Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-04 / 155. szám
2 1961. július 4., kedd % fi É P ÚJ S Á G Uj falu — megváltozott emberek Dél van. A Nap bőségesen ontja melegét. Az emberek árnyékos helyet keresnek, hogy hűsön pihenjenek. A tsz központjában a kombájn szérűn elcsendesedik a traktor. Leszerelik a cséplőgépmeghajtó szíjat. Az emberek a szénán kiterített aranysárga árpára ülnek. Ebédelnek s beszélgetnek. Sok mindenről esik szó. Ilyenkor, aratástój ban legtöbbször a csáp lést és a növényápolást vitatják. — Az a hír járja, hogy szövetkezetük igen jól gazdálkodik, jól szervezik a munkát. A növény- ápolásban és az aratásban az egész orosházi járásban élen járnak. Hogyan jutottak eddig? — fordulok Kolarovszkí Jánoshoz, Darida Györgyhöz, Eke Györgyhöz és a többiekhez, akik a kombájnszérűn vannak. Hiszen néhány évvel ezelőtt itt, Gerendáson azt tartották: azok az emberek léptek termelőszövetkezetbe, akik egyébként sem szeretnek dolgozni. Ma pedig ezt mondják: — A szövetkezetben kinek dolgozik az ember, ha nem önmagának. Ha nem dolgozunk — mondja Kolarovszkí János —, nem is oszthatunk Igaz, emberek? — fordul a körülötte ülőkhöz. — Hát persze, hogy igaz — erősíti Eke György —, de azért a második műszakot itt a kombájnszérűn helytelennek tartom. Mit akarnak ezek a dinnyések? — veti fel gyanútlanul. — Nappal a dinnyeföldön, éjszaka pedig a kombájnszérűn dolgoznak. Azt hiszik, sokáig bírják ezt a tempót? Egy fenékkel csak egy nyeregben lehet becsülettel ülni — legyint —, inkább adnának még egy gépet és nappal dolgoznának. Meglepődve hallgatjuk Eke bácsit. Kérdőn egymásra vetjük tekintetünket, lessük, kinek az ajkát hagyja el először szó. Darida György, a traktoros szólal meg: — Miért ellenzi a második műszakot? — Sokat kell utánuk takarítani, hiszen ők is 200 mázsát tisztítanak egy éjszaka, ugyannyit, mint mi nappal, s ide rakják stócba a zsákokat, azután meg elmennek aludni. Délután pedig a dinnye- földet kapálják. — Hadd dolgozzanak. Rájuk fér a kereset — szólal meg egy férfi. — Inkább örüljön a második műszaknak, mint hogy átkozódjék mert a dinnyések segítségével hamarabb befejezzük a cséplést. A kombájnok így is annyit aratnak, hogy három cséplővel sem győznénk a tisztítást. — Ez igaz, de mégis — erőlködve, érvet nem találva ellenkezik Eke bácsi. Meggyőzésén — hogy miért szükséges a második műszak a betakarításban — senki sem fáradozik. Majd megszokja, hogy ilyen nagy munkában ilyesmire is szükség van. Meg jobb is éjszaka dolgozni. Hűvösebb van. — Látta már a határt? — kérdezi az időközben odaérkezett Korcsok György. Tisztára mosott ko- verkót nadrágján élesre vasalt az él. Kabátját magára terítve áll s keskenykarimájú pörge kalapját homloka fölé tolja. Akik az árpán féloldalt fekszenek, felülnek, érdeklődéssel fordítják arcukat Korcsok felé. (Ki lehet ez az ember? Egyszerű öltözéke, deresedé homloka, okos beszéde nagy tapasztalattal bíró embert sejtet. Talán va_ lami vezető féle). — Láttam. Naigyon szép. — Van-e ilyen a megyében? — Mostanában ilyet még nem láttam. — A kukorica vállmagasságig ér. A cukorrépát negyedszer is megkapálták. Tiszta, gyommentes a határ. Szép teljesítmény. Nyomban meg is kérdem: Hogyan csinálták? — Hogyan? Ügy, mint máskor, csak valahogy jobban. Jobban megszerveztük a munkát és az egész tsz-ben bevezettük a központi irányítást. Ez így nem sokat mond. a munkát mindegyik tsz-ben igyekeznek jól szervezni és helyenként — különösen a kampánymunkákban — már központi irányítással is dolgoznak. Itt, Gerendáson új dolog az, amit az idei tavaszon csináltak. Krizsán István, a növénytermelő agronórnus