Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-29 / 151. szám
BÉKÉS MEGYEI * Ara 50 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! 1961. JÜNIUS 29., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM A félelem politikája Sokoldalúan készül a gabona felvásárlására a megyei Terményforgalmi Vállalat Már láttuk egyszer egészen törpévé kicsinyülni azokat, akik most Nyugat-Németországban megjátsszék az erős embert, s a Szovjetunió „békével való fenye- getődzéseire” a NATO-erők harci készenlétbe helyezését, a korlátozott szükségállapot kihirdetését követelik. Mert ahogyan elhangzottak a történelmi kijelentések a második világháború kitörésének 20. évfordulóján arról, hogy a Szovjetunió, s aki vele egyetért, minden fasizmus ellen harcoló ország ez év végéig megköti a Német Demokratikus Köztársasággal a békeszerződést — a bonni militarista és revansista körök, mint annak idején a hitlerista klikk, elérkezettnek látták az időt saját agresszív terveik megvalósításának előkészítésére a szocialista országok ellen. Lázas diplomáciai tevékenységbe kezdtek, s szakértőik Washingtonban javasoltak kardcsörtető tervek kidolgozását különböző katonai intézkedésekről arra az esetre, ha a Szovjetunió külön békeszerződést köt Kelet-Németországgal. Erről az értekezletről a tegnapi lapok tudósítanak. De ugyanakkor hírt adnak arról is, hogy „mindinkább teret nyer az a gondolat: jobb lenne tárgyalásokat ajánlani Hruscsovnak” a német kérdés rendezésére. A második világháború utáni helyzet, amely elsősorban amerikai teremtmény, olyan természetellenes állapotot szült Németországban, hogy mint ismeretes, máig sincs meg a régi hadviselő felek közti béke-egyezmény. Németország Szovjetunió által megszállott területéből állam lett, amely belső felépítésében igen, de nemzetközi jogi igényei tekintetében nem üt el a nyugatnémet államtól. Adenauer kormánya, s a többi nyugati ország kormánya nem ismeri el teljes értékű államnak az NDK-t, mely a szocialista táborhoz tartozva békeszerető politikát folytat és hatalmas gazdasági sikereket ér el a két világ versenyében. Ugyanakkor e tizenöt év alatt hitlerista elődeik politikáját folytatva és semmit sem okulva a történelemből a bonni állam Európában fő ellensége lett a békés egymás mellett élésnek, a leszerelésnek és a feszültség enyhítésének. Nyugat- Berlinben amerikai dollárral pénzelt kém- és diverzánsközpontok hatalmas hálózatát hozták létre a szocialista országok ellen. A bonni kormány nemcsak hogy engedélyezi, de tagjai maguk is szónokai azoknak a fasiszta gyűléseknek, amelyeket régi SS-ek szerveznek az új „élettér” propagálásáért, Németország keleti határainak kiigazításáért. Mintha nem is a fasiszta Németország vesztette volna el a háborút, újjáéledtek nagyhangú náci szónokai, akik atombombát követelnek, hogy — mint. Adenauer ígérte egyik választási beszédében — annak a segítségével valósítsák meg Németország egyesítését A kérdés úgy vetődik fel, hogy meddig tűrhetik Európa szívében ezt a lázas háborús készülődést a szocialista országok, amelyek, Hruscsov elvtárs szavaival élve „elegendő erővel rendelkeznek, hogy csapást mérjenek bármely támadóra, ha az megkísérelné, hogy megsemmisítse a szocialista tábor népeinek vívmányait.” A türelemnek is van határa.' A Szovjetunió szüntelenül javasolta a háború befejezése óta a német békeszerződés megkötését, a nyugat-berlini kérdés rendezését, de mivel ez elől mindig kitértek a nyugati hatalmak — külön béke- szerződést köt azzal a Németországgal, amelynek valójában érdeke a tartós béke biztosítása. Amit a bonni kormánykörök kardcsörtetése, hangoskodó fenye- getődzése jelent a Szovjetuniónak erre az elhatározására, nem más, mint a félelem politikája. Félelem attól, hogy a békeszerződés megkötésével csökkenni fog a mesterségesen szított, szinte polgárháborús feszültség a két Németország között és a nyugatnémet dolgozók jobban 'megismerik majd a kelet-németországi helyzetet. Már ez év tavaszán hoztak olyan intézkedést Adenauerék, amely a Bonn által leeresztett vasfüggöny utolsó nyitott ajtaját is becsukta, elhatározták, hogy megszakítanak minden érintkezést, emberi kapcsolatot a két német állam polgárai és szervezetei között. Ennek ellenére azonban ezren és ezren mentek át Keletre, akik visszaérkezve elmondták, hogy „odaát valóban élő bizonyítéka van annak, miként lehet magfegyverek, hadi kötelezettség és nácik nélkül jobban, nyugodtabban és egzisztenciális félelem nélkül élni.” Bonnt legsúlyosabban az érinti, hogy a tények ezerszeresen megmutatják: a kommunistaellenes uszítások egyre kevéssé hatásosak, s a nyugatnémet kényszer- zubbony-állam puszta létét fenyegeti a dolgozóknak az a felismerése, hogy más társadalmi rendszerben jobban lehet élni, s hogy igenis, Németországot az általános leszerelésen keresztül az atomháborús veszély kikerüléséhez és a békéhez, a két német állam közötti megegyezéssel pedig az újraegyesítéshez lehet vezetni. Az ettől való félelem diktálja Bonn politikáját, melyet méltán nevezhetnénk a félelem politikájának. Nyugat-Németországban azonban a lakosság legkülönbözőbb rétegeiből lázadoznak az ellenzéki erők a kényszerzubbony- állam háborús intézkedései ellen. A munkások az atomfegyverkezés és annak katasztrofális következménye elleni jelszavakat visznek az utcára, s a német békeszerető dolgozókkal együtt mindenütt a világon, ahol az értelemnek, a béke gondolatának helye van, üd- vözlik és helyeslik a Szovjetunió elhatározását, mely a második világháború maradványainak felszámolásával a béke erőinek hadállásait erősíti meg Európában. Varga Dezső Nehéz feladat elé állítja a megyei Terményforgalmi Vállalatot az ez évi gabonafelvásárlás. Egyrészt azért, mert a tervezett felvásárláshoz képest kevés raktár- területtel rendelkezik. A hetek, hónapok óta tartó szükségraktár- szerzési törekvések ez ideig mindössze azt eredményezték, hogy a gépállomások gépszíneiben mintegy 1400, a községi kultúrtermekben és iskolai tornatermekben pedig mintegy 280 vagon termény elhelyezésére sikerült helyet biztosítani. Jóval több, mint 800 vagon gabonának még nincs tárolóhelye. Bár általában véve sok segítséget adtak a községi tanácsok a terményforgalminak ahhoz, hogy a jövő évi kenyérnekvalót fedél alatt tárolhassa, akadnak olyan községek is, mint Mezőgyán, ahol a tanács vezetői vonakodnak ideiglenesen átengedni a kultúrtermeket szükségraktár céljára. Tehát a raktárhiány okozza az ez évi terményfelvásárlás egyik legnagyobb gondját. A másik nagy gond az, hogy lehetőleg- gyorssá, zökkenőmentessé tegyék a terményátvételt a raktárakban. A Terményforgalmi Vállalat a korábbi években a lehetőségekhez mérten gépesítette magtárait, ahol csak be lehetett rendezni, felvonókat állított üzembe. Ez is gyorsítja az átvételt. De gyorsítja az is, hogy a korábbi évektől eltérően az idén szinte virradattól sötétedésig tart a termény átvétele a vállalat minden átvételre kijelölt raktárában, sőt a termelőszövetkezetek és más gazdaságok előzetes bejelentésére szombat délután és vasárnap is átveszik a terményt. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert előreláthatólag jóval többet vásárol fel az idén a Terményforgalmi Vállalat, mint amennyit tervezett, hiszen jók a kilátások. A termésbecslés szerint, legalább egy mázsával magasabb lesz a búza átlagtermése, mint amennyit összességükben megyénk termelőszövetkezetei terveztek. Ahhoz, hogy a vállalat a tervezettnél — a nagyobb termés arányában — többet vásároljon fel, természetesen szükséges az is, hogy a termelőszövetkezetek az elmúlt 2—3 évhez hasonlóan vagy még fokozottabban adják el a tagjaik és azok eltartottjaik szükségletén felüli kenyérgabonát. A tapasztalat az, hogy termelőszövetkezeteink zömében eltartottakként három mázsa kenyér- gabonát osztanak a teljesített munkaegységekre, de vannak termelőszövetkezetek, ahol három és fél, négy mázsa búzát terveznek osztani. Ráadásul a termelőszövetkezetek zömében ezen felül még jelentős mennyiségű kenyér- gabonát osztanak ki prémiumként. A premizálás ellen nincs és nem is lehet senkinek sem ellenvetése, ’ iszen az jelentős ösztönző hatással van a betakarítás gyorsítására. A feladat: megértetni a termelőszövetkezeti tagokkal azt, hogy bármilyen címen, munkaegységre vagy prémiumként kapják-e, családjuk szükségletén felül ne tárolják a kenyérgabonát, hanem együttesen, a szövetkezetük nevén adják el a terményforgalminak, dolgozó népünk kenyerének biztosítására. Megyénk termelőszövetkezetei az 1960/61-es gazdasági évben kenyérgabona-termésük 41,1 százalékát értékesítették. Előreláthatóan az idén jóval többet értékesítenek ennél, hiszen jók a termés- kilátások. Megyénkben hosszú évekig tíz mázsa alatt volt a búza holdankénti termésátlaga, az idén a termésbecslések és a kilátások szerint meghaladja a 11 mázsa holdankénti termésátlagot. Ezek szerint nem ütközik különösebb nehézségbe, hogy a Terményforgalmi Vállalat az idei termésből 12 100 vagon kenyérgabonát vásároljon fel, annál is inkább, mert a termelőszövetkezetek már eddig csaknem leszerződtek a szabadfelvásárlási terv mennyiségére. Most, hogy megkezdődött az aratás, amikor már sokkal biztosabban meg lehet állapítani, hogy A növényápolási időszak kezdete óta a megyei tanács mezőgazdasági osztálya hetenként rendszeresen ■ kért jelentést a munka üteméről a járási tanácsok mezőgazdasági osztályaitól. Az esős időszak miatt, s azért, mert sürgőssé vált a növényápolás elvégzése, az utóbbi időben hetenként kétszer kér jelentést a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. A szerdán délig beérkezett jelentések szerint mennyi lesz a termés, mint a korábban megejtett becslések szerint, a termelőszövetkezeteknek lehetőségük van arra, hogy növeljék a szerződésre már lekötött mennyiséget, különösen a többlettermésből. A Terményforgalmi Vállalat dolgozóinak készülődéséről csak annyit, hogy július elsejére kitakarítják, fertőtlenítik a raktárakat. Már üzemképesek a felvonók* hitelesítettek a mérlegek és hektoliter-súlyok, s a vállalat 50 ezer zsákot biztosít a csépléshez a termelőszövetkezetek előzetes igénye alapján. Emellett már elkészült a megállapodás a vállalat átvevőhelyei és a termelőszövetkezetek között, hogy melyik raktárba szállítsák a cséplés megkezdése után a terményt. Amennyiben esős lesz az időjárás, a vállalat a megye tizennégy községében üzemeltet gabonaszárítót, többek között Békésen, Szarvason, Orosházán* Tótkomlóson, Gyomán, Battonyán és Mezőkovácsházán. Amellett, hogy a terményforgalmi raktárak kora reggeltől este sötétedésig nyitva tartanak, nemigen gátolja tehát a felvásárlást a gabona nedvessége sem. K. I. az orosházi járásban még 760 hold kukorica nem kapta meg az első kapálást sem. A gádorost Dózsa Tsz-nek például 200, a csorvási Petőfi Tsz-nek 220, a csorvási Kossuth Tsz-nek pedig 150 hold kukoricavetésén van hátra az első kapálás. Ezzel szemben a szarvasi járásban teljesen befejeződött a kukorica első kapálása, a gyomai járásban pedig mindössze 20 hold van hátra, a gyomai Dózsa Tsz területén. • •••••••••••••••a* Aratási előkészület Szerelik az SZK—3-as kombájnokat. Igyekeznek a szereléssel, hogy a gépek minél előbb kikerüljenek a gyo mai határba és megkezdhessék az őszi kalászosok aratását, 760 holdon még előszörre Is kapálatlan a kukorica az orosházi járásban
