Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

4

N ÉP ÚJ S ÁQ

1961. július 28., péntek

Lesz-e lakója

a kamuti orvoslakásnak ?

Viharsarok közepén, Békéscsabától húsz kilométerre, a megye egyik legjobb termőtalaján terül el a 2200 lakosú Kamut. A kitűnő talajadottságokkal rendelkező község lakosai a két termelőszövetkezetben szépen boldogulnak. Nyolc személyautó, nagyon sok motorkerékpár és szinte számlálatlan kerékpár van a tsz- tagok tulajdonában. Becsületes, az igazságot, egyenességet szerető, jó dolgos emberek lakják a községet, akikkel könnyen lehet boldogulni, ha arról van sző, hogy tenni, áldozni kellene valamit az előrehaladásért. Ennek megfelelően Kamut jól fejlődik, és a jövőt illető terveikben jelentős célokat tűztek maguk elé.

Tanácstagi beszámolókon már évekkel ezelőtt is számtalan javaslat és kérés hangzott el a község vezetőihez, hogy vegyék tervbe egy új, a megváltozott körülményeknek megfelelő kultúrház építését. A tanács kollektív bölcsessége azonban így döntött: „Előbb orvosi lakást és rendelőt építünk. Orvosra van szükségünk, de előbb lakást kell biztosítanunk, azután várhatjuk.”

A tanács határozata alapján hozzáfogtak az építkezéshez. A község dolgozói nap mint nap figyelemmel kísérték az építkezést, és büszkén mondogatták egymásnak:

— Épül a doktorunk háza! így emlegették előre, ismeret- -*■ lenül is: a doktorunk. A mienk. Szívükbe fogadták, pedig még nem is tudhatták ki lesz, milyen ember lesz. Nagyon sok gondossággal, szeretettel épült az új ház. A lakosság forintjaiból, a községfejlesztési alapból 471 000 forintot fordítottak rá. A község lakói társadalmi munkával is segítették az építkezést. Senki nem sajnálta sem az anyagiakat, sem az „ingyen” munkát, mert mint mondogatták: „Egy tsz-községhez méltóan kell fogadni a doktorunkat. Ne gondolja, hogy egy utolsó helyre került.” Egyszóval minden egyes téglához a kamuti emberek szívének egy-egy darabkája tapadt. Fel is épült a lakás 550 000

forintos költséggel. Vízvezeték, két szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra, pince, mosókonyha, fáskamra, csempekályával ellátott garázs, sertésól, 600 négyszögöl kert, mindez bekerítve. Ezenkívül természetesen nagy, tágas orvosi rendelő, váróterem, férfi-, női öltöző.

Ügy gondolom, bárki szívesen elfogadna egy ilyen lakást.

A kamutiaknak azonban nem bárki, hanem orvos kellene. Mert hiába adták át az épületet rendeltetésének még 1960 júniusában, ma sincs gazdája a lakásnak. És ahogy telik az idő, egyre inkább keseredik a kamutiak szájaíze. Nemrégiben mondta egy tsz-tag:

— Látja elvtárs, itt áll ez a szép épület kihasználatlanul. Esténként ha összejövünk egy kis politizálásra, az emberek gyakran mondják, mi lehet az oka, hogy nem kerül orvos abba a szép lakásba. Itt is lehet élni, a falun is emberek laknak. Szóval nem értjük — tárta szét szomorúan, tehetetlenül a karjait és hangjában 2200 ember keserűsége csendült.

H át bizony, nehéz is megérteni, különösen az egyszerű emberek természetes gondolkodásmódján keresztül szemlélve a kétségbevonhatatlan tényt: Nem jön orvos a községbe!

De vajon miért? A kamutiak mindent megtettek, ami emberileg lehetséges. Amikor készen lett a lakás, annak rendje-módja szerint meghirdették az állást és vártak mélységes bizalommal. Azt hitték az egyszerű emberek minden mellékgondolat nélküli tiszta hitével, hogy talán még majd választhatnak is az orvosok között. Ebben aztán tévedtek...

Sok mindent megértenek a kamuti emberek. Belátják például, hogy a régebbi orvosokra nemigen számíthatnak. ,,

Azt azonban már nehezen akarják megérteni, hogy hova lesz az a sok fiatal orvos, akik tanulmányaik befejeztével egyszerűen „eltűnnek a falusiak szeme elől”. Milyen reménytkeltő volt, hogy sok munkás-, parasztszáxmazású fiatalember került be már évek óta

^aitwikhM.

BEREZNAI MIHÄLY (MEZÖ- BERÉWY) aziránt érdeklődik, hogy miért csatolták a köröstar- csai Vegyes Ktsz-től a herényi Cipész Ktsz-hez a fényképészeti műtermet a kezelést illetően és ha már így történt, miért nem üzemeltetik? Köröstarcsa lakóinak ugyanis nem mindegy, hogy helyben vagy sok kilométerrel odébb ál! rendelkezésükre a műterem.

GYULAI LÁSZLÖNÉ írja Szarvasról, hogy birtokában van áchim L. András íróasztala, s ha netán Csabán a múzeum vagy más hasonló intézmény Áchim-emlék- tárgyak gyűjtésére szánná magát, ez is rendelkezésre állhat.

Egy, magát meg nem nevező levélíró arra hívja fel a figyelmet, hogy Achim sírja a csabai temetőben gazos, gondozatlan.

NAGY MÁRIA (GYULA) rövid levelében annak ad hangot, hogy a nők egyenjogúsága még nem mindenütt érvényesül teljesen. Részt vett sok-sok más lánnyal, asszonnyal együtt ott helyben egy szövetkezeti találkozón, amelyen az egybegyűlteket üdvözlő férfiak csak a férfitársakat köszöntötték, szinte csak hozzájuk intézték a szót. Ügy véli, hogy ezen könnyen lehetne változtatni.

MEDVEGY MIHÁLY (TELEKGERENDÁS) azt írja, hogy felesége egy máik asszonnyal megállapodás szerint

200 forintért kimeszelte a gerendási egészségházat. Ennek már négy hónapja, de a járási tanács pénzügyi osztályától a mai napig sem kapták meg a járandóságot.

BORBlRO LAJOS (BÉKÉSCSABA)

többek közt ezt írja: „Milyen jól megélünk a testvéri román néppel;. Levelének lényege, hogy itt, az együk megyebeli magyar—román vasúti határállomáson dolgozva látta, hogy a magyar és a román vasutasok közös odaadással továbbítják a nemzetközi szerelvényeket, hogy a bolgár paradicsom, a román fa, érc és mindéin egyéb termék idejében jussom el Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba és mindenüvé, ahol várják. Másik levelében azt fejtegeti, hogy milyen fontos a fiatalok tanulása, műveltségük megszerzése nemcsak a jó munka, hanem a szerelem, s a kiegyensúlyozott házasélet érdekében is. Egy esetet említ, melyben a fiú azért hagyta ott a lányt, mert az nem tanult tovább. A levélíró megjegyzi, hogy az eset másaik oldalát tekintve, ha a fiú vallóban tanultnak, műveltnek érezte volna magát, akkor nem hagyja ott szerelmét, hanem biztatja, segíti abban, hogy továbbtanuljon;

SZ. KAROLY közli, hogy fiát 1960- ban a békéscsabai kórházban ápolták, s a postás ez év júliusában, tehát most kopogtatott be az ápolási költséget feltüntető számlával. (Mivel a levélíró sem teljes nevét, sem lakcímét nem közölte, ezt utólag pótolnia kell, másként a csabai kórház nem adhat érdemleges válaszú)

az egyetemekre, de valahogyan úgy alakult a helyzet, mintha az orvostudományok elsajátításának szinte törvényszerű velejárója lenne a vidék, elsősorban pedig a falu megtagadása.

Olyan emberek fordítanak hátat szülőföldjüknek, akiknek bölcsőjét (vagy az azt helyettesítő sütő- teknőt) a végtelen Alföld valamelyik bogárhátú kis tanyájában ringatták, akikről azt hitték a falubeliek, hogy visszajön közéjük, a vérei közé. Az a néhány év azonban, amelyet az egyetemeken töltöttek, elég volt ahhoz, hogy idegenné váljon számukra a szülő, föld, a szülői ház, a testvérek, rokonok, jóbarátok.

17 lfelejtkeznek arról, hogy ma már a falu sem a régi, amikor is a legtöbb helyen hiányoztak a művelődési, szórakozási lehetőségek. Kultúrház, könyvtár, mozi, rádió, televízió, sportpálya van ma már a legtöbb helyen és mindenütt szíves örömmel fogadnák a falu doktorát és családját, sőt magtisztelésnek vennék, ha elmenne közéjük.

JT amuton jelenleg a betegellátás a patronáló mozgalom keretében van megoldva. A szegedi klinika orvosai váltják itt háromhavonkémt egymást. Gyakran előfordul, hogy a három hónap után távozó orvos egy-egy súlyosabb betegét magával viszi a klinikára, mert így látja biztosítottnak a beteg gyógyulását, akinek problémáit, betegsége lefolyását három hónap alatt megismerte. A kamuti nép hálás ezért az áldozatért és nagyon meg vannak elégedve az eddig ott tevékenykedett öt orvossal, de szeretnének most már egy végleges orvost. Társadalmi ösztöndíjat is alapított a tanács, amelynek értelmében az a fiatal egyetemi hallgató, aki elvállalja, hogy tanulmányai befejezése után Kamutra jön dolgozni, havi 500—600 forintos ösztöndíjban részesülne az egyetemen eltöltött ideje alatt. Az ösztöndíjra azonban a mai napig ngm került jelentkező.Üres tehát a több mint félmilliós költséggel épült orvoslakás. A község lakói pedig egyre várják, hogy mikor szoríthatják meg dolgos kezükkel annak az embernek a kezét, aki nem idegenkedik a falutól, az egyszerű embei’ektől, aki becsüli a falusi népet és hajlandó osztozni sorsukban, életükben.

O. Kovács István

Nappal csépelnek, éjjel szántanak a gyulai határban

Az új termésnek augusztus 20-ig a magtárban kell lennie. Ez a cél lebeg a termelőszövetkezetek dolgozói előtt, ez a feladat serkenti a gépállomás szakembereit, munkásait. Ez a legfontosabb feladat most a mező- gazdaságban. Ezt segíti elő a csengeri és a tiszalöki járás ver senyfelhívása, amelyhez reméljük a sarkadi és a szeghalmi járás példája nyomán a gyulai járás is csatlakozni fog.

Emellett persze nem szabad elfelejtkezni más fontos munkákról sem. Ebben az időben kell elkezdeni a talajelőkészítö munkálatokat, a jövő évi termés magágyát, el kell végezni a talajerő-visszapótlási munkákat, a szervestrágya kihordását, szétszórását, majd a tarlóhántást és a nyári mélyszántást.

A gépek nem pihenhetnek most éjszaka sem. Gyulán is megszervezték a váltott rMűszakot. A gépek nagy része nappal csépel és éjjel szánt. Nagyon fontos ez a váltott műszak, hisz tavaly az őszi esőzések miatt nem tudtunk megfelelő talajművelést alkalmazni, különösen <1 kötött talajú földeken.

Azonban e kettős feladat végrehajtásánál vigyázni kell! Nem kicsi a felelősség! A cséplés mellett kell szántani. A cséplés az első műszak, a cséplés az elsőbbrendű, a fontosabb.

Nem a szántást, hanem a csép- lést kell nyújtott műszakban végezni. A második, az éjjeli műszak traktorosai felelősek a gépek nappali munkájáért is. Nem szabad előfordulni olyan esetnek, mint a gyulai Erkel l'sz-ben, hogy gépjavítás miatt egész nap áll a cséplés vagy az Üj Életben, ahol az éjszakai szántás miatt csak késő délelőtt folytathatták a cséplési munkákat. Közben a József Attilába kihelyezett DT alig 10 holdat szántott meg és a gépkezelő vezetője képtelen volt cséplőcsapatba állni, hogy ne töltse az időt semmittevéssel.

A cséplés fontosabb. Nem a szántás mellett kell csépelnünk, hanem fordítva. A cséplés mellett szántanunk is kell.

Xollárik János

Átadták Szarvason a kibővített szociális otthont

Ifgy kedves meghívó invitált a szarvasi szociális otthonba, s a meghívón az állt, hogy a kibővített járási szociális otthon ünnepélyes átadására kerül sor. Pusztai György elvtárs, az intézet vezetője 1950 februárja óta gondoskodik az itteni öregekről. A beszélgetés során így emlékezik vissza az elmúlt tíz esztendőre, de különösen az első évekre:

— Csupasz falak és nagy sivárság volt itt. Ilyen volt az otthon, mikor idekerültem.

Az első évek nehézségeit lassan a járási szociális otthonban legyőzték, s arra is gondolhattak, hogy tovább bővítsék, szépítsék ezt az otthont. Az első évben még csak 42 gondozott volt, s 1956-ban már 62 gondozottnak nyújtottak nemcsak szállást, hanem otthont is.

