Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-06 / 157. szám

1961. július 6., csütörtök NÉPŰJSÁG 3 Nyargaló kombájnok nyomában — Nem — válaszolja derűs arc­cal. II szakma A mozdony élesen fütyült, majd megállt. Kéményéből hatal­mas füstfelhő gomolygott az ég fe­lé. Szabó Sándor tolatásvezető fel­emelte zászlaját, majd élesen fújt sípjába. A hosszú kocsisor lomhán megindult. A tolatásveze­tő összehúzott szemekkel figyelte a tovagördülő kocsisort. A zász­lója újból fellendült. A váltó meg­mozdult. A sínpár simán csúszott át a másik oldalra. Minden rend­ben volt. Szabó Sándor megtörölte verejtékező homlokát, majd neki­támaszkodott az egyik vagonnak. Kihasználtam az alkalmat, hogy pár percig elbeszélgessünk. — Mióta vasutas? ifik mestere Szabó elvtárs pár percnyi gon­dolkodás után válaszolt. — 1954. április 14. óta — hang­zott a pontos, precíz felelet. Majd tovább fűzte a fonalát. — Három éve vagyok tolatás- vezető. Tavaly megkaptam a Ki­váló dolgozó címet. KISZ-tag va­gyok. Nős. Két csalódom van. Mit mondjak még — nézett gondolkoz­va maga elé. — Nagyon szeretem a szakmámat, ha újra pályát kel­lene választanom, szintén vasutas lennék. Ezek az egyszerű szavak mind azt bizonyítják, hogy Szabó Sán­dor szinte szerelmes a szakmájá­ba. És dicséretére válik az is, amit a munkatársai mondtak róla. Szabó Sándor sokat segít a fia­taloknak is. Többen sajátították már el keze alatt Békéscsabán a vasutas szakma ezernyi fortélyát. Az egyik fő érdeme, hogy baleset- mentesen dolgozik brigádjával. — Elég sokat kell bajlódni a fia­talokkal — mondotta —, de meg­éri. Jóleső érzés az, ha látja az ember, hogy azok a fiatalok, aki­ket ő tanított, jól dolgoznak. A brigádomban is fiatalok van­nak. Megértjük egymást. Igaz, néha kicsit csintalanok, no, de ez a fiatalsággal jár. Már éppen el akarunk búcsúzni, amikor Szabó elvtárs még megje­gyezte: — A brigádok közötti verseny­ben eddig elsők voltunk. Most kis­sé lemaradtunk. De nem sokáig — tette hozzá magabiztosan. után a szovjet búzákat, majd a 130 holdon fajtaelőállításra ter­mesztett, másodéves eredeti ne­mesített bánkúti 1205-ös búzát aratják. Július 4-én éjszaka a Felsőnyo- másd Állami Gazdaság kereki üzemegységében hatalmas tűz ütött ki. Az állami gazdaságban gondatlanságból az egyik sertés- fiaztatóban szabálytalanul' mint­egy 200 liter benzint és 50 liter petróleumot tároltak. A benzinhez könnyen hozzá lehetett férni és ezért határozta el magát Bótyik Mihály könyvelő és Mónus László­szervezte a tűzőrséget. A nyári betakarítási munka gyors végzé­sére az aratási, cséplési idényre célprémiumot tűzött ki a vezető­ség a brigádok számára. Az első díj: 4 ezer forint és 100 liter sör, a második 3000, a harmadik díj 2000 forint. A terv szerint augusz­tus elsejére befejeződik a tsz-ben az aratás és 18-ra a cséplés. A termelőszövetkezet a napok­ban tartott küldöttközgyűlése el­határozta, hogy az aratás-cséplés idejére üzemi konyhát állít fel, ahol a dolgozók 8 forintért két­szeri bőséges menüt kapnak. Ez- ideig mintegy 100—150 fő jelent­kezett, de a július elsején meg­nyílt üzemi konyhai étkezésre mintegy 200— 250 főre számítanak. Borbíró Lajos Az egyik nagy táblán nyolc kombájn nyargalász. Gyorsan fo­rognak a kerekeik, s a kalász­terelő motolla egymás után hajtja a dús termést ringató szalmát a vágószerkezetre. Nagy a por. A kombájnosok arcára is vastag ré­tegben rakódik. Az arcok szinte felismerhetetlenek. A szemek vil­logásából lehet őket megkülön­böztetni. Jól hajtanak. A nyomuk­ban felverődő por és a motor bú- gása valami istentelenül nagy mé­nes dübörgését utánozza. Szinte hallik, amint a lovak patája kopog a száraz, szikkadt földön. S ez a kopogás nem más, mint a megfe­szített emberi munka egybeolva­dása a gép robogásával. Tapasztalatcsere Kissé szokatlan, hogy ilyenkor, a legnagyobb nyári mezőgazda- sági munkában felkerekedik né­hány ember, hogy megnézze, ho­gyan dolgoznak a Felsőnyomási Állami Gazdaság kombájnosai, szalmalehúzói, szántótraktorosai. Mert az a hír járja róluk; dere­kasan birkóznak a feladatokkal. A Gyulai Állami Gazdaság igazga­tója és konyhavezetője érkezett a Felsőnyomási Állami Gazdaságba, hogy kifundálják, milyen mód­szerrel csépelnek 600 mázsa gabo­nát a szovjet kombájnokkal. Mi­féle emberek ülnek a kombájnon, amikor már a tizedik napja egy­más után tetézik meg az előző napi teljesítményeket? Körösi Zoltán, a gazdaság fő- agronómusa az irodájában fogadja a vendégeket. Habár sok a mun­kája, meg eléggé fáradt is, mégis jut ideje, hogy nagy vonalaltban ismertesse: hogyan szervezték meg a komplex-aratást — Huszonhárom kombájnunk van. Ebből nyolc szovjet gyártmá­nyú. Ezek külön brigádban dol­goznak, a 15 magyar kombájnt pe­dig két brigádba osztottuk. Így né, hogy a benzinből egy vederrel elvisznek a könyvelő motorjába. Ez idő alatt Mónus Lászlóné férje, aki az állami gazdaságban brigád- vezető, elcsalta az éjjeliőrt, hogy a két társa nyugodtan dolgozhas­son. A fiaztatóban sötét volt. Gyufát gyújtottak, hogy lássanak. A láng­tól a benzin felrobbant és meg­gyújtotta a fiaztatót, valamint a robbanás következtében Bótyik Mihályra és Mónus Lászlónéra is ráömlött. Az előzetes jelentések szerint negyedfokú égési sebeket szenvedtek és az orvosok vélemé­nye szerint a két ember életének megmentésére nem sok remény van. A tűz óriási anyagi kárt is oko­zott. Többek között leégett a fiaz- tató és 70 malac is a tűz marta­léka lett. A fenti eset is mutatja, hogy milyen súlyos következmé­nyekkel járhat a társadalmi tulaj­don elleni vétség Ebben az eset­ben nemcsak jelentős anyagi kár keletkezett, hanem két ember éle­te is veszélybe került. S mindez 8—10 liter benzin miatt történt. Sajnálták rá a pénzt és így sok­kal nagyobb árat fizettek érte. Az eset miatt felelősek azok a sze­mélyek is, akik a benzint nem megengedhető helyen tárolták. Tanulság mindebből az, hogy sok­kal nagyobb gondot kell fordítani a társadalmi tulajdon védelmére. aratunk. Naponta több mint 200 holdról takarítjuk be a gabonát, s ugyanennyi területről lehúzzuk a szalmát. A szalmalehúzást kö­vető nap pedig már tarlót han­tunk, vagy pedig mélyen felszánt­juk a területet. Az elmondottakban semmi kü­lönös nincs. Máshol is ugyanígy szervezik a nyári betakarítást, de valahogy ebben a gazdaságban nemcsak az erejüket adják a kombájnosok, traktorosok a nyári munkák mihamarabbi befejezésé­hez, hanem a szívüket is. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, s jó hallani, ahogyan Körösi elvtárs erről beszél. — Nem csinálunk titkot abból, hogy kombájnosaink munkaver­senyben dolgoznak. A három bri­gád első négy helyezettjét magas jutalomban részesítjük. Az első helyezett — brigádon belül — ezer forintot kap, a második, harma­dik, negyedik pedig ennél keve­sebbet. Ugyanakkor azok a kom­bájnosok, akik szovjet kombájn­nal és magyar kombájnnal a leg­kiemelkedőbb teljesítményt nyújt­ják, még kétezer forint jutalmat is kapnak. Mi azt hittük, hogy ez­zel a jutalmazással sikerül kom- bájnosainkba a győzni akarást el­plántálni. Arra gondoltunk, hogy lesznek olyan kombájnosaink, akik mindenáron elsők akarnak lenni. Csalódtunk bennük. Ezt nem lehangolóan mondom, hanem felemelően, úgy, ahogyan Eva- nics István és Görbics Sándor is tanúsította. Az történt ugyanis, hogy Eva­nics István 99 mázsa teljesítmény­nyel megelőzte Görbicset. Közben Evanicsnak elromlott a kombájn­ja, mikor Görbics ezt megtudta, segédvezetőjének átadta a volánt, s odafutott Evanicshoz. Gyorsan előszedték a szerszámot és közö­sen megjavították a kombájnt. Görbics valósággal reszketett, félt, hogy Evanics hosszabb időre ki­esik a munkából, s emiatt az első helyezést elveszti. Azért segített Görbics, hogy Evanics továbbra is vezessen, járjon élen, s hogy határozottan beleszóljon a kom­bájnosok országos versenyébe. Nem mindennapi jelenség volt ez. Görbics szocialista tudatból ezzel a tettével diplomát állított ki ma­gának, mégpedig olyan diplomát, amelyért még sokáig emlegetni és tisztelni fogják. 11 halárban A rövid bemutatkozás után el­indultunk a száguldó kombájnok­hoz. Csorváson a hajdani brucella gazdaság egyik búzatáblájára si­ettünk. Itt nyolc kombájn aratott, csépelt. Mintha egymást kergették volna a kombájnosok, a gépek, úgy rohantak, s valósággal falták a kövér kalászokat. A főagronómus Evanics kombájnjára lépett. Egy papírlapot vett élő s odatartotta Evanics elé. — Tegnapi teljesítményével is­mét az első lett. A kombájn oldalán ott leng a vörös zászló. Beszélgetésre nem jut sok idő. Evanics dolgozni akar. Néhány pillanatra azonban meg­áll. A Gyulai Állami Gazdaság igazgatója megkérdezi tóle: — Nős az elvtárs? Az újkígyósi Aranykalász Tsz kertészetében az elmúlt hetekben igen előrehaladtak a betakarítási munkákkal. Burgonyából naponta csaknem négy és fél vagonnal szedtek fel. s szállítottak részben exportra, részben pedig belföldi fogyasztásra. Főzőtökből, korai ká­— Most nem lenne jó házas- embernek lenni, mert tíz nap óta — ahogy aratunk — jóformán odahaza sem voltam. Itt szundítok a kombájn mellett , két-három órát. Hajnalban pedig karbantar­tom a gépet. Csak tessék elkép­zelni, majdnem 150 zsírzó-gombot kell naponta zsírral teletömni. Nem beszélve a szűrők takarítá­Ásáról, a csavarok meghúzásáról és az olyan apróbb javításról, amelyet nekünk, kombájnosoknak itt a barázdában — szinte munka közben kell megcsinálni, ha azt akarjuk, hogy haladjon a munka. — Hány órát dolgoznak na­ponta? — Kora reggeltől késő estig, gyakran hajnalig. Ha a harmat nem száll le, még hajnali 2 órakor is aratunk. Vasárnap is dolgozunk. Hát ezért nem szeretnék most nős ember lenni. A XX. század „csodája” Beszélgetésünket csakhamar fél­beszakítjuk, mert egy különös jár­műre pillantunk. Egyelőre csak a fagylaltoskocsi tetejét látjuk, a csillogó alumínium süvegeket. Ké­sőbb már ott áll előttünk a XX. század „csodája”, a csorvási föld­művesszövetkezet vándorárusító­ja: Valaczkai József. Egy autó-al­vázra MIA-motort szerelt, s azt összekombinálta tengelykapcsoló­val. Ezzel járja a határt. A fagy- latoskocsiban bőven van üdítő ital is. Mindennap megjelenik az ara­tók között s ellátja őket. Nagy tá­volságot jár be okos masináján. A déli órákban pedig a gazdaság telekgerendási központjában, az üzemi konyha közelében árusít. Persze sok baj van a motorral meg a gumival. De rajta nem fog ki sem a motorhiba, sem a defekt. A múltkoriban, amikor rossz volt a kocsija, háromkerekű triciklin járta be a határt. Komplex-aratás S valójában ebben a gazdaság­ban a nyári betakarítási munkák úgy mennek, mint a karikacsapás. Jól haladnak a betakarítással, a szalmalehúzással és a szántással. A gépek teljesítményét, munka­idejét valósággal kicentizték. S hogy a teljesítményekben nincs kiesés, ezt annak is köszönhetik, hogy a szerelők a betakarítás mi­hamarabbi befejezésére vállalták a pótkocsik és a vontatók éjsza­kai szervizét. Mint egy nagy, jól beólajozott gé­pezet, úgy működik a Felsőnyo­mási Állami Gazdaság betakarító­brigádja. Sokat dolgoznak a kom­bájnosok, szerelők, de hajnaltól késő estig talpon vannak a veze­tők is. Körösi elvtárs mindenhol ott van, ahol segíteni kell, de ott vannak a szerelők, a kombájno­sok, és segítenek egymásnak. Min­denki teljes erővel dolgozik. A munka látszata sem marad el, mert a nagy táblákról gyors egy­másutánban kerül kombájnszérű­re a jövő évi kenyémekvaló és a búzavetőmag. D. K. posztéból, karfiolból, karalábéból és még néhány kertészeti cikkből annyi árut adtak a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központ­jának, hogy két hét alatt a szövet­kezet pénztárába háromnegyed­millió forint bevétel érkezett. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlójával kitüntetett Gyu­lai Állami Gazdaságban, ahol ta­valy országosan kimagasló átlag­termést, csaknem 41 mázsányit adott holdanként az olasz búza egy 35 holdas táblában, kíváncsi­an figyelik az idén már 650 hol­don — ebből 345 hold olasz, 305 szovjet búza — termesztett kül­földi búzafajták új eredményét. Hét kombájnnal hétfő estig 200 noldnyinál több olasz búzát arat­tak le, amelynek eddig 25,50—26 mázsa a holdankénti hozama. Akadt azonban egy kiemelkedő 55 holdas tábla is, amelyről 37 mázsánál többet csépeltek holdan­ként. A gazdaság a már learatott 260 holdas őszi árpából holdanként 21 mázsa termést takarított be az idén. Az olasz fajták learatása Augusztus lí?-!gr a cséplést is befejezik A . békéscsabai Kulich Gyula Termelőszövetkezet gabonatáblái kombájnok és gépi vontatású ara­tógépektől hangosak. A termelő- szövetkezet július elsejével befe­jezte az őszi árpa aratását-cséplé- sét. Termésátlag holdanként 16 mázsa lett, ami igen jónak mond­ható. A termelőszövetkezetnek 1200 hold gabonája van, amely aratás­ra vár. Ezt két kombájn, két gé­pi vontatású aratógép és öt ló- vontatású aratógép vágja. S ezen­kívül 150—200 aratópár. Ebben se­gítenek a pártoló tagok is, ötve- nen jelentkeztek aratás-cséplési munkák segítésére. A termelőszövetkezet vezetősé­ge kijelölte a szérűket, és meg­Jantyik Tibor Huszonhat mázsányinak mutatkozik az olasz búza átlagtermése a Gyulai Állami Gazdaságban Felrobbant a benzin, súlyos égési sebeket szenvedett két ember Két hét alatt háromnegyedmillió forint bevétel

Next

/
Thumbnails
Contents