újságolja, hogy náluk a legkisebb dolgozó egység a munkacsapat. A területet nem osztották fel egyénekre. Viszont a munkacsapatok önálló területen dolgoznak. Erre kapják meg a tervfeladatot és a termelési tervek túlteljesítése után a többlettermés után járó prémiumot. A példa azt mutatja, hogy Gerendásod ez a munkaszervezés bevált. A munkacsapatoknak önrendelkezési jogot adtak. Rövi- debb időre elengedhetnek egy-két tagot — ha úgy látják, sürgős az intézni valója —, de ugyanakkor a munkából kihúzókat felelősségre is vonhatják. (Erre még nem került sor). Előző nap, a munka befejezése után mindig megbeszélik, másnap hány órakor kezdenek. S bevezették a tízperces mozgalmat. Munkakezdés_előtt a csapat tagjai tíz perccel korábban együtt vannak. A tsz-ből máshova dolgozni senki sem megy. Két év alatt sikerült azt az elvet meghonosítani, hogy aki belépett a szövetkezetbe, az onnan is akarjon megélni. Aki esetleg másfelé kacsint, figyelmeztetik, s szükség esetén a tsz fegyelmi bizottsága is összeül. Elbeszélgetnek vele és neveilőha- tásként két-három munkaegységet levonásba helyeznek. — Mit szól ehhez? — mosolyog az öreg Korcsok. (Róla közben megtudtam, hogy az ellenőrző bizottság elnöke). — Na látja, ez az új nálunk, meg ami ebből fakad, a tiszta, gyommentes határ, a gazdag gabonatermés. Az igaz, hogy néhány évvel ezelőtt rossz hírünk volt, nem tagadjuk, de azóta nálunk is nagyot változott a világ. Még a télen jött hozzánk Kolbusz Miklós főagronómusnak. Az effajta munkaszervezésnek 5 volt az egyik szorgalmazója. I — Okos és jo ember — nyugtázza egy másik. — Nyugdíjas — teszi hozzá. — Nagy körül tekintéssel kétféle munkaszervezést is csinált: Az egyik ilyen normális időjárásban megy, mint amilyen most van, a másik pedig kivételes esetekre vonatkozik. Ez a kivételes eset azt jelenti, amikor heteken át tart az esőzés és a kapálást gyorsan be kell fejezni. Ilyenkor mindenki a határba megy, még az irodisták is! Így nem érhet bennünket meg. lepetés. Az ebédszünetnek vége. indítják a traktort. Felbúg a cséplőgép. A fiatalok a törekrázóra lapátolják az aranysárga őszi árpát. A mázsa körül két-három férfi zsákokat kötöz, a traktoros pedig egy asszonyt mér. — Hány kilós? — szól oda Ko- larovszki bácsi, közben a kezével a mázsa sarkát nyomja. — Száztizenöt. (Nagy nevetés). A vékony, törékenytermetű nő elvörösödik. — Szent isten, ez a mázsa rossz! — kiált. Majd újra rááll, akkor meg 145-öt mutat. Nyomban ösz- szeteremti a tréfálkozó férfiakat. Azok mit sem törődnek vele, gyors egymásutánban rakják az árpával teli zsákokat és már mérnek is. Eke bácsi fólrébb hív: — Mit lehetne csinálni, hogy a háztáji teheneknek a szövetkezetből egy kis zöldet kapjunk? — Szóvá tették már a tsz vezetőinek kérésüket? — Még nem... — Ezt pedig csak itt lehet elintézni. Vessék fel bátran. Meglátják, meglesz az eredmény. A munka máris folytatódik. A kombájnszérűre egyre több őszi árpát hoznak. Az emberek hangú, lata jó. Bizakodnak. Hosszú vajúdás után, ebben a községben mintaszövetkezetté vált a hajdani rossz hírű Petőfi Tsz. Az emberek megváltoztak. A gondolatnak és a tettnek megtalálták a közös nevezőjét. Okosan, jól szervezik a munkát. Szorgalmasan dolgoznak. A munkát tartják legfőbb feladatuknak a jómódú, gazdag szö- ketkezet megteremtésében. Dupsi Károly ÜT Dest felől Békéscsaba felé ro- A bog a gyorg. Elég sok az utas, emiatt a folyosón állok. Az egyik fülkéből kiszól egy 35—40 év körüli férfi és tört magyarsággal közli, hogy mellette van még ülőhely. Betelepedtem. Miként ez ilyenkor már a dolgok velejárója, szóba elegyedünk és hamarosan úgy társalgunk, mintha régóta együtt utaznánk. Kiderül, hogy hellyel kínálóm és a vele szemben ülő, hasonló korú útitársa — román. A háború elsodorta hazájuktól. Tizennyolc esztendőn át Nyu- gat-Németországban éltek, dolgoztak. Anyanyelvűket nem feledték ugyan, de most is gyakran váltanak szót németül. Stílusukon és hanghordozásukon érezni, hogy már ez a nyelv sem idegen nekik. Mivel románul sajnos nem tudok, így aztán németül társalgunk. Vajon mi más is lehet kölcsönösen a téma, mint az, hogy miért jönnek haza, hogyan éltek kint, ők pedig, ha nem is ilyen fogalmazásban és formában, de lényegében aziránt érdeklődnek, milyen is egy szocializmust építő ország, lehet-e abban meggyökeresedni. Egész magatartásukon látni és érezni, hogy olyan izgalommal közelednek hazájuk felé, mint egy elsőosztályos iskolás, aki most lépi át először az iskola kapuját. ^ nnak idején, Károly király és Antonescuék Romániájában egyszerű segédmunkásként dolgoztak, ha munkához jutottak. Nyugaton sem vitték többre a 18 esztendő alatt. A fasizálódó, militarista bonni államban mindig épül hadiút, kaszárnya, repülőtér meg egyéb katonai „műalkotás”. Azonkívül a nagy lakásínségben a bérházépítés is remek üzlet tőkéséknek, így aztán a fáradhatatlan munkáskéznek nem kellett tétlenkednie. Valahogy szóba kerül a „hozományuk”. Fanyar mosollyal mutatnak több mint másfél évtizedes hangyaszorgalmuk gyümölcsére, karórájukra, meg az utazótáskájukra. Ki is nyitják, mutatják a fehérneműt, némi élelmet. Ök maguk egyszerű öltönyben, ingben, cipőben vannak. Talán szeretnek a pohár fenekére nézni, gondolom, ezért mennek haza olyan sovány poggyásszal, akár a szalasztottak? Mintha beA Daily Express tárgyalásokat javasol a berlini kérdés megoldására London (TASZSZ) A Daily Express című angol burzsoá lap annak a véleményének ad kifejezést, hogy nincs semmiféle „berlini válság”, mint ahogy azt a nyugati országokban állhatatosan hangoztatja sok politikus és sajtóorgánum. Á lap szerkesztőségi cikkében emlékezteti olvasóit a Hruscsov június 28-i beszédében elhangzott javaslatokra és felhívja a nyugati hatalmakat, hogy tárgyaljanak és érjék el a kielégítő rendezést. A lap megjegyzi, hogy Hrus- csovnak a berlini kérdésre vonatkozó kijelentései békülékeny han_ gúak voltak. A lap hangot ad annak a véleménynek, hogy régóta itt az ideje megoldani a berlini kérdést. (MTI) A békeszerződés megkötését követelték az össznémet találkozókon Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban vasárnap több helyen is tartottak össznémet munkástalálkozót. A Qartburg várában rendezett munkáskonferencián, amelyen 60 nyugatnémet dolgozó is részt vett, a tanácskozás homlokterében a német békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslat, valamint az NDK államtanácsának a két német állam képviselőinek tárgyalására vonatkozó javaslata volt. A berlini találkozón a nyugatnémet közalkalmazottak, szállítómunkások és közlekedési dolgozók szakszervezeteinek mintegy 150 tagja jelent meg. A tanácskozás részvevői elkülönítették magukat a Bundestag nyilatkozatától, amelyet Gerstenmaier, a szövetségi gyűlés elnöke olvasott fel a múlt hét végén, s amely elutasította a békeszerződés megkötésére és a két német állam képviselőinek tárgyalását indítványozó javaslatokat. A bornál és a Ruhr-vidéki bányászok közös tanácskozásukon kifejezték azt a szilárd elhatározásukat, hogy együttes erővel folytatják a német békeszerződés megkötésére irányuló harcot. Elindult a staféta az úttörők tizenöt vállalásáról szóló jelentéssel A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága az úttörőszervezet 15 éves évfordulója