Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
I Ötszázhatvan felnőtt „diák" az Orosházi Mezőgazdasági Technikum-1 ........... .......................................N é p új s A a B eszélgetés öt szovjet pedagógussal 19G1. július 9., vasúm au Több mint egy évtizede épült fel az Orosházi Mezőgazdasági Technikum modem épülete és éppen hat éve annak, hogy Babinszky Mihály igazgató irányítja az iskola sokrétű munkáját. Sokrétű, hiszen a nyilvános tagozat 141 diákja mellett a levelezőtagozat osztályaiban már 417-en tanulnak, de jól halad és kitűnő tanulmányi eredményeket mutat fel az a kétéves szakiskolai tanfolyam is, melyen falusi párt- és tanácsi funkcionáriusok gyarapítják tudományos igénnyel mezőgazdasággal kapcsolatos ismereteiket. Lapunk munkatársa megkérte az országosan is jó hírű iskola igazgatóját, hogy néhány kérdésre válaszoljon, olyan kérdésekre, melyek közérdeklődésre tartanak számot, elsősorban falusi olvasóink között. Babinszky elvtárs szívesen állt rendelkezésünkre és válaszai jó tükörképet adnak a technikum — már említett — sokrétű munkájáról és feladatairól. ELSŐ KÉRDÉS: Mikor szervez-! ték meg az első kihelyezett levelező-osztályokat, és eiek milyen eredményt hozlak? — Először is arról kell beszélnem, hogy ezeknek a levelező-osztályoknak a tanév-beosztása más, mint a megszokott. A levelezőosztályok évnyitása januárban van, évvége pedig a naptári év befejezésekor jön el. így tehát, a későbbiekben az első félév eredményeiről számolhatok be, de előbb a kérdésre szeretnék válaszolni. Az első kihelyezett osztályokat két esztendővel ezelőtt szerveztük meg Mezőhegyesen, Okányban és Szeghalmon. Az eredmények — szervezés, érdeklődés, kis százalékú lemorzsolódás és a hallgatók tanulmányi sikerei — arra ösztönöztek bennünket, hogy a2 első év utón újabb osztályok szervezését is megkezdjük. Jól számítottunk. Az érdeklődés folytonosan növekedett és egy évvel ezelőtt Gyulán, Gyomán, Két- egyházán és Üjkfgyóson annyi jelentkezőnk volt, hogy a levelezőtagozat újabb első osztályait is létrehozhattuk. Mint módszer, jól vizsgázott az az elgondolásunk, hogy a kihelyezett osztályok előadói közé meghívtuk az adott község vagy város szakpedagógusait is, akik a heti egyszeri foglalkozásokon órákat adnak, feleltetnek — egyszóval pontosan úgy, mint a nyilvános tagozaton. Most tehát hét osztályunk van, hét községben, ezek közül négy első és három másodikos. Technikumunk négy tanára kapta állandó feladatként a levelező-osztályok munkájának vezetését: Győri Sándor. "Nagy Sándor, Hajdú Mihály és Bállá István, aki ugyanakkor, mint a levelező-tagozat vezetője is tevékenykedik. Az eredmények? örömmel mondhatom, hogy majdnem elérik a nyilvános tagozat tanulmányi eredményét, az első osztályok átlaga 2,64, a második osztályok átlaga pedig 2,82 volt. A legjobban az újkígyósiak tanulnak, itt valamennyi hallgatónk az Aranykalász Tsz tagja és 3,04 tanulmányi átlaguk igen jónak mondható. MÁSODIK KÉRDÉS: Milyen támogatást kapnak a helyszínen ezek a kihelyezett osztályok? — Sokfélét. Általában megállapíthatom azt, hogy a helyi párt- szervezetek, a tanács vezetői, üzemek, termelőszövetkezetek hatásosan támogatják és segítik nemcsak a szervezést, a beiskolázást, hanem közvetlenül a tanfolyamok munkáját is. Az előbb Újkígyósról beszéltem és az ottani osztály kiemelkedő tanulmányi eredménye többek között a termelőszövetkezet elnökének, Sik Péter elvtársnak munkáját, és az ottani általános iskola tanárainak tevékenységét is tükrözi. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Sik elvtárs néhány évvel ezelőtt a mi iskolánkban szerezte meg technikusi oklevelét, az 1955-ben indított levelező-tagozaton.) De nézzük tovább! Szeghalmon a járási tanácselnököt még az is érdekli, hogy mindig biztosítva van-e megfelelő helyiség a heti foglalkozásokhoz, sőt még arra is kiterjed a figyelme, hogy a hallgatók eljárnak-e rendszeresen az órákra. Még egy példát? Tessék! A Mezőhegyesi Állami Gazdaság Igazgatósága most, az ottani osztály második évében is — hogy egy kicsit pedagógus „szaknyelven” mondjam — jelesre vizsgázik a támogatás, segítségadás „tantárgyából” Szívesen és Örömmel látogatják a vizsgákat is, mert érdekli őket dolgozóik művelődése. HARMADIK KÉRDÉS: Sxer- veznek-e a következő levelező- tanévre új kihelyezett osztályokat, és hol? — A levelező-tagozat iránt változatlanul nagy az érdeklődés az egész megye területén, és az eddigi tanulmányi eredényekből meg állapítható, hogy . a . kihelyezett osztályok rendszere bevált, azok A dűlőút kereszteződésénél, az akácos szélén, mint egy szobor, szépen fejlett fácánkakas áll. Varga Jancsi ballagás közben azt figyeli mereven. Vajon meddig enged közel? Mostanában nagyon szelídek. Biztos, hogy a tojó és a kicsinyek ott vannak valahol a közelben, azért nem tágít. Kihívóan áll, mintha csak egy vetélytárs közeledne feléje. Fejét felemeli és mozdulatlanul figyel Jancsi a szövetkezet KISZ-tit- kára, most szállt le az Sz. K. 3- ról. Poros, mint az ördög és fáradt, mint... amilyen egy kombáj- nos tud lenni a napi 18 hold után. De a négyszáz mázsa ma is megvolt — gondolja. Jó fizet ez a San Pastore! Helyenként harminc fölött. A fácán még mindig mozdulatlan. Jancsi pedig lopózkodva megy. Halkan, hiszen alig van már tizenöt-húsz lépésre. Még a fejét sem mozdítja meg és... nem is erre néz. Most látja, hogy az ellenkező oldalra figyel. Lassan halad lábujjhegyen, mint aki tilosban jár. Megállj, gondolja, most megijesztelek egy kicsit. Majd figyelsz te még hátra is. levelező tagozatán szélesítése indokolt. A beiskolázást megkezdtük. Már közel 150 jelentkezőnk van (sajnos sokan hiányosan küldik be okmányaikat és emiatt, a szervezés is késedelmet szenved) és a tervek szerint. három kihelyezet osztályt alakítunk. Mér most közölni tudom, hogy ezek közül kettő valószínűleg Dévaványán és Sarkadon nyílik meg, a községek végleges kijelölése azonban csak a felvételi vizsgák után történik meg. Általában arra törekszünk, hogy olyan községekben nyissunk újabb levelező-osztályokat, ahol középiskola van, vagy pedig az általános iskolák pedagógusai megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkeznek. (Természetesen a szakmai felkészültséget a mező- gazdasági technikum tantárgyaira értem). Befejezésül: Ha terveink és elgondolásaink megvalósulnak, a következő tanévben — 1962. januárjától — 560 hallgatója lesz az Orosházi Mezőgazdasági Technikum levelező-tagozatának. Ügy gondolom, hogy két esztendő alatt ez a fejlődés nemcsak indokolt, hanem szükséges is, mert nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire fontos bővíteni szaktudásukat azoknak, akik a mezőgazdaság ilyen vagy olyan munkaterületén dogoznak. Még hat lépés... öt... négy... és merészet gondolva hirtelen előreveti magát, rá a fácánra. Elkapja a nyakát. Megvan! Zsákmányával éppen fel akar tápászkodni, amikor az akácos mögött hangos kacagást hall, majd megnyílik a bozót és hárman bújnak elő hahotázva, görnyedezve a nevetéstől. — Megf... megfogta! Jani megfogta a.„ fácán... madarat — nyögdécsel vihogva Takács Laci és alig áll a lábán. — Na. te megérdemled, hogy jó vacsorát egyél belőle — szól a másik „léhütő". Szabó Tóni is. Ügy vetetted rá magad, mint Grosics a labdára. — Szorítod a nyakát, hogy meg- ne ugorjon a vacsorának való — bömböli a harmadik kombájnos, Rácz Sanyi — te úgy is szereted a fűrészport vadason, — Megbolondultatok? — áll fel Jani. Fakutyának álltok ki a dűlőre? De csak akkor eszmél rá, hogy mi is történhetett. Ezek kihozták a kitömött fácánt — néz a kezében most is mozdulatlan madárra és mérgében ledobja a földre. Aki Békéscsabán a zeneiskola előtt mostanában délelőttönként elmegy, egy kicsit megáll hallgatókra az ablak alatt, mert bentről szovjet dal csendül ki a tajgáról, a nylrfaerdókről. A tantermekben orosz szakos magyar tanárok gyakorolják öt szovjet pedagógus vezetésével az orosz nyelvet. Az egyik délelöttön a „hosszú” szünetet felhasználva beszélgettem a szovjet pedagógusokkal. Bánó István, a Pedagógus Központi Továbbképző Intézet tanára kalauzolásával felbaktatunk az egyik emeleti tanterembe. Valentyina Kretova Voronyezs- ből a kis Csoport Vezetője az első kérdésemre már mondja is: ■ — Az első benyomásunk a magyar, orosz szakos pedagógusokról az, hogy az orosz nyelvtant kitűnően ismerik. Margarita Malejeva Lenin arádból azt mondja: A magyar pedagógusok beszédkészségét kell továbbfejleszteni és akkor még jobban tudják tanítani az orosz nyel. vet. A szovjet pedagógusok között az egyetlen férfi a moszkvai Borisz Pifatnyinszkij. Az ő véleménye: — Még az a néhány pedagógus is, akinek gyengébben megy az Beugrott. Igaz, gyanús volt neki a fácán, dehát... azt hitte, jó fogást csinál. Nem gondolkozott. — Ne búsulj koma. Nem szólunk mi senkinek erről a vadászatról. Es különben sem te lettél volna az áldozat, csakhát te érkeztél hamarabb. Kurta Mis- kának szántuk, az, tudod, olyan fácánbolond. — ... egye meg a bőrötöket. Nevet most már Jani Is. Ez lett volna az első fácán, amit kézzel fogtam meg. — Sose búsulj, öreg fiú... Az a fontos, hogy ma megint lefőztél bennünket. — így álltok bosszút? — Dehogy, hisz mondtam már, hogy Miskának szántuk a fácánpecsenyét. — De egy fényképet azért csinálhattunk volna — szól csendesen Takács. Rozikának biztosan megnyerte volna a tetszését. — Menj te... emeli fel a kezét Jani tréfásan. — Nana... már a sógorjelöltet is fácánkakasnak nézed? — célozgat Szabó, mivelhogy Rozikának a bátyja tette a megjegyzést. Ök meg már egy hónapja jegyben járnak. Tréfásan, de már sógo- rozzák is egymást. Közben ballagva mennek a dűlőn, amelyben lassan lopódzni orosz nyelv, olyan könnyedén tanul és fejlődésük szinte szemmel- iátható. Örülünk, hogy ilyen pedagógusokat taníthatunk. — Ezek után a szakmai kérdések után engedjék meg — fordulok a szovjet pedagógusokhoz —, hogy más irányban is kérdezősködjek. — Bánó István könnyedén fordítja szavaimat, és így már kérdezhetek is: — Hogy érzik magukat Békéscsabán? Úgy látszik, Valentyina Kretova a legbátrabb, nemhiába a csoport vezetője, mert ismét ő válaszolt először. Szavait érdemes szó szerint leírni: — Nem számítva, hogy az orosz nyelv gazdag kifejezésekben, mégis azt kell mondanom, hogy úgy érezzük itt magunkat Békéscsabán, mintha odahaza lennénk. — Mindenütt azt érezzük, bármerre is járunk, hogy a vezetők és az egyszerű dolgozók szeretettel fogadnak. Különösen így van ez itt az iskolán, de kísérőink, Bánó István és a pedagógus továbbképző intézet tanárai részéről — mondja szinte egysze-re Margarita Malejeva Loningrádból és Nona Panova Szbavropolböl. A Szovjet pedagógusok ismerkednek a megyénkkel. Az elmúlt napokban mái- sokfelé jártak. Voltak szórakozóhelyen is és a közös véleményt egyikőjük így summázza: — Nagyon szépen viselkednek az itteniek és vidám népnek Ismertük meg a magyarokat és nagyon tehetségesnek tartjuk. Nagyon tetszenek népdalaiak. Bánó István nevetve jegyzi meg, hogy az egyik este Nona Panova olyan csárdást táncolt, mintha mindig itt élt volna köztünk. S Margarita Malejeva azt várja még az elkövetkező napoktól, hogy ő is megtanuljon csárdást táncolni. A tanfolyam délutáni prog. ramja az, hogy néhány magyar pedagógus kíséretében a szovjet pedagógusok sétálgatnak a városban, beszélgetnek és e beszélgetések során szövődnek azok a szálak, amelyekből alakul és erősödik két nép igazi barátsága. kezd az éjszaka előfutára, a félhomály. A központ már nihes távol, de kihaltnak látszik. Ma később fejezték be a munkát, úgy látszik a többiek már hazaindultak. Nem is messze jutottak el a „fácán-tragédia” színhelyétől, amikor valaki mögöttük eszeveszetten kiabál. Hátranéznek. Az öreg Jóska bácsi tapossa a pedált, szájából szaggatottan jön elő a hang, alig lehetett megérteni. — Ég!... Siessetek.,, vissza! Ég... az olasz búza. — Mi? Mit beszél, öreg?! ragadja meg Jani komája, mert különben elvágódik kerekestül együtt. Látszik rémült tekintetén és kimerültségén, hogy nagy baj miatt karikázott ilyen lóhalálban. — Az olasz... — lihegi... kigyulladt a tábla. Nézzétek... ide, már... idelálszik — int hátra a kezével. Valóban, a sötétedő estében valami halvány vöröses derengést láthatnak a dűlők fái között. Jani szivét marakra fogta a rémület. A kombájnok — néz rá a sápadt többire. Ott vannak a gépek) Fiúk! Százötven hold! Futva indulnak vissza. Egy kilométerre lehetnek. Jani szól futás közben — levágjuk a tüzet. Két géppel levágjuk. —Rá akarsz... menni ? — liheg vissza Laci — a tűzre akarsz Súss Ervin Emléktáblát avattak Áchim L. András szülőházán Békéscsabán Áchim Liker- Andrásnak, a viharsarki magyar és szlovák haladó parasztság egykori vezérének, az évszázad eleji magyarországi független szocialista parasztpárt alapítója születésének 90. és halálának 50. évfordulója alkalmából a Hazafias Népfront és a városi tanács emléktáblát állított Békéscsabán. A márvány emléktáblát Áchim L. András szülőházán — a róla elnevezett utcában — csütörtökön délelőtt leplezték le ünnepélyesen a városi tanács, a pártbizottság, a Hazafias Népfront vezetőinek és több száz főnyi környékbeli lakos jelenlétében. Az avatáson ott volt 6zveg>- K.tl'ch Mihályné, a kommunista ifjúmunkás-mozgalom egyik mártír-sorsú vezetőjének, Kulich Gyulának édesanyja is. Dr. Tibori János, a város történetének kutatója és krónikása emlékezett meg a békési szegényparasztság hajdani népszerű vezéralakjáról. a kormánypárttal szemben álló ellenzék bátor és harcos országgyűlési képviselőjéről, akit ötven évvel ezelőtt orvul gyilkol látott dühében az úri rend. Az emléktábla avaésa és megkoszorúzása után a város vezető személyiségei — köztük Kovács Pál, a városi tanács v. b. elnöke, Such János, a városi pártbizottság titkára és Kendrn János, a Hazafias Népfront városi bizottságának ti dóira — meglátogatták Achim L. Andrásnak a nevezetes légi házban ma is lakó rokonait, Milyó Pálnak, a telekgerendást Új Élet Termelőszövetkezet tagjának családját, és szívélyesen elbeszélgettek a vendégszerető háziakkal. <---CZÍ) B Aí
