Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-15 / 139. szám

IMI. június 15., csütörtök NÜPÜJSAG 3 GONDOSKODJUNK időben o baromfitörzs kialakításáról Leány a sertéstelepen Baromfitartóink túlnyomó ré­szénéi az eddigi gyakorlat szerint nem tisztázódott kellően: törzsál­lományát melyik hónapban kelte­tett csibéből hagyja meg. A pe­csenyecsibe nevelése az utóbbi években egyre jobban túlsúlyba került. A nagyüzemi telepek né­melyikén lassan olyan káros gya­korlat alakul ki, hogy továbbte- nyésztésre a pecsenyecsibe érté­kesítéséből visszamaradt selej- tet hagyják meg. Előfordul olyan eset is, amikor a nemesítő- vagy a szaporítótelepről beszerzett értékes tenyészállatok is vágóra kerülnek, hogy a húsértékesítési tervet teljesítsék, illetve a közvet­len bevételt növeljék. Mindez a hiányos szakmai ismeretből fakad. A hosszabb idő távlatát tekintve, ebből súlyosabb kár származik, mint amennyit a pillanatnyi előny jelent. Ezért nem árt már most — amikor a tenyészbaromfiak ki­válogatása előtti időszakban va­gyunk — erre a tenyésztők figyel­mét néhány sorban felhívni. Sokan nem gondolnak arra, hogy a törzsállománnyal milyen eredményt lehet elérni, ha azokat célszerűen állítják tenyésztésbe. Meg kell jegyeznem, hogy a jó to­jástermelés a tartás és a takarmá­nyozás mellett szorosan összefügg a keltetés időpontjával is. Húsra értékesített csibék keltetése az év bármely időszakában lehetséges, de a törzsállomány beállítására alaposan meg kell választani az időt. Nálunk tojástermelésre álta­lában a február közepétől márci­us és április hónap folyamán kel­tetett jércék válnak be a legjob­ban. így a tenyészcsibe nevelésé­nek ideje jórészt a tavaszi és a nyári időszakra esik, amikor a napfény leghosszabb ideig éri az állatokat, és az edzett nevelés fél­tésével, de bonyolultságának meg­mutatásán túl még alig jutottak. Hatalmas irodalom született belő­le, élet ,és halál járt a nyomában, boldogság és fájdalom fakad kö­rülötte. Az embernek legszebb ér­zése ez, mely felemeld, ha tiszta és önzetlen, a porba sújt, ha önző és szennyezett. V amm ak, - akik megfeded keznek ez utóbbi hatásáról. Nem jut eszükbe, hogy a nő és a férfi egy­más iránti igazi szerelme, szere- tete korántsem mutatkozhat meg igazán és mélyen az időközönkén­ti találkozásokon. Az igazi szere­lem jóval több ennél, küzdelem egymásért, a családért, a közös gondok közös leküzdése, a közös örömök, egymás becsülése az ágyon túl is, az élet minden terü­letén. Mi a biztosíték az olyan „harmadikok” őszinte, kitartó sze­relmére, akik az elsőt sem becsül­ték meg? —... Gyermeket várok. Most nem vagyok olyan csinos talán, mint az a másik asszony... Sokat dolgozom otthon is, a férjem nem segít, nincs lehetőségem és időm, hogy úgy öltözködjem és csino­sítsam magam, mint ahogyan azt a másik megteheti a találkozásuk ideiére... — mondta többek között a szerelmében megcsalt, elhagyott tételei is leginkább ilyenkor biz­tosíthatók. Az ilyen jérce hat hó­nap múlva ivarérett. Ezek a jér­cék a tojástermelést nyár végén, ősz elején kezdik el, amikor az el­látási gond egyre nő, és a tojás ára mind belföldön, mind külföl­dön felfelé ível. A szakszerűen előkészített és tartott jércék' télen is folyamatosan tojnak, tehát a tojástermelés gazdaságos. Arra törekszünk, hogy az állománytól a négy téli hónapban tojónként megkapjuk a 40 darab tojást — minden téli hónapban 10—10 da­rabot. — Ennek a 40 darab tojás­nak az ára meghozza a tyúk egész évi takarmányszükségletének költségét. Ezzel, szemben a