Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-24 / 147. szám

1961. június 24., szombat

HÉPÚJSÁG

3

Szakmunkásvizsgák

A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalatnál az idén is többen tettek szakmunkásvizsgát. A több napig tartó vizsgákon a különböző szakon összesen 144 felnőtt és 8 ipari tanuló vizsgázott. Többek között június 22-én 65 szakács vizsgázott a Csaba Étteremben. Szakmunkásvizsgát tettek a meleg-konyhás üzletvezetők, valamint az italboltvezetők is. Képünkön a felszolgálók szakmunkásvizsgáján Sajben Pál és Valentinyi János ellenőr vizsgázik a felszolgálószakból.

Elismerés a kifogástalan minőségért

Az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezet mezőkovácsházi kesztyűkötő részlege a II. negyedévben teljes kapacitással exportra dolgozott. A MODEX a kifogástalan minőségben szállított 3500 pár kesztyű átvétele alkalmával elismerését és köszönetét fejezte ki.

A harmadik negyedévben előreláthatólag hasonló mennyiségű export-kesztyű készítésére kerül sor. A munkán mintegy nyolcvan asszony és lány dolgozik.

Kutató olajfúrások Szarvas környékén

Szarvas környékén a geofizikai vizsgálatok eredménye alapján június 1-én kutató olajfúrások kezdődtek. A kutatást az Alföldi Kőolajfúrási Üzem Orosházi Kirendeltsége végzi. Az első kútfúrást Szarvastól körülbelül hat kilométerbe, Újvári Béla főfúrómester brigádja kezdte meg. Az Alföldnek előreláthatólag ezen a területén lesznek a legmélyebb kutak. Az első fúrásoknak egyúttal az is céljuk, hogy megismerjék a föld mélyében lévő kőzeteket, ezek sajátosságait és a rétegeződés geológiai felépítését.

Hét kombájn egyetlen árpatáblában

Az újkígyósi Aranykalász Tsz egyik árpátéblájában hót kom- bájnos dolgozik, aratják, csépelik a kiváló minőségű abraktakarmányt. A kombájnokkal aratott őszi árpát a kombájnszérűn cséplőgépekkel tisztítják, gabonafúvók segítségével szárítják és

szállítják a magtárba. Amíg a gépek aratnak, 500 termelőszövetkezeti gazda kapálja a kukoricát. De sokan dolgoznak a burgonyaszedésnél is. Naponta négy és fél vagon korai burgonyát szállítanak a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központjának.

Á sertéstenyésztés és hizlalás néhány problémájáról

Az utóbbi hónapokban egyre többször szóba kerül a sertéshúsellátás gondjának megoldása. Jelenlegi körülményeink között gondnak minősítjük a sertéshúsellátást. Mégpedig azért, mert a tavasz folyamán a nagyobb állatátcsoportosítások következtében több szövetkezetben nagymérvű elhullás volt. Az egyoldalú takarmányozás miatt a hízóba állított sertések sem fejlődtek megfelelően. Több helyen a fertőző gyomor- és bélgyulladásos betegség súlyos károkat okozott. A fejlődés így lényegében lassúbb volt, mint amit vártunk. Az ország, a népgazdaság igényei ugyanakkor nem csökkentek, sőt a hús fogyasztása iránt az érdeklődés hétről hétre, hónapról hónapra növekedett. Több tsz-ben a sertéstenyésztésben beállt létszámcsökkenések tervkieséssel fenyegetnek. Emiatt jelent gondot a pillanatnyi helyzet.

Megyénktől a népgazdaság az idei első félévben kereken 80 ezer hízottsertést várt. Darabszámra a tervet — az eddig beérkezett adatok szerint —- nem tudjuk teljesíteni, de 80 ezer darab sertésnek megfelelő átadási súly meglesz. A harmadik évnegyedben 45 ezer hízottsertés felvásárlását tervezi az állatforgalmi vállalat. A negyedik évnegyedben pedig ugyanannyit, mint az első félévben és a harmadik évnegyedben összesen. Ez nem kis dolog. Kétszázötvenhétezer hízottsertést a megyében lévő adottságaink és körülményeink között felhizlalni, értékesíteni, felvásárolni, feldolgozni vagy elszállítani nagy munkát jelent. E munka megoldható. Megyei szerveink meg is teremtik az alapját a problémák megoldásának, csupán az a kérdés: a sertéshizlalás jelenlegi ütemét a meglévő szorosan beltenyésztett fehér hússertéssel, a takarmánytermelés jelenlegi szerkezetével, az elhelyezéssel és a hiányos állattenyésztői szakértelemmel tovább tudjuk-e fokozni?

Köztudott, hogy megyénkben jelenleg csaknem kizárólag a fehér hússertés tenyésztésére álltunk át.

^W\AAA/W^W\AAAAA^^WA^AAA/W\^A^^VW^VWWWV^^/VWW\/WN«

gén követi az átvett új fogaskerékkel.

Feri pedig ezalatt valami lapos tárgyat gyorsan a zsebébe rejtett, a motorkerékpár szerszámtáskájából. Papírba burkolt, lapos kerek csomag volt, alig fért a zsebébe.

— Feri — szól ki Jani — itt vagy?

— Itt.

— Menj fel a gépre és emeld feljebb a terelöt, de lassan.

— Milyen magasra?

— Hót a legmagasabbra állítsd.

Feri már a gépen ül és lassan

emeli feljebb a terelöt.

— Jó! Elég! Most engedd vissza és indítsd be a motort, pörgesd meg egy kicsit.

A motor felbőg és a terelő lassan megmozdul, mintha máris a határt akarná ölelgetni.

— Hát ezt hamar rendbe tettük. Leállíthatod — törli meg a kezét Jani.

— Az igaz, de igyekezni is kell — szól Feri.

— Miért?

— Mert amikor jöttem, utánam szóltak, hogy négy órakor eligazítás lesz. Az utolsó.

— Még csak ez hiányzott, hisz már fél négy — zsörtölődik Laci.

— Na mindegy. Tudjátok mit, megsétáltatjuk azért ezt a masinát — szól Jani. Eligazítás után meg kimegyünk az árpához, megnézzük, hogy álljunk neki.

— Mindegy az annak. Áll mint a cövek. Körbe tudod járni.

— Hát azért kinézhetünk, ha megyünk haza. Ülj csak fel Laci, járasd meg egy kicsit, utána állj oda a kapuhoz. Reggel én szeretnék elsőnek indulni. Már az első nap előnyt kell szerezni. Az az árpa adni fog vagy tizennégyet.

A motor felbőg és a gép meglódul. Mint egy páva sétál végig a gépállomás hatalmas udvarán. Lassan, méltóságteljesen. Leír egy kört, majd a kijárat felé indul. Közvetlen a kapu előtt áll meg, úgy, hogy elébe ne lehessen állni. Egyszer kétszer még túrát ad rá, majd elcsendesül a gép.

Az emberek a tanácsterem felé szállingóznak. Jani az órájára néz. Induljunk, kezdődik az „utolsó kenet”.

— Ez a megbeszélés nagyon rövid volt, végre olyan, amire azt lehet mondani, hogy „harcba induló kürtszó”. Egy kis villanyozás. Két hét alatt befejezni az aratást. Ez igen, mondja Jani, amikor kiléptek.

— Hát nyomni kell, hogy meglegyen az a kétszáz hold — szól Feri.

— Nem létezik. Tizennégy holdat naponta — kételkedik Laci. — Ezt kevesen csinálták meg eddig.

— Ne nyafogj. Majd mi megcsináljuk. Ezzel a géppel meg lehet. Nem vénasszonyoknak készítették ezeket.

— Hát ha nem kellene megállni soha, és éjjel-nappal mehetne, én mindig félek az új gépektől.

Hátha ezzel is történik valami. Tavaly is az első napon...

— Hallgass már te vészmadár. Induljunk az árpához. Feri, te ülj mögém, majd én hazaviszlek — szól Jani.

A motorok gyorsan falják a poros makadámot. Pár perc múlva már a dűlő szélén állnak.

— Hát míg ide kijössz, egy fél napba kerül — szól Laci. — Jó messze kezded.

— Bízd csak rám. Mire felszáll a harmat, belevág a kaszám az árpába.

— Hát tényleg szép ez a tábla — szakít le egy kalászt Feri. Ha ezt a harminc holdat elkezded korán, holnap estig kész lehetünk.

— Ha minden jól megy — szól Laci kétkedőén.

— Ha minden jól megy? Hát lehet, hogy minden nem fog jól mennie de ennek a gépnek jól kell menni — szól Jani csendesen.

Laci belegázol az árpába, lassan, magasra emelt lábakkal, de alig tesz pár lépést, ijedten hőköl -hátra. Előtte alig méternyire egy szép tollú fácánkakas vágódik fel, hangos rikácsolás közben.

— Ej, az anyád!... Ez majdnem megijesztett.

— Na akkor induljunk —szól Feri —, nehogy még jobban megijedj. Esteledik. Holnap nehéz napunk lehet.

Feldübörögnek a motorok, majd nemsoká eltakarja őket az út szürke porfelhője.

(Folytatjuk}

Lényegében az igényes fehér hússertés elterjesztésével nagy lépést tettünk előre, viszont hiba volt, hogy a takarmánytermesztés szerkezete nem változott, figyelmen ki_ vül hagyta az igényes fajtát. A növénytermesztés nem biztosított annyi és olyan minőségű fehérjében gazdag takarmányt, mint amilyet a fehér hússertés igényel. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a takarmánytermesztés szerkezetében a kukoricavetés területe évről évre csökken. A mezőkovácsházi járásban például a múlt évi 30 százalékról 20 alá szorult. Ugyanakkor nőtt a napraforgó és még jó néhány ipari növény vetés- területe.

Megyénkben az idén mintegy 175 ezer hold kukoricát vetettek. A várható termés májusi mor- zsoltban számolva, holdanként 12 —15 mázsa körüli. Ha figyelembe vesszük a 275 ezer sertés hizlalásához szükséges kukoricamennyiséget — sertésenként 4 mázsával

— és ehhez természetesen hozzászámoljuk a magánvágásokat, akkor kereken 440 ezer sertést hizlalnak meg a tsz-ekben és a háztáji gazdaságokban. Ha egyszer ennyi sertést hizlalnak, akkor a többi állatnak abrakként — baromfi, szarvasmarha-hizlalás, tejtermelés, juhászat — talán egy szem kukorica sem jut. Viszont a többi állat kitartásához, hizlalásához is feltétlen nagy mennyiségű abraktakarmányra van szükség. Ráadásul a termónyforgalmi is 1300 vagon kukorica felvásárlására készül.

Jóllehet most azt mondják: növelni kell a kukorica átlagtermését, s akkor majd lesz több abraktakarmányunk. Kétségkívül ez igaz, de viszont az idén és jövőre miután a szövetkezetek számszerű fejlesztése befejeződött, meg kell rakni az alapját a magas terméshozam elérésének. Attól a földtől, amelyet éveken át jóformán csak a madarak trágyáztak, nem várhatunk 30 mázsa májusi morzsolt kukoricatermést. Nyilvánvaló, hogy a későbbiek során a föld gondos művelésével az átlagtermések növekednek. De addig is meg kellene találni az egészséges megoldást, hogy megyénkben — mint árutermelő megyében — a közös gazdaságok ne 15—20 féle növény termesztésével foglalkozzanak, hanem az egyes gazdaságok, pontosan az árutermelés növelése végett, a lehetőségekhez mérten, specializálják magukat gabona és abraktakarmány termesztésére. Ahhoz, hogy a megye a következő években egyre több sertést hizlalhasson, a jó tenyésztői munkát feltétlen meg kell előzze a bőséges takarmánybázis megteremtése.

Ha a sertéstenyésztésben rövid időn belül nagyobb változásokat

— mennyiségi és minőségi —akarunk elérni, akkor a jelenlegi átmeneti időszakban szakítanunk kell a haszonállat-tenyésztés jelenlegi módjával. Bátrabban hozzá kellene nyúlni a fehér hússertés keresztezéséhez akár Corn- wallal vagy mangalicával, mert így az igényes fehér hússertés malacai lényegesen igénytelenebbé válnak, s ez az igénytelenség az elhelyezésnél és a takarmányozásnál kifejezésre is jut. Ha a sertés- tenyésztés gondját rövid időn belül meg akarjuk oldani — márpedig ez a cél —, akkor a tenyésztői munkában — főleg a haszonállat-tartásban — keresztezéssel következhet be a fordulat.

