Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-12 / 162. szám
4 HÉPÚJSÁG 1961. július 12., szerda Hányán üdülnek ma Békés megyéből? Helyzetjelentés az üdültetési „főszezonról“ Gsupán annyit akartunk megtudni a Szakszervezetek Megyei Tanácsán az üdültetési előadótól, hogy júliusban, vagyis a fő szezonban hányán kaptak és kapnak megyénkből beutalót az ország különböző üdülőibe. A beszélgetés során azonban Gedó Andrásné sok érdekes adatot mondott el a belföldi és külföldi üdültetésiről és az üdültetéssel kapcsolatos gondokról. Talán kezdjük az elején. — Jelenleg, monhatjuk úgy is, hogy ma Békés megyéből a szak- szervezeti üdülőkben 186-an üdülnek. (99 dolgozó a Balaton partján, 42 a különböző magaslati üdülőkben és 45-en gyógyüdülőkben). Különben az egész július hónapra 379 beutalót kaptunk. — Mi a helyzet a külföldi üdültetéssel? — Vannak úgynevezett csereüdültetések, elsősorban Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal, Lengyelországgal, és Bulgáriával. Természetesen ezekből a „beutalókból” sem kapunk korlátlan mennyiséget. Csehszlovákiába például egész évre 109-et, a Német Demokratikus Köztársaságba 21-et, Lengyelországba kettőt, Bulgáriába egyet. Ezenkívül vannak az úgynevezett „hajó-üdültetések”. Elsősorban az Al-Dunán, Jugoszlávia—Bulgária —Fekete-tenger útvonallal; — Mennyi pénzt kell fizetnie a dolgozónak egy ilyen külföldi üdüléskor? — A csereüdültetésnél általában ezer forintot, a hajóutaknál 5 nap. ra 830 forintot. — Hogy állunk a hazai üdültetéssel? .— Az országon belüli üdülők közül legtöbbet a Balatonra kapjuk. Ebben a negyedévben például az 1182 beutalóból 637-et. — Meg lehetne-e azt tudni, hogy egész évben Békés megyében hány dolgozó kap üdülési beutalót? — Bizony ez elég nehéz lesz, de azért megpróbálom felsorolni. Aztán megtudjuk, hogy Békés megye kilenc hónap alatt, tehát a második, harmadik és negyedik negyedévben összesen 2883 kedvezményes szakszervezeti beutalót kapott, illetve kap. Ezenkívül a már felsorolt külföldi üdültetéseket, továbbá 133 szanatóriumi, 233 családos; 18 anya és gyermek; 23 belföldi hajó; és 91 budapesti kultúr-üdültetést kaptunk. — Ez minden? — Ezenkívül úgy tudom, vannak még vállalati üdülőtelepek is, ahol egy-egy üzem külön a saját dolgozóit üdültethoti. — Milyen formában történik a beutalók elosztása? — Azelőtt egy-egy bizottság kü_ lön a maga szakszervezetétől kapta meg a beutalój egyeket, ez évtől kezdve azonban közvetlenül a Szakszervezetek Országos Tanácsa bocsátja az MSZT rendelkezésére és innen mi osztjuk szét az egyes bizottságoknak. — Melyik terület kapja a legtöbb üdülést? — Természetesen a MEDOSZ, hiszen megyénkben a lakosság, és a szakszervezeti tagok többsége a Mezőgazdasági Dolgozók Szak- szervezetéhez tartozik. — A beutalókat milyen arányban osztják el a fizikai és a nem fizikai dolgozók között? — Megállapított arány erre nincs, de természetesen a beutalók túlnyomó többségét a fizikai dolgozóknak kell adni. Ezt mi a záró- jelentések alapján rendszeresen ellenőrizzük, s ha szükségét látjuk, akkor intézkedünk. — Volt-e erre már példa? — Általában rendesen osztják él az üzemekben a beutalókat, bár még mindig élég sok probléma van azzal, hogy a fő szezonban engedély nélkül, nem dolgozó csa. ládtagognak is adnak ki beutalót. Ez történt nemrég a postán is. — A fő szezonban a nem dolgozó családtagok nem kaphatnak beutalót? — Csak külön engedéllyel, betegség vagy egyéb körülmény esetén. — És aki mégis a családjával akar menni üdülni? — Annak tavasszal vagy ősszel és télen bocsátunk rendelkezésére beutal ój egyet. — Ez nem jelenti azt, hogy a nyári szezon csupán a hajadonoké és a nőtleneké? — Nem jelenti, mert a családok többségénél mindkét házastára dolgozik. És ebben az esetben akár csere folytán is igénybe vehetik egyszerre mindketten a beutalót. — Köszönjük az információt, csupán még egy kérdést: Ha most mi megírjuk az újságban ezeket az üdülési lehetőségeket, nem fogjuk az elvtársnőre „uszítani” az embereket? Ugyanis, ahogy mondta, bizony sokkal több beutalóra lenne szükség, azaz ilyenkor nyáron igen nagy a „kereslet” ... — Nem haj, a dolgozók megértik, hogy csak annyi üdülést tudunk biztosítani, amennyi hely rendelkezésünkre áll. Aki ebben az évben nem tud elmenni, az elmegy jövőre. Azt azonban megmondhatjuk, hogy aki nagyon szeretne menni, s megérdemli, annak az üzemi szakszervezeti bizottságok mindig juttatnak beutalót. Varga Tibor Nem ezt vártuk! A ligeti szabadtéri színpadon hétfőn este „Furfangos a divat” címmel az Országos Rendező Iroda mutatta be műsorát. Már megszoktuk a Rendező Iroda műsorait és most olyan neveket harangoztak be a plakáton, akiktől azt vártuk, hogy tényleg kellemes szórakozást és vidám perceket szereznek nekünk, „vidékieknek” is. És att hiszem, ezzel az idézőjelbe tett „vidéki” meghatározással van a baj. Sokszor leírtuk és sokszor el is mondtuk, művészeink többször nyilatkozatot is tettek arról, hogy ha ők lejönnek vidékre, ugyanúgy felkészülnek, mint az otthoni előadásaikra. Mégis mit lát a közönség? Azt, hogy érdemes művésznőnk néhány régi számot rosszul előad, vagy pedig azt, hogy Kossuth- díjas művészünk bakkecskeugrá- sokkal hasbeszélve sír. Ha ez műélvezet, akikor mi nagyon le vagyunk értékelve. Tudom, lesznek olyanok, akik e néhány megjegyzés után kígyót-békát kiáltanak arra, aki szólni mer és azt válaszolják; — Láthattad: a közönség tapsolt, tehát tetszett a műsor, ezt igénylik! Igen, a látszat ez, de a látszatot, sajnos, az ilyen előadások erősítik, mert a közönség „Ha eszi, ha nem eszi. nem kap mást!” És ezek után próbáljon valaki arról beszélni, hogy a kulturális színvonal csak a helyiek feladata! (A kedves közönség bizonyára kifütyülte volna a Jókai Színház művészeit, ha ezt merték volna produkálni.) Hogy hétfőn este nem ez történt két kiváló művészünk esetében, azt csupán annak köszönhetik, hogy bemutatott műsoruktól függetlenül jó színészeknek tartjuk és szeretjük is őket. De szeFelszámolták a gyermekbénulást Prága (MTI) Csehszlovákiában ez évben egyetlen gyermekbénulásos megbetegedést sem jelentettek, holott az 1956—60-as években átlagban 120 eset fordult elő az első hat hónapban. A veszélyes betegség megszűnése annak köszönhető, hogy Csehszlovákiában, akárcsak Magyarországon, minden veszélyeztetett korú gyermek Sabin- cseppeket vagy védőoltást kapott. vetnénk azt is, ha legközelebb az Országos Rendező Iroda bevételi tervének teljesítése érdekében ne csaléteknek használja fel kiváló művészeinket, hanem kérje őket arra, hogy tehetségükhöz méltót produkáljanak. Ezzel nemcsak a közönség jár jól, hanem a művészek is. És ez pedig közös érdek. A „Furfangos a divat” című előadás legjobb része a két békéscsabai „jogász” vetélkedése volt. Remete Kálmán joghallgató, a furfangosok bajnokságán elég furfangosnak bizonyult ahhoz, hogy a már végzett dr. Szőlősi Klárát legyőzze. Sajnos, ezen az előadáson a játékvezető sem tett ki magáért. A bemutatott ruhamodeilek viszont tényleg szépek voltak, és örültünk, hogy az — árakat nem hallottuk. í—czi.) ituu Az igények növekednek A cím nem meglepő (pedig a címekkel szemben első követelmény az, hogy érdekes legyen, hívja jel a figyelmet az írásra), de ebben az esetben, ha egy címben azt közöljük, hogy „az igények növekednek”, tényleg nincs semmi meglepő, mert ez legalább annyira mindennapos jelenség már — mint mondjuk az —, hogy ebédelünk. Persze az, hogy ebédelünk és jót ebédelünk, vacsorázunk és a többi (lásd a Statisztikai Hivatal jelentéseit az ugrásszerűen növekvő fogyasztásról), régen, úgy 10—15 évvel ezelőtt szintén meglepetésszámba ment volna, ha általánosítva, mindenkire vonatkoztatva írja le egy korabeli újságíró. De nem is erről van most szó, és e kis kitérő után most már „in médiás rés” — vágjunk a téma közepébe. Egyszóval az igények növekednek. Hogy ez így van, a legapróbb dolgokon is lemérhető, és akik hivatottak erre: állandóan le is kell mérniük, követniük kell az igények növekedését, és érzékeny szeizmográfként kimutatni az igények növekdésé- vel járó feladatokat. Ezek megoldását pedig (tényleg nincs rá jobb kifejezés) „menetközben” szükséges megvalósítani. Egy apró példával illusztrálnám, hogy ott, ahol az igények rohamos növekedését nem figyelik (rosszabb eset, ha figyelik és nem csinálnak semmit), abból milyen visszás dolgok születnek. A példa: Tótkomlós, eszpresszó vagy cukrászda, nem tudom minek nevezzem, mert feketét is főznek ott, és fagylalt, sütemény is kapható. Nos, ebben a cukrászdában naponta több százan fordulnak meg, és mindössze két kiszolgáló „szenved” az elárusífással: pénztárgépkezeléssel, szörpkészítéssel, fagylaltadagolással, a hátsó teraszon kopogtató fürdőzők kielégítésével. Ha meleg van és beüt a csúcsforgaiiiimiiiiiiiciiiiiHiHKiiiiiimiiimiiiRiiiiiiiailiftefiMiHUiiluaiiiiiiimiiiMii lom, elképesztő rohangálást kell produklániuk, mégis tízesével fordulnak vissza a vendégek, mert kinek van olyan kötélidegzete (vagy annyi ideje?!), hogy 15—20 percet álljon és várjon, amíg egy csoportnak blokkot adnak, aztán kiszolgálják, és aztán rohan újra az elárusítónő blokkolni a pénztárgéphez és kezdi az egészet elölről?! Nincs pardon: az igények megnövekedtek. Aztán, ha a megnövekedett igényektől lemaradnak, úgy járnak, mint ebben a tótkomlósi cukrászdában, (összevetették már, hogy mennyivel fogy több cukrászsütemény Tótkomlóson egy év alatt, mint mondjuk tíz éve fogyott? Elképesztő különbség jönne ki!) Mert mi is az igazság? Ha a jogos igényeim nem tudom kielégíteni, bosszankodom. Keresem a bűnöst, azt, aki talán oka lehet annak, hogy amit szeretnék, nem kaphatom meg. De sok példát hozhatnánk fél erre! (Nincs kenyér este a boltban, miért? Mert keveset rendeltek, nem