Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

1961, Jfiaiua 13., kedd NÉPŰJSÄG 5 Vidám látogatás egy 3600 holdas birodalomban Ez a vidám látogatás úgy értendő, hogy nem valamiféle hivatalos vendé­geskedés történt a minap a szeghalmi Rákóczi Tsz-ben. Sokkal egyszerűbb, kötetlenebb. A szekerek a tsz-lroda elé álltak, s Árpád Antal, az elnök, ke­délyesen kiadta a parancsot: — Elvtársnőik, elvtéreak! Felkapasz­kodni!.­A felkapaszkodók összetétele a kö­vetkező volt: egy moziüzemvezető, egy Járási könyvtáros meg egy művé­szeti előadó a járási művelődési ház­ból. A felsoroltak mind-mind szeghal­miak. Ráadásként még egy gyulai vízügyes”, és e sorok írója, mint a Békés megyei Irodalmi Kör tagjai fog­laltak helyet a szekerek egyikén. Ott, Szeghalmon az a kitűnő ötlete támadt a pártnak, hogy nem ártana a mozi, a könyvtár, a művelődési ház, s a járási kultürügyek vezetőit, no meg a könyv­nap alkalmával Szeghalomra' érkezett két „megyei Írót” a Rákócziban meg- kocsikáztatni. Hadd lássák meg közelebbről mindazt, amit elevenséggel igyekeznek a maguk területén hirdetni és bizony­gatni; a szocialista nagyüzemi mező- gazdálkodást. Hát így esett a dolog. Vígan szaladtak a lovacskák kifelé a községből, fel a Körös hídjára. A híd lábánál négyablakos, igen takaros ház keltette fel a figyelmünket. Amuló te­kintetünk láttán az elnök alig palás­tolható büszkeséggel világosított fel; — A mi kedves juhászunké, a Soós Józsefé meg a családjáé! — Nem rossz bemutatkozásnak, no de majd meglátjuk, hogy odébb mik vannak vagy nincsenek — mondtuk jó hangosan, mivel hogy az emberféle ilyen huncut fenekedő kedvű, ebben a nyáreleji roppant tágasságban. A Körös vize másik felén egyenesen a mezők végtelenjébe szekereztünk. A végtelen elején bosszú, fehérre me­szelt. széles abla-ksorú épület előtt húz­ta meg először az elöl kocsikázó Ke­lemen Laci bácsi, a tsz egyik hajtója a gyeplőszárat. Rikácsoló pulykák, ká- ráló tyúkok, hangoskodó' libák, ka­csák tömege vett körül bennünket. Hamarosan előkerült a szép. fehér épületnek, a tsz baromfinevelő üzem­részlegének két piros arcú, mosolygós asszonyparancsnoka. Hajdú Gyuláné meg Emődi Gyuláné is. Nyomban köz­refogták a társaságot és vitték körbe. Elmagyaráztak töviről hegyire min­dent: 209 pulyka, 600 liba. 550 tyúk, (122 rántanivaló csirke. 2500 darab na­poscsibe — egyelőre. Mert itt minden csak „egyelőre” ennyi, aztán több és több — ezt tapasztaltuk mindenfelé. Érdekesnek és nekünk újnak tetszett a csibenevelő ..központi” fűtése. Ha­talmas füstcső húzódik a fal mentén végig, ezt a „haliból” kukoricaszárral füstölik tele. így aztán az aranyos, eleven Ids pihecsomók állandóan anyamelegen vannak. Az épület mögött legelészik a ménes, csupa jó erőben lévő állat. A tsz egész lóállomámya 140 darab. Előrebocsát­juk, hogy a számok így. egymagukban nem sokat mondanak, hiszen vannak szövetkezetek, ahol jóval több, eset­leg kevesebb az állatállomány, azon­ban mindjárt jelentőséget kapnak ezek a számok, ha idézzük Árpád Antal el­nöknek a sétakocsizás végeztével mon­dott szavait: — Tíz éves szövetkezet ez, de viharos a múltja nagyon. Ezerki- lencszázötvenhá romban Nagy Imre hŐ- zöngése miatt szétverődtünk. Üjból kezdtük, s mikor már rendbejött a szénánk, becsapott az ötvenhatos is­tennyila, s a fundamentumig elhord­ták mindent, ötvenhétben mégis meg­indultunk, igaz, hogy csak harmincán, nyolc lóval, nyolcszáz holdon, de öt­vennyolcban már harminc lovunk volt és ezer hold föld, ma meg 3606 hold, i a maga megfelelő, bőséges lehetőségei­vel! Az embereknek olyan életbíróak- nak kell lenniük, hogy csoda, s akkor nincs baj. Olvastam az Üj barázdát szánt az ekét, hát körülbelül így vol­tunk mi is egy ideig, elvtáreak. Az elnök igaz, Őszinte szavainak a tükrében már egészen másként ra­gyognak a számok: a 7 hold lugas­szőlő, a 10 hold gyümölcsös, a 20 hold- nyi mák, a 100—100 hold krumpli, cu­korrépa, a 190 holdon termesztett ta­karmány, a 730-on zöldellő kukorica, a 200-on nemsokára már sárgálló nap­raforgó, a 60 holdat elfoglaló rizstelep, a 123« hold kalá6ztenger, no meg az az ötven holdnyi erdő. amit még a tagság 1954-ben telepített, vagy aho­gyan ők szépen kifejezik: „örökítet­tek”. Az eredmények előtt azonban a Rá­kócziban senki sem esik hasra. Inkább azt hangoztatják, hogy az új belépők miatt — ma már réginek számítódik azért itt mindenki — 2500 hold „felfu­tás” volt, s ezt bizony nem gyerekjá­ték a szövetkezet eleven testévé gyúr­ni, és most ebben izzadnak, szorgos- kodnak mindahányan! Az állatállo­mánnyal egyáltalán nincsenek meg­elégedve. Minden erővel azon vannak, hogy több és több állatférőhely le­gyen. A 230 darab sertés — köztük 108 darab sonkasüldő — majd szétnyomja az ólakat. Lázas igyekezettel építik a 600 férőhelyes hizlaldát. Az építkezé­sekre a saját erőből való idei beruhá­zás egymillió forint. Igen szeretnek saját erőből csinálni, amit csak lehet; hasznos is, büszkeség is! Még ebben az esztendőben 100 férőhelyes istállót húznak tető alá növendékmarhák ré­szére. Ha mór itt tartunk, elmondhat­juk, hogy a rákóczisták kényesek a tehenészetükre Joggal. Noha jelenleg csupán 150 szarvasmarhájuk van, ezek között ki­váló tejelők szerepelnek. Májusban 23 tehén összesen 9440 liter tejjel örven­deztette meg a két belevaló tehenészt. A gondjaikra bízott állatok jól te­leltek. Volt silóeledel bőven! Az alap- takarmányt egész télen megkapták. Május elején már a mezőn ropogtat­ták a zsenge füvet. Az évi 35 ezer liter tejtermelési tervet 70 ezerre akarják teljesíteni, pedig — mint határozottan állítják — a norma nem laza egyálta­lán! A napi átlagfejésük 10—12 liter, a legkiugróbb 23 liter. Miközben egyik üzemegységtől a másikba „haj ókáz­nak” szekereink a vetéstengeren át, az embert szinte falja, dögönyözi az erős, friss levegő. Pipacs meg búza­virág, pacsirtaszó és nagy gomolyfel- legek kísérik utunkat. Aki ideges, aki elpihentetni, kiszellőztetni akarja vá­rosi munkától fáradt fejét, jöjjön, lá­togasson el a termelőszövetkezetek le­vegős világába. Beszélgessen el az itt élőkkel, például a már említett Soós József tsz-juhásszal, hatszáz birka felelős számontartójával Ott található az egykori „zselléri rész” nagy mezőségeiben, a galambokkal né­pes tetejű, hatszáz férőhelyes birka­istálló szomszédságában. Kedvesen fo­gadott minket is, és az elnök kérdésé­re, hogy „Hány az óra komám?” nagy természetességgel emelte karját a szeme elé, úgy olvasta le a márkás karóráról a feleletet. Most azt tervezi, hogy táskarádiót vesz. Jó lesz abból tudni a pontos időt, az időjárást. Az­tán az sem rossz, ha a világ dolgairól szóló hírek is helybe jönnek, meg a muzsikát is szívesen hallgatja a mai puszták pásztörembere. Egyébként, árát illetően, nem nagy terv, mond­hatnánk semmiség az a táskarádió egy Soós Józsefnek, csak csupán rászánás kérdése, hogy mikor kanyarodjék a szeghalmi bolt felé. Ha beballag a könyvtárba, akkor majd útbáejti a boltot is. Hirtelen egy zengő nagy ha­hót kiált, s a távolban megmozdul, és széles hullámzással árad felénk száz meg száz bárány és birka. Mögöttük nyurga, napbarnított legényke, nylon ingben, short-nadrágban. — A fiam — mutat rá apai büszke­séggel a juhász. A nyáj körül villámként cikázik va­lami aprócska állat, ö a Bohóc kutya, így hívják, mindössze négyhónapos, de már vérében van a terelés. Apró, hegyes fogával vadul belecsimpaszko­dik egy-egy csellengeni kész jószágba, és addig viteti magát dühös acsargás- sal, míg a birkát vissza nem riasztja a tömkelegbe. Búcsúzunk embertől, tájtól, és a hangok, színek, illatok százféle hang­szerén' muzsikáló mezőkön vlsszasze- kerezünk a faluba, azokon a tsz-föl- deken ót, melyekről szívet és elmét nyugtató bölcsességei csak ennyit mojndott az elnök: — Mindent megadtunk nekik anyag­ban és szorgalomban egyaránt. Ment a munka, mert így akarta a tagság. Hogy aztán milyen lesz a termés? A szorgalom tekintetében csakis jó, de a betakarításig még sokszor hál kint a vetésünk. Már régen elbúcsúztunk a 3606 hol­das tsz birodalmától és népétől, sőt el is múlt néhány nap azóta, de néhány onnan való emlékkép még most is fel- idéződik bennem. Például a sertéste­nyésztő üzemegység udvarán az az édesanya, akinek karján pólyában bé­kességgel szendergett a kisbaba, a Fekete Margitka. Ügy érzi az ember, hogy nemcsak az anyukája, hanem az egész szövetkezet ringatja őt és vigyázza álmát. Aztán egy másik, meghökkentően érdekes kép tolakszik emez elé. B. Szabó Sándor, feleségé­vel együtt, ennek a szemhatárig terje­dő közösnek egykor messziről megsü- vegelt gazdája volt. A felszabadulás után nem futottak el osztályos társa­ikkal nyugatra, sőt mikor a birtok szö­vetkezetivé vált, beálltak tagnak. Ki tudja, milyen meggondolások vezették Őket, mert, hogy nem változtak pa- rasztproletárrá, az bizonyos. 1956 Őszén B. Szabó is kihúzta a derekát, s büsz­kén kezdett sétálni a görbebotjával. Am. hogy megint erősödött a népha­talom, ő ezt ismét tudomásul vette, s feleségével együtt tovább dolgozott a közösben. Ma mindketten tsz-nyugdí- 1asok. — Milyen virtusosap nagylelkű tudsz lenni, te nép! Még egykori urai­dat sem hagyod éhenveszni, ha félik hatalmadat. És milyen szépen gyara­podó erő ez a tiéd! Lám, a Rákóczi Tsz is milyen becses bizonysága en­nek. A sokszor szétzilált és négy év előtt 30 emberrel és 8 lóval nekivesel­kedő közösség ma csak úgy belenyúl a lajbizsebbe, és 200 ezer forintért vesz egy új tsz-irodának való házat a fa­luban, mert a régit kinőtte. Csoda-e. hogy annyira szereti ezt a népet az elnöke, hogy miatta egyszer oda akar­ta hagyni az elnökképző tanfolyamot, mondván, hogy: — Nagyon kell a tu­dás, az igaz, vissza is térek miatta, dj^ most... vetnünk kell! Huszár Rezső ízléstelen voltam Egy barátom me­sélte... „Tudod, akarva, akaratlan, az ember hivatalos ügyben né­ha kénytelen vidékre utazni. Én nem szere­tek utazgatni. Pedig megéri, mert minden út alkalmával tapasz­tal valamit az ember, amivel eddig szegé­nyebb volt. Gondol­tam is én erre már korábban, de csak az egyik legutóbbi vidé­ki utazásom győzött meg róla végérvénye­sen, amikor az egyik szomszédvárosban jártam. Hogy a lényegnél kezdjem: elutazásom előtt feleségem azon töprengett, milyen ennivalót vigyek. Hozzon valami húst? Vagy majd ott ebé­delek valamelyik vendéglőben?... Leintettem, mond­ván: — Tegyél egy da­rab kolbászt meg sza­lonnát és kész! Nem szeretem, ha ilyen kicsiségből komplikált ügyet csi­nálunk. Ügy is lett. Eljött az ebéd ideje. Betértem egy falato­zóba, leültem a leg­belső sarokban lévő asztalhoz és két deci bor mellett nyugod­tan falatozgattam. Két asztallal ar­rébb vidám társaság ült: Három férfi és egy nő. Borozgattak. Amikor odapillantot­tam, a nö éppen az egyiji férfi borral telt poharába nyomta az ujjacskáját, és leszop­va róla a bort, így szólt: — Ez egészen jó! Persze, mindannyi­an jót mulattak, még a pohár tulajdonosa is nevetett egy kény­szerűt. A szalonnafalat majdnem a torkomon akadt. Éppen elmél­kedni kezdtem, hogy hogy lehet ízléstelen valaki, amikor hoz­zám lépett az üzlet vezetője, és rendkí­vül udvarias hangon (bárkinek dicséretére válnék) megkért, hogy rakjam el a kol­bászt és a szalonnát, ne botránkoztassam meg a jó ízlésű ven­dégeket ízléstelensé­gemmel. Szerencse, hogy nem vettem be újabb falatot az előző ijedt­ség után, mert most már minden bizony­nyal az életembe ke­rült volna. De mert ő olyan udvarias volt, nekem is hasonló hangnemben illett megköszönni a figyel­meztetést. Nem tud­tam azonban megáll­ni azt, hogy ne em­lítsem neki a másik asztalnál látott jele­netet. Azt vártam, hogy megbotránko­zik. Tévedtem: — Azok ott? —r kér­dezte átszellemültem — Jaj! maga nem is­meri őket?! Nagyon jópofák! Különösen a Mary! Tudja, hogy a múltkor mit csinált? Versenyzett a férfi­akkal. Két pohárból ivott egyszerre. Mi­lyen jópofa volt, mi­kor a végén észrevet­te. hogy lecsurgatta a ruháját! Hahaha! Egyszer meg versenyt rendeztek, hogy ki tud megenni hama­rabb egy adag burgo­nyát. Mafy akkor is a legokosabb volt. Két kézzel csak ügy dobálta befelé, míg a többiek villával pisz­kálgatták. Persze, hogy ő nyerte o ver­senyt! Aztán egyszer meg... Fölálltam. Nem kérdeztem meg, hogy kik azok a törzsven­dégek. Gyorsan elbú­csúztam, még mielőtt folytatta volna az il­lemtan órát... Nem akartam ..íz­léstelenségemmel” tovább zavarni a fa­latozó nagyközönsé­get. Ettől kezdve azonban mintha meg­változtam volna: csu­damódon szeretek vi­dékre utazni. Hiába, tudod, mindig tapasz­tal valamit az em­ber!" BECK ZOLTÁN Többek érdeklődésére Számtalan esetben fordulnak szer­kesztőségünkhöz munkaügyi és egyéb hasonló természetű problé­mákkal olvasóink és mások is, aki­ket bizalmuk irányit hozzánk. Gyak­ran tapasztaljuk azonban, hogy a ta­nácskérő a munkahelyén is megkap­hatta volna a szükséges felvilágosí­tást, s ezzel időt és fáradságot taka­ríthatott volna meg. Hogy mégis hozzánk fordult, annak olyan egy­szerű oka volt, mint például munka­helyén nem találták hirtelenjében a Munka Törvénykönyvét. Nemrég kö­zölte szerkesztőségünkkel a Békés megyei Egyeztető Bizottság vezetője, hogy megjelent „A Munka Törvény- könyve és végrehajtási rendelete”, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárságának hivatalos összeállításá­ban. Megragadjuk az alkalmat, és felhívjuk a vállalatok, üzemek, in­tézmények személyzeti ügyintézői­nek figyelmét erre a nélkülözhetet­len törvénykönyvre. Rádió- és televízió műsor Érdemes felkeresni! Hegnyílt Dévaványón a Földművessiövetkeiet korszerűen berendezett kultúr szaküzlete valamint önkiszolgáló konfekció boltja Bőséges áruválasztéki Figyelmes kiszolgálás! (X) SZERDA, 1961. JCNIUS 14. KOSSUTH RADIO: 8.10 Operstt- részletek. 9.0« Az elvarázsolt tanya 9.30 Vidéki népi zenekarok és kóru­sok műsorából. 10.00 Hírek. 10.10 Üt- törő-fifrado. 10.20 Leoncavallo: Ba- jazzók. 12.00 Hírek. 12.15 Tánczene. 13.00 Thinger bárónő. 13.20 Sugár Re­zső: Szvit. 13.45 Válaszolunk hallga­tóinknak. 14.00 Oláh Kálmán népi ze­nekara játszik, Utry Anna és Solti Károly énekel. 14.10 Toronyzene. 15.00 Hírek. 15.10 Helikon-ünnepségek Keszthelyen. 15.55 Könnyű zene. 16.30 Lengyelországi útijegyzetek. 16.40 Chopint 6 etűd. 17.00 Hírek 17.15 Szív küldi... 17.55 Gondolat. 18.35 Tánczene. 19.05 Munkásklub. 19.25 A Magyar Rádió népi zenekara játszik, Kürthy Éva és Baksay Árpád éne­kel, Béres János furulyázik. 19.54 Jó éjszakát, g>erekek! 20.00 Esti króni­ka, 20,25 A Magyar Rádió szimfoni­kus zenekarának hangversenye a stú­dióban. Kb. 22.00 Hírek. 22.35 Köny- uyü zene éjfélig. 24.00 Hírek. 0.10 Éji zene. 0.30 Himnusz. PETŐFI RÁDIÓ: 8.00 Hírek. 14.15 Ágay Karola és Mátray Ferenc éne­kel. 14.40 Orosz nyelvlecke az általá­nos iskolásoknak. 15.00 Tánczene. 15.40 Közvetítés a Zeneművészeti Fő­iskola nagyterméből. Részletek a kö­zépiskolai énektanár- és karvezető­képző hallgatóinak diplomahangver­senyéből. 16.00 Hírek. 16.05 A negye­dik. 17.20 Történetek Enrico Carusó- ról. 18.00 Hírek. 18.05 Kedvelt régi melódiák. 18.35 Rádióegyetem. 19.00 Hírek. 19.05 Gulyás László: Kisboj- tár. 19.25 Orvosi tanácsok. 19.30 Hat­vani diákjai. 21.00 Hírek. 22.05 Kama­razene. 23.00 Hírek. 23.15 Műsorzárás. TELEVÍZIÓ: 18.00 TV-magazin. 18,55 A kosárlabda varázslói. 21.30 Hí­rek, SZABADSÁG MOZI, Békéscsaba* 8—14: Dúvad. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. brigád MOZI, Békéscsaba. Június 8—14: Ember a Holdon. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. A békéscsabai SZABADSÁG és BRI­GÁD MOZI közli, hogy a későn ér­kezők csak a híradó utáni szünetben foglalhatják el helyüket. A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11— 1-ig elővételi pénztár. TERV MOZI, Békéscsaba. Június 12— 14: Ütött az óra. Kezdés hétköz­nap fél 6. fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8. BRIGÁD KERT-MOZI, Békéscsaba. Június 12—14: Vörö6 tinta. Kezdés 9 órakor. SZABADSÁG MOZI, Gyoma, Június 12— 14: Téves kapcsolás. Kezdés hét­köznap 8, vas. 4, 6, 8. PARTIZÁN MOZI, Orosháza. Június 13— 14: A nyomorultak. I. rész. Kez­dés hétköznap 6, 8, vas. 4, 6, 8. BÉKE MOZI, Orosháza. Június 12—13: Huszárok. Kezdés hétköznap fél 6. fél 8. vas. fél 4, fél 6, fél 8. PETŐFI MOZI, Gyula. Június 12—13: Szembesítés. Kezdés hétköz­nap 6. 8, vas. 4, 6, 8. ERKEL MOZI, Gyula. Június 12—14: Az élet titka. Kezdés hétköz­nap fél 6, fél 8, vas. fél 4, fél 6, fél 8 órakor. VÖRÖS OKTOBER MOZI. Mezöko­vácsháza. Június 12—14: 57-es riport. Kezdés hétköznap: 8. vas. 4, 6, 8. BÁSTYA MOZI, Békés. Június 12—13: Afrikában jártunk. Kezdés hétköznap 6. 8. vas. 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad. Június 12—14: A vakmerő szív. Kezdés hétk. 8, vas. 4, 6, 8. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. 8—14: Tisztes úriház. K. h.: 4, 6, 8. ADY MOZI, Szeghalom. 12—14: Emberek és farkasok, hétk. 8, vas. 4, 6. 8. SZABADSÁG MOZI. Vésztő 12—14: Warrenné mestersége, hétköznap 8, vas. 6, 8, Június , 8, v.: Június Kezdés- Június Kezdés

Next

/
Thumbnails
Contents