— Az elmúlt évek munkájában benne van mindnyájunk szíve is, hiszen csak így tudtunk igazán otthont teremteni az öregeknek — mondja Pusztai György elvtárs az elmúlt ével» munkájáról.

A most átadásra kerülő szobák szépen berendezve, éjjeliszekrényekkel s fürdőszobával.

Tíz év egy szociális otthon életében nem sok, de az út, amit rossz emlékű „szeretetotthontól’‘ megtettek, biztató és a békés öregkor derűs színe megnyugvást varázsol a fáradt, s a munkában megtört öregek arcára.

Nád exportra

Az idén 126 ezer kéve nádat arattak a tnfrb mint másfélezer holdas bihar- ngrai halgazdaságban a tervezett 100 ezerrel szemben. A nád egy részét exportra küldik. A napokban küldtek a Német Szövetségi Köztársaságba és Csehszlovákiába. A további megrendelésre is számolnak. Az exporton kívül a társgazdaságoknak adják el a jó minőségű nádat.

»/» é/T »«~lÉlTiÉiT »«TiéiT AiTiéiT 1 " ‘ ‘ " r " * " ‘ ‘ ^ t ^ 1 ^ ftTÉiXfrXfrTiÉiTifrTArrÉl

Legyőzheti-e az ember az időjárást?

Vasárnapra a Békéscsabai Pamutszövő KISZ- szervezete kirándulást szervezett Szanazugba. Nem tudhatták, hogy szanazugi ví kend j ükkel lényegében erre a komoly tudományos kérdésre fognak válaszolni.

Körültekintően szerveztek. Autót ígért az MHS, de lemondta. Sebaj. Egy kis telefon, s az autót most a honvédség ígérte meg. Persze, ők is lemondták. Autót mégis kerítettek.

A plakát aláhúzva hirdette az egyik fő programot, a sörözést. S utána zárójelben: jön a Blahut bácsi. Ö ugyanis a büfés, s így a sörosztás is értő kezekbe kerül.

Mindenről gondoskodtak: harmonikáról, lángossütésről, labdákról. Csak egyre nem gondoltak: legyőzheti-e az ember az időjárás veszélyeit? Éppen a legfontosabb megszervezését hagyták figyelmen kívül, így aztán ne is csodálkoznunk, ha vasárnap reggel esőbe ihajló idő várta a 40 fiút s lányt.

Azért senki sem akart kétségbeHétvége Szanazugban

esni. Így is nagyon érdekes dolgokat lehetett csinálni. Például el lehetett menni az erdőbe, le lehetett ülni a fűbe egy kupacba és enni. Itt volt Blahut bácsi is, hevert a ládák mellett, és sorra emelte ki a sörösüvegeket. Lehetett fürödni is, de ahhoz valahogy nem volt sok kedvük.

Amikor az eső elkezdett csepe- regni, már morgolódni akartam, hogy azért ez már kitolás — de körülnéztem és láttam, hogy senki sem akarja emiatt rosszul érezni magát. Illovszki Lajostól, a főszervezőtől gondolatban bocsánatot kértem az előbbi szemrehányásért és faggatni kezdtem, hogy csinálták ezt. Persze nem kérdeztem egyenesen, keresztkérdésekkel igyekeztem az igazságot kideríteni. Mit csináltak eddig, hogy így összejött a gárda, mit csináltak, hogy a rossz idő sem szegi kedvüket? Mert valahol itt látom a megoldást: csak akkor

nem függ külső tényezőktől a jó hangulat, ha egymás között min- den »körülmény közt jól érzik magukat.

Kérdéseimre válaszul aztán szó esett a klub-estekről, a klubszobáról, amit 1200 forintos költséggel rendeztek be, a színjátszó csoportról, saját zenekarukról, hogy szaxofont akarnak venni, hogy a foto-szakkör számára laboratóriumot akarnak berendezni, a tavaszi TIT előadásokról, a jól sikerült Kilián-próbákról, arról, hogyan patronálják a IV-es számú is’, lát;, arról, hogy milyen jó volt az apák napja vidám műsora.

És hogy a végén minden jó legyen, az egyik autó még el is romlott. Odakötötték szépen a másik autó mögé, és vigasztalásul Kővári Gyula, a KISZ-titkár adta elő harmonikáján egész repertoárját

Így lehet legyőzni az időjárást, nem éppen tudományos módszerrel — de a recept azért nem rossz. Farkas János