mérték jól fel az igényeket. Reggel negyed 8-kor nem kapsz tejet, miért? Mert nem jól mérték fel az igényeket stb., s fb.). Mi lenne a megoldás? Az, ha rájönnének az igény-növekedés kutatói arra, hogy ha jó néhány évvel ezelőtt például Tótkomlóson két elárusító is elég volt a napi néhány tucat vendég kiszolgálására, akkor ez manapság, amikor az igények növekedése a cukrászda-vendégek számában is ugrásszerűen megmutatkozik, akkor ez már kevés. Az ember a pénzéért ját, gyorsan és egyre kulturáltabb körülmények között akar vásárolni. Ha ez nem így van, bosszankodik. Tenni kell hát valamit! A cím tehát: „Az igények növekednek” nem meglepő. De az annál inkább, hogy sok helyen mindezt ma, 1961-ben nem veszik észre. Sass Ervin w Újra megalakult ttö daUs Rohan az idő. Immár egy esztendeje annak, hogy az „Eperjesi dalos brigád” megalakult, s az első közös aratásra nótaszóval indultak. Üjra itt a nyár, súlyos fejüket föld felé lógatva, kaszára várnak a kalászok. Ahol csak lehet, kombájnok zúgnak a sárga búzatengerben. De a dőlt tábláknál szükség van a kézikaszásokra is. Erre a munkára jelentkezett az Alb- család három tagja: az ifjabb és idősebb Illés és György, a tavalyi „alapító tagok”. Papp János úgy is, mint tanácstag és Hegedűs velük tartott. Kovács Anti és Szabó Pali bácsi se haragszik a nótára, de a munkára se. „Lélekben veletek vagyok” — kiáltott fel Eperjes puszta vicc-mestere, Kovács György és beállt a brigádba. Horváth Jancsi még fiatal legény, de szíves, kedves fiú, szeretettel fogadták. Mire kilett a létszám, körülnéztek és azt látták, hogy asszony sehol... Lett volna ugyan két jelentkező, de a kilenc férfi elijesztette. — Megmutatjuk, hogy asszony nélkül is megvagyunk — így Argyelán Pál is beállt marokszedőnek. Aztán váltották egymást hol kaszások, hol marokszedők voltak. Harmincnégy fokot mutatott a hőmérő árnyékban, az inget csavarni lehetett, de a jókedv, a nóta nem hált el szájukon. A vi- zeslajt ugyan kissé késve, csak a második napon került elő, pedig már félórai munka után víz után áhítoztak. A „csobolyósgyerek”- akció is megszűnt az idén Eperjesen, ki tudja miért? Np de van még Albéknál munkaképes férfi! Az ifjabb György, aki most végezte a második osztályt, jeles eredménnyel, egész nap tanyájuk kút- jánál őrködött, s mikor felhangzott az aratók harsány: „Györgye, vizet!..." kiáltása, szaladt a nagy 7 literes kannával ki a földekre. Este boldogan mutogatta a fájós talpát, amit a tarló összehasoga- tOtfm — Kértem a brigádvezető bácsit, hogy legalább egy fél egységgel többet írjon apukának, amiért segítettem, mesélte izgatottan. — Egy egészet is megérdemelnél — dicsérték meg az emberek az ügyes kis legényt. Ötödnapra 13 hold aratásával készültek el. A hozzáértő szemek 14—16 mázsára becsülik holdanként a búzát. Nem fáradoztak hiába! Bár a rossz nyelvek azt beszélik, 2—3 órával előbb is kész lehettek volna, ha szombaton estefelé be nem térnek egyikük tanyájára, ahol víz helyet bor van a kútban! De azért vacsorára hazaértek dalolva és egyenesen ülve a kerékpáron. Legföljebb az asszonyok zsörtölődtek, hogy mind elfőtt a leve a csirke paprikásnak. De aztán ők is megbékél-* tek, s a dalos-brigád most új munkába fog a régi jó kedvvel! H. 1.
