Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
1961. június 25., vasárnap N É P ÚJ S Á G 3 Korszerűsítik a gyárat A Az új embertípus hírnökei Hegesztőpisztolyok kékes lángja kápráztatja el a szemet. A fülnek is kijut azonban a munka zajából. A kalapácsok ütése nyomán érces csengés rezgeti meg a dobhártyát. A levegőben - a friss festék illata viaskodik a gépekbe, berendezésekbe szívódott émelygős melasz szagával. A Sarkadi Cukorgyárban az új feldolgozási idényre készülnek. A nagy csarnokban köröskörül munkások dolgoznak. Szinte óramű pontossággal kapcsolódnak egymáshoz a munkafolyamatok, melyeket az emeleti főmérnöki irodából irányítanak. Ide térek be először. Benn éppen tanácskozás van, a kisvasúti szállítást beszélik meg. Leel-Össy Kálmán főmérnök egy pillanatra magukra hagyja a tanácskozókat, majd nyomban intézkedik. Felveszi a telefonkagylót és megkéri Dobi Imre gépész- mérnököt, hogy vezessen körül az üzemben. Néhány perc és a fiatal mérnökkel elindulunk a gyárban, a felkapaszkodó lépcsőkön. Útközben elmondja, hogy az elmúlt 158 napos feldolgozási idény rendkívül sokat kivett a gépekből, berendezésekből. Igen nagy szorgalmat igényel a gyár munkásaitól, hogy az üzemet időre rendbe tegyék. Örömmel újságolja, hogy bpl. Ajtót nyit. Kinn Feri áll, mérgesen. — Ki kellene menni Janihoz. Nem tudtam aludni. Hátha... — Jó, menjünk. Nekem úgyis rémes álmom volt. Nem akart indulni a gép. — Na, vegyél magadra valamit és vigyél ki a motorral. Két perc múlva már az országúton robogtak. Jani épp akkor fordult a dűlőút hosszába. Jókorát lekanyarított már, lehetett egy holdnyi. — Álljunk meg ott az akácosnál — szól Feri. — Ne vegye észre, hogy kijöttünk. — Laci leállítja a motort, és lopva nézik a távolodó kombájnt. — Meglesz — szól Feri. — Mi lesz meg? — A tizenöt hold, ha így halad. — Megállt...'! Nézd csak...! valamiért megállt! — markolja meg Laci Ferinek a karját, de úgy, hogy amaz felszisszen. Valóban, Jani leszáll a kombájnról és a gép elébe megy, oda a terelőhöz. Lehajol. Mást nem láthatnak. — Kár volt dicsérni — szól Laci fojtottan és berúgja a motort. Ügy vágnak keresztül a friss tarlón, mint a vihar. Mindkettő tele szorongással. Jani meglepetten jön ki az árpából, ahogy meghallja a motor- kerékpár hangját. A fiúk pedig egyszerre ugranak le. — Mi baj van? Törés? — kérdezi Feri. —- Ugye megint a foaz új kazán már készen van, mindössze az ellenőrző mérések vannak hátra. — Két hónapja járattuk be az új kazánt. Jól működik. Ezután kevesebb lesz a gondunk, mert eddig mindig gőz-problémával küszködtünk. A kazán óránként mintegy 12 tonna gőzt termel majd. A gyárban már három éve tart a rekonstrukció. Ez idő alatt is több új berendezést helyeztek üzembe Ez a munka az idén sem szünetel: a második ötéves terv idején tovább fejlesztik a gyárat. így válik majd lehetővé, hogy a tervidőszak utolsó esztendejében naponta 250 vagon répát dolgozhassanak fel. Igen jelentős ez, hiszen az elmúlt gyártási idényben naponta átlag 196 vagon répából sajtolták ki a cukrot. Közben már meg is érkezünk a rekonstrukció egyik idei jelentős állomásához, a három dobszűrőhöz, amelyek már végleges helyükre kerültek. Sőt, a szerelési munkálatokkal is jól haladtak. A Il-es számú dobszűrőnél Németh György öttagú brigádja szorgoskodik. A brigádvezető Borbély Imrével és Czeglédi Károllyal dolgaskerék? Várj, hoztam én akkor kettőt, nyúl a zsebébe a lapos, kerek csomagért. — Csak ez hiányzott — szól aggódva Laci is. Jani komoly arcot vág, nem szól, csak int, és a gép elé megy. A két fiú szívszorongva követi. — Tudjátok hol volt a hiba? Itt — mutat Jani tragikus arccal pár méterrel a gép elé. Szavait bamba tekintetek fogadják. — Ott? — mutat Feri az árpa közepébe. — Igen — neveti el magát Jani. — Fácáncsirkék voltak. Nem akartam elgázolni őket. Ebben a pillanatban, tőlük vagy húsz méterre egy fácántyúk röpült fel, de csak pár métert szállt arrébb. — Na, indulhatok. Elcsalta már a kicsiket. — Hát mi azt hittük..., hogy a gép... — Ezzel már nem hiszem, hogy komoly baj lesz. Ügy megy, ahogy akarom. Nézzétek meg. Alig hagy torzsot. Aludhattatok volna nyugodtan — mondja —, de jólesett neki a másik kettő aggodalma. — Hát, ha már itt vagyunk, ko- csikáztass meg legalább — mondja Feri röstellkedve. — Na, üljetek fel akkor — szól Jani — és a gép elindul. Az aranyló kalászok meg úgy dőlnek le a terelőre, mintha álmosak lennének. Kollárik János gozik a magasban rakott állványzaton. Ezt a brigádot bízták meg az új berendezések gépészeti részének munkájával. Az elsővel már elkészültek, de egy kis felülvizsgálatra szorul még. — Kipróbáltuk — magyarázza a brigádvezető —, de egy kis rezgést észleltünk benne. így még egyszer meg kell hogy nézzük. A Németh-brigád július 24-ig befejezi a maga munkáját a három dobszűrőnél. Természetesen közben a többi brigád a maga dolgát csinálja rajta. Ezen a munkahelyen találkozunk össze Harmati Sándor gépészmérnökkel, ő irányítja a dobszűrők üzembehelye- zési munkálatait. — Ezután szükségtelenné válnak a régi iszap-prések — tájékoztat —, mert a dobszűrők meggyőzik o munkát Természetesen a régiekből hagyunk azért néhányat biztonsági tartaléknak. Aki ismeri a cukorgyártást, jól tudja, hogy az egyik legnehezebb munka az ' •’appréseknél van. Ezek az új berendezések felszabadítják a munkásokat ettől a nehéz és fárasztó munkától. A dobszűrők szomszédságában, a gyár falán túl a hozzátartozó három ülepítőt szerelik. Ezek is új berendezések, amelyekkel az üzemet az idén korszerűsítik. Járjuk a gyárat. Az előmelegítő és a cukorfőző-állomás már csaknem készen várja az új feldolgozási idényt. A kékre festett berendezések és csövek itt már a munka befejezését jelzik. A korszerűsítésen és felújításon kívül a szokásos karbantartással is megfelelően haladnak. A gyárlátogatás után az udvaron az úsztatókhoz megyünk. Itt is korszerűsítenek. Eddig ugyanis a vontatókkal és lovaskocsikkal szállított répa átvétele eléggé vontatottan haladt. Gyakran támadt torlódás. Ezt küszöbölik ki most azzal, hogy az I-es és Il-es számú kis úsztatok közét kibetonozzák, hogy a járművek ide is beállhassanak majd a rakománnyal. Ezzel háromszor gyorsabb lesz a korábbinál a rakodás. Az üzemben az előre kidolgozott terv szerint haladnak a rekonstrukcióval és a karbantartással. Változtattak a korábbi belső szervezésen, tökéletesebbé tették az anyagigénylést és átvételt. Azzal is segítettek magukon a cukorgyáriak, hogy tipizálták az egyes munkákat Az elmúlt esztendőkben az egy- egy állomáson dolgozó munkások maguk csináltak meg minden szerelést és javítást. A tipizálással ezt úgy oldják meg, hogy például a kovácsok a gyárban az összes kovácsmunkát ellátják. De ugyanígy a többi munkaterületen is csak egy-egy műveletre specializálták a munkásokat. Ezzel pedig sokkal termelékenyebb lett a munka. Az idén — éppen az elmúlt, hosszúra nyúlt feldolgozás miatt — jóval nagyobb gondot jelentett és jelent most is a karbantartás. Kettőzött szorgalommal igyekeznek hát a műszakiak és a munkások is eleget tenni a feladatoknak. Mennyire szükség van erre, azt talán az bizonyítja a legjobban, hogy a karbantartáson kívül ebben az esztendőben 16 millió forintot költenek a gyár korszerűsítésére, felújítására. A sarkadiak az idén is szeretnék megismételni azokat a munkasikereket, amelyekkel elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. A korszerűsítéssel, a gondos karbantartássa’ próbálják megteremteni a zászló megtartásának feltételeit. P, P. A szocialista társadalom ma- gasabbrendűségét fejezi ki az is, hogy sok ember nem elégszik meg csak azzal, hogy foglalkozásával járó kötelezettségeinek tegyen eleget, hanem olyan munkában is részt vesz, olyan tevékenységet is kifejt, amely foglalkozásának hatókörén kívül esik. Ennek indítéka: szemmel- láthatóan, kézzelfoghatóan a nép javát szolgálja mindaz, amit az emberek fizikai és szellemi ereje létrehoz. Milyen nagyszerű dolog látni, hallani mondjuk, hogy az orvosok, munkások vagy éppen szövetkezeti parasztok, üzemük, községük egészségügyi ellátását vitatják meg. Milyen nagyszerű dolog, amikor a szakszervezeti bizalmi egy új termelési eljárás előnyeit bizonygatja munkatársainak, amikor az ifjak csatornaépítésnél segítenek, amikor az énekszakos tanár munkásdalkart vezényel, amikor a gyermekeit nevelő anya időt szakít, vállalja, hogy az utcájában lakókat felkeresi és kisgyűlésre hívja ösz- sze őket. Az ilyen tevékenységet nevezi a közvélemény társadalmi munkának, az ilyen embereket nevezik társadalmi munkásoknak. Nagyszerű emberek ők, az új típusú, a szocialista ember jellemvonásainak a hordozói, akik a társadalmi haladásért nagyobb felelősséget éreznek, semhogy megelégednének csak a foglalkozásukkal járó kötelezettségeik teljesítésével. Nagyszerű dolgot művelnek, hiszen munkájuk hatása át- és átszövi egész társadalmi életünket , s újabb és újabb embereket ébresztenek rá: érdemes és szükséges a mindennapi foglalkozáson kívül még valamit adni a társadalomnak. Tehát nemcsak hordozói az új típusú, a szocialista ember jellemvonásainak, hanem alakítói is, miközben gazdagodnak, erősödnek bennük a jellemvonások, ugyanakkor másokba is „beoltják” ezeket. Amikor a társadalmi munka nagyszerűségét említjük, nem valami különös szellemi vagy fizikai megterhelésre gondolunk. Egyáltalán nem dicsérendő az a jelenség, hogy az ember mondjuk termelési bizottsági tag, népfront-aktíva, propagandista, kisgyülés-elöadó, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aktívája és igy tovább. Valljuk meg: sok ember van a megyében, akinek nyolc-tíz társadalmi megbízatása van. Ez, enyhén szólva, fából vaskarika. Ahol ez így van, nem érzik eléggé a társadalmi munka lényegét. Mégpedig: nem az a cél, hogy egyes emberekben mechanikus „szaladgálássá” váljon a társadalmi munka, hogy egyik ülésről a másikra rohanjon, pártnapról a kisgyűlésre, a termelési bizottság üléséről a népfrontbizottsági ülésre, szervezzen békegyűlést, ezüstkalászos tanfolyamra hallgatókat, hanem a cél az, hogy az ezernyi társadalmi tevékenységben ezernyi e m- b e r vegyen részt. Ki kell lépni, hogy úgy mondjuk, abból a „bűvös” körből, hogy ezt vagy azt csak ez és ez tudja megcsinálni. Vajon, akik ma értik, hogyan lehet megszervezni kis- gyülést, nem úgy tanulták-e meg, hogy megbízták őket ezzel, s ma már „mesterei” a szervezésnek. Ezernyi és ezernyi „mesterre” van szüksége az alakuló új társadalomnak, ez a leglényegesebb módja, eszköze az új típusú, szocialista szemléletű ember kialakításának. Hiszen, ha csak kicsit is vizsgálódunk a társadalmi munka „berkeiben”, olyan emberekkel van dolgunk, akik az öntudat magasabb fokán állna k, akiknél a szó és a tett egy és ugyanaz, akik nemcsak kívánják, óhajtják mondjuk, hogy klubszoba létesüljön valahol, hanem azt is megmondják, hogyan lehelne megcsinálni és ott vannak, amikor csinálni kell. Természetesen a társadalmi munka sem sablonra épített valami. Nagyon lényeges, hogy annak, aki részt vesz benne, érdeklődési körének megfelelő megbízatást kapjon. Nevezetesen az egészségügy iránt érdeklődő és ahhoz értő ne az új termelési eljárások ismertetésével legyen megbízva és fordítva. És azt se kívánjuk tőle, hogy ezüstkalászos tanfolyamon vegyen részt, másiktól pedig, hogy precízen ismerje az elsősegélynyújtással járó követelményeket. Az a mi dolgunk: bármilyen irányú tevékenységben részt vevők körét bővítsük, mind jobban és jobban szője át társadalmunkat e nagyszerű munka, mind többen legyenek e nagyszerű emberek. Mondhatjuk, hogy a társadalmi munka két irányú. Az egyik, amely közvetlen anyagi erőt fejez ki. Nevezetesen, ha csatornaépítkezésnél, járdaépítésnél se- gítkeznek és így tovább, mert a községfejlesztési összegből az így megtakarított forintokat másra fordíthatják, tegyük fel, éppen egy klubszobát létesítenek. A társadalmi munka másik iránya az, amikor nem fejez ki közvetlen anyagi erőt, mondjuk a klubszobában mezőgazdasági tanár vagy más szakember előadásokat tart. Rendkívül nagy ennek a társadalmi értéke, hiszen a hallgatók ismereteiket gyarapítják és munkájukban ezt hasznosítani tudják. Tehát közvetve ez is anyagi erőt fejez ki. S csak a megbecsülés hangján szólhatunk az ezernyiféle társadalmi munkát kifejtő emberekről: a nem függetlenített párttitkárokról, KI SZ-titkár okról, tanácstagokról, népfront-bizottság, nőtanács tagjairól, a Vöröskereszt-szervezetek titkárairól, aktíváiról és így tovább. Övezze is őket erkölcsi megbecsülés nap mint nap, egész társadalmunk részéről, a párt, a tanács-szervek, a tömegszervezetek, az üzemek és gazdaságok vezetői részéről, övezze őket olyan megbecsülés, amilyet az új, szocialista embertípus jellemvonásainak hordozói és alakítói megérdemelnek. Cserei Pál Olvasóankét Békéscsabán Az elmúlt hónapokban megyénk jó néhány' községében rendezett a Népújság találkozót az olvasókkal. Most Békéscsabán, a VI kerületi MSZMP helyiségében kerül sor hasonló találkozóra. Az olvasóankétot június 27-én, este 8 órakor tartják az MSZMP Gyulai úti helyiségében. Készülődés az aratásra A békéscsabai Petőfi Termelőszövetkezetben hat mintaszerűen előkészített erőgéppel és munkagéppel készültek fel a 900 katasztrális hold kalászos betakarítására; Képünkön Zsiilák Márton tsz-elnök és Bagyinka János szerelő megtekintik a gépeket.
