Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

4 H ÉP ŰJSÁG 1961. július 5., szerda i szociális gondoskodás nem nélkülözheti a társadalom segítségét Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága — A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap délelőtt 9 órakor tartotta ülését. Az első napirendi pontként meghallgatták Arany Tóth Lajos elvtársnak a v. b. elő­ző ülésein hozott határozatok végrehajtásáról szóló jelentését. Majd a második napirendi pont­ként dr. Farkas Ernő, a megyei tanács v. b. egészségügyi osztá­lyának vezetője írásban terjesztet­te be a megye szociálpolitikai munkájának értékelését, a szociá­lis otthonok, a csökkent munka­képességűek foglalkoztatásáról, havi gondozottak ellátásáról szó­ló jelentést. A jelentés hangsúlyozza, hogy megyénk mezőgazdaságában vég­bement társadalmi átalakulás, az emberek általános életkorának te­temes megnövekedése következ­tében az államigazgatás szociálpo­litikai feladatai is fokozottabbá váltak. A problémák elsősorban azoknál az idős tsz-tagoknál je­lentkeznek, akik koruknál fogva még nem tarthatnak igényt az öreg ségi járadékra, de törődöttségük következtében munkavégzésre már nem képesek. Ugyancsak mu­tatkozik a szociális tevékenység szükségessége azoknál az idős tsz- tagoknál is, akik kizárólag öreg­ségi vagy munkaképtelenségi já­radékukból, háztáji földjük jöve­delméből és a földjáradékból él­nek. A jelentés hangsúlyozza, hogy a tsz-eken belül a szociális gondoskodás mértékét, az erre rá­szorulók számát és körét teljes alapossággal még az egészségügyi osztály sem ismeri, éppen ezért az ezirányú felmérés jelenleg van fo­lyamatban. A vitában a v. b. tagjai elmon­dották, hogy a szociálpolitikai munka, a gondozási tevékenység megvalósítása nem hárulhat tel­jesen a hivatásos szociális dolgo­zókra, ez a munka nem nélkülöz­heti a társadalom segítségnyújtá­sát. Az Egészségügyi Minisztérium küldötte értékelve a jelentést megállapította, hogy az alapos és körültekintő munka eredménye; dicséretes az a szándék, amivel megyénkben a szociális ügyeket kezelik. Megyénkben 13 szociális intézet működik. És arra törekszünk — hangsúlyozza a jelentés —, hogy intézeteinket korszerűsítsük, így ebben az évben a szarvasi szoci­ális otthon 30 férőhellyel, a vész­tői szociális otthon pedig 20 férő­hellyel bővül. Klaukó elvtárs, az MSZMP me­gyei bizottságának első titká­ra hozzászólásában elmondotta, hogy szükség van arra is, hogy a szellemi fogyatékosságú és nyo­morék gyermekek elhelyezésével is foglalkozzon az egészségügyi osztály. Javaslata alapján még ez évben felmérik az intézeti gondo­zásra szorulók számát, és a me­gyei képviselőcsoport elé terjesz­tik, hogy segítségüket kérve biz­tosítsák az ilyen gyermekeknek elhelyezőét. Kertész Márton elvtárs, V. b. el­nökhelyettes foglalkozott a terme­lőszövetkezetek szociális alapjá­val. Hangsúlyozta, hogy itt is fel­mérést kell végezni és nem admi­nisztratív eszközökkel megoldani, hogy a termelőszövetkezetek gon­doskodjanak idős, munkaképtelen tagjaikról. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának megvalósítása érdekében a v. b. úgy határozott, hogy ez év végén az erre a célra szükséges helyiséget a megye te­rületén biztosítani kell. A végrehajtó bizottság ezután meghallgatta az 1957. IV. t. v. al­kalmazásának tapasztalatait a megyei, járási, városi és községi tanácsok munkájában. A jelentést dr. Árus Tibor, a megyei tanács v. b. titkára terjesztette a végre­hajtó bizottság elé. A jelentés megállapítja, hogy bár az ügyintézés az alsófokú ta­nácsoknál általában megfelel az eljárási törvény követelményei­nek, az ügyintézés minőségét te­kintve azonban helyenként még hiányosságok fordulnak elő. A végrehajtó bizottság a jelen­tést megtárgyalva határozatot ho­zott, amely szerint utasítja a vá­rosi, járási végrehajtó bizottságo­kat, hogy alakítsanak egy 3—5 tagú bizottságot, s azt bízzák meg, hogy vizsgálják felül a saját ta­nácsuk végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerveinél folyó ügyintéző munkálatokat. A megyei tanács v. b. ezután meghallgatta a bejelentéseket. Ezek között szerepelt a megyei művelődési osztály előterjesztése alapján a Jókai Színház 1961/62. évadra vonatkozó műsorterve is. A műsorterv tartalmazza például, operettek közül Kacsóh: Rá­kóczi, Huszka: Bob herceg, Haj­dú: Füredi komédiások, Fali: Pompadour című operettjét. Ze­nés vígjátékok közül be akarják mutatni: Nestory—Hel- tai: Lumpáciusz Vagabundusz mesejátékát, Tamássy—Királyhe­gyi—Darvas: A ház közbeszól, Iri Brdecka: Limonádé Joe, modem csehszlovák zenés komédiáját. Prózai darabok közül a műsortervben szerepel Madách: Ember tragédiája, Darvas József: Hajnali tűz című mai témájú pa­raszt-drámája, Shaw: Warrenné mestersége. Ősbemutató­ként szerepel Örsi Ferenc, az 1959/60-as szezonjában játszott „Kapitány” című színmű írójának most készülő drámája: A pékinas lámpása. A színház egyelőre vagy­lagosan jelölte meg a már Buda­pesten játszott amerikai drámát, Nash: Az esőcsináló; Irwin Shaw: Temessétek el a holtakat című drámáját. Szerepel még a műsor­tervben Gorbatov: Apák ifjúsága és Shakespeare: Makrancos hölgy című népszerű vígjátéka. A végrehajtó bizottság ezután meghallgatta az 1961/64-es évre szóló megyei TST tervet, amely a labdarúgás színvonalának emelé­sét tűzte ki célul. s Az ülés Arany Tóth Lajos elv­társ zárszavával ért véget. Emberségre nevelés Néhányszáz forint lapult a kopott pénztárcában, amely félig nyitva ott maradt a Kos­suth étterem barna székén. Tu­lajdonosa az imént állt fel, az ablakon keresztül még látni le­hetett, ahogy a kerítés mellől elveszi kerékpárját, komótosan fel akar ülni rá. Aztán azt is lát­tuk, hogy egy magas fiatalem­ber kezében a pénztárca, aki a szomszédos asztal mellett ült, s öles léptekkel loholt a tulojdo- nos után. Hosszú hálálkodás, a bácsi visszajön, s mindenáron áldo­mást akar fizetni a fiatalember­nek, de az elhárítja, s röviden ennyit mond: — Nem jár ezért köszönet, ma­ga is ezt tette volna biztosan... Másik példa. A nyári szünidőre megújítot­ták az iskolai balesetbiztosítást. Potom 5 forintot kellett fizetni a gyerekeknek, s kaptak cséré­be egy szép színes papírt arról, hogy baleset esetén jogosultak pénzbeni segélyre. Kislányom ta­karítás közben véletlenül a sze­métkosárba dobta ezt az igazol­ványt és az a szeméttel együtt lekerült a bádogtartályba, on­nan pedig másnap reggel a jaminai szeméttelepre. Mivel szinte mindennap „ellenőrzést” tart lányom a kincsei felett, ha­marosan rájött, hogy elvesztet­te az ÁB igazolványát. Lett erre sírás-rivás, de hiába kutatta mindenütt — csak nem találta sehol. Másnap este aztán azzal fo­gadott bennünket a házfelügye­lő, hogy egy nénike hozott a lá­nyomnak papírt. Jaminában ta­lálta meg, s mivel látta, hogy egy érvényes igazolvány, s rajta volt a cím is, nem sajnálta a fárad­ságot, elgyalogolt vele a Körös­partra, nehogy esetleg károsodás érje a lányomat. Sajnos még meg sem tudtuk köszönni neki. mert nem voltunk otthon, ami­kor hozta. Mondanom sem kell talán, hogy mennyire megörült elvesztettnek vélt igazolványá- nyának kislányom, s ennek a nagy örömének őszintén kitörő szavai adtak kifejezést: — Látod apu, milyen igazán jók a nénik meg a bácsik! Ha megnövök és is ilyen leszek! Az emberi szeretet, az aggó­dás mások, embertársaink sor­sa, helyzete iránt nemcsak sa­játossága a kialakuló új ember­típusnak, de nagy nevelőerő, jó példa is gyermekeink részére, akik olyan jók, olyan segítő- készségűek akarnak lenni, ami­lyen jóságot, segítőkészséget, emberséget látnak a felnőttektől. —v.—d.— Miért nincs elég konyhabútor? Ni várható a második félévben? Nemcsak Békés megyében, de országos viszonylatban is problé­ma van a konyha- és más egyéb bútorok ellátásával. Az utóbbi időben a növekvő igényeket bú­toriparunk nem tudja kielégíteni. Ezzel kapcsolatban felkerestük a Békés megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalatot, ahol Kassay Béla igazgatóval és Kovács Ist­ván főelőadóval beszélgettünk. — A konyhabútorral kapcsola­tos problémák valóban fennállnak — mondta Kassay élvtárs. — Be kell őszintén vallani, hogy az igé­nyeket nem tudjuk kielégíteni. Ha megkapunk egy szállítmányt, az YUILÁl MOZAIK — Borzasztó ez a MÁV. — így és még más hangnemben is hang­zik a felkiáltás Békéscsabán, va­sárnap reggel, mikor sok százan igyekeznek, hogy feljussanak a vonatra, amely Gyulára viszi a strandolókat. Sokan a lépcsőn utaznak, mert nincs hely. Vigaszul csak az szolgál, hogy mikor meg­érkezünk, az állomásból kilépve tábla fogad bennünket: „Üdvözöljük vendégeinket.” Kicsit megenyhülünk, s irány a strand. Óriási a tömeg, az egy- szem büfé előtt állandóan ötve- nen, hatvanan állnak, hogy egy pohár hűsítő italhoz jussanak. — Ezt nem tízezer ember szá­mára tervezték — hallik a meg­állapítás és ezzel a málnára váró riporter is egyetértett. o A strand egyik hatalmas fája alatt 10 óra felé egyszer csak fel­csendülnek Erkel Hunyadi László operájának melódiái, s pillanato­kon belül szoros embergyűrű ve­szi körül az egymást váltó fúvós- zenekarokat, amelyek szombaton- vasárnap itt adtak találkozót egy­másnak. És a' város örömmel kö­szöntötte őket. A két önálló sza­badtéri hangversenyről még itt a strandon is beszélnek, és a vár­ban rendezett toronyzene sokáig emlékezetes marad nemcsak a gyulaiaknak, hanem a találkozón részt vett zenekari tagoknak is. 0 A strandon, hiába, gyorsabban szalad az idő. Dél van és minden­ki rohan, hogy helyet biztosítson magának a strand-vendéglőben. A vendéglátóipar óriási szervező készségét bizonyítja, hogy 12 pin­cére közül mindössze csak egy­re bízta az ételkihordást. Ö pedig imigyen válaszolt, mikor beje­lentjük, hogy ebédelni szeretnénk: — Menütt nem tudok hozni, mert nincs csésze, amibe a le­vest kihozzam, de sertéssültet adok! — Jó — egyezünk bele és ez­után a sonkaszeletelő géppel le­szelt két húsdarab után éhesen távozunk. © Délután 5 órakor a gyulai Erkel Múzeumban megnyílt a megyei képzőművészek grafikai kiállítá­sa. A kiállítás megnyitására meg­lepően szép számú közönség gyűlt egybe, bizonyítva azt, hogy Gyu­lán szeretik a képzőművészetet és szívesen pártfogolják. A kiállítás­ról hazafelé ballagva festőművész barátom így adja magyarázatát a nagy érdeklődésnek: — Tudod, sokan ismernek ben­nünket és az emberek kíváncsiak, hogy nagy képeink mellett va­jon mit is rajzolunk és festünk. És ennek mi örülünk és Gyulán mindig szívesen rendezünk kiál­lítást. Ügy hiszem, a képzőművészek és a gyulaiak örömére is! Bóczi Imre csak addig tart, amíg az üzletekbe visszük. Vagy így vagyunk a kár­pitozott bútorokkal is. Gondot okoz az ellátás a különböző asz­talokból is. — Ez annál is érdekesebb — szólt közbe Kovács István —, mert az első negyedévben a tervezett 103 százalékos ellátást hót szá­zalékkal megtoldottuk. Azonban még így sem tudtuk kielégíteni a szükségletet. — Milyenek a tapasztalataik a bútorgyártással kapcsolatban? — Az Igények rendkívül megnőttek i— jegyezte meg Kassay elvtárs. ■ A gyárak nem győzik ellátni, [ezenkívül alapanyag-gondokkal is I küszködnek. Tudvalévő, hogy [Magyarországon kevés a fa. Ez is j az egyik oka annak, hogy a bútor. j ellá.tás sem olyan, mint ahogy azt ! az igények megkövetelnék. Van I egy másik hiányosság is. Sajnos, a I megyében kevés a festő. Ha meg- j kapunk egy nyersáru-szállít- mányt, három-négy hétig is kell várniuk a fogyasztóknak, amíg az [üzletbe tudjuk szállítani. — Ezért érthetetlen — vette át újra a szót Kovács elvtárs —, amit a napokban hallottam. Azt, hogy a gyulai bútorüzem meg akarja szüntetni a festőrészlegét. Szerintünk ez nem helyes, hiszen az első negyedévben egyedül Gyu­lán százezer forintot fizettünk ki egyéni festőknek. Ugyanez a hely­zet Orosházán is. Tehát kevés a bútorfestő. Éppen ezért nem tud­juk megérteni a gyulaiakat, hogy miért akarják a festőrészleget megszüntetni. — Olyan tapasztalataink is van­nak — mondotta Kassay elvtárs —, hogy az orosházi festők nem valami jól dolgoznak. Több pa­nasz érkezett már be, hogy a konyhabútorok festése nem jó. Ezt talán azzal tudjuk magyarázni, hogy az ottani vezetők nem ellen­őrzik lelkiismeretesen a munkát és a dolgozók sem szakszerűen fes­tenek. — A második félévben megol­dódnak-e a bútor-problémák? — Ezt mi nem tudjuk ígérni — válaszolt Kassay élvtárs. — Any- nyi bizonyos, hogy az első fél­évhez képest tíz százalékkal több bútor lesz. Tavaly például az első félévben 845 konyhabútort kaptunk, ebben az évben viszont 853 bel­földi és 70 külföldi konyhabútort szállítottunk az üzletekbe. Ez szintén 10 százalékkal több, mint tavaly volt. Amint már mondot­tam, a problémát, sajnos, meg­oldani nem tudjuk. Ugyanez a helyzet a kárpitozott bútoroknál is. Itt is nagy a kereslet. Azt vi­szont jogosan mondhatjuk, hogy kombinált szekrényből, székek­ből, hálószobákból eleget gyárt az ipar. Ezzel a második félévben nem lesz gond. Az is baj, hogy nincs elég raktárunk. Ezt vi­szont mi nem tudjuk megoldani. Ebben a helyi tanácsok segíthet­nének, s akkor nem lenne ilyen nagy problémánk a raktározással. — Milyen új bútorok kerülnek fo-galomba a második félévben? — Ezt mi így pontosan nem tud­juk megmondani. Mindenesetre a második félévben forgalomba hozzuk a modem vonalú — ipari kiállításon is látott bútorokat. A lakosság körében igen népszerűek a cseh és jugoszláv bútorok. Ezek­ből szintén több garnitúrát kap majd vállalatunk. Jantyik Tibor f

Next

/
Thumbnails
Contents