alkalmából július 2-án Budapesten rendezte meg a magyar úttörők III. találkozóját. Ebből az alkalomból az ország minden megyéjéből ünnepi staféta indult, hogy elvigye az úttörőcsapatok tizenöt pontos vállalásának teljesítéséről szóló jelentést. Június 29-én megyénkbe érkezett a Csongrád megyei pajtások stafétája. A Békés megyei úttörők Gádoroson fogadták, majd Békéscsabára érve június 30-án indult tovább a staféta, hogy elvigye a hírt más megyékkel együtt az úttörő találkozóra a Békés megyei pajtások, úttörők tizenöt vállalásának teljesítéséről szóló jelentést, Békéscsabán a VIII-as és IX-es számú iskola úttörői vitték a szalagokkal lém látnának, szinte egyszerre panaszolják, hogy jó a kereset arrafelé, de sok a kiadás is. A lakbérre, az útiköltségre gondolnak elsősorban. Dortmund, München és Heidelberg városok körüli építkezéseken vettek részt legtöbbször. Amit kerestek, azt naponta megették, lakbérre költötték, elutazgatták, vagyis elélték. Nem éheztek, nem háltak hid alatt, nem fagyoskodtak télen, de hát ez a legkevesebb, amit a kemény munka jutalmaként elvárhat az ember — tárják szét karjukat. Igényeik állandóan növekedtek, többre vágytak ennél. Emiatt jöttek haza? Nem. Noha szorgalmasan hallgatták a bukaresti adót, a szívük legmélyéig élvezték a rádióhullámok hátán előttük ringatózó, egyre élettelibb, szebb képeket, a bonni sajtó és a mindig közelükben sündörgő emigráns „jóakarók” gondoskodtak arról, hogy ezek a képek elfeketüljenek előttük. Más volt az, ami mégis hazalendítette őket. Odakint nem tudtak meggyökeresedni, nem is engedték amazok. Mindenütt, mindig éreztették velük, hogy idegenek. Kötélideg kell ahhoz — mondták —, hogy az ember az ilyesmit egy életen át kibírja. Lesz, feldíszitett stafétabotokat végig a városon. A város határában motoros járőr fogadta őket, akik Kondoroson, Csabacsűdön, Szarvason és Békésszentandráson át vitték Öcsödre, ahol a szolnoki úttörőknek adták át, akik aztán tovább juttatták az úttörő-találkozóra. Különösen szép volt a fogadás Kondoroson, ahol az úttörők már a község határában várták a motoros stafétát. A községi tanács előtt Szakács Györgyné csapatvezető rövid beszéddel üdvözölte a pajtásokat és a Zrínyi Ilona, valamint a Petőfi Sándor úttörőcsapat nevében szalagot kötött fel a stafétabotra. Szarvason az Erzsébet ligetben táborozó pajtások vonultak ki a községi tanács elé és díszegyenruhába öltözötten fogadták az ide érkező úttörőket. Pontosan 12 óra 25 perckor érkezett meg a staféta Öcsödre, I ahol kerékpárral vitték tovább a I Szolnok megyei úttörők. ami lesz, de ők visszatérnek szülőföldjükre. fis most itt robog velük a nemzetközi gyors Nyugat- Németországból jövet, a semleges Ausztriát magamögött hagyva, a Magyar Népköztársaságon át a másik szocialista országba, a hazájukba. A pullmannkocsi, melyben utazunk, francia, a társalgási nyelv német, a nemzetiség egyik részről román, a másikról magyar. Beszélgetésünket nem nyomja bélés külpolitikai kérdések súlya, nem vitázunk világnézeti problémákról, egészen egyszerű, „szelíd” dolgokról van szó. Két román útitársam nézi a látóhatárig hullámzó búzavetést, kukoricatengert, kaszálót, s csak ennyit mondanak: — Közös. A hangsúly körülbelül ilyen: — Ahonnan jöttünk, csak rosszat hallottunk erről, de valahogy innen a vonatablakból nézve, lenyűgöző ez a termésbőség. Aztán minden átmenet nélkül aziránt érdeklődnek, hogy volt-e errefelé eső május óta, mert odaát nagyon sok volt. Megáradt a Rajna és a többi folyam. Ausztriában is kaptak esőt, sőt Hegyeshalom előtt is. Nos, milyen volt a bánásmód a határon magyar részről? — kérdem. Egyszerre
