Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-10 / 135. szám

4 NÉPÚJ SÄ $ 1961. június 10., szombat „Fejtől büdösödik a hal” ..: Ezt azonban a szarvasi Ár­pád Étterem kornyékén lakók nem gondolták még május 16-án, amikor az étterem ventillátorai teljes kapacitással préselték kife­lé a konyhából a förtelmes bűzt. Csak később tudták meg. Ugyanis a dalmahodó szél felkapta a pos- ványos mocsárillattal kevert, bomló fehérjék szagát, s belibben- tette azt a járási tanács szellőzte­tés céljából nyitva hagyott abla­kain, lévén a járási tanács az Ár­pád Étterem fölött. Sőt, hogy, hogy nem, még a rendőrkapitány­ságra is eljutott a szag, vagy a szag híre. Ezt bizonyítja, hogy ma­ga Urvai elvtárs, a rendőrparancs­nok hívta fel május 16-án délután fél 1 órakor telefonon a járási egészségügyi csoportot és kérte: nézzék meg, legyenek szívesek, hogy milyen kémiai kísérleteket folytatnak az Árpád-konyhán, vagy talán az étkezőiknek készítik azt a kotyvalékot, amely ilyen szörnyű bűzt áraszt? . _ Hogyan romlott meg? Dr. Lóránd Pál járási főorvos­helyettes kíséretével azon nyom­ban lesietett a konyhára és meg­állapította: nem kémiai kísérletek folynak, hanem törpeharcsából halászlé készül. De olyan törpe­harcsából, amelyet már állati ta­karmányozásra sem lehetne fel­használni. Csery István, az üzemvezető ép­pen szabadnapos volt, így tehát a főszakáccsal értette meg dr. Ló­ránd, hogy az elkészített halász­létől és a nyershaltól is sürgősen meg kell szabadulni. De hogyan romlott meg a hal, amikor most is a hűtőszekrény­ben találták? Ügy, hogy az étte­rem mintegy két mázsa törpehar­csát vásárolt május 12-én a Ható­tól. Három napig ez a nagy meny- nyiségű nyers hal ládákban volt, s csendben rothadni kezdett. Csak 15-én jutott Csery Istvánék eszé­be, hogy jégszekrénybe kellene tenni. Igen ám, de addigra már ott tartott a foszlásban a jobb Gcrsra érdemes törpeharcsa, hogy pucolni sem lehetett, s gerince nyers állapotban is magától le­vált a testéről. 130 kilogrammot azért ehetően elkészítettek és fel­szolgáltak. Maradt még 70 kiló, ami á 6 forintjával, tetemes ösz- szeg. Ki fizeti azt tó, ha el kell dobni? 1945-ben, meg azelőtt et­tek már rosszabbat is a dolgozók. Jól megfűszerezzük a halászlét, s feldolgozzuk a megmaradt Egy öreg fúvós levele Ercsiből Hódi Ferenctől kaptunk levelet a napokban, Ercsiből. Részt sze­retett volna venni a II. országos fúvós-fesztiválon, mint szólista. Nem tudjuk Hódi bácsi életkorát, de gondoljuk, hogy a nyolcvan fölött lehet, mert azt írja: „Taní­tómesterem Békés megyei volt, valaha Köröstarcsán lakott, ez­előtt vagy 70—80 évvel.” Majd így folytatja: „Én még mindig úgy játszom, ahogy tőle tanul­tam. A Pest megyei fúvószenekari találkozóról — bár Fejér megyé­ben lakom, soha nem hagynak ki. Tudom, hogy szólisták nem indul­hatnak Gyulán, ezért mint hallga­tó szeretnék részt venni a gyulai fúvós fesztiválon.” Kedves Hódi bácsi, a gyulai rendező iroda tiszteletjegyet küld az ön számára, és az öreg fúvóst szeretettel várjuk a fesztiválra. (K) mennyiséget! Takarékossági ren­delet is van a világon! — gondolta az üzemvezető. Ki fizeti meg*? Lehet, hogy furcsának találta aztán, hogy a dobozkészítő és a ruhaipari ktsz dolgozói — akik az Árpádban étkeznek — megundo­rodtak ettől a halászlétől és ezt be is jegyezték a panaszkönyvibe. De még inkább furcsállotta, sőt az. fmsz vezetőséggel együtt felelőt­lennek minősítették azt, hogy dr. Lóránd mégis csak tódobatta az ehetetlen, megromlott nyershalat. — Ki fogja ennek az árát meg­fizetni?! — háborogmak még ma is éppen azok, akiket a felelősség terhel ebben az ügyben és meg­fellebbezték a főorvos-helyettes döntését, aki amellett, hogy jogo­san tódobatta a halat, száz forint pénzbírsággal büntette az üzem­vezetőt. (Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy ez nemcsak a helytelenül tárolt hal miatt tör­tént, hanem a konyhában tapasz­talható és jegyzőkönyvbe vett kü­lönböző ételmaradékok, ömlesztett nyerssaláta, hagyma, fedetlen for­ralt tej és egyéb konyhai kellékek csendéletnek éppen nem nevezhe­tő, egymáshegyérrhátánsága miatt.) — Senki sem kapott ételmérge­zést a halászlétől! — ez a fő érv a fellebbezésben. Mi lesz a prémiummal? De a panaszkönyv — amely fur­csa módon az első vizsgálat óta „eltűnt” és amelyben keresetien szavakkal bejegyezték észrevéte­lüket a dolgozók a halászlé minő­ségéről — azt bizonyítja, hogy azért nem fordult elő ételmérge­zés, mert az étkezők az első kanál s az orrukba csapódó förteknes bűz után undorodva fordultak el a halászlétől, meg sem ették azt. Mért kerítünk mégis ilyen nagy feneket az ügynek? Mert egyrészt megehették volna, és akkor lenne ételmérgezés. Másrészt pedig azért, mert a dolgozók jogos felhá­borodására helyesen intézkedő já­rási főorvos-helyettest akarják „kikezdeni” az ügyben érintett fe­lelős személyek — ahelyett, hogy elismernék az egészségügyi vizsgá­lat napnál is nyilvánvalóbb igaz­ságát — és olyan híreket terjesz­tenek, hogy dr. Lóránd fizeti majd meg azt a 70 kiló halat, amelyet kidobatott. Hát ez valóban szép! De Csery Istvánnak mégsem az a 70 kiló kidobott hal fáj tulajdonképpen, amelyik á 6 forintjával csupán 420 forintba kerül. Sokkal inkább az, hogy van egy olyan rendelke­zés, mely szerint akit megbírsá­golnak, nem részesülhet prémium­ban. Ez a prémium pedig egy üzemvezetőnél tetemes összeget jelent. Innen fújt tehát a nagy ellenállás szele, ezért akarják — úgy gondoljuk — felső szerved is tisztára mosni Csery István kony­háját. Ez esetben akkor pedig va­lóban úgy áll a helyzet, hogy „fej­től büdösödik a hal”. Varga Dezső Csők így lesz magasabb az életszínvonal Nem vitás, mindenki azt sze­retné, ha az életszínvonal állan­dóan emelkedne. Ennek azonban elsősorban az a feltétele, hogy a munka termelékenysége is megfelelő ütemben növekedjen. Egyetlen munkás sem tarthat­ja igazságosnak, hogy ha régi gé­pét újabb, nagyobb teljesítmé­nyűre cserélik ki vagy kedve­zőbb műszaki és munkafeltéte­leket teremtenek a termeléshez, akkor is annyi maradjon a nor­mája, mint korábban. Márpedig a tapasztalatok szerint az elmúlt esztendőkben nagyon sokszor megfeledkeztek a helyes, az adottságoknak megfelelő nor­mák kialakításáról. Az MSZMP Politikai Bizottsága ezért is hoz­ta tavaly szeptemberben a válla­lati munkanormák helyzetéről szóló határozatát, hogy ráirá­nyítsa erre a vállalatok vezetői­nek figyelmét. Ennek szellemé­ben láttak hozzá a gyárakban, üzemekben a normák rendezésé­hez. A tegnapi lapok szintén egy nagyon fontos kormányrendele­tet közöltek a munkanormákról. Ez a rendelet nagyon sok hasz­nos tanácsot ad az üzemek gaz­dasági és műszaki vezetőinek, szakszervezeti bizottságainak. Kimondja többek között, hogy úgy kell megállapítani a normá­kat, hogy azokat az átlagos ké­pességű dolgozók tartósan telje­síthessék. Ez természetesen fel­tételezi azt, hogy helyesen ala­kítsák ki a szinteket, jól mérjék fel a lehetőségeket. A rendetet azért is nagy jelentőségű to­vábbá, mert a jövő feladataira is utal. Így arra kötelezi a vállala­tok vezetőit, hogy a normák rendezéséről intézkedési tervet dolgozzanak ki. Mert ez nem­csak mostani feladat, hanem a jövő feladata is. Ahogyan fejlőd­nek a műszaki feltételek, aho­gyan megváltoznak az egyes technológiai folyamatok, úgy kell soron követnie a termelés­ben az új viszonyoknak megfe­lelő normáknak is. Ha pedig ezeket a feladatokat mindig idő­ben végrehajtják, akkor elejét lehet venni annak a tömeges normarendezésnek, amelyek az elmúlt időszakban hárultak az üzemek vezetőire. A rendelet igen megnövelte a szakszerveze­ti bizottságok felelősségét és tennivalóit is. A vállalatok igaz­gatói ugyanis a normarendezés megváltoztatásáról kötelesek tá­jékoztatni a szakszervezeti bi­zottságokat, tehát velük együtt, közös egyetértésben dönthetnek a munkásokat érintő intézkedé­sekben. Csak akkor várhatjuk, hogy rendszeresen emelkedik majd az életszínvonal, ha a párthatáro­zat és a kormányrendelet szelle­mében, amikor csak szükséges, mert megértek rá a feltételek, napirendre tűzik az elavult munkanormák rendezését, és nem várnak sehol felsőbb utasí­tásra. P. P. A koreai kultúrattasé látogatása Gyulán és Eleken AMIKOR 1953-BAN beült Bu­dapesten az egyetem bölcsészka­rának padjába, aligha gondolta, hogy 1961 áprilisától Magyaror­szágon a koreai követség kultúr- attaséjaként fogja ápolni a ma­gyar—koreai barátságot, amely a budapesti egyetemre segítette. Alig több, mint egy hónapja kapta meg kinevezését, s az addig is­mert magyar városok és falvak mellé újabbakat igyekszik megis­merni. A hét folyamán két nap­ra Gyulára és Elekre látogatott. Gyulára érkezésekor Jámbor Ist­ván elvtárs, a városi pártbizott­ság titkára, Mészár József elv­társ, a városi tanács elnökhelyet­tese és Palnik József, a Hazafias Népfront városi titkára fogadta a távoli testvéri nép fiát, aki elláto­gatott a Gyulai Állami Gazdaság­ba és a Gyulai Kertészeti Válla­lat kertészetébe. A Kertészeti Vál­lalat dolgozói egy hatalmas vörös szegfűcsokorral kedveskedtek Bang Jang Gab elvtársnak, a ko­reai követség attaséjának, aki elmondotta, hogy Phenjanban már látott magyar szegfűt, mert az ő fővárosuk kertészete szoros kap­csolatot tart fenn a Budapesti Kertészeti Vállalattal és külön­féle virágmagvakat küldenek egy­másnak. A kapott hatalmas virág­csokrot városnézés közben a fel- szabadulási emlékmű talapzatára helyezte. BÉKÉS MEGYEI látogatásának második napján Földi István elv­társ, a járási pártbizottság munka­társa és Perei András, a járási népfront titkára kíséretében Bang Jang Gab elvtárs Elekre látoga­tott és megtekintette a Lenin Tér melőszövetkezet több mint 8 ezer holdas gazdaságának nagy részét. Különösen megtetszett neki az olasz búza, amelyből a Lenin Tsz 300 holdon termel. Elmondotta, hogy náluk csak későn érő búza­fajták vannak, amelyek belenyúl­nak az esős időszakba, ezért az olasz búzát ők is igyekeznek majd meghonosítani. Tetszett a koreai vendégnek az is, hogy a termelő- szövetkezet 1800 malaca, 700 süldő­je, s több mint 2 ezer hízósertése jórészt már önetetőkből táplálko­zik. Amint elmondotta, náluk ne­hézségbe ütközik az állattenyész­tés fejlesztése, mert mindössze 2 millió hold szántófölddel rendel­keznek, s most térnek rá fokozot­tabb mértékben a szemes- és siló- kukorica termesztésére, hogy bő­séges takarmánnyal rendelkezze­nek. Ebéd után, melyet a község ve­zetői adtak a vendég tiszteletére, Bang elvtárs megtekintette a köz­ség nevezetesebb intézményeit, többek között a községi pártbi­zottság, a tanács, a földművesszö­vetkezet irodahelyiségeit és az Állami Gyermeknevelő Intézetet, s elragadták a sok virággal, sző­nyeggel, modern bútorokkal és rengeteg játékkal ellátott termek, a szép, tiszta és értelmes gyerme­kek, akik verssel, énekkel köszön­tötték. A község nevezetességeinek megtekintése után, délután 5 óra­kor a községi kultúrotthon kis­termében a község társadalmi szervezetének és termelőszövetke­zetének vezetőivel találkozott Bang elvtárs, ahol szinte elhal­mozták kérdésekkel a távoli Ko reá gazdasági és kulturális fejlő­déséről. Jeszenszki József Észak- és Dél-Korea dolgozóinak kapcsola­táról, Kemény József né pedig ar­ról érdeklődött, hogy milyen arányban vannak bevonva az ország gazdasági és kulturális ve­zetésébe a nők. Nyisztor György a népművelési munkáról és a néphagyományok ápolásáról, Dobi Károly a koreai termelőszövetke­zetek jövedelem elosztásának for­májáról kérdezett; BANG JANG GAB elvtársnak a sok kérdésre adott válaszából kibontakozott az észak-koreai nép nagyszerű munkalendülete a szocializmus mielőbbi felépítésé­ért és szívós harca az imperialis­ták és bérencei ellen. Vázolta, hogy milyen nagy nyomorban élt a koreai nép a japán megszállás idején, milyen hősiesen harcoltak három éven keresztül az amerikai imperialisták és zsoldosaik ellen. Szinte remegett a hangja, ami­kor arról beszélt, hogy Dél-Kore- ában még most is a japán meg­szállási időszakhoz hasonló nyo­morúság van. A kétmillió lakosú Szöulban egymillió ember éhezik még, fakéregből és növény gyökér­ből sem tud eleget enni. Az észak-koreai nép életszínvonala egyre jobban emelkedik, különö­sen 1958 augusztusa óta, amikor náluk befejeződött a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok mind magasabb ter­méseredményeket érnek el. So­kan kapcsolódtak be, különösen a fiatalok közül a szocialista brigád cím elnyerésének mozgalmába. Fimondotta azt is, hogy a terme lő?;zövetkezeti elnökök egyharma- da nő, az ifjúsági szervezetek élén pedig többségben, kétharmadban nők töltik be a vezető tisztséget. A DÉLUTÁNI több mint két óra hosszás eszmecsere után, este fél 9-kor a mozi nagytermében koreai-est keretében számolt be a termet zsúfolásig megtöltő ele- kieknek Bang Jang Gab elvtárs a koreai nép eddigi eredményeiről, a hétéves terv célkitűzéseiről. Az eredmények között említette, hogy 75 főiskola működik Észak- Koreában és jelenleg százezer mérnök és szakember fejleszti munkájával a népgazdaságot. Az ipar termelése a hétéves terv végén egy év alatt annyi lesz, mint amennyit 1950 és 56 között összesen termelt. Az elekiek, akik igaz testvér­ként, nagy szeretettel fogadták, azzal búcsúztak el Bang Jang Gab elvtárstól, hogy mielőbb újra lá­togasson el hozzájuk. Orosházi festőművész kiállítása A műcsarnok és az orosházi Szántó Kovács János Múzeum rendezésében június 11-én délelőtt 11 órakor nyitják meg Kerti Ká­roly festőművész kiállítását. Kerti Károly festőművész nem ismeret­len Orosházán, hiszen évekig Orosházán élt, s legutóbb a festő­művésznek a budapesti Fényes Adolf teremben tartott kiállítása nagy sikert aratott. A kiállítást július 9-ig lehet megtekinteni.

Next

/
Thumbnails
Contents