Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-14 / 164. szám
4 HÉPÚJSÁG 1961. július 14., péntek ^(W íáiK'úluuk mi Mindenütt, mindenben mindig becsületesen A tisztánlátók serege, tehát a dolgozók többsége nyilván nem esik pánikba, nem kiáltozik „romlásnak indult hajdan erős magyarról”, mikor a lapok hasábjain visszaéléseket leleplező cikkel, a népvagyont súlyosan megkárosító egyének bírósági elitesének a híréről szóló közleménnyel találkozik. Inkább az az általános vélemény ilyenkor, hogy most szabadul igazán a romlásból és lesz erős a magyar, mikor az új társadalmat építők nagyszerű közössége minden erővel kiküszöböli életéből a neki áriákat, azok bűnös tevékenységét. Egyes — egyébként jóakaratú, de életünket még nem teljes mélységében és természetes bonyolultságában látó emberek azonban nagyon is hajlamosak arra, hogy pajtatűz látásakor országégést kiáltsanak, s néhány hitvány alak ártó cselekedete, gazdasági vagy politikai károkozása láttán tengermélységű erkölcsi fertőről rikoltoz- zanak. Ahol nyílt politikai, gazdasági, erkölcsi kártevéssel van dolgunk, az ellene való küzdelem is közvetlenebb, hatásosabb. Mikor azonban szocialista fejlődésünknek olyan akadályozói bukkannak fel, mint a nemtörődömség, a trehányság, az egyén közösségi érzése felett egy idő múlva elhatalmasodó önzés, kispolgári szemlélet és így tovább, már nehezebb a dolog, hiszen nem ellenségről, nem tudatosan ártani akarókról van szó. Az adminisztratív rendszabályok helyébe itt már a meggyőzés, a nevelés, a szakadatlan tudatformáló tevékenység kell, hogy kerüljön. Mert vajon börtön jár-e azért, ha a munkatársai „nem érnek rá”, hogy társukat kiragadják az alkoholizmus karjából és visszaadják családjának, vagy legalábbis segítsék tevőlegesen az ilyen természetű fáradozást? Bíróságilag felelősségre vonható-e az olyan ügyintéző, aki nem egyéb szándéktól vezettetve, „csupán” nemtörődömségből a maga posztján úgy intézi emberek sorsát, hogy a támogatásra szorulók, a segítésre, a szociális és egyéb juttatásokra jogosultak helyett nem egy esetben érdemtelenek élvezik mindazt az erkölcsi és anyagi segítséget, amelyet a közösség, a társadalom az arra érdemeseknek és rászorulóknak tartogat? Itt lép előtérbe a dolgozók, öntudatának kérdése minden területen. Mindenütt, mindenben mindig becsületesen cselekedni, miként az egy új világ társadalmában élők esetében az egyediül lehetséges erkölcsi norma. Huszár Rezső Hat kérdés a Szovjetunióról A Moszkvai Rádió Magyar Osztálya júniusban kérdezz — felelek pályázatot hirdetett „Hat kérdés a Szovjetunióról” címmel. A rejtvényműsor kérdéseit a Kossuth Rádió közvetítette. Sok olvasónk most azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a pályázat feltételeit közöljük mi is. Az MSZBT Országos Központjának kulturális osztályától kapott tájékoztató szerint a Szovjet Rádió pályázatának három műsorát július 16-án, 17-én és 18-án a magyar idő szerint 21,30-kor kezdődő moszkvai adásban megismétlik a 25, SÍ méteres rövid, és a 257, 337 méteres közép hullámhosszokon. A rejtvénypályázat feltételei szerint a három győztest ¥0—¥0 napos Kijev—Moszkva—Leningrad utazással jutalmazza a Moszkvai Rádió, de a pályázat minden résztvevője emléktárgyat kap. A válaszokat a Moszkvai Rádió Magyar Osztályára kell eljuttatni augusztus 1-ig. a s: A megyénkben tartózkodó szovjet pedagógus-küldöttség július 11-én, kedden Szarvasra látogatott. A József Attila művelődési házban rendezett meleg, baráti fogadtatás után a felsőfokú óvónőképző intézetet, s az ott működő mintaóvodát tekintették meg a szovjet vendégek. A látottak nagy tetszést arattak. Ezután motorcsónak-kiránduláson vettek részt, Szarvasra látogatott zovjet pedagógus-küldöttség majd gyönyörködtek az arborétum szépségeiben. Este a Vasipari Kisipari Termelőszövetkezet Körös-parti nyaralójában szívélyes vendéglátásiban részesítették a pedagógus-küldöttséget, akik elismerően nyilatkoztak a Szarvason töltött kellemes napról. Békéscsabán, ha két fiatal ösz- szetalálkozik az utcán, néhány perc múlva így hangzik az egyik kérdés: —- Hol táncolsz szombaton? — Az Építőknél — hangzik a válasz, és az Építők művelődési otthonában szombaton és vasárnap esténként sok száz fiatal élvezd a jó zenét és táncol kedvére. A művelődési otthon gondot fordít arra is, hogy a fiatalok ne csak táncoljanak, hanem megtanuljanak viselkedni is. A tánciskola vezetője, Nyíri Lajos tánctanár több éves munkája ez évben hozta meg gyümölcsét. Sikerült megalakítani a külföldi és a pesti példa nyomán az Építők táncklubját. művelődési otthon rendezvényei- mikrofonnál néhány fiatal — térre, részt vehet a szerdai, szom- sai legnagyobb örömére — énekel, bati, vasárnapi össztáncokon, és A Híd- és Vízműépítésd TechndIgy kell táncolni a rtunbat. Nyíri Mária és Tomka Attila Aki a táncklubnak tagja, az ál landó belépővel rendelkezik < versenytáncot tanulhat. Most nemrégen Budapesten rendezték meg az első táncversenyt, amin már békéscsabai versenyzők is indultak. Nyíri Mária és Tomka Attila ezen a versenyen a nehéz mezőnyből bekerült a legjobb hat táncos közé és a hatodik helyen végeztek. így kell táncolni a rumbát, mutatják be a táncklub tagjai egyik vasárnap este az Építők közönségének. A közönség nagy tapssal jutalmazza a bemutatót s utána, amikor újra megszólal a zene, néhá- nyan már megpróbálkoznak utánozni a táncklub tagjait. És szól a zene, Csepregi Bamáék szolgáltatják a zenét éjfélig és közben a kum tanulója Lenfefíy István. Társad csak Dodó-nak becézik és ha Dodó hangja egy kicsit mutál is, azért kiváló ütemérzékked, és jó előadókészséggel vastapsra ragadtatja hallgatóit. Ha Dodó ugyanolyan szerény marad, mint eddig és tanul is, akkor talán jónevű énekes lehet. „így táncolunk mi” — mondják a fiatalok az Építők művelődési Dodó — az énekes otthonában és nem voít haszontalan az a munka, amit a tánctanárok és a művelődési otthon vezetői tettek a fiatalok érdekében. í—czi.) Olaj-töltőáflomást létesítenek Kardoskúton Kardoskúton a kőolajtermelő vállalat töltőállomást létesít, hol nagy tartályokba gyűjtik majd az olajat, innen pedig csövön vezetik tovább a vasúti kocsikhoz. Terv szerint a MÁV a község déli részén létesítésre kerülő töltőállomáshoz iparvágányt épít, a zavartalan szállítás lebonyolítása végett pedig bővíti a vasútállomást. Sor kerül az Orosháza—Kardos- kút közötti vasúti pálya átépítésére is. Segítettek az ipari tanulók A Gyulai Harisnyagyár legfiatalabb dolgozói, az ipari tanulók, szépen berendezett tanműhelyben sajátítják el 2 év alatt a szakmát. Az üzemnek negyven első- és huszonhárom másodéves ipari tanulója van. Becsületesen, nagy szorgalommal dolgoznak, felkészültségüket bizonyítja, hogy legutóbb, amikor betegség miatt sokan hiányoztak a gyárból, akkor a tanműhelyiek álltak az „öregek” gépei mellé. Ebben a munkában kitűnt Nagy Mária, Nagy Ilona és Csomós Erzsébet. — Harmíncötséves vagyok —* kezdte szomorúan, miután leültünk a kis kényelmetlen cukrászda! asztal mellé. — Tudom — feleltem közönyösen, hiszen egy osztályba jártunk. Emlékszel még Kokóra? Jópofa gyerek volt. Egyszer gumicsuzM- val rálőtt a tanárra és a tintásüveget találta el. Az egész osztály csupa maszat lett. Ha... ha... — Nem érdekel Koké — vágott a szavamba Ubul és megkért, hogy ne röhögjek, mert idegesíti a nevetés. Értetlenül vizsgálhattam a mindig vidám Csomoki aircát. Lefogyott és megöregedett. — Pipike azt mondta nekem, hogy szeret — kezdte minden átmenet nélkül, meglepően konok hangon. — Mi az, hogy Pipike? — kérdeztem óvatosan. — Mit mi az, hogy Pipike? — nézett rám dühösen — egy leány — magyarázta. — Nem ismered Pipikét? — Nem. Nem ismerem... Sajnos, nem ismerem... — Sajnos?! Bár csak én se ismertem volna soha — szólt mély fájdalommal, miközben tekintete megtörve hullott az arcomra. — Ha nem ismered, ne is érdeklődj utána — tette hozzá féltékeny gyanakvással. CSAL — Jő, jó rendben van, nem érdeklődöm utána, csak beszélj már, mi törtéit? — biztattam. — Ismerkedésünk másnapján Pipike azt suttogta a fülembe, hogy halálosan szeret, és nem érdekli, van-e gépkocsim, vagy nincs. — Mást nem suttogott? — hajoltam közelebb. — Még azt is mondta, hogy nem törődik vele, van-e háromszobás lakásom, vagy nincs. — A fizetésed után sem érdeklődött? — faggattam Uhuit, Pipiké iránti csodálat hangján. — Nem. Akkor nem. Egyedül engem imádott. Járt velem öníel- áldozóan, mint egy mártír, áld egész életét egy másik ember sze- retetóre áldozza. Ha fizetni akartam neki egy féldecit, mindig azt mondta: ne költekezz Ubi és meg. csókolt. Itt csókolt meg mindig — mutatott az ajka szélére Ubul és sírva fakadt. — Légy férfi — tettem a vállára a kezem és úgy kérdeztem részvéttel: Meghalt? — Rosszabb. — Él és elhagyott — hajtotta búnak a fejét Ubul és szétmázolta az arcán a könnyért. ÓDÁS — Én haltam meg — folytatta és a messzeségbe nézett, ahonnét előkerült a pincér. Ubul rendelt két pohár törkölypálinkát. — Tegnap haltam meg, amikor szakítottunk... — folytatta. — Megőrültetek? Egy ilyen szerelemnek véget vetni?... — Szerelem! Haha... ha! — kacagott keserűen Csomoki. — Bestia — szalad ki a számon az ítélet, ahogy néztem a szenvedését. — Ne szidd. Nincs igazad. Én vagyok a hibás — szólt mélabú- san és felhajtotta a közben félszobáit törkönypálinkást. — Megcsaltad? — Ugyan, megcsalni?! Te tényleg nem ismered Pipikét — nézett rám lekicsinylőén. — Akkor? — Egyszerű — forgatta elgondolkodva az üres poharat. Tegnap, amikor arról beszélgettünk vele, hogy összeházasodunk, akkor elmondtam neki, hogy albérletben lakom és bárhová elköltözhetünk, mert két bőröndre való poggyászom van. — Hazudsz — kiáltotta Pipike és kedvesen kacagott, miközben azt kérdezte: hát az a Wartburg, amelyikkel láttalak? Mondtam neki, hogy az a vállalaté, ahol gépkocsivezető vagyok. ■— És az a villaszerű lakás, ahová bementéi? — kérdezte Pipike hidegebb hangon. Mondtam neki, hogy az a főnökömé. — Fizetés? — nézett 'ám vészt- jóslóan úgy, hogy megborzongtam. — Ezerötszáznyolcvankilenc forint húsz fillér — válaszoltam és a szemébe néztem, hogy lássa, nem hazudok... Ubul itt elhallgatott és megint a messzeségbe nézett, ahonnan előjött a pincér... — És, és mi lett azután — türelmetlenkedtem látva, hogy nincs kedve folytatni a történetet. — Semmi. Aztán semmi. Pipike szó nélkül felállt mellőlem, a kis kerti pádról és mintha holdkóros lenne, lassan elindult.. Azóta sem láttam. — S te? — Én? — nézett rám csodálkozva Ubul. — Mi az, hogy én? — Nem érted. Kocsi és három szoba nélkül nem létezek. Meghaltam. — Annyira meghaltam, hogy még a számlát sem tudom kifizetni — jegyezte meg síri hangon, a csalódottak mély fájdalmával. Boda Zoltán
