Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

1961. Jüuus 7., PÉNTEK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Ara 56 (Ölte * A KGST-államok talajvédelmi szakembereinek látogatása Ecsegfalván Tfz napot töltenek hazánkban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa államainak talajvédelmi in­tézeteinek küldöttei, hogy megvi­tassák a talajvédelem és talajja­vítás időszerű feladatait. Az, hogy a szocializmust építő orszá­gok szakemberei éppen hazánk­ban foglalkoznak ezzel a fontos problémával, öröm is meg üröm is. Üröm azért, mert még százezer holdakra rúg nálunk a javításra váró szikes föld. Öröm viszont az, hogy a talajjavítás nálunk létkér­déssé vált, s az eddigi erőfeszíté­sek közepette kiváló szakemberek nőttek fel, akiknek a tudásával, eredményeivel és tapasztalataival segítségükre lehetünk más orszá­gok talajjavító szakembereinek. S nemcsak jó kutató- és szakember- gárdánk tapasztalatai, hanem ta­lajjavító-gépeink és módszereink is olyanok már, hogy érdemesek a tanulmányozásra. Nagyjából ezek miatt a megokolások miatt került sor a talajvédelmi konferencia hazánkban való megrendezésére, ezért járják végig a KGST államainak szakemberei országunknak azokat a vidékeit, ahol digózással és kémiai javítás­sal korábban terméketlen földte­rületek váltak termővé. A szakemberek országos kőrút­jának első állomása — a július 3—4-én Budapesten megtartott kétnapos konferencia és elméleti tapasztalatcsere után — július 5- én megyénkben, Ecsegfalva' hatá­rában volt. A szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a keletnémet és a román szakembereket erre a kör­útra elkísérte dr. Soós Gábor, az FM Növénytermesztési Főigazga­tóságának vezetője, az FM több vezető munkatársa és számos ta­lajjavítással foglalkozó magyar kutató is. A szakembereket szállító autó­busz először a Dél-magyarországi Mezőgazdasági Kutatóintézet ke­lemenzugi telepén állt meg, ahol Prettenhoffer Imre, az intézet tu- dományososztály-vezetője üdvö­zölte a vendégeket, és ismertette Több mint hatszáz budapesti egyetemista érkezett vasárnap a kazincbarcikai Mező Imre ifjúsági építőtáborba, amely a nyáron a Berentei Vegyiművek építését se­gíti. Az egyetemisták első csoport­ja még alig rendezkedett be a sá­tortáborban, amikor csütörtökön délelőtt váratlanul kedves vendég érkezett hozzájuk. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Prieszol József­fel, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjával, a Borsod megyei Pártbizottság első titkárával, Papp Károllyal, a megyei pártbizottság előttük az intézet létrehozásának célját, szerteázagó kutató-felada­tait és eddigi eredményeit. El­mondotta, hogy a digózás és a kémiai javítás hatására az eddig terméketlen, holdanként 4—5 má­zsa gabonát termő földeken most már mindenfajta növény, köztük a lucerna is nagyszerűen díszük, s nem ritka a 16—18 mázsa búza­termés sem a javított területeken. A rövid tájékoztató után Pret­tenhoffer Imre végigkalauzolta a vendégeket a kísérleti telepen. A külföldi szakemberek már az előzetes tájékoztatón is sokat jegyzeteltek, de kint a parcellák közt még többet, s őszinte elra­gadtatásuknak adtak kifejezést a látottak felett. Nagyon érdekes látvány az egymás mellett sorakozó, év­századok óta műveletlen, alig ter­mő és a kémiailag vagy digózással javított szikes, amelyeken vastag rendeken fekszik a lucernaszéna és bő termést ígér az aratásra vá­ró árpa, az érésben lévő mák. Egymás után kattogtak a fényké­pezőgépek a kísérleti parcellák közt, de a Prettenhoffer Imre ál­tal tervezett háromfejű altalajla­zító gép előtt is, amelyet munka közben mutattak be a külföldi vendégeknek. Az altalajlazítónak nemcsak a szikes földek javításá­nál, hanem a belvíz elleni véde­kezésnél is nagy hasznát lehet venni, hiszen a 60—70 centiméter mélyen fellazított talaj könnyen beissza a nagy mennyiségű csa­padékot is. Akiknek a délelőtt folyamán feltűnt a külföldi szakemberek ér­deklődése, az, hogy aprólékosan, csaknem mindent feljegyeztek, amit láttak, hallottak, ebéd után még nagyobb érdeklődésnek le­hettek tanúi az ecsegfalvi Egyet­értés Tsz egy 50 holdas tábláján, ahol két talajjavító brigád 15 gép­pel mutatta be a digózás minden munkafázisát: a sárga-föld kieme­lését, széjjelterítését, a terítés egyengetését, keverését, ekével és diszktillerrel, a bánya oldalainak bedöntését. titkárával és Várnai Ferenccel, a KISZ Központi Bizottsága titká­rával együtt meglátogatta az ifjú­sági tábort. A vendégeket Bojtor István, a tábor fiatal pedagógus parancsno­ka, a fiatalok képviselői fogad­ták. Jelen volt Sztancsik Károly, a kazincbarcikai városi pártbizott­ság titkára és Bialis József, a KISZ Borsod megyei Bizottságá­nak titkára. Kádár elvtárs látogatása során hosszasan elbeszélgetett a fiata­lokkal. (MTI) — Kolosszális munka, nagyon drága lehet ez! — mondogatták a kelet-németországi szakemberek, és alig akarták elhinni, hogy hol­danként mindössze 7 mázsa búza árába került a digózás, és azt is tíz év alatt kell a tsz-nek kifizet­nie. — Ennyivel több búza terem egy év alatt a javított földön! — hangzott ismét a csodálkozás. — Államunknak az az érdeke, hogy minél több föld legyen meg­javítva, s minél magasabbak le­gyenek a terméseredmények ■— hangzott a magyarázat. — De egyes termelőszövetkezetek még az ilyen kedvezmények ellenére is húzódoznak a talajjavítástól. A jelenlevő külföldi szakembe­rek mindegyikének hazájában je­lentős területeken hatalmasodott el a szik, de eddig a digózást alig vagy egyáltalán nem alkalmazták. Ezért váltott ki soraik között olyan nagy érdeklődést, ezért je­gyeztek, fényképeztek le min­dent, amit láttak. Azért került sor hazánkban a tíznapos talajvédel­mi konferenciára, mert a digózás mellett jelentős sikereket értünk el a homokos földek, de a hegy­oldalak termővé tételében is. Öröm, hogy ilyen eredményeket mutathatunk a testvéri népek szakembereinek, s hogy tapaszta­lataikat odahaza gyümölcsöztetik népeik javára. Mielőtt e tudósítás végére pon­tot tennénk, ide kívánkozik né­hány epizód is. A találkozón részt vevő hat nemzet szakemberei igazi testvéri szeretettel beszélgettek, s hallgatták egymás tapasztalatait. Akik figyelték őket, az a jóleső érzés erősödött meg bennük, hogy ez a tíz nap jelentő­sen hozzájárult a hat ország me­zőgazdaságának fellendítéséhez, a szocialista tábor további gazda­sági izmosodásához. Az ecsegfalvi községi tanács elnöke, aki végig­hallgatta a szakemberek tapaszta­latcseréjét, ebéd előtt azt mondta: őrizzük a békét, hogy a kutatók nyugodtan dolgozhassanak a ter­méseredmények további növelé­sén. Az Egyetértés Tsz elnöke pe­dig azt mondotta: Ne felejtsék el a kutatók, hogy a talajjavítás nemcsak kutatási téma, hanem sok százezer ember jobblétének a kérdése is. A szovjet delegáció vezetője bú- csúzáskor e néhány mondat köré fűzte szavait. Őrizzük a békét, hogy mi, tudósok továbbra is együtt dolgozhassunk a népek jó­létén. Ügy igyekezzünk javítani a gyenge talajokat, hogy azokon valóban jól éljenek az emberek. Végezetül a szíves vendéglátást a szovjet és a többi delegáció nevé­ben megköszönve, azt kívánom: Ennél rosszabb ebédje, mint ami­lyet mi itt, ebben a tsz-ben fo­gyasztottunk, ne legyen senkinek sem a világon. (A tsz csirkeapró- lék-levessel és csirkepaprikással vendégelte meg a tapasztalatcseré külföldi és hazai vendjeit). Kukk Imii Kádár lános elvtárs látogatása a kazincbarcikai Mezi Imre iffúsági építőtáborban cAcat cl qéjpL Munka közben az új típusú bálázó kombájn a gyulai földeken VÖRÖS ZÁSZLÓ a kombájn tetején A Gyulai Állami Gazdaságban hét kombájn aratja a búzát, hét gép ontja a magot — és a port — a hatalmas és „jól fizető” ga­bonatáblákon. Két SZK—3-as és öt EMAG. Napi teljesítményük a dőltben 200 mázsa fölött van. Versenyben vannak. A ver­senyt egy most odakerülő kom­bájnvezető indította el és ebbe belekapcsolódott mindegyik ve­zető. Érdekes és eredményes verseny ez, napi értékeléssel. Nemcsak a learatott búza meny- nyisége számít, hanem a tarló, a learatott szalma, a mag tisztasá­ga és más szempontok is. A dí­jazás is naponta történik. Az az­nap legjobban teljesítő gép tete­jére felkerül a vörös zászló és a Befejeződött és a külföldi Megyénk termelőszövetkeze­teiben csütörtökön délután lé­nyegében befejezték az őszi ár­pa és a külföldi nagy termés­hozamú búzafajták aratását, őszi árpából kereken 36 ezer holdat vágtak le, részben kom­bájnokkal, részben pedig arató­gépekkel. A külföldi búzákat 13 ezer holdon kombájnokkal arat­ták. Az ősziárpa-termés megye­verseny napi díja az ötven fo­rint pedig a győztesek zsebébe. Külön versenyt futnak a szov­jet gépek, hisz azokon egyetlen ember van és teljesítményük mégis jóval fölötte áll az öreg EMAGOK-nak. Itt Szeredi Ist­ván kombájnos gépére került fél legtöbbször az elsőbbséget jelen­tő vörös zászló. Az EMAG-oknál pedig Szűcs bácsi vezet, bár igen komoly versenyre késztetik a többi ve­zetők. Szinte minden gépen lebe­gett már az elsőbbség büszke jelképe. Ez a verseny jó hatással van a gépeken dolgozókra és elősegíti a gyorsabb és gazdaságosabb ara­tást. K—k az őszi árpa búza aratása szerte jónak mondható. A ter­més minősége is kifogástalan. A külföldi búzák közül — a szovjet és az olasz búzákból — a Sampastóre és a Bezosztája emelkedett ki. A csanádapáeai Köztársaság Tsz-ben egy 12 hol­das Sampastóre-tábláról hol- dankénti átlagban 43,08 mázsa búzát takarítottak be.

Next

/
Thumbnails
Contents