a párt, a kormány határozataiból rájuk eső feladatuknak eleget tegye­nek. Ez jelent egyetértést nagy­szerű célkitűzéseinkkel, többek közt az ötéves tervben előírt fel­adatokkal, a szocializmus gyor­sított ütemű építésével. De hogyan is képzelik más­ként ezek az emberek az anyagi javak olyan bőségét megterem­teni, hogy a növekvő igényeket mindjobban kielégítsük, ha a legfőbb dolgot, ennek feltételét nem teremtik meg — a jó mun­kát. Mert csak erről van szó. Jó munkára van szükség, és sem­mi másra. Ehhez pedig az kell, hogy ezek az emberek is kiűz­zék magukból a rossz munkát igazoló okok keresését, hiszen eddigi eredményeink sem úgy születtek, hogy a csodákat vár­tuk, hanem ezren és százezren nekiveselkedtek a dolgoknak ott, ahol kellett és csinálták. A szocializmus építése nem engedi meg senkinek és semmi­lyen helyen, hogy a „nem le­het megcsinálni” szemléletből éldegéljen. Friss vért kell fecs­kendezni ezekbe az emberekbe oly módon is, hogy nem néz­zük el a tehetetlensé­geiket, ad acta-munkastí- lusukat. Többek közt feltétlen meg kell érteniük, hogy a párt­ós a kormányhatározatok vég­rehajtásának megszervezéséről van szó, és nem annak bizonyí­tásáról, hogy miért nem tudták ezt és ezt megcsinálni. Kibúvó, rés nincs, vagy jól dolgozom vagv nem. Cserei Pál Új típusú öntöző-berendezésekkel, műanyagcsövekkel kísérleteznek A népgazdasági terv 195 000 hold öntözését írta elő az idei évre, s az ütemezés szerint ezt csak szeptem­ber elejére kellene teljesíteni. Au. gusztus elején azonban már csak­nem 200 000 hold kapott mester­séges csapadékot. Egyes vidékeken már jóval túl is haladták a tervet: Hajdú megyében például — ahol víz-tartalékok is bőségesen állnak rendelkezésre — a termelőszövet­kezetek öntözött területe a terve­zett 11 300 hold helyett megköze­líti a húszezer holdat. Az idei száraz nyár igazolta, hogy az állattenyésztés fejleszté­sének is egyik legfontosabb felté­tele az öntözés, vagyis a takar­mánytermesztés bizonyos fokú függetlenítése az időjárástól. Az öntözéses kultúrák statisztikája is mutatja, hogy az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek felis­merték az öntözés szerepét a ta- katmmytermessíé&ben, Nyolcvan, ezer holdon öntözik a kapásnövé­nyeket — főként kukoricát — és a szálastakarmányokat. A káni­kula napjaiban sok tízezer hold kapott másodszor vagy harmad­szor is vizet — az idén igazán jól kihasználják az öntözőberende­zéseket. A következő években rohamo­san bővülnek majd az öntözéses gazdálkodás méretei — az ehhez szükséges korszerű technika kiala­kítására már az idén is sok kísér­letet folytatnak. Három termelő- szövetkezetben, nagyüzemi kísér­letképpen, műanyagfóliával bélel­ték ki az ideiglenes öntözőcsator­nákat, ezzel akadályozzák meg a víz elszivárgását. Több helyen kü­lönféle műanyag-csöveket és új ti. pusú, gyorskapcsolást! öntözőfeje- ket próbálnak ki; ezek tömeges gyártása az idei tapasztalatok alapján kezdődik meg jövőre, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents