Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-20 / 169. szám
4 N ÉP ÜJSÁG 1961. július 20., csütörtök Kéthetes pihenő az Endrődi Cipész Ktsz-ben Kinn tikkasztó a hőség. A meleg szinte remeg a levegőben. Igazi kánikula van. Ilyenkor a legkisebb árnyék is enyhülést, megnyugvást jelent. Az utcák is a szokottnál néptelenebbek, bár ehhez talán az is hozzájárul, hogy a mezőn most van a gabonabetakarítás dandárja. A köves- útón gépkocsik suhannak árpával megrakott zsákokkal, hordják a mezőről az őszi vetés bőséges gyümölcsét. A motor zúgása belevegyül az Endrődi Cipész Ktsz üzemének nyitott ablakán kiszökő gépek muzsikájába. A falak mögött serény munka folyik. Készülnek az újabb cipők, melyek százával, ezrével hagyják el az üzemet. Régi ismerősként nyitottam be ide most is,’ mint már annyiszor. Az üzemben nem tűzött a Nap, a perzselő sugarak elé akadályképpen tornyosultak a falak. A tűzőgépek mellett kék köpenyes fiatal lányok és asszonyok szorgoskodtak. A szabóasztalok felett pedig fürgén mozognak az ujjak. Az éles kések nyomán szaporán fogy a bőr és egyre inkább növekszik a kiszabott tétel. Nem szégyenkeztek itt a tagok még soha a tervteljesítés lemaradása miatt. Amint megtudtam, már most is iával „fienn járnak“ a második félévben, pedig még alig múlt el az első. — Amint látom, megy itt a munka, mint a karikacsapás. Kedvenc hangszerük: a tangóba rmom ka Az alsó-ausztriai zeneiskolákban végzett statisztikai megállapítások szerint manapság a tangóharmonika a kedvenc hangszer, amely kiszorította első helyéről a hegedűt. A gyerekek elsősorban tangóharmonikázni és zongorázni tanainak és jóval kevesebb érdeklődést mutatnak a hegedülés iránt. A háború előttihez képest nem változott a zenetanuló ifjúság száma Alsó- Ausztria területén. Igaz lányok? — jegyzem meg kérdőn a SIRF-gépen dolgozó két kiszistának — Giner Bélánéndk és Fülöp Máriának. — Megy ám, de már nem sokáig. Néhány nap és aztán „szüret”. Megyünk „szabira” — vágja rá egyikük, s látszik rajta, hogy már előre örül a szorgos munkát követő szabadságnak. A szabadság mindig jól jön, de ilyenkor nyáron meg különösen. Legtöbben már a terveket is elkészítették a két hét időtartamára. Kiszely Vilma a fővárosban tölti szabadságát, rokonainál. Programja gazdag és változatos. Többek között látogatást tesz az állatkertben, sétálni óhajt a Mar- git-szigeten, megnézi a Citadellát, felmegy a Várba, amelyről már oly sok szép képeslapot gyűjtött.' A vidám napokban nem mulasztja el, hogy beüljön az óriáskerékbe, és a hullámvasútra sem. Eljár majd strandolni, moziba, sőt ha jegyet kap, még színházba is elmegy. Természetes nem maradt ki a tánc sem a programból, mert azt nagyon szereti. Partner meg akad Pesten biztosan. Van olyan lány, aki édesanyját váltja fel a libalegeltetésben. Olvas és fürdik a két hét alatt. Szabó Ida pedig már a Balatonon élwezi a nyári napsütést, a magyar tenger lágy hullámait. Sinyi Éva, Cserép Mária és Bo- dák Katalin Naszváron üdülnek. De vajon mit csinál a többség, azok, akik nem mennek nyaralni, akiknek nincs vidéken rokonuk? Legtöbben ilyenkor végzik otthon a nagytakarítást. — Hogy mit csinálok a szabadság alatt? Van otthon is munka a ház körül. A magamfajta lány otthon sem ülhet ölhetett kézzel — mondja az egyik lány a tűzőgép mellől. — Persze szombatonként, ha tehetem, elmegyek a moziba vagy sétálni megyünk az udvarlómmal. Mikor a szórakozásról esik szó, HASZNOS TUDNIVALÓK Állásfoglalás a tartási és életjáradéki szerződésekről Mint ismeretes, a lakásügyi rendelkezések lehetővé teszik, hogy tartási szerződéssel az eltartó a lakás bérleti jogát megszerezhesse. A tartási és életjáradéki szerződések további alkalmazási területe nagy általánosságban idősebb személyeket házuk, telkük stb. ellenében életük végéig eltartanak. A tartási és életjáradéki szerződések szociálpolitikai és egyéb szempontból is igen jelentősek. Az érvényes rendelkezések kimondják, hogy az a személy, aki a bérlő eltartását tartási szerződéssel vállalja, a bérlő halála után a lakásbérletet jogosult folytatni, feltéve, hogy legalább hat hónapja a bérlővel együtt lakott és a szerződés megkötésétől a bérlő haláláig legalább hat hónap eltelt. A jogszabály kiemeli, hogy az eltartónak a tartást minden esetben saját háztartásában kell teljesítenie. Az eltartott a tartási szerződés alapján megfelelő tartásra nyer jogot. A megfelelő tartás magában foglalja a lakás, az élelmezés és a ruházat biztosítását. A tartási kötelezettség ezenkívül a gondozásra, gyógyíttatásra és ápolásira, valamint az eltemettetésre is kiterjed. A tartási szerződést általában írásban kell megkötni, de a szerződés írásbafogla- lás nélkül is érvényes, ha az eltartó a tartásra szorulót hosszabb időn át ténylegesen eltartotta. Az állásfoglalás az új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseire utalva, kimondja, hogy a tartási és életjáradéki szerződéssel kapcsolatban felmerült vitás kérdésekben a bíróság dönt. Így a tartási szerződés nem, vagy nem kellő teljesítése esetién a bíróság a szerződést módosíthatja és ha a tartás teljesítése az eltartó saját háztartásában többé nem lehetséges, a bíróság azt életjáradéki szerződéssé változtathatja át, vagy a szerződést megszüntetheti. A tartási és életjáradéki szerződések teljesítését azonban a tanács is köteles ellenőrizni és a felek között felmerült vitát békéltetés útján elintézni. A felek tehát per helyett vitás ügyeikben a tanácshoz is fordulhatnak. A tanács azonban — mint azt az állásfoglalás külön kiemeli — a tartási vagy élejáradéki szerződést nem változtathatja meg, nem módosíthatja, hanem csupán a felek kibé- kitését kísérelheti meg. Ha a kibé- kítés eredménytelen marad, bármelyik félnek jogában áll érdemi intézkedés végett a bírósághoz fordulni. a közelben dolgozó Giricné is megszólal: — A lányoknak könnyű. Bizony én már ritkábban juthatnék el hazulról. De azért a jó filmeket én is meg szoktam nézni. Zúgnak a gépek, fürgén mozognak a kezek. De már nem sokáig. Mire e sorok megjelennek, az Endrődi Cipész Ktsz dolgozói elégedetten élvezik a szabadságot, a nyár örömeit. A vezetőségnek azonban ez idő alatt is akad tennivaló. Hétfőn reggel ismerős gépkocsi fékezett Budapesten a Paulai Ede utcában, majd a Cipőnagykereskedelmi Vállalat előtt megállt. Nem tévedünk. A kocsiból Sárhegyi András, az Endrődi Cipész Ktsz elnöke és Palányi Imre művezető léptek ki. Hogy vagytok? Mi újság otthon? Ez volt az első kérdés. így tudtam meg, hogy szombattól a ktsz dolgozói valóban elmentek szabadságra. — Akkor most áll az egész üzem? — Ä, dehogy, megy ott a munka most is. Csakhát nem a cipőkészítés. A két hét alatt renováljuk az épületet, festetjük a termeket és most folyik a gépek nyári nagy karbantartása is. Nem kis dolog ez. Lényegesen hozzájárul a könnyebb, a jobb termeléshez — mondja Sárhegyi elvtárs. Pihennek az Endrődi Cipész Ktsz dolgozói, de az idő múlik és nemsokára ismét kezdődnek a dolgos hétköznapok. Munka az lesz bőven, hiszen amint Sárhegyi elvtárs mondotta, csak Budapesten 15 000 pár cipő leszállítására kötöttek szerződést most is. Addig is kellemes nyaralást, jó szórakozást, nyugodt pihenést kívánunk a ktsz dolgozóinak. Sztanyik Károly A | r .. 0 / rr | közösségi érzésről A minap a kezembe került a Gyulai Harisnyagyár Üzemi Híradója. Az egyik hírükben közlik, hogy a fejelő részlegben tizenegy brigád versenyez. Dus- ka Istvánná brigádja pedig már a „Szocialista brigád” kitüntető cím elnyerését tűzte ki célul. A tervüket 105 százalékra teljesítik — írják. A brigád tagjai szeretnek együtt lenni a szórakozásban is. Közös kirándulást, utazást szerveznek. Erre létrehoztak egy közös kasszát, ebből fedezik a költségeket. A brigádban, ha valaki megbetegszik, segítségére sietnek a házimunkában. Az utóbbi mondatot többször is elolvastam és elgondolkodtam a tartalmán. Magam előtt láttam az elcsendesült kis otthont, s benne a munkásasz- szonyt, amint betegen fekszik. Szeretne főzni, úgy ellátni a családját, mint azelőtt. De a betegség ágyhoz láncolja. S akkor megjelennek munkatársai. Kedves szavak vigasztalják. Gyógyulást kívánnak. Aztán meg- csörrennek a konyhában az edények. Serény kezek rendbete- szik a lakást. A beteg szemében megcsillan valami, egy könnycsepp gördül az arcára. A boldogság könnye ez. Melegség járja át a szívét. Érzi, nincs egyedül. S boldogok azok is, akik segítenek. Mert van-e szebb és jobb érzés a világon, mint másokért önzetlenül tenni, másoknak örömet szerezni? Mennyi melegséget, végtelen emberséget sugároz ez az egyszerű, szerény kis mondat: „Ha beteg valaki, segítségére sietnek .. Ahogy így gondolkodtam az aprócska hír fölött, önkéntelenül eszembe jutottak egyik ismerősömnek szavai, akivel sokat vitatkoztam az életről és az igaz boldogságról. Mily szegénynek, üresnek látszottak így az ő gondolatai a harisnyagyári szocialista brigád eszméi mellett. Hogyan is mondta ismerősöm? Valahogy így: Használj ki minden lehetőséget saját javadra. Magadnak élj. Ne gondolkodj, hogyan lesz. Ne törődj mások gondjaival. Veled sem törődik senki. Tanulj, dolgozz, de csak azért, hogy neked minél jobb legyen. — Boldogság?! — nevetett keserűen az illető. — Te hiszel az igazi boldogságban? — kérdezte és úgy nézett, mint aki nem érti, hogyan kerülhet ilyen csodabogár erre a világra. Nem értettük egymást. — Én hiszek az igazi boldogságban — válaszoltam.— Meggyőződésem, hogy az emberek megtalálják egymást. Hiszek a másokért önzetlenül áldozatot hozó emberben. Hiszek abban az emberben, aki csak úgy tud boldog lenni, ha mások is boldogok körülötte ... Ismerősöm csak gúnyosan mosolygott. De ez a lenéző mosoly, úgy érzem, szégyenpírrá égne az arcán, s eltűnne nyomban, ha bevinném őt abba a kis lakásba, ahol egy beteg munkásasszony fekszik, s örömkönnyeket sír, mert maga mellett tudja drága barátait, munkatársait. Boda Zoltán T A R K A apróságok Békéscsabán, a Sztálin út egyik üzlethelyiségének üres kirakataiban két tábla is figyelmeztet: a játékbolt a közgazdasági technikum udvari tornatermébe költözött ... Egy pillanatra arra gondoltam, hogy ezek szerint a technikum diákjai a játékbolt helyiségében tartják majd a tornaórákat, de aztán felvilágosítottak, hogy a helyiséget a színháznak engedték át. Mindenesetre furcsán oldották meg a játékbolt problémáját. Tovább studirozva rádöbbentem, hogy ha térben lehetséges ilyen szokatlan átköltöztetés, miért ne lehetne időben is. Legközelebb majd Péter-Pál-napi sláger lehet: hatalmas karácsonyfavásár a strandon... A minap a szóban lévő, átalakítás alatt álló üzlethelyiség mellett elhaladva, egy másik furcsa dolgot is láttam. Az üres kirakatba egy pár, ugyancsak kitaposott ócska cipőt helyeztek el, egy-egy árcédulával. Az egyik cipőn 2.90- es, a másikon 11.20-as „ármegjelölés” fityegett. Ügy létezik, a kettő közötti árkülönbözet a kopási arányt van hivatva fémjelezni. Valószínűleg az ott dolgozó munkások tréfálták így meg egyik munkatársukat. Tréfának jó, de azért én mégsem tenném a kirakatba... A szarvasi Árpád-szálló éttermének udvari bejáratán ékeskedik a következő szövegű diszkrét tábla: „KERÉKPÁRT HATÓSÁGILAG BEHOZNI TILOS!” Ezek szerint „maszek-alapon” be lehet hozni a biciklit?... « Mostanában igen sok helyen tatarozzák, javítják, szépítik az épü. leteket. Nem ritka eset, hogy a gyanútlan járókelő ilyen feliratú táblába ütközik: „VIGYÁZAT! A TETŐN DOLGOZNAK!’? Óvatos, elővigyázatos ember vagyok, de ugyanaikkor szeretem a kényelmet is. Miért csak én vigyázzak? A magam részéről az elővigyázatosságot célzó felelősséget megosztanám jelen esetben az építőmunkásokkal. Tegyenek ilyenkor a tetőre is egy táblát: „VIGYÁZAT! A JÁRDÁN MÁSZKÁLNAK!” » Békéscsabán, a vasúti gyaloghíd — ún. „repülőhíd” — mindkét végén és a közepén egy-egy szembetűnő tábla ellentmondást nem tűrően figyelmeztet: „A hídon dohányozni és égő cigarettát ledobni tilos!” Én szeretem részleteiben is megfogadni az efféle figyelmeztetéseket. Napok óta azon töprengek, vajon hogyan tudnám a híd tetejéről az égő cigarettát lebodni, amelyet a dohányzást tiltó rendel, kezés okából már a lépcsőfeljáró előtt gondosan el tapostam...? » A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán volt dolgom. Az utcai szárazkapu-bejáró alatt ismét egy diszkrét táblácska hökkentett meg. Meglepetten fordultam meg és minden kétséget kizáróan megállapítottam, hogy abban a pillanatban én a földszinten voltam s néhány lépéssel arrébb akár ki is léphettem volna az utcára. A táblácskán mégis ez állott: „I. EMELET”. „Saját-lábúlag” győződtem meg arról, hogy az ún. „I. EMELET” — több emelet ugyanis nincs az épületben — eprien 46 lépcsővel feljebb van... A Szarvasi út éjszakájába nyurga, hórihorgas ostornyelek varázsolnak nappali fényt. Az autóbuszon négy év körüli kisfiú szemléli le sem tagadható érdeklődéssel a karcsú „villanykarókat”. Kisvártatva édesapjához fordul: — Ugye, apa, ezekkel az ostor- nyelekkel az autóbuszt verik, ha nem húz!... Ügy látszik, a feliratok, táblácskák mindig szemet szúrnak ne- k<”n. A Lenin út és Achim L. András utca sarkán lévő mészárszék dolgozója az üzletajtóba függesztett táblácskán imigyen indokolta meg távollétét a nagyérdemű közönségnek: „VÁGÓHÍDON VAGYOK’?. No, ezt az üzletvezetőt sem irigylem... —km—
