Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-08 / 133. szám
4 1961. június 8., csütörtök MÉPÚJSÄG Eredmények — Jegysetsorok a Békés megyei zenei hónap ürügyén — távlatok apunkban talán nem volt egyetlenegy. olyan szám sem, amelyben aiz olvasó ne talált volna, ha csak egy kis hírecs- két is a Békés megyei zenei hónap eseményeiről. Községeinkben egymás után rendezték a művelődési otthonok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek a hangversenyeket. A zenei hónap bevallott célja nemcsak az volt, hogy Liszt és Bartók emléke kapcsán megünnepeljük két világhírű zeneszerzőnket, hanem az is, hogy műveikkel újabbakat hódítsunk meg a komoly zenének. Persze az sem volt utolsó dolog, hogy a zenei hónap kapcsán több új öntevékeny zenekarunk és énekkarunk alakult meg, vagy a meglévők szereplési lehetőséget kapva, új erőre keltek és szép sikert arattak hangversenyeiken. A zenei hónap egyik szép eredménye volt az is, hogy általános iskoláinktól kezdve a középiskolákig sok száz diák hallgató vett részt a hangversenyeken, akik kedvet kapva, talán a következőkben már önként részesei lesznek egy-egy komoly zenei hangversenynek. Nagyon szép eredménye volt a Békés megyei zenei hónapnak az, hogy a májusban lezajlott 49 hangversenyt 9400-an hallgatták meg, így átlagosan százkilencve- nen jutottak egy-egy hangversenyre. Ugyanez alatt az idő alatt 20 ismeretterjesztő előadás hangzott el, amit 960-an hallgattak meg. Gyulán, Békéscsabán, Nagyszénáson több mint négyszázan vettek részt a hangversenyen, de a hallgatók létszáma megközelítette a háromszázat, több községünkben, így: Elek, Kondoros, Sarkad, Kö- tegyán, Gyulavári, Gádoros, Hidasháti ÁG, Okány, Csabacsűd, Battonya, Szeghalom, Békésszent- andrás, Körösladány, Lőkösháza, Kétegyháza művelődési otthonaiban. ¥ ó volt az is, hogy a hangver" seny látogatóinak zöme azért nemcsak diákokból állt. Valljuk be, bizony az elején attól féltünk, hogy mint legkönnyebben szervezhető hallgatóság, csak a diákság lesz képviselve. Mint az összesítő adatokból kiderült, a hallgatók 80—85 százaléka felnőtt volt. Külön öröm számunkra az, hogy a hallgatók között különösen sok termelőszövetkezeti tag volt. Volt olyan hely, például Csabacsűd, ahol egy idős parasztbácsi a hangverseny után kimenet, így szólt a kultúrház igazgatójához: — Ilyet máskor is hallgatnák. Előfordult az is, hogy a művészeket öltözőjükben keresték fel a hallgatók és aziránt is érdeklődtek, vajon mikor jönnek újból. Érdemes leírni azt a Mezőme- gyeren történt esetet is, mikor egy 60 év körüli bácsi a beszélgetés során így nyilatkozott: — Nem tudom, hogy mi volt, de nagyon szép volt. Máskor is jöjjenek el. Az elmúlt hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztályának fáradozása és a tömegszervezetek áldozatos munkája nem volt hiábavaló. Bizonyság ez a zened hónap arra is, hogy lehet és kell is ilyen színvonalas műsorokat szervezni a jövőben is minél több helyen, minél többet. Jegyzeteket írok, így engedtessék meg, hogy kicsit rapszódikus legyek. Éppen a zenei hónap tanulsága késztetett arra, hogy pedagógusokkal, művelődésügyi szakemberekkel beszélgetve most leírjam a következőt: ajon nem lehetne még szélesebb alapokra helyezni a zenei ismeretterjesztésünket? A kérdés azt hiszem, nem lehet közömbös senki számára sem. És így egy alapvető problémával is számolnunk kell. Általános iskoláinkban befejeződik a zeneoktatás! Ez pedig azt jelenti, hogy nincsen olyan széles zenei ismerete egyetlen 14 éves diáknak sem, amelyre építeni lehetne. Ebből pedig következik az is, hogy a komoly hangversenyek látogatóinak száma épp olyan kevés lesz, mint eddig. Mit lehet tenni? Sokan egyből a diákok túlterheltségére való hivatkozással eleve elvetik a diákok zenei oktatását a középiskolában. Az sem jelentene végleges megoldást, ha megpróbálnánk a zenei oktatást Elkezdődött a selyemgubó beváltása A HERBARIA Gyógynövénygyűjtő Vállalat békéscsabai telepén, ahol a selyemgubó beváltásával is foglalkoznak, elkezdődött a szezon egyik legjelentősebb munkája, a selyemgubó beváltása. A békéscsabai telepre 15 község 377 termelője mintegy 10 300 kiló gubót szállít átadásra. Mivel a telep befogadóképessége ennél jóval nagyobb, a tiszántúli megyék 38 gubó- beváltó-helyéről szintén Békéscsabára szállítják az értékes selyem alapanyagot. A telepet berendezték a gubóban lévő bábok megsemmisítésére. Ezt forró levegővel végzik, majd a kiszárított gubót a feldolgozó üzembe szállítják. Békéscsabán 35 ezer kiló gubó feldolgozására készültek fel. A külföldiek igen keresett cikke a magyar szikek kamillája. A külföldi cégek a múlt évi tapasztalatok során, amikoris Jugoszláviából vásároltak nagymennyiségű kamülát, rájöttek, hogy a magyar kamilla sokkal hatásosabb — különösen a szabadkígyósi határban szedett —, mint a világ bármelyik pontján begyűjtött gyógynövény. Megyénk lakosai ki is használták a szabadkígyósi határt kamillagyűjtésre. így a telep dolgozói több millió forint értékű gyógynövényt csomagolhatnak exportra^ A szarvasi járás véradónapra készül Ingyenes véradónapra készülnek a szarvasi járásban. A Vöröskeresztszervezetek aktívái már most nagy lelkesedéssel készülnek a véradónapra, amelyet június 12-én, hétfőn rendeznek meg Szarvason. Szervezik a véradókat, családi látogatásokon beszélgetnek a véradás jelentőségéről, és gyűjtik a jelentkezőket. A járási Vöröskereszt vezetősége május 30-án a körzeti orvosokkal beszélte meg a véradónap előkészítését. Ezen a megbeszélésen a járás összes körzeti orvosa részt vett. Június 1-én nagyaktíva- ülést rendezett a járási vezetőség, amelyen ugyancsak a véradónap megszervezését beszélték meg az egészség- ügyi állomások vezetőivel és az alapszervi titkárokkal. A helyszíni véradásban még nem volt ilyen nagyarányú szervezés a megyében. A megyei Vérkonzerváló Állomás dolgozói éppen ezért fokozott gondossággal készülnek az ingyenes véradás sikeres lebonyolításáért, ehhez a kórház dolgozói is segítséget adnak. Szarvason pedig az orvosok olyan segítséget is nyújtanak, hogy a véradás napján a központi rendelőben nem lesz rendelés, csak a véradásra jelentkezők orvosi vizsgálata. szabadon választott tantárgyként bevezetni. De a semminél több lenne! A kedves szülők éppen azért, hogy gyermekeik sokkal műveltebbek legyenek, sokkal többet tudjanak a világ és az élet dolgairól, mint ők, elküldik gyermekeiket a képzőművészeti szakkörökbe, szeretik, ha balettet tanulnak és a jó ég tudná felsorolni, mi mindent, de nagyon kevés gyermeknek irányítják figyelmét a komoly zenére. Igaz, hogy a zeneoktatás nem szakítható ki az általános oktatási formák közül. Nem lehet elsődlegessé sem tenni, de nem lehet lebecsülni sem. Mert a baj ezzel kezdődik. ]¥•& még sokan magukat művelt embernek nevezők is, a zenei oktatásról, a hangversenylátogatásról úgy beszélnek, mintha az a kispolgári nézetek melegágya és a kispolgári szemlélet térhódítása lenne. Ügy hiszem, hogy erről kár is lenne vitatkozni, de nem ártana erről a művelődésügyi szakemberek bevonásával, pedagógusok és szülők bevonásával a most készülő oktatási reform kapcsán több szót ejteni. Nemcsak a mi érdekünkben, hanem gyermekeink érdekében is! És ezt azért kell így leírni, mert néhány év múlva egy új generáció nő fel, aki ismételten csak a szolmizációig jutott el, de nem jutott el a komoly hangversenyekig. És akkor újra rendezhetünk zenei hónapot, újra szervezhetünk hallgatókat és a kör-körös tánc ismételten visszatér, refrénsze- rűen ismétlődni fog, de a berkek némák maradnak és egy-egy zenei hangra nem válaszolnak újabbak. J^ehet vitatkozni és jó is lenne, ha nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők is elmondanák: hogy lehetne segíteni? Még azok is, akik esetleg dühösen kapcsolják ki rádióikat, ha éppen hangversenyt közvetítenek. Biztosan lesz, aki mellettünk és aki ellenünk foglal állást. De abban az egyben biztos vagyok, ha ezen vitatkozunk, zenei életünk látja hasznát. Dóczi Imre Megtudtam, ki vagyok Felnőtt ember vagyok, már lassan húsz éve, de... úgy látszik, még nevelésre szorulok, helyesebben mondva félreismertem magam. Igaz, én a ma mérlegén soha nem mértem le azokat a fogyatékosságokat, amelyeket a múlt iskolái hagytak bennem. A mai napig viszont becsületes munkával kerestem meg a kenyeret, az öregeknek és a nőknek (csak 16 éven felül) mindig kitértem, és előre köszöntem. Tőlem telhetőén udvarias is voltam — ha ezt viszonozták. Mégis a napokban meghason- lottam önmagámmal. Este volt, szép júniusi este. A Hold még aludt, de a csillagok úgy ragyogtak, mintha az öreg égi sarló fényét is pótolni akarnák. Hazafelé igyekeztem, amikor az egyik utcasarkon (én voltam a hibás) egy öreg bácsival összeütköztem. Hü...lye... nem tud... vigyázni... nincs sssszeme — mondja felháborodott dadogással — bár én sejtettem, hogy a dadogásnak nemcsak a felháborodás az okozója. Igaz, egyensúlyát vesztve (mert alaposan összekoccantunk) letérdelt és lehajtotta a fejét, úgy, mint ahogy teszik ezt az arabok Mekka felé fordulva, reggelenként. (Persze ő Csaba felé tette ugyanezt, de hát nem volt arab.) Segítettem neki talpraállnl, amit viszont olyan szavakkal köszönt meg, hogy ... na ezt inkább szóban. Szóval „megköszönte” és eltaszított magától. Ho-hóóó, hűli... huligán úr. Neee nyúlkáljunk csak a hónom-alá. Ap...ap... a pénzem kellene miiii, abból nem eszel. Ismerlek én, ki vagy — hadonász az orrom előtt — ott voltál a kocsmában, ott ültél a sarokban tök ré...szegen. Most meg kellene a pénzem. Miiii? Mars... mert szólok egy rendőrnek... te... akasz...tófára- való, részeg disz...nő. Te a becsületes emberekre vadászol. Kira... bolod őket. Látom a po... képeden. Veranda képed van. Hogy lehet ilyen képpel az utcán járni, ijesztgetni a tisztes séges, jóóózanéletű em... dol...gozó- kat. Közben hazavezettem az öreget, mert nem messze lakott tölünk. Amikor becsuktam mögötte az ajtót, még kihallatszott: Hűli... huligán úr!... engem nem lehet csak úgy félrevezetni. Igaza volt, félre már nem vezetem, de azóta is gondolkozom, hogy viselkedhettem ilyen huligánmódra, ilyen aljasul. Es én még azt hittem, hogy rendes ember vagyok. (Kollárik) Az ifjúkommiinisták soraiba léptek Mikor nemrég megyeszerte úttörőünnepségek voltak, nálunk, a 3260. számú kevermesi Petőfi Sándor úttörőcsapatban, 45 kisdobos és 63 úttörő tett fogadalmat a csapatzászló előtt. Akkor léptek be a nyolcadikos pajtások az ifjúkommunisták soraiba. Most már tehát nagy a mi családunk! Tagjai közt nem egy példamutató úttörő akad. Jambrik Rozália például a társadalmi munka végzésében és a kulturális tevékenységben annyira igyekezett, hogy a „Kiváló úttörőmunkáért” kitüntetést kapta. Kívüle 30 őrsvezetőt jelvénnyel tüntettek ki a Hősök Könyvéért, mely tartalmával járásunkban az első lett. Ügy indulunk a szünidőnek, hogy mindnyájunk érzi, kiérdemeltük méltán a pihenést, a szórakozást, amit a nyár nyújt majd. Hupuczi Rozália csa patkr ónikáfí ET SZÖVETKEZET LOVAS ANDRÁS 10 holdas gazda meglátogatta a falu szélén lakó komáját, Juhász Sándort, aki 8 holddal gyarapította a közöst. — Adjisten, Sándor ecsém! — köszönt Lovas. — Fogadjisten, András bátyám! — viszonozta Sándor. — Kerüljön beljebb, melegedjen. Foga van az időnek! — Az biz igaz, hallod. Jól mondod. — És leült a búboskemence mellé. — Hát aztán, mi újság maguk felé? Mozgolódnak már? — A fene tudja! Én nem töröm magam. — Nem? — lepődött meg a házigazda. — Hát hogy gondolja? — Sehogy. Akarom mondani, majd megleszek valahogy. — Maga tudja, mit, hogy tesz. Én másképpen igazítom a dolgot. — Másképpen? Oszt mi módon? — Mink már nekiduráltuk magunkat. A múlt héten fákat vágtunk ki férőhelynek. Kell a jószágoknak. Lovas András nagyot nézett, aztán annyit mondott: — Azért ne bízzátok el magatokat! — Azzal kezet nyújtott és elment. * A TÖSZIGET SZÖVETKEZET tagsága Juhász Sándort is beválasztotta a vezetőségbe. Bizonyára érdemmel. Mert ami igaz, az igaz: Juhász már eddig is sok jó ötlettel gazdagította a kezdő termelőszövetkezetet. Ö indítványozta, hogy a kezdet kezdetén minden tagnak támogatni kell az elindulást vetőmaggal, baromfival, egyébbel. És ő járt elöl jó példával e téren. Persze, a többiek sem akartak lemaradni. így történt, hogy a márciusban felépített szerfás mellé már baromfiólat kellett építeni, ami meg is történt. Az összehordott tyúkok ontották a tojást, amit először a piacon értékesítettek. Később azonban Juhász megálljt kiáltott. — Ne elégedjünk meg kevéssel, ha többet is kaphatunk! — mondta. — Nézzétek, a tyúkok kotlának, el kell ültetni őket. És az asszonyok kaptak a jó tanácson. Teli lett az ól kerek kosarakkal. És három hét múlva csirkecsipogástól lett hangos a környék. Felváltva jártak az asszonyok a csibékhez naponként gondozni, totojgatni őket. S a Tósziget Tsz-ben így ment ez minden téren. Nem így a Sut- togóban, ahol Lovas András ta- gos-kodott. Ott bizony semmi élet nem látszott a területen. Pedig ott is volt vezetőség, csakhát embere válogatja az ilyet. A Suttogó Termelőszövetkezetben a nagy terveken kívül alig törődlek valamivel. Elhatározták ezt is, azt is, aztán pipafüst mellett elbeszélgették az időt. Mondanom sem kell, hogy mire észbekaptak, a tószigetiek mindenben megelőzték őket annyira, hogy már előleget is fizettek. C , .ze is ültek most már íziben és hosszú- meg rövidlejáratú hitelt szavaztak meg, amiből majd korszerű férőhelyeket építenek. A hitelt meg is kapták, jött az anyag, s a kijelölt helyen hozzáfogtak az építkezéshez, ami viszont a szántás-vetés munkáját hátráltatta most már. Az elnök azonban csak azt hajtogatta:
