Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-03 / 129. szám
4 N ÉP ÚJ S Á0 1961. június 3., szambái A HŐS TÖRTÉNETE Egy hír látott a napokban napvilágot. Egy Békés megyében hősi halált halt szovjet őrnagy lánya! járt Szarvason. Az apa Szarvason nyugszik 71 szovjet hős tömegsírjában. Lánya most, 16 évvel az apa halála után hozzánk jött, hogy emléket és erőt vegyen az elesett hős apa tetteiből. Az emlékmű márványtáblája ezt hirdeti: „Itt nyugszik a második világháború 71 hőse, akik életüket áldozták a német fasizmus ellen vívott harcban. Örök dicsőség népünk felszabadító harcosainak.” És aztán a hősök dicsőségét hirdeti a márványtábla. Az első/ név: Taraszov Kirill Iljics 1898. Hősi halált halt 1944. október 20-án. Nagyezsda Kirillovna Ivanova, a hős lánya a sírkő előtt áll, keményen, határozottan, de aztán, amikor gondolataiban megjelenik a szívós, bátor apa, akkor kicsordulnak a könnyek, s már csak az emlékeket látja. Ki ez a hős, aki 46 éves korában itt, megyénkben, értünk, a szabadságért áldozta életét? Egy proletár, parasztcsalád adta a szovjet hazának Taraszov Kirill Iljicset. Apja korán meghalt és a család ottmaradt a legidősebb fiú és az anya gondjai alatt. Öten voltak1 testvérek, ötödmagáról kellett gondoskodnia a 13—14 éves fiúnak. Iskoláit is csak négy osztályig tudta elvégezni, mert kenyeret kellett adni a családnak. Egy cérnagyárban dolgozott. A gyártulajdonos naponta 12 órán át szívta a fiatal fiú erejét. Aztán a háború alatt még ezt az egy kenyérkeresőt is elvette a cári uralom. 1917-ben bevonultatták a cári hadseregbe. Bár fiatal volt, de a sok szenvedés, a nyomor tágra nyitotta szemeit: a kommunisták forradalmi harcai magával vitték Iljicset, ott találta meg helyét a forradalmárok között, mert jobbat akart családjának és népének. Igazságot akart, ezért még ebben az évben belépett a kommunisták pártjába. Az események gyorsan peregtek. Munkások, parasztok, katonák vívták harcukat a cári zsarnokság ellen, s naponta érték el győzelmüket, s morzsolták fel a cári uralom erejét. Győzött a szocialista forradalom. Az alig 20 esztendős Taraszov fontos megbízatást kapott pártjától: szervezze a katonákat a szocialista forradalom megvédésére, szervezze a Vörös Hadsereget, az esetleges támadás ellen. Pedig egyszerű katona volt, rang, rendfokozat nélkül. A rangot a pártmunkában viselte: agitátor volt! És amikor az ellenforradalmi bandák rátámadtak a fiatal szovjet államra, az elsők között ment ütközetbe. Keményen, szívósan, haláltmegvetően. A fehérgárdisták leverése után a párt továbbra is a hadseregben bízta meg pártmunkával. De nemcsak a hadseregben, a polgári lakosság között is hintette a párt szavát. Segített az államosításban, segített a föld felosztásában és nevelte a katonákat. 1926-ban pártiskolára küldték. A hadsereg pártiskolájára. És amilyen bátran harcolt Taraszov, ugyanolyan jól tanult is. Ezért maradt az iskola elvégzése után oktatóként ott a pártiskolán. Tanult és tanított. Ebben az időben történt vele majdnem egy végzetes eset is. Az egyik nagyobb község, Bezsica környékén egy erdőn haladt át, amikor néhány ellenforradalmár megtámadta. Ismerte a fegyverforgatást, sajnos mégis késett. Mielőtt lőhetett volna, golyó szakította át mellkasát. Tüdőlövést kapott. S íme a hit, az önuralom és az erő: a banditák, gondolván, hogy végeztek a kommunista harcossal, továbbálltak. Taraszov azonban nem halt meg. Élt és minden erejét összeszedte, hogy két kilométert vonszolja átlőtt testét, mert nem akart meghalni, élni akart népe javára. íme, mivel végződik sokszor a pártmunka. De a bátor szívű harcost ezzel sem lehetett eltéríteni hitétől. Mikor felgyógyult, még nagyobb erővel dobta magát a küzdelembe. A párt elküldte Le- ningrádba egy katonai akadémiára. Az akadémiáról már úgy jött ki, mint zászlóalj komiszár. 1937- ben megkapta a „Húsz év a munkások és parasztok vörös hadseregében” kitüntetést. És négy évvel később, szívós és dolgos napok után, bekövetkezett a szörnyű nap: a német fasiszták hordáikat a szovjet haza ellen indították. Taraszov Kirill Iljicset a Lvov-i ezred komiszárjaként érte a háború kirobbanása. S hogy mennyire ember volt, mennyire igazi kommunista volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már az első napokban nemcsak ő, hanem az egész családja hadban állt: felesége, lánya; Nagyezsda és fia; Viktor. Szétszóródott a család a szörnyű napok kezdetén. Felesége és lánya a megsebesült katonákat gyógyította, ő és a fia a front első vonalában harcolt. S milyen érdekes, sokszor milyen kegyes a sors. Az apa, a feleség és a fiú egy hadosztályba kerültek. így sűrűbben találkoztak egymással, s talán könnyebb volt a nagyon, de nagyon nehéz honvédő harc is. Aztán újra szétszóródtak, majd újra találkoztak. S amikor megindult a nagy offen- zíva, Taraszov a nagyszerű Jas- si-gárdahadosztály komiszárja volt. Sztálingrád, Jassi, Magyar- ország déli szakasza — ez a híres gárdahadosztály felszabadító útvonala. így került megyénkbe a hőslelkű szovjet hazafi, s sajnos itt megyénkben lett a fasiszták áldozata. Lánya, Nagyezsda elcsukló hangon meséli a szörnyű történetet, melyet édesanyjától és becsétől hallott, akik az utolsó órákban is egy hadosztálynál szolgálták a szovjet hazát: — Mezőtúrról ment apám harmadmagával Szarvas felé. Szörnyű még rágondolni is. Bár a németek menekültek, s frontot képtelenek voltak húzni a Vörös Hadsereg elé, mégis vissza-vissza- szivárogtak és ahogy tudták, gyilkolták katonáinkat. így történt apánk halála is. A kocsit Mezőtúr és Szarvas között szovjet egyenruhások állították meg. A gépkocsivezető gyanútlanul megállt, majd apám előtt tisztelgett az egyik, s a következőket kérdezte: — Milyen az út Mezőtúr felé? Apám azt válaszolta: — Tűrhető. Ebben a pillanatban többen fölugrottak a kocsi ajtajához, kettőjüket, apámat és a gépkocsivezetőt lefogták, a százados elvtárs azonban, aki velük volt, ki tudott még ugrani a kocsiból és a kukoricáson keresztül az iratokkal együtt elmenekült. A gépkocsivezetővel nem teketóriáztak, még a százados elvtárs látta, amint ott rögtön főbelőtték. Édesapám holttestét négy nappal később találták meg a kukoricásban, főbelőve és összerugdosott, összevert testtel, így történt— Az emlékek, a szörnyű történet újra könnyet fakaszt Nagyezsda szeméből. Elcsuklik, nem folytatja tovább. Igaz, végére is ért a történet: Egy szovjet hős, egy bátor kommunista meghalt. Az ő apja volt. Szeretnék osztozni fájdalmában, szeretnék enyhíteni szívén, de mit szólhat ilyenkor az ember? Talán egyet: Tudjuk és tudnunk kell, hogy az ő édesapja vérével írta alá a mi szabadságunkat. Ha ezt nem felejtjük, talán enyhítjük Nagyezsda fájdalmát. Varga Tibor Megyei ünnepség a pedagógusnap alkalmából A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei tanács június 3-án, ma délelőtt tartja a pedagógusnapi megyei ünnepséget. Délelőtt 9 órakor a Hazafias Népfront megyei titkárságán fogadást adnak a kitüntetendő pedagógusok tiszteletére. Utána közösen megtekintik Ezüst György festőművésznek a Munkácsy Mihály Múzeumban megrendezett kiállítását. Délelőtt fél 12 órakor kerül sor a kitüntetések átadására a megyei tanács v. b. termében. Ünnepi beszédet mond Arany Tóth Lajos, a megyei tanács v. b. elnöke. Az ünnepség után a jelenlévők közös ebéden vesznek részt a Halászcsárdában. <fH&£ VMjfai&HUiic \ Építőmunkások seregszemléje Az építők napja nem tartozik az újkeletű szakmai napok, ünnepek sorába. Már a felszabadulás előtt egy-egy szép tavaszi vasárnapon felkerekedtek az építőmunkások, hogy a természet lágy ölén seregszemlét tartsanak. Valójában tüntetések voltak ezek az összejövetelek, amelyeken a résztvevők a féltve őrzött zászló alatt megerősítették egymásban a harci kedvet és szellemet, ápolták az apáról fiúra szállt forradalmi hagyományokat. Vasárnap ismét ünnepelnek megyénk építő- és építőanyag- ipari munkásai. Békéscsabán, a KISZ-parkban tartják meg a megyei seregszemlét. Nagy azonban a különbség a régi és a mostani találkozók között, hiszen most szabadon szárnyalhat a daluk, a zászlót sem kell a kabát alatt rejtegetni. Az ünnep mindig egy kicsit visszaemlékezés is, de ugyanakkor a jövőbepillantás napja is. Egykor, mint ebben az országban olyan nagyon sok embert, az építömunkásokat is szüntelenül fenyegette a munkanélküliség réme. Mennyien és mennyien kényszerültek arra közülük is, hogy egy kis batyuval a hónuk alatt — gyakran gyalog — nekivágjanak a poros országúinknak munkát, kenyeret keresni. S ha az elmúlt 16 esztendőt tekintjük, meg kell állapítani: megyénk építő- és építőanyagipari munkásai, gazdasági és műszaki vezetői, párt- és szakszervezeti funkcionáriusai, aktívái mindig legjobb tudásuk szerint igyekeztek kivenni részüket a munkából, a társadalom építéséből. Persze eközben előadódtak kisebb-nagyobb hibák is. Ezek azonban, ha mindent számításba veszünk, eltörpülnek azok mellett az eredmények mellett, amelyeket ebben az időszakban elértek. Szorgalmukat idézi a megyeszerte látható új üzemek egész sora, a tucatnyi új lakótömb, iskola, művelődési otthon, gyógyszertár, gazdasági épület. Ök gyártották hozzá a téglát, a cserepet, a betonelemeket, de ők is építették fel a szárnyaló magasba — dacolva az időjárás viszontagságaival. Most sem könnyű a munkájuk. De a mindennapok öröme, a munkát könnyítő, egyre szaporodó gépek, a jövő biztató tudata az övék is. S mind ennek hű kifejezője lesz mostani seregszemléjük is. P. P. Nagy az érdeklődés a középiskolások tauuSmányi versenye iránt A középiskolai tanulmányi versenyt ebben az évben bővítették. A hagyományos magyar, történelem, fizika, matematika, számvitel és más tárgyak mellett az idén összemérhetik tudásukat a középiskolák tanulói a gyakorlati élethez közelebb álló tantárgyakból is — kémiából, biológiából és földrajzból —, s felhasználhatják az ezekhez kapcsolódó olyan tapasztalataikat1, amelyeket üzemi gyakorlati munkájuk közben szereztek. Az idei középiskolai tanulmányi versenyre minden eddiginél több, mintegy 1500 pályamunka érkezett a fővárosi és vidéki tanulóktól. Üzemi kulturális munkáról, termelőszövetkezetek megsegítéséről iauácsknzott a megyei népművelési állandó bizottság Békéscsabán a téglagyár művelődési otthonában tartotta meg ülését a megyei népművelési állandó bizottság, melyen az üzemi kultúrotthonok munkáját vitatták meg. Kóta Ferenc, a mezőbe- rényi Pamutszövő kultúrotthon vezetőjének beszámolójából kiderült, hogy ha rendszeresen gondoskodnak jó műsorral a munkások művelődésének sokoldalú lehetőségéről, második otthonukként szeretik és látogatják ezeket a helyiségeket. A mezőberényi klubszobában és játékteremben kellemes órákat töltenek nap mint nap fiatalok és idősebbek egyaránt, a húsz éves múlttal rendelkező színjátszócsoportjuk pedig színvonalas Régi kínai vokális zene Pekingben A Kínai Zeneművészek Szövetségének rendezésében a napokban vokálzenei hangversenyt rendeztek Pekingben modern kottára átírt VIII.—XVIII. századi kínai zenemüvekből. Ez a hangverseny volt az első abban a sorozatban, amely fel akarja éleszteni a klaszszikus kínai zenét, hogy megismertesse a mai muzsikusokat és a nagyközönséget Kína zenei hagyományaival. A koncerton több mint kétszáz I szerepléssel biztosít felejthetetlen estéket. Még a rádió és a televízió műsorát is jobban élvezik kollektiven. A Békéscsabai Téglagyár kultúr- otthonának színpadán időközönként állami gazdasági és termelőszövetkezeti öntevékeny csoportok is bemutatkoznak. A munkásnegyed lakóinak kedves szórakozást nyújt a gondosan összeállított szellemi vetélkedés, ahol történelmi, földrajzi, irodalmi, sport és művészeti kérdésekre kell felel- niök. A felszólalásokból kiderült, hogy nagyon hasznos szorosabb barátságot kötni az üzemeknek a termelőszövetkezetekkel. Jó példa erre a Békéscsabai Téglagyár és a kondoros! Dolgozók Tsz mély barátsága. Évenként kölcsönösen megtekintik egymás „birodalmát”. Értékelik a fejlődést, a munka- és életkörülmények javulását, felhívják egymás figyelmét kisebb hibákra, amit a kívülálló rendszerint hamarabb észrevesz. Szóraoperaénekes, muzsikus és zene- ’ kozva tanulnak egymástól üzemi konzervatóriumi korustag vett j munkások és termelőszövetkezeti részt. I parasztok.
