Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-14 / 164. szám
2 1961. július 14., péntek N ÉPŰJSÁ e A tájékozottság és a tájékoztatás fontos segítői Vörös szőnyeggé! fogadják Londonban a vörös őrnagyot — A Münchner Merkur sirámai — Egyik nagyon fontos segítője a pártmunkának és általában az emberek politikai öntudata növelésének a különböző propaganda folyóiratok tanulmányozása. A Kossuth Kiadó úgyszólván fillérekért bocsátja olvasói rendelkezésére a marxista-leninista ismeretek e gazdag tárházát, mely világos, érthető nyelven a legidőszerűbb nemzetközi és belpolitikai kérdéseket magyarázza meg, s rendkívül hasznos támogatást nyújt az üzemekben, termelőszövetkezetekben folyó pártmunka politikai színvonalának emeléséhez is. Pártszervezeteink zöme elengedhetetlenül szükségesnek tartja a Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Világesemények dióhéjban, s a többi folyóirat járatását, s az azokban megjelenő cikkeket, tapasztalatokat felhasználja a saját munkájában. Jelentős e folyóiratok tanulmányozása a marxista-leninista önképzésen túl az általános politikai-gazdaságtani és földrajzi műveltség állandó növelése szempontjából is. Manapság semmilyen más brosúrából nem ismerhetnénk meg jobban például egy-egy, a nemzetközi élet porondján szereplő, de korábban általunk ismeretlen ország gazdasági, politikai berendezését, földrajzi fekvését, lakóinak életét, mint éppen a népszerű Világesemények dióhéjban című kis füzetecské- ből. Mégis azt kell mondanunk, hogy megyénkben még nem ismerték fel mindenütt e propagandafolyóiratok jelentőségét. Néhány községünkben „tehernek” érzik azok elhelyezését, továbbadását a párttagoknak. A napokban az orosházi járás községeiben tapasztaltuk ezt a jelenséget, s nem véletlen, hogy egyes pártszervezetek ilyen irányú nemtörődömsége miatt éppen az orosházi járás az, amelyik a leggyengébben áll megyénkben a propaganda folyóirat járatása terén. Gádoroson maga a párttitkár is úgy vélekedik, hogy „fölöslegesek” a községben ezek a folyóiratok. S a felhalmozódott, eladatlan Pártélet, Társadalmi Szemle stb. példányszámai valóban azt mutatják, hogy ebben a községben nem foglalkoznak úgy a terjesztésükkel, ahogyan kellene. így aztán „fölöslegessé” válnak az értékes kis könyvecskék. Pedig átlagosan mindössze 70 forint értékű „anyagot” küld ide havonta a Kossuth Kiadó megyei fiókja és Gádoroson csaknem 200 a párttagok száma. Még rosszabb a helyzet Nagykopáncson, ahol ebben az évben úgy, ahogy a posta odavitte, kö- tegekben maradtak a folyóiratok. A pártvezetőség — Igaz, hogy sűrű titkárváltások voltak ebben a községben — egyáltalán nem fordított gondot eddig az eladásukra. Hivatkoznak olyan magyarázatra az elvtársak, hogy „nincs erre pénzük a párttagoknak”. Ez azonban üres kifogás, s még ha így is lenne a dolog — pártcsoportonként vagy ketten-hárman ösz- szefogva megrendelhetnék a folyóiratok némelyikét, ha ezt kezdeményezné valaki. A hiba ott van, hogy igen helytelenül nem törődött eddig ezzel a pártvezetőség. A'iol megértik a folyóiratok tanulmányozásának a jelentőségét, ott nemcsak, hogy „elkelne” a Pártélet, a Dióhéj példányszámai, hanem élénkebb, aktívabb a pártmunka is. Példa erre Tótkomlós. Ebben a községben egyes aktíváknak pártfeladatul adta a vezetőség a propaganda folyóiratok terjesztését. A községben hat pártszervezet kapja közvetlenül a megyétől a legfrissebb példányokat és külön a községi pártbizottság. A gépállomáson például Argyellán János elvtárs pártmunkája a folyóiratok eladása. Hogyan végzi ő ezt? Ügy, hogy részt vesz minden kollektív megbeszélésen és fel is szólal a terjesztés ügyében. Sokszor felhívja a figyelmet egy-egy cikkre, ami közelről érinti a gépállomásiakat. S külön-külön elmegy a párttagokhoz, nem sajnálja a fáradtságot, hogy ne maradjon „fölösleg” egyetlen propaganda folyóirat sem. Nincs különösebb titka tehát annak, hogy egyik községben jól, a másikban meg rosszul megy a terjesztés. Ahogyan Moravecz elvtárs, a községi pártbizottság titkára mondja Tótkomlóson — csupán az a titka, hogy foglalkozni kell vele. A pártbizottság ezt teszi, s negyedévi munkaterveiben is szerepel a propaganda folyóiratok terjesztésének értékelése. Hiba azért van Tótkomlóson is ebben a munkában. Nem foglalkoznak olyan szervezetten és tervszerűen például a termelőszövetkezetekben a folyóiratok terjesztésével, mint a gépállomáson. Tennivaló tehát még itt is van, de a komlósi elvtársak zöme megértette, hogy sokkal többet kap ellenértékűi azért az egy-két forintért, amit kiad; a folyóiratok olvasásából, mert tájékozottabb lesz, jobban megismeri a bonyolult nemzetközi kérdéseket és feleletet is tud adni a kérdezősködőknek ezekről a problémákról, ha úgy fordul a szó. Prága (MTI) Az osu'avai művelődési palotában szerdán gyászünnepség volt a Dukla bányában történt katasztrófa áldozatainak emlékére. A jelképes ravatalnál, az elhunyt 108 bányász nevét feltüntető tábla előtt az ostravad bányászok álltak díszőrséget. A kegyeleti ünnepségen a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a kormány küldöttséggel képviseiMünchen (ADN) „Méltatlan komédia” — szitkozódik és siránkozik a Münchner Merkur című lap Gagarin londoni fogadtatásán. „Vörös szőnyeget terítettek a vörös őrnagy elé és a kormány, sőt a királyi ház is úgy véli, nem tarthatja magát távol a látványosságtól” — jelenti ki a lap. „Felvetődik a kérdés: szükséges, helyes a jelenlegi politikai helyzetben, főleg célravezető-e Bolzano (MTI) A csütörtökre virradó éjszaka az olasz Dél-Tirolban tevékenykedő terroristák újabb pokolgépes merényleteket követtek el. Frangarto község vízierőműve közelében, a Bolzano környéki Comaiamo helység vasútvonalának alagútjában és Termeno közelében robbantak bombák, melyek kisebb anyagi károkat okoztak. Hírügynökségi jelentések be,- számolnak róla, hogy a fontosabb ipart és közlekedési létesítmények megerősített őrségei minden gyanús jelre tüzelnek, s a merényletek által veszélyeztetett városokból és falvakból éjjelente puskaropogás hallatszik. tette magát, az elhunytak hozzátartozóin kívül jelen voltak a nemzetközi bányászszervezet, a lengyel, a francia bányászok, valamint a csehszlovák bányák dolgozóinak képviselői. Jaromir DoJansky, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a miniszterelnök helyettese búcsúbeszédében kiemelte: a munka közben ‘ hő6i mindaz, ami Gagarinnal Angliában történik?” A lapot teljesen kihozta sodrából az, hogy Londonban nem minden esetben hajlandók kritikátlanul követni a hidegháborús bajkeverők tanácsait és kioktatja, sőt végeredményben szidalmazza az angol királyi házat. Vajon mit szói mindehhez Erzsébet királynő? (MTI) Az II Messaggero című római lap idézi Gaetano Martino, Olaszország ENSZ-fődelegátusának nyilatkozatát. Martino állítólag kijelentette, hogy kormánya panaszt emel Ausztria ellen az ENSZ Biztonsági Tanácsában az olasz dél-tiroli események miatt. Az olasz ENSZ-főmegbízott „közvetlen vagy közvetett felelősséggel” vádolja Ausztriát. ♦ A Dél-Tirolban megjelenő Dolomiten című németnyelvű lap főszerkesztőjét és három munkatársát kiutasították Olaszországból. halált halt bányászok családjainak és társainak fájdalmában az egész csehszlovák nép és az egész nemzetközi munkásosztály osztozik. A csehszlovák párt és a kormány a vizsgálat befejezése után ismertetni fogja a csehszlovák dolgozókkal a szerencsétlenség okait és megsokszorozza erőfeszítéseit a dolgozók életének, egészségének védelme és biztosítása érdekében. (MTI) (V. D.) Gyászünnepség Ostravában a bányaszerencsétlenség áldozatainak emlékére Olaszország az ENSZ elé akarja vinni a dél-tiroli ügyet Láncreakció ÜJSAGHlR: ... Egy szaharai kísérleti atombomba robbantására kiküldött megfigyelő francia helikopter két utasával nyomtalanul eltűnt... Bauró hadnagy elkeseredetten tépte le fejéről csuklyáját. Ajkait összeharapta, kemény arcára merev ráncok vésődtek. Tekintete idegesen villant útdtársára, akiről csak annyit tudott, hogy Macard professzornak hívják, akit a gépbe zsúfolt különféle műszerek kezelésére ültettek mellé. Karja görcsösen húzta magához a botkormányt. A gép nem engedelmeskedett. Imbolygása veszett bukdácsolássá erősödött. Sápadtan meredt a műszerekre.-— Mit tegyek ... ? — zakatolt agyában a kérdés. Idegesen rángatta le ólombéléses kesztyűit. — Zuhanunk ..;! — szakadt ki torkából a rémült kiáltás. Pillantása iszonyodva siklott végig az alattuk elterülő hullámrónak látszó kősivatagon. Torkát görcsös szorítás kínozta, arcáról patakokban csörgött a verejték. — Lefokoznak... — hasított agyába a professzor csuklyás, arcára nézve. — Itt Fecske... SOS... itt Fecske ... zuhanunk . .. SOS . .. Minden erejét összeszedve letépte rögzítő szíjait, kezével az ülésbe kapaszkodott, hangja el-elcsukol- va kiabált a rádió mikrofonjába. —... SOS... Fecske ... az az Ahaggar ... felett... A magasságmérő ugrálva jelezte az egyre csökkenő magasságot. —.. SOS... A gép mintha csak érezte volna, hogy nincs, ami uralkodhatna rajta, mind lejjebb lavírozott. Propellerjei el-elakadva hatalmas csápokként vergődtek. — SOS ... SOS .:. A pilóta agyában vágtató filmként rémlett fel egész küldetésük a néhány órával azelőtti indulástól. Egy titkos szaharai atomkísérleti telepről startoltak. Feladatuk volt vizsgálatokat végezni az atombomba-robbantás zónájában. A hatalmas helikopteren számos katonai eszközt, élelmiszereket és műszereket vittek, amelyeken a rádióaktív sugárzás hatását kellett volna vizsgálni... A robbantás sikerült, hamarosan elhagyták a fertőzött helyet, s rátértek 800 kilométeres ívben visszatérő útjukra. Harmadik rádiójelentésénél bekapcsolta a robotpilótát. A gép nem. engedelmeskedett. Egyensúlyát vesztve, többé semmilyen erő nem bírta egyen«#be hozni. Sziklák villantak fel, borzalmas csattanás ... és csend. * A professzor tért először magához. Ogy érezte, ezernyi vízesés robaja feszíti halántékát. — Bauró ... Bauró ... hadnagy ... — nyögte. Remegő kezével letépte csuklyáját. Nem akart hinni a szemének. A gép roncsokban hevert a sziklákon, törzse maga alá szorította őket. Bauró vérbeborult arccal feküdt a roncsok közt, karja a kitört ablakon keresztül a homokba mélyedt. Macard ráncos sovány arca sápadtan meredt társára, ősz haja csapzottan hullt szemébe. Szédült. Merev sugárvédő öltözete valósággal megbénította, teste égett alatta, de megvédte a zuhanás pillanatában. Jó időben telt, mig ki tudta magát szabadítani a fülkéből. Sietve tépte le öltözetét, arca szürkére változott, mikor körülnézett a lebukó nap fényében fürdő fensík- szerű sziklasivatagon. Szinte rávetve magát a roncsra, pillanatok alatt szabadította kii a mozdulatlan pilótát. — Él... — lihegte. Sovány, reszkető ujjal simogatva pihentek meg társa véres arcán. Kimeredt szemmel nézte a fiatal repülőhadnagyot, talán életében először sajnált embert. Bauró nehezen tért magához. Sokáig kifejezéstelenül bámult a professzor arcába, jobb fearja eltört, ernyedten hullt mellére. Macard érezte, hogy tennie kell valamit. Levetette vastag ruháját, Bauró feje alá tette, aztán tétován elindult a hatalmas, itt-ott meredeken magasba törő sziklák közt. — Fák ... pálmafák !... — rekedt kiáltása süketen veszett el a sziklák közt. Egy távoli sziklakatlanban apró oázis sötétlett. Botladozva, rohanva tért vissza a pilótához, aki ismét elvesztette eszméletét. Vállára próbálta emelni, de nem bírta. Az élettelennek látszó fiatalember túlságosan nehéz volt az ő karjainak. Hóna alá nyúlva, kinlpdva, minduntalan elbukva vonszolta a sziklás, homokos talajon. — Hagyjon... — hörögte Bauró. A Nap már lebukott, mikorra a bozótos cserjék közé tudta vonszolni. Kimerültén rogyott le melléje. * A forró sivatagi nap után valósággal megdermesztette őket a gyorsan lehűlő éjszaka. Bauró öntudatlanul fetrengett, zavaros lázálmok kínozták. A professzor álmatlanul töltötte az éjszakát. Hidegen mérlegelve, újra és újra átgondolta helyzetüket. Reggel a gyorsan felkelő Nao percek alatt elűzte a hideget, a fekete-szürke sziklák árnyékai fokozatosan beleolvadtak a sárga homok színébe. Az oázis, ahol az éjszakát töltötték, néhány pálmafán és buja cserjén kívül kihalt volt. — Egy a sok ezer szaharai oázisból — gondolta a professzor. Szánalmas, összetépett ruhájában egyáltalán nem hasonlított komoly kutatásokban megőszült atomfizikushoz. Az eszméletlen hadnagy meg egyenesen kirítt környezetéből ormótlan sugárvédő öltözetével. A professzor hamar felfedezte az oázist tápláló forrást. A kövek közt meggyűlt poshadt vízben ezrével nyüzsögtek a vizi rovarok. Csak hosszas figyeléssel lehetett felfedezni a fel-felbuggyanó eret, ahányszor fodrozódott a víz. Ide cipelte a hadnagyot. Óvatosan megszabadította vastag öltözetétől, tiszti egyenruhája gyű- rödten tapadt testéhez, jobb karjának minden mozdulatánál felnyögött. Macard rögtönzött kötést készített vérző homlokára, karját botokból eszkábált sínbe kötötte. Valami csodában bízott. Nem akarta elhinni, hogy esetleg itt kell elpusztulniuk mindentől távol. A hőség egyre elviselhetetlenebb lett. Bágyadtan hevert a nyöszörgő hadnagy mellett, gyomrát éhség marcangolta. Mohón, szinte percenként ivott a gyorsan apadó forrás meggyűlt vizéből. Undorodott tőle. de kibírhatatlan szomjúság gyötörte. — Vi... zet... — nyögött fel Időnként társa. Tenyeréből locsolta rá a vizet.