májusi és a júniusi kelésből származó jércék ősszel, télen egyáltalán nem ter­melnek. Az első tojást csak febru­ár végén, márciusban rakják le. így a felnevelési időszak túlságo­san hosszúra nyúlik. Emiatt jelen­tős mennyiségű értékes tojástól esnek el a tenyésztők, ugyanakkor az állatokat nagyon sokáig kell meddőn takarmányozni. A túl korai kelésű csibék arány­lag korán kezdenek tojni, azonban könnyen nyakvedlésbe esnek, melynek időtartama bizonytalan. Lehet: csak pár hétig tart a szü­net, de lehet, hogy csak január­ban kezdik el ismét a termelést, így 2—3 hónapig nem termelnek. Az elmondottakból látható, hogy a baromfitörzs kialakítására legkedvezőb a február közepétől április végéig keltetett naposcsi­bék meghagyása. Ezért a törzsál­lományról ne feledkezzünk meg az értékesítés előtt, s időben válo­gassuk ki a tenyésztésre szánt egyedeket. asszony. Igaza van. Vajon gondoL e arra a férj, hogy a közös életet, az állandó együttiétet, a közös gondokat, a „gyermekvárást” ki­bírná-e az a szerelem a másik asszonnyal? Vagy a másik asszonynál? nem jut eszébe, hogy előbb választott férjének is szerelmet vallott? Az igaz: válni lehet, ha valame­lyik fél részéről vagy mindkét részről megszűnt a szerelem, a szeretet egymás iránt, de vajon nem felelős ezért senki, hogy így történt? Nem is beszélve arról, hogy érdemes-e feláldozni önzet­len szerelmet, szeretetet egy önző, múló fellángolásért? Elgondolkoztató kérdé­sek ezek. Mondhatja valaki el­lenvetésként, hogy nem egy újabb házasságból tartós és jó családi élet született. Ez igaz, de az is igaz, hogy több az olyan esetek száma, amikor a válás és az új házasság, vagy a magárahagya- tottság csak kínt és gyötrelmet hozott, S még egy: véleményem szerint nem lehet zavartalan az az új szerelem, az új kapcsolat, ha annak áldozata egy önzetlenül szerető, cserbenhagyott ember, esetleg édesanya, édesapa nélkül maradt ártatlan gyermekek. Ezek szenvedéséért valahol és valami­Egy kis félreértés Amikor a gazdaság központjá­ban a legújabb sertéshizlalási módszerről érdeklődtem, előzéke­nyen kitértek a válaszadás elől. — A sertéstenyésztésben újak vagyunk, s mint ilyenek, még ke­veset tudunk. Talán tessék meg­keresni László elvtársat, ő régeb­ben itt van, többet tud mondani. László elvtárs? Ki van e két szó mögött? Nem sokáig tanakod­tam magamban, mert összetalál­koztam a gazdaság kukorica-spe­cialistájával, Varga Istvánnal. — Még a kora tavaszon beszél­gettünk a sertéshizlalás újjászer­vezéséről, s azt szeretném meg­nézni, azóta történt-e valami elő­rehaladás. — Hm... — Ez bizony nem sok — jegyez­tem meg. — De az Anikó elvtárs többet tud. — Ki az? Hol találom? — A sertéstenyésztőnk. Fiatal, csinos lány. Ha nincs az irodában, akkor a téteményvizsgálati telepen megtalálható. Keresésére indulok. Az úton egyik Zetor a másikat éri, a köz­ponti magtárból valamit sürgősen szállítanak. Gumikerekes, lóvon- tatású kocsikon emberek ülnek, s jól táplált lovak kocorásznak a rúd mellett. 11 óra múlt. A ser­téstelepen nagy csönd van. Kutya­ugatás fogad. A sertéstelepen Az egyik épület ajtajából két idősebb ember dugja ki a fejét. Ponyvakötény előttük, kezükben bádog veder. Etetéshez készülnek, ök a megfigyelő-telep állandó dol­gozói. 1400 forint körül keresnek. — László Aníkc(t keresem — fordulok feléjük —, merre talá­lom? — Ott a kút mellett, az irodá­ban. Iroda? Annak is lehet nevezni. A sarokból különféle rovarirtó­szerek illata terjeng. A másik sa­tukban asztal, hosszú lócával. A lócán egy fehérköpenyes, barna­szemű, barna hajú fiatal lány ül. kor az életben, esetleg az élet al­konyához közeledve, mindig fizet­ni kell, s ezt a fizetséget minden bíróságnál kíméletlenebbül be­hajtja az ember élő, ébredő lelki- ismerete. Elhagyni valakit, akinek szerel­met és hűséget fogadtam, elhagyni őt, aki még most is önzetlenül és hűségesen szeret. Megcsalni egy embert, aki bízott bennünk. Hátat fordítani annak, aki betegágyunk­nál is aggódva, szerelmes féltéssel virrasztót!, önző élvezetet haj- hászni, amikor otthon valaki ér. tünk verejtékezik, szörnyű ember­telenség, melyet nem lehet meg­tenni anélkül, hogy egyszer ne marjon belénk az önvád, a lelki­ismeret, Aki ilyet képes tenni, az soha senkit nem szeretett igazán, és nem tudhat megbízhatóan sze- retni a jövőben sem. — Jó lenne, ha ha az ilyen és hasonló gondolatok többször eszébe jutnának a hűtleneknek, és önzésüknek gátat vetne embersé­gük. Áldozatot vállalnának a mú­landó és mérgezett álboldogság ro_ vására az értékesebbért, a mara­dandóbbért, az igazi önzetlen sze­relemért, a tiszta emberi szerété­iért, amely mögött nem sírnak el­hagyottak. Boda Zoltán Bele van mélyedve egy kimuta­tásba. Több éve dolgozik ebben a szakmában. Beosztása felelős­ségteljes. Az ő felügyelete alatt minden évben 62 koca malacai­ból téteményvízsgálatot folytat­nak. Hogy mi is az a téteményvizs- gálat? Nem nehéz erre feleletet adni, csupán meg kell hallgatni László Anikót, aki már fiatalon is nagyon érti a szakmát. — A téteményvizsgálat tulaj­donképpen hízékonysági vizsgálat — tájékoztat —, ezzel arra kapunk feleletet, hogy a két szülő pár ho­gyan örökíti utódaiban a hízé­konysági tulajdonságát. Hogy a hízékonyságnak milyen óriási jelentősége van, arra ele­gendő talán egy pár adatot a gaz­daságban folytatott téteményvizs- gálatból elmondani. A korábbi években, amíg a sertéstenyésztés eléggé külterjes volt, egy kiló súlygyarapodás eléréséhez általá­ban 4,5—5,5 kiló abraktakarmány­ra volt szükség. Ma pedig, ami­kor a téteményvizsgálat során a gyenge takarmányértékesítö egye­deket kiszelektálják, ott tartanak, hogy 3—3,5 kiló abraktakarmány­tól egy kiló súlygyarapodást érnek el a hizlaldában. Ez rendkívül nagy szó, mert a jó takarmány­értékesítő kocák továbbszaporí- tásával a megtakarítót abrakta­karmányon körülbelül 25—30 százalékkal több sertést hizlalhat­nak, mint a korábbi években. Alapos munka! Persze a téteményvizsgálatnak sajátos a módszere, a technikája. Többek között minden sertésnek külön kutricája van. Harminc ki­logrammos élősúly elérésekor a vizsgálatra jelölt állatot elkülöní­tik és onnan 90 napon át — a mérlegelést kivéve — nem enge­dik ki. Itt etetik, itatják, pihente­tik. A takarmány összetétele is egy minőségű. Minden sertésnek külön törzslapja van, ezen feltün­tetik az elfogyasztott takarmány mennyiségét is. Amikor a vizsgá­lat során valamelyik sertés eléri a 90 kilogrammot (minden tíz nap­ban mérlegelnek), akkor ezeket nyomban vágóhídra viszik és le­vágás után a hús, a csontozat, va­lamint a fehéráru minőségét, ará­nyát, mennyiségét ellenőrzik, jegyzőkönyvezik. A minősítés so­rán megállapítják: érdemes-e a szülő párt tovább tenyésztésben tartani, avagy nem. (A sertések ál­talában születésüktől számítva 190—200 nap alatt érik el a 90 kiló élősúlyt!) Beszélgetésünket csakhamar be­fejezzük, mert a gondozók fél 12- kor pontosan hozzáfognak az ete­téshez. A kísérleti épületbe me­gyünk. A fiatal lány kezében egy sajátos módon elkészített jegyzet- l'üzet. Bernbe plusz, mínusz jelzé­sek, ponttal és pont nélkül, beka­rikázva és bekarikázatlanul az étkezés sorrendjében egymás után láncolatot alkotnak. Hogy mennyi mindenre jó ez a füzet, azt csak a „titkos írás” készítője tudja. Az említett jelzésekkel fe­jezi ki: melyik sertés milyen ét­vággyal fogyasztotta az abrakot. Ha valamelyik sertés jó étvágyú, takarmányadagját néhány dekával növelik. Ha pedig az állat étvá­gya csökken, akkor csökkentik a takarmányadagot is. Itt a telepen minden óramű pontossággal megy. Reggel fél 7- kor, délben 11.30-kor, este pedig fél 5-kor sertésvisítástól hangos a környék. Fülsiketítő a zaj. De amikor minden sertést megetet­nek, olyan csend van, hogy akár a légy zümmögését is hallani lehet. Amit a tsz-eknek ajánl Amikor az épületben elült a zaj, a íiatal sertéstenyésztőhöz fordultam: — Az ilyen alapos vizsgálatnak rendkívül nagy gazdasági hatása lenne megyénk sertéstörzsállomá­nyára. De mivel Mezőhegyesen évente mindössze 62 koca, ezzel együtt 12 kan vizsgálata jöhet számba, egy ilyen alapos vizsgá­lat lefolytatása szinte lehetetlen. Mindezek ellenére a termelőszö­vetkezetekben milyen módon le­hetne a vizsgálatot megtartani? — Csoportos ellenőrzés során — hangzik röptében a válasz. — A kocák utódait fülgombbal kellene ellátni és külön 25—30-as cso­portban hizlalni. Már itt is szem­betűnne, hogy melyik értékesíti jól a takarmányt, melyik nem. Azokat a szülőpárokat, amelyek utódai a takarmányértékesítésben elmaradnak, minden további nél­kül ki kellene selejtezni, mert ezek haszna igen csekély. Elsősor­ban azoknak az állatoknak kelle­ne továbbtenyésztésre helyet biz­tosítani, amelyek meghálálják a gondosságot. > Dél van. A gazdaság központja felé haladunk. A fehérköpenyes leány, akiről az idegen azt hin­né: orvos, patiküs vagy laboráns, semmiképpen sem sertéstenyész­tő, magabiztosan lépked, s fiatalos hévvel a szakma szépségéről be­szél. — Megszerettem munkakörö­met. Naponta 40 kilométert uta­zom Orosházáról Mezőhegyesre. Ennek ellenére meg vagyok elé­gedve. Nagyon szeretem ezt csi­nálni. Örömmel vállaltam a nagy- szénásí Dózsa Tsz-nél is a vizs­gálatot, mert nagy díj as állomá­nyukat sem Gödöllőn, sem a Csorvási Állami Gazdaságban nem tudták leellenőrizni. Április második felében, amikor elhoz­ták a malacokat, tüdőgyulladás lobbant fel közöttük. Az elhullást sikerült megakadályozni és ma már bátran merem mondani: na­ponta 600—800 gramm között, igen jó eredménnyel gyarapodnak a szénási malacok. A szakma szeretete, a jobbért, a magasabb termelékenységű törzsállomány kialakításáért foly­tatott szívós munka i jellemzi a fiatal lányt. Munkája talán azért is eredményes, mert fiatalos len­dületével párosul a magasszínvo­nalú szakmai tudás, az emberek megbecsülése, az alkotásvágy. Jó tudni, hogy Mezőhegyesen már sok ilyen fiatal van. Dupsi Károly Olcsóbban és többel­A Tótkomlós: Szabó Ktsz korszerű üzem kialakítását tervezi, ahol szalagrendszerben konfekció s gyermekruházatot készítenek majd. A szalagba új gépeket is beállítanak. Az a cél, hogy olcsób­ban és többet termeljenek. Az épület átalakítására és a szükséges gépek beszerzésére kö­rülbelül negyedmillió forintot fordítanak. A szalagrendszerű mun­kát előreláthatólag a IV. negyedévben kezdik meg. Molnár Júlia baromfitörzs-tenyésztő Érdemes felkeresni! Hegnyílt Oévaványón a Földművesszövetkezet korszerűen berendezett kultúrttxaküzlete valamint önkiszolgáló konfekció boltja Bőséges áruválaszték! Figyelmes kiszolgálás! (X)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents