Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-18 / 167. szám

2 NÉPŰJSÁü 1961. július 18., kedd Fények és érnyak Megkezdődött Moszkvában a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások előkészítése 'J’eljes pontossággal még lehe­tetlen felmérni megyénk ipari üzemeinek első félévi mun­káját és eredményeit, hiszen vég­leges adatok még nem állnak ren­delkezésünkre. Annyit minden­esetre már most meg lehet je­gyezni: a tapasztalatok általában kedvezőek. Nem egy üzemben szinte min­denben eleget tettek a tervfelada­toknak, s ezzel lényegében a má­sodik félévhez is biztos alapot te­remtettek. Ebben sokat segített a helyesen, a gyár műszaki adott­ságaival számoló normarendezés, a rejtett tartalékokat hasznosító intézkedések kidolgozása és alkal­mazása, és nem utolsósorban a gazdaságos termelésre való törek­vés. Mindez közös munka gyümöl­cse, amely — az első félévet jól záró üzemekben — a gazdasági, műszaki, párt- és szakszervezeti vezetők, a munkások együttes erő­feszítésének eredménye. A me­rész szárnyalásé tervek összeállí­tása önmagában még kevés. Mun- gáskéz is kell hozzá, amely for­mába önti, realizálja a szellemi alkotásokat. Ahol pedig nem hi­ányzott a kellő együttműködés, ott az eredményeken is lemérhető en­nek hasznossága. A gyulai üzemek, vállalatok és kisipari szövetkezetek az idei első félévben a múlt év ha­sonló időszakához képest mintegy húszmillió forinttal növelték ter­melésüket. Különösen figyelemre­méltó a megye egyik legnagyobb üzemének, a Harisnyagyárnak a teljesítménye, amely mindjárt ar­ra is választ ad, hogyan kell ér­telmezni, a mindennapi munká­ban alkalmazni és végrehajtani a párt- és kormányhatározatokat, a második ötéves terv előírásait. A gyárban az első félévben mintegy félmillió pár harisnyával többet gyártottak, mint tavaly az év első felében. Óriási ez a mennyiség. Még megszámolni is sok lenne. Hát még megcsinálni! A harisnya­gyáriak megcsinálták. Annak sin­csen semmi különösebb titka, ho- gan sikerült ezt a nem minden­napi eredményt elérni. Jó volt, sőt mi több, kitűnő volt az együttmű­ködés, amelyet a pártszervezet mindenre kiterjedő figyelemmel erősített és elmélyített. A párt- szervezet bizalmát és segítségét él­vező műszakiak nap mint nap ma- , guk mögött érezték és érzik most!1 is a párttagok erejét. S ez a tény 5 nemcsak erejüket, de aktivitá-| sukat is megsokszorozza. Ráadá-| sül párosul ezzel a munkásnők és| munkások termelés iránti felelős-! ségérzete, amely újabbnál újabb 1 munkasikerekre sarkallja őket. f Mindennek eredményeként való- íj sulhatott meg az, hogy a termelés | emelkedésének kétharmad részét ajj termelékenység emelésével érték I el. Ez az arány megfelel azoknak s a követelményeknek, amelyet a f termelés fejlesztéséről szóló párt- 3 és kormányhatározatok megjelöl-j tek a mostani időre, mint olyan ä Rí afomfesyverslí eltiltásáért küzdő | békeharcosok menete Haches jj érkezett Aachen (MTI) ! Mint a Reuter jelenti, az atom-? fegyverek betiltásáért küzdő bé- i keharcosok menete, amely San | Franciscoból Moszkvába tart, a, lakosság ünneplése közepete meg-| érkezet Aachenbe. Az út viszontagságaival mit se i törődő férfiak és nők, akik közül I sokan mezítláb vannak, utuk né-j metországi szakaszán naponta 25! kilométer! szándékoznak megten- g ni. (MTI) I feladatot, melyhez legtöbb helyütt megvannak a szükséges műszaki, anyagi és munkafeltételek. természetesen Gyulán sem, ahogyan a megyében másutt is tapasztalat szerint, nemcsak fé­nyek vannak, hanem árnyak is homályosítják az eredményeket. Nem mindenütt sikerült olyan jól az első félév, mint a Gyulai Ha­risnyagyárban. A lemaradók kö­zött bizony olyan vállalatok is akadnak, melyek hosszú ideig pél­daképei voltak a többi üzemek­nek. A Békés megyei Téglagyári Egyesülés több évig maga mögé utasította kiváló eredményeivel az ország hasonló vállalatait. Há­romszor egymás után nyerté!? el a Minisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlaját S ez olyan eredmény, amit nagyon kevés gyár ért el. Ám semmi sem tart örökké. Még a dicsőség is megko­pik akkor, mihelyt nincsen miből táplálkoznia. Így esett most a tég­lagyári egyesülésnél is. A válla­lat az első félévben sem a nyers­gyártási, sem az égetési tervét nem tudta teljesíteni. Az előbbi­vel 2,9, az utóbbival 4,3 százalék­kal maradt le. Bár több oka volt ennek, olyan is, amely objektív- nek is mondható, mint például a májusi rendkívül csapadékos idő­járás, mégis egyről semmiképpen nem lehet megfeledkezni. Ez pe­dig a bizonyos fokú elbizakodott­ság, melynek elterjedéséhez tápot szolgáltatott a sok éves, munká­ban elért sikersorozat. Kimond­va vagy kimondatlanul, de tért hódított magának az olyasféle szemlélet, hogy nincsen olyan fel­adat, amelyet sikerrel meg ne old­hatnának. Az idei első félévi fel­adatok rácáfoltak erre a helytelen felfogásra, s amint a munka érté­kelésénél kitűnt, kifogtak az egye­sülés vezetőin és munkásain. Az elbizakodottság nem pusztán csak itt nyilvánult meg. Ennek másutt is megvan a veszélye. ¥ ó ezzel idejében számolni, Ott “ is, ahol már kellemetlensé­get okozott, de az olyan üzemben is, ahol még csak csírájában talál­hatók meg a jelei. Csak így iesz több a fény és kevesebb az ár­nyék a mostani félévben a megye ipari termelésében. P. P. Moszkva (TASZSZ) Vasárnap este megérkezett Moszkvába John Mccloy, Kenne­dy amerikai elnök leszerelési ta­nácsadója és kísérete. Mccloy és Dortmund (MTI) ■ Adenauer nyugatnémet kancel­lár vasárnap Dortmundban beszé­det mondott a CDU választási gyűlésén. A nyugat-berlini helyzettel fog­lalkozva Adenauer azt állította, hogy a nyugati hatalmaknak „jo­guk van” Berlinben maradni, és azzal kérkedett, „Nyugat-Német- ország szövetségesei és barátai megteszik a szükséges előkészüle­teket, hogy ellentálljamak a Szov­jetunió követeléseinek”. A továbbiakban Adenauer di­csőítő jelzőkkel emlékezett meg az agresszív Atlanti Szövetségről, és sajátos „logikával” azt állítot­ta, hogy „minél erősebb és egysé­gesebb lesz a NATO, annál hama­rabb sikerül majd megvalósítani az ellenőrzött leszerelést”. Adenauer végül ismét elutasí­totta Németország semlegességé­nek gondolatait, és tagadni igye­kezett, hogy Nyugat-Nómetország a revensista szellem és a milita- rizmus melegágya. Washington Elvis Stahr amerikai hadsereg­ügyi miniszter vasárnap egy tele­víziós műsor keretében kijelentet­te, hogy az Európában állomáso­zó amerikai szárazföldi haderők „rendkívül nagyfokú készenléti állapotban vannak”. A miniszter szerint hasonló „készenléti álla­potba” helyeztek az Egyesült Ál­lamokban két, légi úton szállítha­tó és egy gyalogos hadosztályt is, hogy „szükség esetén tűzoltásra bevethetők legyenek a világ bár­mely pontján”. Kenneth Keatlng köztársaság- párti szenátor vasárnap a televí­a vezetése alatt álló amerikai küldöttség tagjai részt vesznek a leszerelési tárgyalásokat előkészí­tő szovjet—amerikai megbeszélé­seken, amelyeknek második sza­zióban felszólította Kennedy elnö­köt, hogy küldjön csapaterősítése­ket Nyugat-Németországba és Nyugat-Berlinbe. Javíts köztársaságpárti szenátor ugyancsak a televízióban szintén amellett kardoskodott, hogy — Kuwait (MTI) Sir William Luce, Anglia politi­kai megbízottja az Arab-öböl tér­ségében és John Richmond ku- waiti angol főkonzul vasárnap félórás megbeszélést folytatott a kuwaiti sejkkel. A vasárnapi tárgyalásról csak annyi vált ismeretessé, hogy a kuwaiti helyzettel általában és az angol csapatok helyettesítésének lehetőségeivel foglalkoztak. Hanoi (TASZSZ) Július 20-án lesz a hetedik év­fordulója annak, hogy megszűn­tek a harcok Indokinában. Ebből az alkalomból a vietnami béke­bizottság és az afroázsiai szoli­daritási tanács vietnami bizottsá­ga nyilatkozatot adott ki, amely­ben követeli, valósítsák meg az 1954-es genfi értekezlet Vietnam békés újraegyesítésére vonatkozó határozatait. kasza július 17-én, hétfőn kezdő­dik Moszkvában. A szovjet—amerikai leszerelési tárgyálások első szakaszát — mint ismeretes — Washington­ban tartották. (MTI) mint mondotta — „az Egyesült Államok tegye meg a szükséges intézkedéseket Nyugat-Berlin helyeiének megvédésére”. A sze­nátor követelte továbbá, hogy Nagy Britannia és Franciaország is hozzon hasonló intézkedéseket. (MTI)' Miközben állítólag intézkedé­sek történnek az angol katonaság kivonásáról, az angol hadügymi­nisztérium egy teherhajója pán­célkocsikat és katonai teherautó­kat szállított Kuwait kikötőjébe. Az angol haditengerészet egy szóvivője elmondotta, hogy a ku­waiti vizeken jelenleg két angol repülőgép-anyahajó, egy torpedó­romboló, négy fregatt és egy tar­tályhajó tartózkodik. A vietnami tájékoztató iroda szerint a nyilatkozatban megbé­lyegzik az Egyesült Államok és cinkosainak arra vonatkozó ter­vét, hogy megakadályozzák a genfi határozatok életbeléptetését és fenntartsák Vietnam megosz­tottságát. A két bizottság nyilat­kozatában követeli az amerikai­ak beavatkozásának haladéktalan megszüntetését. (MTI) Nyilafihosalok és kommentárok a af»§at>bwUid kérdésről Angol diplomaták megbeszélése a kuwaiti sejkkel Az Egyesült Államok ne avatkozzon ke Vietnam belügyeibe — követeli a vietnami békebizottság (3) anyi csak áll, lehajtott fejjel, megsemmisülten. Kakukk hang­ja pedig úgy hallatszik, mint egy repedt dob ropogása... ötven- hét, ötvennyolc, ötvenkilenc... — Nos? Hogy határoztál? — csattant rá újra Totyak hangja. — Megyek — mondja fáradt, alig hallható hangon Sanyi. — Jól van fiú... Ezt már szere­tem, de ha elárulsz... vagy nem teljesíted az utasításokat amit most adtam, akkor... és kezét gú­nyosan összeteszi, mintha bilincs­be lenne verve. — Megyek! — ordítja Sanyi magánkívül. Nem értetted? Megyek! Most már nem marad­hatok itthon — folytatta elgyen­gült hangon. Nem akarok börtön­be kerülni. — Na végre! Tehát megegyez­he­tünk — hordozza körül a tekinte­tét Totyak. Ma este hatkor. Min­denki pontosan itt legyen a szaj- réval. Megbeszéljük a tennivaló­kat és... holnap este... robog ve­lünk a vonat. — Igaz is — majd elfelejtettem — neked van karórád egyedül, szól Sanyihoz. Ada csak ide... Na, ne ijedj meg... visszakapod. Tu­dod, zálogba... hogy tényleg visz- szagyere. — Majd... majd estére... addig nekem kell... Meg... a szüleim ész- revennék, hogy nincs a kezemen... és... és... — Add ide — mondja vésztjós- ló hangon Totyak. Majd estére, ha elhoztad a jegyeket, viszontlátha­tod. Sanyi lecsatolta az óráját, amit a vezér gyorsan zsebre süllyeszt. — így ni! Most már indulha­tunk. Kakukk, nézz szét és ha me­hetünk, szólj. • Laci mint a viTám pattan fel és szalad a sűrű felé, a bejárat­tal ellenkező irányba. Nem vettek észre — gondolja magában — és mint a szélvész vágtat a bozó­tos védelme alatt. A kezén éles csípéseket érez, majd a nyakán is. Csalánba feküldtem — gondolja. Már ott is érezte, de nem mert megmozdulni. Futás közben néz a kezére. Hangyák! Aztán észreve­szi, hogy a ruháján nyüzsögnek az apró, vörös hangyák. Megborzong. Futás közben sepri le magáról a megbolondultan rohangáló han­gyákat, majd a kastélykert szélén egy pillanatra megáll. A szíve he­vesen dobog. Mit csináljon? Kinek szóljon? Mi lesz ennek a vége? Szegény Sanyi! Röpködnek fejében a gon­dolatok. Tudta, érezte, hogy baj van Sanyival... de a mai délután kétségbe ejtette Ilyesmire álmá­ban sem gondolt. Igaza van a névtelen levélíró­nak — jut eszébe hirtelen —, csak az az érdekes, hogy pont ma kap­tam levelet — gondolkozik el. A nagyszünetben tehették a táskám­ba, de vajon ki írhatta? Ki tudja azt, hogy Sanyi bajban van? Ko­vács? Ö már szólt volna róla. Nem, a levélíró nem az őrs tagja, hacsak... Az írás nagyon hasónlít a Sanyiéhoz. Talán csak nem ő...?! Ahogy kiér a parkból, megáll. Előveszi a levelet. Olvassa és né­zi a hevenyészve írt sorokat: Sanyi bajban van! Az őrsnek segíteni kell! Ma dél­után mindent elmondok, négyre hívj össze őrsi ülést! Segítsetek!!! Tehát mégis csak az őrs vala­melyik tagja írta „Sanyi bajban van” — olvassa még egyszer. Ez azt jelenti, hogy nem Sanyi írta. „Ma délután mindent elmondok”. Az őrsnek akarja valaki elmon­dani, hogy Sanyi milyen bajban van. Esetleg azok közül valaki? Talán Tücsök? Nem, nem hiszem. Üjra olvassa a levelet és lepe­reg előtte a nemrég látott jele­net. Keze ökölbeszorult. — Ne félj Sanyi! Segítünk. A Párduc őrs még nem hagyott cserben senkit. Gyorsan határoz. Szól a csapat- vezetőnek, Szabó tanár bácsinak Ez lesz a leghelyesebb — gondol­ja. Tanácsot kér, egyedül nem mer dönteni. Még ma, az őrsi ülés előtt felkeresi, csak előbb haza­megy, ebédel és elkéredzkedik. Futva indul tovább, hiszen ke­vés az idő. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents