Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. június 8., csütörtök BÁTRÁN, DE JÓ SZÁNDÉKKAL — Maguk is csak azért jöttek ki talán a földre, mert nem talál­ták bent az elnököt. — Ezzel fo­gadott bennünket Nagyszénás ha­tárában a napraforgóföldön né­hány Dózsás tsz-tag. Aztán elég furcsán folytatták a gondolatot: — Mert úgysem merik megírni az igazat... Akkor ártanának a de­mokráciának... csak azt merik megírni, amit a vezetőség mond... azok meg nem nagyon mondják el a bajokat... Eárkinek lökdösnék oda ezeket a szavakat, csak-csak megpróbál­ná mindenki, hogy kutassa a vá­dat megszülő okokat. Mert hát hadd mondjam itt az elején rög­tön meg: Mégis csak furcsa az új­ságíró önérzetében, ha azzal vá­dolják, hogy „hivatalból hazudik”. De legyen akárki, gazdasági vezető, pártmunkás vagy bármilyen társadalmi sze­mélyiség — nem hagyja szó nélkül, ha a tőkésvilág ..paran­csolatait” előítéletből vagy meg­szokásból, esetleg rosszindulatból rá akarják tukmálni. A mi pár­tunk különösen sokat „üti az új­ságíró fejét”, hogy csak igazat, csak azt, ami az életben van, semmiféle kertelést és lakkozást nem írhat bele az újságba. És ha ezt követeli a párt, akkor hogyan is lehet várni, hogy az újságíró mellreszívja a „hivatali hazugság” vádját? De miről is volt szó ott a nap­raforgótábla szélén, honnan és mi miatt bugyogott ez a hang? Nem tudom, nem ha-agszanak-e meg őszinteségemért ezek a tsz- gazdák. Lehet, hogy igen, mégis, én azt hiszem, elsősorban ők ma­guk, a maguk gyengesége, hatá­rozatlansága adja az okot a sok­szor még talán maguk előtt is sán­tító, ferde gondolatra. Azt mondták, sok baj van a tsz-ben. Nem megy minden a rendjén. És el is mondtak néhány hibát. Le merném én ide írni, azt amit elmondtak; de csak akkor, ha másokkal is beszélek és meg­győződöm pontosan a dolgokról. Addig azonban nem lenne helyes. Nem mentem utána, nem is volt olyan célom, hogy kutatgassam, mi az igaz és mi hogyan igaz, nincs-e túlzás az elmondottakban. Nem mentem utána, s nem is er­ről akarok írni, hanem arról, amit ez a beszélgetés felvetett. Feltéte­lezem. hogy sok igazság van ab­ban, amit elmondtak őszintén a tsz-gazdák. Ott is kérdeztem, itt is megkérdezem: Ha érzik, hogy igazuk van, miért nem be­szélnek róla a közgyűlésen? Egy idegennek, aki az útról közéjük telepszik, nyíltan, őszintén kitár­ják gondolataikat, s ott egymás között, szemtől-szembe — hallgat­nak róla. Nehéz elhinni, hogy ha bátran, határozottan megmond­ták volna gondolataikat, sérelme­iket egymásnak, meglennének ezek a bajok. Azt mondták, kár is elkezdeni a közgyűlésen, mert úgy is magá­ra marad, aki elkezdi. Hát-hát, bizony ez nem valami hasznos álláspont! És, ha már ők is ilyen jelzőt használtak, én is ezzel élek: Nem „magyar emberhez ülő” a „ne szólj szám, nem fáj fejem”. De különösen nem ülik bele szoci­alista rendünkbe! A termelőszövetkezet azoknak a tulajdona, akik annak tagjai. A gond, az öröm is azoké. A termés is. Hát akkor ki fogja megszüntet­ni a bajt? Elsősorban ők maguk! Ha bátran, határozottan, de egy­mást tisztelve megmondják véle­ményüket, ha megkeresik a köz­gyűlésen a bajok okait, s utána együtt, vezetőség a tagsággal és fordítva tesznek is a hibák kijaví­tásáért, akkor sokkal kevesebb lesz a gond. De ha bátortalan­kodnak szembenézni a dolgokkal, s csak elejtett megjegyzéseket suttognak egymás között, akkor nem szűnik meg a baj. Azért nemcsak a tagságról van szó. Igaz a mondás, hogy ahol a vezetőség támaszkodik a tagságra, igényli a javaslatokat, sőt a bírá­latukat is, ott mindenki meg me­ri mondani véleményét, s gazdá­jává tud válni a közösnek. Lehet úgy is mondani, hogy ahol van demokratizmus, ott ügye­sebben, eredményesebben tudnak gazdálkodni. Ezzel azonban baj van a Dózsa Tsz-ben. Már maga az a tény is rosszat éreztet, hogy nagyon ritkán látják az elnököt a földeken. Mikor beszélgettünk, azt mondta az egyik tsz-tag: „Én már nem is tudom, milyen régen lát­tam az elnök elvtársat...’’ Beszél­nek arról is az emberek, hogy fontos dolgokban nem kérdezik meg mindig a közgyűlés vélemé­nyét. Ezek bizony nem arra indít­ják a tagságot, hogy magukénak érezzék a közöst, hogy többet vál­laljanak magukra a gazdálkodás gondjaiból. Elegendőnek tartják csupán, hogy a kiadott munkát elvégezzék. így mondták: „Csak alkalmazottak vagyunk a tsz-ben”. Gondolom, ezért született meg a furcsa „elv” is: A hibákat nem szabad megírni, mert akkor ár­tunk a demokráciának. Minden­ki tudja, hogy milyen ártalmas felfogás ez. Mert ha valaki ezt mondja az újságírónak, akkor ő maga is tartja az elvet: „Nem szólok a közgyűlésen, mert még azt hiszik, hogy bántom a de­mokráciát.” Nagyon káros szem­lélet! Butaság tagadni, hogy az életben, a nagy szocialista átala­kulásban az emberek nem követ­nek el hibát. Vezető is, meg nem vezető is hibázhat. Emberek va­gyunk, előfordul. De ha nem mondjuk meg egymásnak, akár a tsz elnökének is, hogy itt ilyen és ilyen hibát látunk, javítsuk ki, csináljuk jobban — akkor a ba­jok meghíznak, szaporodnak és veszélyeztetik az ügyet. Azt az ügyet, amely nagyon is igazságos és nagyon is hibátlan. Nem a rendszernek van hibája, hanem nekünk, embereknek! S ha mi emberek kijavítjuk magunk­ból. meg másból is. akkor rend­ben mennek a dolgok, „hibátlan lesz a rendszer”. Mert — ez na­gyon fontos, ezért írom le még- egyszer — nem a rendszerben, nem a szocialista rend elveiben van a hiba, hanem bennünk, em­berekben! ... Meg mertük írni a beszélgetés utáni gondolatainkat, s nem ár­tottunk ezzel a rendszernek. Per­sze, ehhez még az is kell, hogy ott egymás között, a közgyűlésen vagy másutt a tagok maguk is merjék megmondani jó szándékkal véle­ményüket, ha azt akarják, hogy közös gazdaságuk eredményes le­gyen. Márpedig ezt akarják, er­ről meggyőzött bennünket a fur­csán kezdődött, de azt hiszem na­gyon hasznos beszélgetés is. Varga Tibor Összeült ck Biztonsági Tanács New York (MTI.) Kedden délután összeült a Biz­tonsági Tanács, hogy az ENSZ af­rikai és ázsiai tagállamainak ja­vaslatára ismét megvitassa az an­golai helyzetet. A Biztonsági Tanács ellenvetés nélkül elhatározta, hogy az afro­ázsiai országok és Jugoszlávia ENSZ-küldöttségének javaslatára napirendjére tűzi az angolai hely­zet megvitatását. A továbbiakban a tanács elha­tározta, hozzájárul ahhoz, hogy India, Ghana, a Kongói Köztársa­ság (Leopoldville), a Kongói Köz­társaság (Brazzaville) és Nigéria képviselője szavazati jog nélkül részt vegyen az angolai kérdés vi­tájában. Zorin külügyminiszter-helyettes, a szovjet küldöttség vezetője ez­zel kapcsolatban megjegyezte, kül­döttségének az a véleménye, hogy a Kaszavubu-klikk megbízottai nem a kongói népet képviselik. Ezután N. Barnes libériái kül­dött előterjesztette három afro­ázsiai (Libéria, Ceylon és az EAK) ország határozati javaslatát. A javaslat indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács 1. erősítse meg a közgyűlésnek azt a határozatát, amely követeli a gyarmati rendszer felszámolását és felkéri Portugáliát, alkalmazza ezt haladéktalanul Angolában; 2. szólítsa fel Portugáliát, hogy haladéktalanul szüntessen meg minden elnyomó intézkedést An­golában; 3. kérje fel a közgyűlés által létrehozott (Venezuela, Finnor­szág, Malájföld, a Dahomey Köz­társaság és Szudán képviselőiből álló) vizsgáló-bizottságot, hogy te­gyen jelentést a Biztonsági Ta­nácsnak és a közgyűlésnek. (MTI) Letartóztatták, inert (iagarint dicsérte Szófia (MTI) Mint az Avgi című görög lap jelenti, Szteriosz Milonaszt, Gre- vena város lakóját letartóztatta a görög rendőrség, mert egy beszél­getés során kijelentette, hogy Shepard rakétarepülését nem le­het összehasonlítani Gagarin űr­repülésével, mert az utóbbi tett lényegesen nagyobb. (MTI) T anácskozta a békéscsabai termelőszövetkezeti elnökök Május 6-án, kedden egésznapos értekezletre gyűltek össze a bé­késcsabai termelőszövetkezetek el­nökei, párttitkárai és íőagronómu- sai a helyi Kossuth Termelőszövet­kezet kultúrtermében, hogy kicse­réljék véleményüket a növény­ápolási munkákról, s elmondják, hogyan készülnek fel az aratásra, cséplésre. Kovács Ferenc elvtárs, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője vitaindító beszámolójában elmondotta, hogy az utóbbi hetekben lazult a ter­melőszövetkezetekben a munkafe­gyelem, a tagok egy része napokig elmaradozik a közös munkából, gyakran piacozik, s a háztáji ku­korica kapálását helyezték előtér­be. Ezt bizonyítja, hogy a háztáji kukorica már száz százalékig, a közös kukorica pedig csak 40—45 százalékban kapta meg az első ka­pálást. Kovács elvtárs javasolta a termelőszövetkezeti elnököknek és párttitkároknak, hogy rendkívüli igazgatósági ülésen, párttaggyűlé­sen tűzzék napirendre a növény­ápolási munkák értékelését, sza­vaztassák meg a napi munkaidő meghosszabbítását, ne forduljon elő, hogy egyik-másik termelőszö­vetkezetben, például a Kulich Gyula Tsz-ben is reggel 8 órakor, negyed 9-kor látnak munkához és délután 4-kor, fél 5-kor már ab­bahagyják. A közelgő aratás miatt is, de azért is, hogy a jó termés érdekében két kézi kapálást kap­jon a kukorica, javasolta Kovács elvtárs, hogy vasárnap is kapálja­nak a termelőszövetkezetek tag­jai. A továbbiakban az aratásra va­Az Új-Kína jelentése Stanleyville és a keleti tartomány életéről Peking (TASZSZ) Az Űj-Kína stanleyviilei tudó­sítója Gizenga törvényes kormá­nya legfőbb támaszának, a keleti tartománynak életéről és Stan- leyvilleről ír. Jelentése szerint a városban nyugodt, de élénk élet folyik. A stanleyviilei kormányintéz­mények és fontosabb középületek előtt kongói katonákat lehet lát­ni. Ezek a keleti tartomány had­seregének harcosai, éberen őrzik a rájuk bízott középületeket. A kongói milicisták vörös sisakban, karszalaggal járják az utcákat, a Lumumbáról elnevezett ifjúsági és nőszervezetek pedig segítséget nyújtanak nekik a rend fenntar­tásában. A Gizenga-kormány jelenleg komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy helyreállítsa a még gyarmati időkből örökölt, tönkrement gaz­dasági életet. A Stanleyville központjában lé­vő nagy téren Lumumba nemrég felavatott emlékműve áll. Vele szemben egy másik emlékmű idé­zi azokat, akik életüket áldozták az ország függetlenségéért vívott harcban. Ezt az emlékművet ma­ga Patrice Lumumba avatta fel a Kongói Köztársaság kikiáltása után. Ez a két emlékmű jelkép, annak a harcnak a jelképe, ame­lyet a kongói nép ma is folytat. (MTI) ló felkészülésről beszélt Kovács | elvtárs. Elmondotta, hogy a város termelőszövetkezeteiben 7845 hold kalászos vár aratásra. Ebből 14 kombájn 2660 holdat, a kilenc gépállomási és a 27 termelőszö­vetkezeti aratógép pedig 3900 holdat arat le. Kézi aratásra 1279 hold marad, ha ugyan nem több, -o;eae ze sa jjouCequjo>t e uazsiq gépek munkáját megnehezíti az, hogy nagyon fejlettek és máris eléggé dőltek a gabonák. Ameny- nyiben a kombájnok teljesítik aratási tervüket, a város terüle­tére elosztott 21 cséplőgépre egyenként 247 hold kalászos ter­més cséplése jut. Kovács elvtárs felhívta a termelőszövetkezetek figyelmét, hogy mindenképpen hagyják meg a tervezett kom­bájnterületeket az aratás meg­gyorsítása, és a cséplési időszak- lerövidítése miatt, de azért is, mert ha jól megszervezik a kom- bájnszalma-lehúzást. akkor nyom­ban hozzáláthatnak a trágyaszó­ráshoz és a nyári talajmunkához. Kacsala elvtárs, a városi párt- bizottság munkatársa a termelő­szövetkezeti pártszervezetek fel­adatairól beszélt. Ballangó János tűzoltószázados a tűzrendészeti feladatokra hívta fel a termelő- szövetkezet vezetőinek figyelmét, Béres elvtárs. az Előre Tsz elnöke elmondotta, hogy még száz hold kukoricájuk nem részesült első kapálásban. Ez a lemaradás nem annyira a munkafegyelem lazasá­gából adódott, hanem a sok esőzés miatt. A múlt héten is jóformán csak két napon át tudtak kapál­ni. Andó elvtárs, a Május 1 Tsz elnöke is a sok esőzésre panasz­kodott. A sok esőzés ellenére a kukorica első kapálásának a vé­géhez értek, és megkezdték a má­sodik kapálást. Krajcsó elvtárs, a Dózsa Tsz elnöke is arról számolt be, hogy a héten befejezik a cu­korrépa mély- és a kukorica első kapálását. Gajdács elvtárs, a Bé­ke Tsz párttitkára arról beszélt, hogy jó a tagok munkához állása, kettő kivételével, akik még nem­igen dolgoztak az idén a közös­ben. A kukorica első kapálása ná­luk is befejezési nyert, s most azon igyekeznek, hogy az aratás megkezdéséig befejezzék a máso­dik kapálást is. Szabó elvtárs, a gépállomás igazgatója elmondotta, hogy a múlt héten megtörtént a nyári munkákra való felkészülés szemléje, s a bizottság tagjai azt állapították meg, hogy ilyen jó minőségű gépjavítás még nem volt a Békéscsabai Gépállomáson. Kérte a termelőszövetkezet veze­tőit, hogy lehetőleg a jobban lá­bon álló gabonákat hagyják meg a kombájnoknak és az aratógé­peknek, hogy minél előbb befe­jeződjön az aratás. A megbeszélésen jelen volt Such János elvtárs, a városi párt- bizottság titkára is. Felszólalásá­ban elmondotta, hogy a termelő­szövetkezeti tagok között vannak olyanok is, akik kora reggeltől ké­ső esti sötétedésig dolgoznak. Hozzátette, hogy ezeknek a száma elég kevés, hiszen sok a kapálni- való, amit gyakran napokig lehe­tetlenné tesz az esőzés. Nem kö­telező a szombat délutáni és a va­sárnapi munka, de ha a kapálni- való és az egyéb feladatok úgy kívánják, indokolt, hiszen a szö­vetkezeti tagok látják kárát, ha az elgyomosodás miatt kevesebb ku­korica terem, s ők látják hasznát, ha az időben végzett kapálás kö­vetkeztében több lesz a termés. Az értekezlet résztvevői a dél­utáni órákban teherautóra ültek és megtekintették a Kossuth Tsz határát. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke vacsorát adott a hazánkban tartózkodó bolíviai szenátorok tiszteletére Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke kedden a parla­mentben vacsorát adott a Bo­líviai Köztársaság hazánkban tartózkodó szenátorai tisztele­tére. A szívélyes légkörben lezaj­lott vacsorán Rónai Sándor és Rubén Julio Castro, a Bolíviai Köztársaság szenátusának el­nöke pohárköszöntőt mondott. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents