Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-13 / 163. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. július 13., csütörtök cAz úttörők JHakaren k ói között A városszélen lakók mesélik, hogy egy idő óta hangos, zajos lett az erdő. Hol pattogó vezényszavakat hallanak, hol messze szálló dalokat — reggelenként meg kürtszó hasít az erdőn keresztül be, egészen a házak falai közé. Azt is beszélik, hogy az öregebbje megijedt a vezényszavak és a kürtszó hallatára. Eleinte félve tekingettek az erdő felé, mert hogy itt vannak a katonák, csak nem a ... ... Nem, nem a háború! Azaz lehet, hogy háború, csak ez esetben a magasabb tudás „elfoglalásáért”, megszerzéséért. Akit a kíváncsiság nem hagyott nyugton és végigsétált a Köröscsatorna partján, az csakis ezt tudhatta meg. Ifik, pontosabban ifivezetők laknak és tanulnak itt, hogy elsajátítsák a vezetés jó módszereit. Minket nemcsak a kílakják most a „nyári otthont”, mégpedig kisdobos-vezetők, raj- vezetők és ifi-vezetők. S mennyi mindennel megismerkednek! „A kirándulás szabályai”, „A ki- szista dolga az úttörő- mozgalomban”, „A raj feladata a fuluért”, „Hogyan kell megszervezni az úttörőavatást” és még számtalan tantárgy, köztük játékok, rengeteg dal jelzi, hogy valóban „háborút” indítottak a tábor lakói a jó vezetés megszerzéséért. Az asztalon pillantjuk meg a tábori napiparancsot, melynek jelmondata így hangzik: „Nekem, pedagógusnak is egy kissé részt, kell vennem a játékban. Ha mindig csak tanítok, követelek, dorgálok, akkor valamiféle idegen hatalom lesz belőlem; esetleg hasznos, de mindenképpen kívülálló.” (Makarenko) A jelmondat alatt dicséret: „Megdicsérem Bajusz Istvánt, kiváló társadalmi munkájáért.” Kövessük a napiparancs szerintiórarendet. A tábortól nem messze dalolva találjuk a rajvezetőket. Bényei Erzsébet és Keresztényi Tibor vezetésével dalt tanul a csoport. Ami azt illeti, bizony nemcsak a legfiatalabb pedagógusok vannak itt. A csoport közelében ül Mrena Anna, akit már nem sorolhatunk a legfiatalabbak közé. sok kőművesei, éppen előző nap két és fél méter járdát építettek a tussoló elé. Mindenből csinálnak egy-egy félórát, salakot szórnak le a tehergépkocsiról, aztán láncba- állnak és téglát adnak a falra, majd maltert hordanak. A munka nehéz, de a vidámság így sem hagyja el őket. — Hol találjuk meg az ifi-vezetőket? — Elég nehéz lesz — sóhajt Bényei Erzsi, aki kísérőnek vállalkozott. — Őket mindig keresni kell. Aztán nagynehezen mégis megtaláljuk őket a Körös-parton, a töltés oldalában. Beszélgetés folyik. Megismerkednek az ifivezetők a vitavezetéssel, közben — Igen, nem kizáró ok az, amit elmondtatok, sőt, fel kell venni KISZ-tagnak az ilyen gyereket is,' hogy mi magunk között formálni tudjuk a világnézetüket. Egy másik fiú új gondolatot vet fel: — Mindenfele vannak úgynevezett huligánok, akiket szintén nekünk kellene nevelni. De ha nem vesszük magunkhoz őket, akkor még jobban elromlanák. — Példát is mond egyik falubeli fiúról. Megvitatták, kiokoskodták a helyes álláspontot. Száll a dal erdőn, mezőn át. hasznos dolgokat és tapasztalatokat mondanak el egymásnak az Okosodtak, tanultak egymástól, biztosan meg fog látszani majd életről. Mikor melléjük telepszünk, odahaza a KlSZ-alapszervezetüképpen egyik fiú mondja el gondolatait a tagfelvételről. ben a vita eredménye. Ok is dalEbéd után szabad idő van. Ki csónakázni indul, ki a tuss alá bújik a tüzelő Nap elől, van aki sátrába megy, olvas vagy levelet ír. A kultúrsátorban találjuk a „kibékíthetetlen” bucsai sakkellenfeleket: Blanár Terézt és Szarka Sándort. — A verseny eredménye? — Tériké azért dühös, mert soha sem bírt megverni — heccelő- dik Szarka Sanyi. — No azért nem kell annyira elhíznod magad... majd most sikerül! így élnek, tanulnak — és játszanak is — az úttörők Makaren- kói, nevelői. A KISZ által szervezett táborozás eredménye az iskolai oktatás megkezdésével biztosan mindenütt érezteti jó hatását. Néhány perc múlva kezdődik újra a foglalkozás. Hagyjuk magukra az úttörővezetőket, tanuljanak, énekeljenek, játsszanak, s legyenek úttörőink kitűnő nevelői. Varga Tibor Most csak azért is megverlek. lal fejezik be az órát. Májusi dalt énekelnek, mely száll a fák között, túl az erdőn. A táborból kürtszó hallatszik, ebédre hívja a csoportokat. Felsorakoznak, s vezényszóra indulnak. Ebéd közben érdekes képet pillantunk meg. Idős asszony mellett fiatal lány ül. — Csak nem anya és lánya? — De igen. Zsila Jenőné kisdobos-vezető és itt van a lánya is, Marian, ő az ifi-vezetők csoportjában van. Aztán megtudjuk, hogy a békéscsabai I. számú iskolából jött Zsila Jenőné, aki igen szorgalmasan neveli a kis úttörőket. — Jól érezzük magunkat, mert nagyon sokat tanulunk — válaszolja kérdésünkre. Mariim már szófukarabb: — Én is jól érzem magam.... — s töbet nem is tudunk belőle kihúzni. Ha nincs szolgád... — csinálod gad, „Jól érzed itt magad, kislányom?” — Szerintem nem lehet kizáró ok, ha valaki bemegy a templomba. Nálunk például van egy lány, akinek a szülei őrültül vallásosak és őt is elkényszerítik magukkal a templomba. Szerintem az ilyen lányt nyugodtan felvehetjük KISZ- tagnak, s majd mi magunk között bátorítjuk... — Igen, így van — szól közbe egyik kiszista lány. — Én is voltam egyszer templomban, de csak azért, mert muszáj volt.» Aztán a vitavezetőtől megkapják az okos választ: A fényképezőgép „szeme” ezt a pillanatot is észrevette, Vidámak, kedvesek valameny- nyien. Aztán egyiküket, Oláh Emődnét le is „leplezi” a fotós éles szeme: — Ni csak, ön „puskázik’’ — mutat a rajvezető lábára, ahova piros ceruzával valamilyen dalt kottázott le Oláhné. Hangos kacaj fogadja a leleplezést, de aztán mindenkit megnyugtat, hogy kottára igazán nincs szüksége, mert kívülről tudja a dalokat, hiszen ő a csoport „szólistá”-ja. Aztán pattan a vezényszó: — Föl! — játék következik! Labdáznak, nevetnek, tanulnak. Igen, Makarenko ezt mondta a jelmondatban. A kisdobos-vezetőket bizony elég nehéz „órán” találjuk. — A foglalkozás tárgya: társadalmi munka — mondja vezetőjük. Ez azt jelenti, hogy a tábor mellett épülő ifjúsági ház építkezésében vesznek részt. S nem is akárhogyan. Inokai elvtárs dicséri őket, hogy nagyon lelkiismeretesen, önfeláldozóan végzik ezt s munkát is. Az egyik kis brigád, úgy hívják őket, hogy a kisdobováncsiság, hanem a kötelesség is vitt, hogy megtudjuk és elmondjuk, hogyan élnek, hogyan tanulnak azok, akikre a legfiatalabb generációt bíztuk és a jövőben is bízzuk. A parancsnoki sátorban Inokai Jánostól, a tábor vezetőjétől rögtön megtudjuk: Üttörő-vezetők Hoffmann Évi és Békési Zsuzsi társadalmi munka közben.