Közös gazdaságainkban általában megfelelő a sertéstenyésztési .kedv. Például a mezőkovácsházi

Űj Alkotmány és a füzesgyarmatl Vörös Csillag Tsz-ben a szövetkezet szervezi a tagok háztáji sertéshizlalását is. Több helyen takarmányt is juttatnak a leszerződött hízóknak, s ennék tudható be, hogy a szövetkezetek többségében jó mederben halad a sertéshizlalási Ezzel szemben vannak olyan tsz-ek, ahol a tagság vonakodik a közös sertéshizlalástól. Ugyanakkor a háztáji gazdaságok az állatforgalmi vállalattal eddig még nem kötöttek szerződést sertés eladáséira. Máshol viszont, mint például a mezőkovácsházi járás egyes részeiben, a süldőnevelést tartják a legjövedelmezőbb üzemágnak. Szó se róla, ez. igaz, de viszont sem a mezőkovácsházi járásban, sem az ország bármely más részében nem tudnak annyi süldőt nevelni, amennyivel az ország húsellátását és exportkötelezettségeinket fedezni tudnák. Éppen ezért mindenhol, ahol a feltétel adott, a süldőnevelés helyett a sertéshizla. last kell előtérbe helyezni.

Megyénk végeredményben árutermelő megye, az ország egyik legnagyobb éléskamrája. Gabonából és húsból a népgazdaságnak évről évre tetemes mennyiséget szállítunk. Ez így van rendjén, így van jól, hiszen itt a hazája a kukoricának, a sertésnek és a lucernának.

A sertéstenyésztés és a sertés- hizlalás szerkezetének megváltoztatását követeli mindezeken kívül a hízlalási idő lerövidítése is. Jelenleg az a helyzet, hogy 14—16 hónapon át neveljük a hízókat. Erre az időpontra a sertések a 110 —130 kilogrammos élősúlyt produkálják. A tartási viszonyok — elhelyezés, takarmányozás, gondozás — gondosabbá tételével a hiz. lalási forgót három-négy hónappal csökkenthetnénk, s a megtakarított abraktakarmányon 15—20 százalékkal több sertést tarthatnánk. Természetesen a beruházások célszerű és okszerű felhasználásával szintén nagyban hozzájárulhatnának közös gazdaságaink a sertéstenyésztés további fellendítéséhez.

A füzesgyarmati Vörös Csillag, Tsz egymillió forint beruházást kért a sertéstenyésztés bővítésére. Több ezer hízót akarnak a népgazdaságnak adni. Példájukat több, a füzesgyarmatihoz hasonló szövetkezet követi, s örvendetes, hogy a megyei szervek is egyre hathatósabban támogatják az ilyen kezdeményezéseket, eljárnak a szövetkezetek ügyében Budapesten, az egyes minisztériumokban is, hogy a beruházások megfelelő koncentrálásával szövetkezeteinkben is korszerű sertéshizlaló telepek alakul janak. Csakis így érhető el az elkövetkezendő években, hogy megyénkben a 257 ezer hízott sertéssel szemben legalább 350 ezret neveljenek.

A sertéstenyésztésben átmeneti intézkedések szükségesek. Különböző fajtájú állatok keresztezésével szakembereinknek meg kellene találni azt a minőségileg kifogástalan típust, amely nagy hústömeget ad,1 jól értékesíti a takarmányt, s emellett igénytelenebb s kielégíti a belföldi, de ugyanakkor megfelel a külföldi keresletnek is. Később, amikor közös gazdaságainkban a sertéstenyésztés lényegében megerősödik, ismét visszatérhetünk a fehér hússertés beltenyésztésére. Az átmeneti intézkedések gyors megvalósítását követelik a jelenlegi elhelyezési, takarmányozási és gondozási körülményeink. Ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen léteznek s hatnak.

Dupsi Károly