Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)
1961-07-25 / 173. szám
4 NÉPŰJSÁG 1961. július 25., kedd Bolgárok rokoni látogatóban Néhány nappal ezelőtt bizonyára sok járókelőnek feltűnt Békéscsaba utcáin egy idős, bolgár népviseletbe öltözött házaspár. Kicsit egzotikusán hatott látványuk, hiszen elég ritkán látni a városban ilyen öltözéket. Többen meg is fordultak utánuk. Vajon honnan jöttek? — kérdezgették egymástól az emberek. Eláruljuk. Rokoni látogatóba jöttek Magyarországra. Ennek azonban kissé romantikus az előzménye és a története. Három évvel ezelőtt bolgár ifjúsági küldöttség járt Békéscsabán. Az egyik küldött a ruhagyárban megkérdezte, ki szeretne bolgár fiatalokkal levelezni. Cs. Kovács Teri, a gyár óvónője azonnal jelentkezett. A küldött hazatérve Teri címét Dimiter Nikolov Parov vegyészmérnöknek adta. A fiatal vegyészmérnök, aki kitűnően beszél és ír oroszul, levelet küldött az ismeretlen címzettnek. így kezdődött levelezésük, ismerkedésük. A kapcsolat tartós lett, lassan szerelem szövődött belőle. Teri a következő esztendőben Bulgáriában járt. Itt ismerkedett meg személyesen is a levelező partnerével. Megtetszettek egymásnak. Nem is olyan sokkal később a két fiatal odaállt az anyakönyvvezető elé. Összeházasodtak. így került Bulgáriába a csabai óvónő. Most pedig a fiú szüleivel: Parov bácsival és Parovnéval meg a 9 hónapos kisunokával, Kol iával rokoni látogatóba jöttek Békéscsabára, Teri édesanyjához és testvéreihez. íme így kerültek néhány röpke napra Magyarországra. Itt-tartóz- kodásuk egyik délutánján felkerestük őket. Éppen ebéd után voltak, beszélgettek: bulgárul, oroszul, magyarul. Ki, hogyan tudott. Közismert, hogy akárcsak a magyarok, a bolgárok is rendkívül vendégszerető, barátkozó emberek. (Ezt különben nemcsak most tapasztaltam, hanem két évvel ezelőtt is, amikor egyik kollégámmal két hetet töltöttem a szépséges Bulgáriában.) Beszélgetni kezdtünk. A 63 esztendős Parov bácsi nagyon sokat mesélt életéről, családjáról. Plovdivtól, ettől a kiállításáról is világszerte híres várostól 50 kilométernyire fekvő Gyulevo községben élnek. Ő is, felesége is termelőszövetkezeti nyugdíjasok 1959 óta. Parov bácsi az elsők között lépett be az ottani szövetkezetbe. Alapító tagja volt. Ma már négy község határát egyesíti magába a Vaszil Kolarov nevét viselő közös gazdaság. Mindegyik község határában az ott jön a nyugdíj mellé. Öt élő fia van. Mindegyikből embert nevelt, taníttatta őket. Néhány magasrangú katona és rendőrtiszt. Az idősebbek közül hárman- mint partizánok harcoltak Bulgária szabadságáért és függetlenségéért. A két kisebb fiú is, aki ugyan nem volt partizán — segített hazájának felszabadításában. Küzdelmes volt régen az élet. Ö azonban akkor is megkereste a mindennapi betevő falatot. Az egyik barátjával együtt lakodadolgozik majd. Ö is itt szeretne elhelyezkedni két év múlva, amikor utolsó vizsgáját is leteszi. Ezért változtat pályát. Magyarországi vendégeskedésük idején Budapestre is ellátogattak. Két napot töltöttek a fővárosban. Amikor visszaérkeztek, áradozva meséltek az ott látottakról. Igen tetszett nekik az Országház, fent jártak a Szabadság-hegyen, feledhetetlen utazást tettek az úttörővasúton. Jártak a Vidámparkban is. Nagyon tetszett nekik a hullámvasút, amelyre még az idős házaspár is felme- részkedett. — Lesz otthon miről mesélni, annyi élményünk volt — mondta Parov bácsi, amikor budapesti