Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

2 N ÉP ÚJ Slí G 1961. július 5., szerda-Y TANYÁI CSALÁD A TÁRSADALOM SEJTJE: a család. Pusztai Pál családjáról van szó. Künn van a házuk a cserszádi erdő szélén. A falutól félórányira. Tegnap jártam náluk. Marikát kísértem haza, aki az általános iskola VIII. osztályát kitűnő ered­ménnyel végezte a falusi iskolá­ban. Apja még nem volt otthon. Es­teledik az idő, bizonyára most tart hazafelé a határból. Növényápoló a tsz-ben. Ma a Dömös-domb al­ján a kukoricakapálás volt so­ron. Az anyát otthon találtam; va­csorát készített a családnak. Amíg az apa jött, a konyhai tűz- pad mellett vele beszélgettem. Miről beszélgethettem? A csa­ládról. Pista — a 17 éves fiú Komlón bányásztanuló. Erzsiké a tsz-ben csibeápoló. Marika fel van véve a csabai gimnáziumba. Jani most végezte a VI. osztályt. Ferkó ősz­re kerül fél iskolába. EZ A FÉSZEKALJA. Apa, anya és öt gyerek, öt gyönyörű, egészséges gyermek. Mint öt piros alma. Az anyjukon nem látszik meg, hogy öt gyermeke van. Arca kerek, jól táplált, piros. Szemei kékek, mint a felhőtlen égbolt. Fogai, ha mosolyog, úgy fehérlenek ki ajkai mögül, mint a tompán ragyogó gyöngyök. Ez az arc elégedettséget, boldog- eágot sugároz. Mikor 'férje után érdeklődtem, kedves hangon szólt. — Öh, az én uram áldott ember. Csak a családjának él. Mikor ta­valy Pistát vitte Komlóra, hosszú volt neki a két nap, amit ott kellett tölteni. Hogylótükről levelet írt. Oly’ szépen emlékezett meg a le­vélben rólam. Azt írta: Anyu, nincs Európában asszony, akit férfi jobban szeressen, mint én té­ged. Pista bevált az orvosi vizs­gán. A doktor megveregette a vállait és rámosolygott a gye­rekre. A szellemi vizsgán is jól állta ä sarat. Az elsők közt végzett. Ezért meg én öleltem át a szállá­sunkon. Kérdeztem, hogy Marikát mi­lyen pályára szánták. — A KISLÁNY A FEJÉBE VETTE, hogy addig meg se áll, amíg doktornő nem lesz belelőle. A kisebbekről még nem szólhatok, mert nem tudom, mi fejlődik be­lőlük? Ugatott a Kuvasz. Jött a gazda. \ család feje. Nem velem fogott előbb kezet. Odahajolt az asszonyhoz és megcsókolta homlokát. Ez volt az aggyisten. A gyerekek elősereglet. tele a szobából és hangosan kö­szöntötték az apát. Aztán jöttem én sorba. Katonásan megállt előttem és a vendégnek kijáró tisztességgel nyújtotta kérges tenyerét. Érez­tem, barátsággal szorította mar­komat. Betessékelt a szobába. A gyere­Bixtató új magyar húsa előállítási kísérletek Bánkúton A Délalföldi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet bánkúti gazdaságá­ban évek óta munkálkodnak a nagyüzemi termesztésre, gépi ara­tásra alkalmas és a hazai éghaj­lati viszonyoknak legjobban meg­felelő, bővebb termésű s egyben jó sikértartalmú új magyar búza­fajta kinemesítésével. Dr. Bacsa Pál tudományos kuta­tó szilárd szalmájú, a rozsdabeteg- ségeknek ellenálló és bánkúti mi­nőségű kalászt termő búzafajta előállításával kísérletezik biztató eredménnyel. Mint elmondotta, a növénynemesítésben eddig ismert keresztezési módszerektől eltekin­tettek, új Utakat kerestek, s a mi- csurini genetika tételeit alkal­mazzák az új búzafajta nemesíté­sében. Az ősziesítést és az olasz búzák új környezetben kialakuló formagazdaságát használták fel. így sikerült az idén először a kí­sérleti tenyészkertben — csupán két négy négyzetméteres parcel­lán — új intenzív, belterjes igé­nyeket kielégítő típusú búzatpr- zseket előállítani. Az új típusú bú­zák növénymagassága 90 centimé­tertől 100 centiméterig terjed, a kalászolás ideje 12 nappal volt ko­rábbi idén a bánkúti búzáénál. Közülük több törzs korai éréssel tűnt ki, s ezeket már június 21-én learatták. Most aratták a bánkúti- val azonos érésű új búzákat is. A kalászok termékenyültsége azzal biztat, hogy az új búzák termés­hozama több lesz a bánkúti bú­záénál. A rozsdafogékonyságot vizsgálva is kedvezőek az ered­mények, mert gyakorlatilag rozs­damentes típusokat figyeltek meg. Természetesen ez csak első jele az új eredményeknek és még további serény munka — előreláthatólag három év után — meghozza vég­leges gyümölcsét a szaporításra — nyilatkozott a kutató. Százezer hold kapott mesterséges csapadékot a kánikulában Június végéig a mezőgazdaság öntözésre előirányzott területének általában egyharmada kap mes­terséges csapadékot — az idén azonban már a terület ötven szá­zalékára juttatták el a vizet. A mezőgazdaság az idén túltel­jesíti az öntözéses gazdálkodás tervét: az előirányzott 195 000 hold helyett az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek 200 000 hold­ra kötöttek szerződést. A takar­mányellátás szempotjából biztató, hogy a szántóföldi takarmánynö­Nyomdásztanulókat felveszünk Békési Nyomda Békéscsaba. Lenin u. 9-11 W vények, a rétek és legelők mint­egy tízezer holddal nagyobb terü­leten kapnak mesterséges csapa­dékot. öntözéses gazdálkodásunk az idén nemcsak mennyiségileg nö­vekszik tovább, hanem módszerei­ben is mindinkább megfelel a korszerű mezőgazdasági nagyüze­mek igényeinek. A legmodernebb, leghatékonyabb öntözési mód, a permetező öntözés aránya most már 30 százalék. A permetező ön­tözés egyik legkorszerűbb, mű­anyagcsöves berendezését kísérlet­képpen most szerelték fel a Sár­közi Állami Gazdaságban, s a kö­vetkező hónapokban már hetven ilyen berendezést kapnak az álla­mi gazdaságok és termelőszövet­kezetek. Most próbáltak ki egy újabb konstrukciót: ennél a csö­veket könnyű, göngyölíthető, egy­szerűen hordozható mőinyagtöm- lők helyettesítik. (MTI) kék úgy elhallgattak, mint a csi­bék, ha héjjá kerülgeti anyjukat Amíg az asszony terített, né­hány szót váltottunk. NAGYON ÉRDEKELTE, hogy én — a ritka vendég —, mit ke­reshetek estre hajló időben, künn a kis tanyán. Marikát kísértem haza. ö segéd­kezett az iskolában. Szép az írása s így őt szemeltem ki segítőmnek. Az apai öröm fénye ragyogott a szemében. Mintha teherautó búgott volna az akácos úton. A gazda válla megrezzent a hangra. Indult. Szedtem a sátor­fámat s vele mentem ki az udvar­ra. Nem teherautó volt. A Riska tehén bődült a kapu előtt. Annak sietett kaput nyitni. JANI BALLAGOTT UTÁNA. Vállán lógott kenyeres tarisznyá­ja. Kissé korholta is az apa. — De későn jöttél, Jani fiam! — Az erdő szélén jókora vadhe- rés foltot talált a Riska. Alig tud­tam onnét elhajtani. Hatalmas, fiatal állat a Riska. Napi 18 liter tejet ád. Az ő vál­tam nyugszik a család eltartásá­nak nagyobbik fele. Szereti is, dé­delgeti is a család minden tagja. Rászántam még pár lépést. El­kísértem a gazdát a disznóólig. ö HÍVOTT: Ha már itt tetszik lenni, nézze meg az állományt — invitált. A koca harmadéves. Alatta ti­zenegy kövér gombóc. Felütötték a fejüket az emberhangra. A má­sik ólban hat süldő. Négy szerző­déses. Kettő a jövő reménye ... Mintha asszonyi hangot hallot­tam volna az erdő háta mögül. Igen, az én asszonyom hangja: Hol marad ez az ember ilyen soká? Búcsúztam. Megint jól megszo­rította kezemet Pusztai Pál. Kötésig érő gabonatáblák szegé­lyezték utamat. Kövér, kincset ígérő táblák, kenyérmezők. A keresztútról visszafordultam Marikáék tanyája felé. Két kis macskaszemű ablak vi­rított utánam a nehezedő estbe. Kiss József Hruscsov és Brezsnyey üdvözölte Kennedyt az amerikai függetlenség évfordulóján Moszkva (TASZSZ) Nyildta Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke az amerikai nép függet­lensége kivívásának 185. évfor­dulója alkalmából táviratban fe­jezte ki jókívánságait John Ken- nedynek, az Egyesült Államok el­nökének. Hruscsov és Brezsnyev kifejezi azt a reményét, hogy a bécsi talál­kozó és a találkozón lefolyt véle­ménycsere „elősegíti kormánya­inknak kölcsönös erőfeszítéseit olyan már régen megérett prob­lémák halaszthatatlan megoldásá­ra, amelyeket az agresszorok szét­zúzása után az elmúlt háború ha­gyott ránk”. — A történelem — hangzik Hruscsov és Brezsnyev távirata — népeinkre, kormányaikra és veze­tőikre óriási felelősséget hárított a béke megvédéséért, az emberi­ség jövőjéért. Ennek a nagy törté­nelmi feladatnak a megvalósítása érdekében mindkét részről hozzá kell látni a bizalom, a kölcsönös megértés és a barátság szilárd hídjának megépítéséhez. A Szov­jetunió mindig is törekedett és tö­rekszik ennek a óéinak az elérésé, re. (MTI) Átutazott Budapesten a Kínai Népköztársaság külügyminisztere A laoszi kérdés rendezéséről Genfben tárgyaló nemzetközi ér­tekezleten részt vett kínai dele­gáció egy része kedden Csen Ji marsall, külügyminiszter vezeté­sével átutazott Budapesten. A kí­nai küldöttséggel együtt utazott Hoang Van-Hoan, a Vietnami Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a nemzetgyűlés helyet­tes elnöke, a genfi tárgyalásokon részt vett vietnami delegáció kü­lön tanácsadója. A küldöttségeket a Ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, a Minisztertanács első el­nökhelyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, dr. Sík Károly külügyminiszter-helyettes, Kovács Zoltán, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályá­nak helyettes vezetője, Darvasi István, az MSZMP Központi Bi­zottsága Ágit. Prop. Osztályának helyettes vezetője, Naményi Gé­za, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának vezetője és a külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Ott volt a fo­gadtatáson Csei Ce-min, a Kínai Népköztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vete, V. I. Usztyinov, a Szovjet­unió budapesti rendkívüli és meg. hatalmazott nagykövete és Nguyen Van-Hong, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivő­je. A megérkezés után Kállai Gyu­la a repülőtér éttermében fogadást adott a vendégek tiszteletére. (MTI) Sztrájkolnak a görög parasztok Athén (TASZSZ) A thesszáliai parasztok nyolcna­pos sztrájkot indítottak. Ez alatt az idő alatt, tiltakozásul a kor­mány politikája ellen, egy gramm gabonát sem adnak a kormánynak és beszüntetik a városok élelmi­szerellátását. A sztrájk oka a kormány több intézkedése, amelyeknek célja a görög búzatermelés csökkentése, egyidejűleg pedig az amerikai bú­za behozatalának emelése. Az Egyesült Államok ugyanis búza­feleslegét segély címén Görögor­szágra erőszakolja. (MTI) A nyughatatlan ember ^éhány esztendővel ezelőtt egy igen rokonszenves, idős vasutassal beszélgettem. Elme­sélte élettörténetét, zsenge ifjú­ságától egész találkozásunk nap­jáig. Szavai nyomán filmszerűen pergett le küzdelmekkel teli sor­sa, amit idős korára aranyozott be az, amit mi egyszerűen csak úgy nevezünk: felszabadulás. Jól emlékszem, ezzel fejezte be elbeszélését: Rövidesen nyugdíj­ba megyek. Bár várom, kissé még­is félek tőle. Amikor kérdő pillantásomat észrevette, ajkán fáradt mosoly - lyal megjegyezte: — Azért mondom ezt, mert a vasutasnak a nyugdíj egy kicsit a halálát is jelenti, ha csak nem talál magának megfelelő elfoglaltsá­got, amivel elütheti idejét. Az ember az évek hosszú során úgy hozzászokik a szolgálathoz, a ko­rai keléshez, a kései lefekvéshez, az átvirrasztott éjszakához, hogy ha egyszer aztán végleg kizökken belőle és tétlenségre van kárhoz­tatva, nem találja a helyét. Ez pedig — tárta szét karját —* kész halál! Hosszan maga elé nézett, aztán hirtelen újból megszólalt: — Bizonyára megfigyelte már, hogy majdnem minden idősebb vasutasnak van valami „bogara”. Van, aki méhekkel bíbelődik, a másik kiskertjét kapálja vagy ép­pen olyan is akad, aki a sportpá­lyákat látogatja rendszeresen. Q okáig tűnődtem szavain, őszintén megvallva vala­hogy sehogyan sem ment a fe­jembe, hogy a sok évtizedes szol­gálat után, miért kell úgy félni a megérdemelt, munkával meg­alapozott pihenéstől: a csendes pipázgatástól, az édes semmitte­véstől. Igaza volt. Erről a minap győ­ződtem meg, amikor csütörtök dél­után a csabai posta előtt összeta­lálkoztam Török Feri bácsival. Tavaly februárban ment nyug­díjba a nagyfűtőházból. Ott vol­tam búcsúztatásánál, amikor a vi­lágítástechnikai és erőátviteli mű­hely munkásai, a fűtőház vezetői szívhez szóló szavakkal köszön­tek el a mindig tréfás kedvű, öreg villanyszerelőtől. Feri bácsi szeme bizony nem maradt száraz. Amikor kezébe vette a sok szép ajándékot, a meghatottságtól el- elcsuklott a hangja. Lopva egy- egy könnycseppet törölt le arcá­ról. Fájt a búcsú a 42 éves szolgá­lat után. És nemcsak ő sírt, mun­katársai is könnyeztek, mert úgy a szívükbe lopta magái. öreg este volt, amikor Feri bá­csi és néhány fiatal társaságában hazafelé baktattunk a néptelen Sztálin úton. Beszélgettünk. Ahogy mentünk, ő egyszer-egyszer várat­lanul megállt. Odafordult fiatal volt munkatársaihoz: — Aztán ezután is mindent bele! Nehogy szégyent hozzatok a tejemre — figyelmeztette őket kedves zsörtölődéssel. Nagyon sze­rette a fiatalokat. Jő szívvel osz­togatta szét közöttük sok évtizedes szakmai tapasztalatát, ök sem voltak hálátlanok hozzá. Amikor nyugdíjba vonult, már négy hó­napja versenyeztek a szocialista címért. Feri bácsi már nem vár­hatta meg, hogy elnyerjék. Nevét azonban nem húzták át a névsor­ban, meghagyták a szocialista bri­gád tiszteletbeli tagjának. A zsörtölődésre a fiatalok azon­nal siettek megnyugtató válasszal. — Legyen nyugodt Feri bácsi. Ne féljen, nem lesz panasz ránk. ^zép, emlékezetes este volt. Azóta az utcán többször ta­lálkoztam vele. Hol egyedül, ün­neplőbe öltözötten egy kis séta közben, hol élete párjának társa­ságában láttam. Futólag mindig váltottunk egy-két szót egymás­sal. Néha előfordult, hogy hete­kig nem láttam ismerős, zömök alakját. Ilyenkor mindig hiány­zott. Vajon mi van vele? — gon­doltam magamban. Talán csak %em beteg?

Next

/
Thumbnails
Contents