útj ükről beszélt. Természetesen nemcsak a főváros ragadta el szépségével őket, Békéscsaba is megnyerte tetszésüket. Sokat sétálgattak az utcákon, nézték a kirakatokat, az épületeket. Délutánonként, esténként az idős házaspár gyakran feltűnt az utcákon egy kis séta közben. Mielőtt elutaztak, valamennyien elmondták: Nagyon szívesen eljönnek máskor is. Ezzel búcsúztak Magyarországtól vasárnap délután, amikor felültek a csabai állomáson a gyorsvonatra... Podina Péter Séta a városban lomba járt muzsikálni. Mostani útjára is elhozta magával ezt az ősi bolgár hangszert, amelyet ke- mene-nak neveznek. Elmondta, hogy 50 esztendeje játszik már. Nagyon sokat köszönhet neki, hiszen a múltban ez volt az egyik kenyérkereső szerszáma. Ebéd után gyakran elővette, ölébe ültette kis unokáját és az ősi hangszerből mélabús dallamokat csalt ki. Mi is meghallgattunk néhány dalt. Szépek voltak. Utána újból beszélgettünk. A népviseletről érdeklődtem. lemondta, hogy az ő falujukban már csak három idősebb házaspár jár ilyen öltözékben. A többiek már az új divatnak hódolnak. Nem csodálkozom ezután, hogy Békéscsabán is nagyon sokat megnézték őket, mert náluk is lassan, amint a példa is bizonyítja, kiveszőben van ez a népviselet. Parov bácsi fia is, aki 1954-ben szerezte meg a vegyész- mérnöki diplomáját, „európai” ruhában jár. Feleségével és kisfiával Szófiában élnek. A mérnök A szegedi szabadtéri játékokon megtartották a Bánk bán bemutatóját A szegedi szabadtéri játékokon vasárnap Erke' Bánk bán című operáját adták elő. Az előadáson megjelent Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, valamint állami és kulturális életünk számos más kiválósága. Megjelent M. Grigorov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. N. Papazov bolgár művelődésügyi miniszter, akik szabadságukat töltik Magyarországon, s a művészeti eseményre Szegedre látogattak. (MTI) Sportmozgalmunk érdeke is A falusi dolgozók spartakiád- jának megyei döntőjén gratulá- lás közben mondta az egyik versenyző, hogy sajnos, az országos versenyre nemigen engedik el, hiszen tavaly is saját szabadságát kellett kivenni, hogy elmehessen. Egy pillanatra meghökkentettek a szavak.Hihetetlennek tűnt, hogy ma, amikor arról beszélünk, hogy minél több fiatalt vonjunk be a sportolásba, a rendszeres testedzésbe, akadnak vezetők, akik figyelmen kívül hagyják a Minisztertanács ide vonatkozó határozatát, s gátját állják az egészségesen beindult Kilián Testnevelési Mozgalom továbbfejlődésének is. pártunk már közvetlenül a felszabadulás után nagyon fontosnak tartotta a tömegek sportolását. Ezt a célt szolgálták a különböző jelvényszerző versenyek, s ezt a célt szolgálta az 1951-ben először megrendezett falusi dolgozók spartakiádja is. Az akkori néhány versenyszám, s a gyenge eredmény ma már a múlté. Nem egyedülálló példa Kulcsár Gergely esete, aki éppen egy megyei spartakiádon tűnt fel, s ma már megközelíti a világviszonylatban is jelentős 80 métert. Tudott dolog, hogy a fiatalok többsége a tömegversenyeken ismerkedik meg az úszással, atlétikával, a győzelem örömeivel. A versenyeken lesznek erősebbek, kitartóbbak, munkaképesebbek. Ezért szólítja pártunk a sportpályákra, uszodákba, sporttermekbe, ki a szabadba a fiatalokat, azokat, akik szükségét érzik a testet-lelket üdítő, szórakoztató és rendszeres sportolásnak. De pártunk biztosítani is kívánja a lehetőséget a sportolásra. Ezért ad meg minden támogatást, anyagit és erkölcsit azoknak a sportköröknek, amelyek a tömegesítésben az élen járnak, hiszen ez a szocialista testnevelésnek és sportnak éltető eleme. Éppen ezért érthetetlen, hogy egyes gazdasági vezetők még ma is útját állják a versenyzési lehetőségeknek, s ezzel akarva, akaratlanul hátráltatják a szocialista testkultúra fejlődését, népünk egészségének, munkaképességének s az egész sportmozgalom eredményének fokozását. Ezért hökkentettek meg a spartakiádon a versenyző szavai. Még a nyári mezőgazdasági munkák, az aratás és a cséplés sem lehet akadályozója annak, hogy egy-két versenyző a vállalattól, a termelőszövetkezetből vagy állami gazdaságból az országos bajnokságon részt vehessen. Nem egy fiatal van olyan, aki, ha a verseny miatt néhány napra kiesik a munkából, azt előzőleg vagy éppen utólag pótolja. Éppen ezért minden gazdasági vezetőnek feladatai közé kell hogy tartozzon az is, hogy biztosítsa a sportolási lehetőséget. Pártunk sportpolitikája, hogy mindenkinek lehetősége legyen a sportolásra. A cél tehát csak az lehet, hogy minél többen, rendszeresen részt vegyenek a testedzésben. Ez népünk és egész sportmozgalmunk érdeke. Majnái’ József Az első félév munkájáról számolt be a békéscsabai nőtanács Július 19-én tartotta első félévi munkájáról a beszámolót a városi nőtanács Békéscsabán. A gyűlésen 103 asszony vett részt. Az első félév munkájáról Gyebnár Jánosné, a városi nő tanács titkára számolt be a résztvevőknek. Többek között elmondotta, liogy 18 alkalommal kisgyűléseken ismertették az asszonyok előtt a Moszkvai Nyilatkozatot. A gyermeknevelési kérdésekről a szülői munkaközösség szervezésében a város iskoláiban mintegy ezer előadást tartottak az év folyamán. Jól sikerültek a nőtanács által szervezett szakkörök is. Végezetül Gyebnár elvtársnő ismertette a nőtanács második félévi munkatervét. Kettős esküvő Novákéknál Egy kis hírben beszámoltunk már arról, hogy július 16-án kettős esküvő volt Békéscsabán. Most képen is bemutatjuk a fiatalokat, és az örömszülőket. — Marad még egy fiúnk idehaza — mondja András bácsi. Igen, a mezőgazdasági szakiskolát- végzett János egyelőre még otthon marad, nem gondol családalapításra, hanem arra, hogy tovább folytassa a tanulmányait. Képünkön jobbról Novak András tanár, mellette ifjú felesége vacsora közben. Novák András Békéscsabán tanít. Öccse Pál, aki ugyancsak pedagógus, Vésztön tanít ifjú feleségével együtt. Ebéd utáni tereiére legmegfelelőbb terményeket termesztik: búzát, szőlőt, különféle gyümölcsöket. Amióta Parov bácsi nyugdíjba ment, havonta 150 leva nyugdíjat kap. A felesége ugyanannyit. Ö azonban most sem lett hűtlen a szövetkezethez, ki-kijárogat dolgozgatni. S ez a kis pótlék jól azonban ismét egyetemi hallgató lett. Elhatározta, hogy újabb diplomát szerez, kohászmérnök lesz. Ahogy elmondta, ezt a pályát jobban szereti, rendkívül nagy jövője lesz hazájában. Krimikovciban ugyanis épül már a Balkán legnagyobb kohóműve, ahol több ezer mérnök és több tízezer munkás Ezen a képen idős Novák András és felesége, vagyis az örömszülők látszanak — Ha tanulni akar, hadd tanuljon — mond ja Novák néni, aki elsorolja, hogy mennyit dolgoztak tíz hold földjükön azért, hogy András el tudja végezni a pedagógiai főiskolát, Pál pedig a tanítóképzőt. Dehát ez a szülők sorsa, a fiataloké pedig az, hogy családot alapítsanak, ők is dolgoznak majd azért, hogy gyermekeiket felneveljék, taníttassák.
