Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
4 H épújsáa 1961. június 22., csütörtök BEIRATKOZOK... Hivatalosan is itt á nyár, tegnapelőtt kiosztották a bizonyítványokat, s az iskolások már azt számolgatják, hogy még néhány nap, s elindul velük a vonat a Balatonra, a Mátrába, s ki tudja melyik úttörő-táborba. Amilyen felhőtlen az ég, olyan tiszta, jó érzéssel indulnak ők is a vakációnak, ahol minden csak az ő kedvükért történik. Az iskolák azért nem lettek csendesek, tegnap még teljes üzem folyt, megkezdődött a beiratkozás... Fiatalok, akiket segítenek Az Irányi utcai iskola A békéscsabai II. számú általános iskola kapubejáratát fölszedték, s néhány kis gyerek guggolva játszik a homokban. Tegnap még óvodások voltak, ma már beiratkoznak. A folyósón egyik tanár bácsi éppen írja krétával a kőre, hogy beiratkozni ebben és ebben az osztályban, 2-es, 3-mas szobában lehet. Egy nyíl jelöli, hogy az emeleten folyik az első osztály beiratkozása, a zenei tagozatú felvételivel együtt. A folyósón szülők beszélgetnek és a gyermekek kicsit megilletődve állnak a képek előtt, míg ki nem nyílik az ajtó, hogy beszólítson néhány gyermeket a felvételire. Igen, mert itt felvételizni kell. Az osztályban a zongora mellett ül a tanárnő és elébe járul egy kislány. — Tudsz valamit énekelni? — kérdi meg a kislányt, s a kis szőke Szabados Ildikó cérnavékony hangján elkezd énekelni: — Lánc-lánc eszterlánc... S így járulnak sorba a zongorához a gyerekek, egy kicsit izgulva, de senkinek nem áll sírásra a szája, senki nem ijed meg a fekete táblától és a pad-szörnyetegek- től. — Nem félsz? — kérdem meg az egyik kisfiút, ki magabiztosan válaszol: — Nem hát! Lenn, az igazgatói irodában Kovács elvtárs elmeséli, hogy néhány évvel ezelőtt bizony még alig tudták összeszedni a zenei tagozatú osztályba a gyermekeket, most pedig már a beiratkozás első napján 11 óráig nyolcvan szülő hozta kézen fogva gyermekét, még a város távolabbi pontjáról is, hogy ebbe az osztályba szeretné beiratni. S egy kis gyors statisztika azt bizonyítja, hogy a munkásszülők is azt szeretnék, ha gyermekeik többet tudnának, mint ők, mert a zenei tagozatú osztályba szép számmal jelentkeznek. A „nagyüzem” A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium udvara úgy néz ki, mint egy nagyüzem udvara a munka befejezése után. Beszélgető csoportok, vidáman nevető lányok, s néhány szülő elmerülve figyeli gyermekei beszélgetését. A gimnáziumban hét első osztályt indítanak és ebből öt osztály 5+1-es lesz. Az I. a. osztály a Kötöttáru- gyárban, az I. b. a kertészetnél, az I. e. a Vasipari Vállalatnál és a kisvasútnál, az I. g. az AKÖV- nél, míg az I. d, osztály valamelyik termelőszövetkezetben vesz részt a gyakorlati oktatásban. Háromszáztizenhárman jelentkeztek az I. osztályba, 185 leány A mezőkovácsházi járás több úttörőcsapata már az elmúlt évben is készített kiállítást, amelyen bemutatta, hogy mivel foglalkoznak az úttörők a csapatban. A most megrendezett kiállítás anyagát Battonyán, Mezőkovácsházán és M&lgyesegyházán mutatták be egy-egy hetes nyitvatartás alatt. A kiállított anyagok összeállítása alkalmával az úttörők igen sok élményt éleszthettek újjá. A képeken és egyéb kiállítási tárgyakon bemutatott úttörőélet előseés 128 fiú. A nagy tornaterem körbe van rakva asztalokkal, s a jelentkezők sorszámmal az ajtóban várnak, hogy mikor léphetnek az osztályukat jelentő asztal elé, hogy beiratkozzanak. Három lány áll az irányító asztal mellett, s Ondrich István, a gimnázium fiatal testnevelő tanára rájuk mutatva így szól: — Ök már beiratkoztak, őket kérdezd meg. A lányok nem is kéretik magukat, pillanatokon belül válaszolnak: — Mázán Márta vagyok, a II. számú általános iskolába jártam, négyes bizonyítványom volt. Most az I. b. osztályba vettek fel. — Én Liker Klára vagyok, a III. számú általános iskola tanulója voltam, jeles bizonyítványom volt és most az I. a. osztályba iratkoztam be. Politechnikai gyakorlatra a Kötöttárugyárba járok majd. — Én Emődi Zsuzsa vagyok, én is a III. számú iskolába jártam és az I. a. osztályba iratkoztam be. — Szívesen jöttetek a gimnáziumba? — s a lányok kórusban válaszolják: — Nagyon örültünk, hogy felvettek. Még két hónapig tart a vakáció, hogy azután újra elkezdődjön a tanulás itt is és minden iskolában. gítette, hogy a nem úttörő gyerekek is közelebb kerüljenek és megismerjék ezt a mozgalmat. A felnőttek pedig nagy elismeréssel nyilatkoztak, amikor megtekintették az úttörők által összeállított kiállítást. Nem is csoda, hiszen rendszerezve látták mindazt, ami az úttörők közös munkája, s amit a mozgalom biztosít a gyermekeknek. Francz Vilmos járási úttörő-titkár Falun, városon egyaránt égető gond a lakáshiány. Noha sokat építkezünk, évente a megyében is sok száz új lakással válunk gazdagabbá, ennek ellenére mégis lakáshiánnyal küzdünk. A távlati tervben — ami a lakásfejlesztést illeti — azt a célt tűztük ki, hogy 15 éven belül az égető lakáskérdést megszüntetjük. Tizenöt év hosszú idő. Addig a mai fiatalság végeredményben nem várhat családalapítással. Segíteni keli rajtuk, könnyíteni gondjaikon, mert így ők is többet tudnak segíteni a felnőtt nemzedéken. A segítés módja elég körülményes, mert jelentős anyagi eszközök igénybevételét követeli meg. Talán nincs is olyan fiatal, 20—23 éves férfi vagy leány, aki önerejéből, legyen akár falun, akár városon, egyszobás vagy kétszobás lakást tudna készíttetni. Viszont ezek az emberek is élni akarnak, önállóan, függetlenül szüleiktől, ki akarják alakítani a maguk életmódját, családi fészküket úgy, mint annak idején mostohább körülmények között apáik. A mostohább körülmények fel- szabadulásunktól kezdve folyamatosan feledésbe mennek. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a lakásgondok megoldásában rózsás a helyzet. Nem így áll. Mindenki tudja, hogy e téren vannak még nehézségek, s aki viszont érzi, hogy emberbe- csületböl e nagy gond megoldásában közre kell működnie, az segít is. Ha egy munkás lakást épít, a brigád, vagy a munkacsapat tagjai segítségére mennek. Munkaidő után négy-öt nap is dolgoznak, míg végül elkészül a kényelmes otthon. Parasztságunk körében is tapasztalunk hasonló kezdeményezést. így, ilyen formán könnyebb lakást építeni. A tengernyi gondban nincs egyedül az ember, s érzi embertársai segítőkészségét és ez minden egyes lakásépítőnek erőt ad ahhoz, hogy jobban megbecsülje társait. Jó kezdeményezések ezek. Segíteni, bizakodással kellene táplálni mindazokat, akik a lakásépítkezés nagy fájába vágják fejszéjüket. És ha ,a kezdeményező mellett többen állnak, akkor több lakás is épül, több új otthon kovácsolódik, több család kap meghittebb fészket. Ez így igen jó dolog. De jó dolog az is, ahogyan Nagybánhegyesen a Zalka Máté Termelőszövetkezetben építkeznek. Itt a tsz saját fiataljai részére minden évben épít lakást, méghozzá kedvezményesen, munkaegységre. A tsz építő-brigádja végzi a munkát, s tavasztól őszig nem is egy lakás készül el. Nem csoda, hogy Nagybánhegyesen a fiatalok megtalálják számításukat. Közösen, szoros egységbe kovácsolódva dolgoznak a felnőttekkel nemcsak a tsz nagy tábláin vagy az állatszállásokon, hanem a lakásépítkezésen is. Hasonló kezdeményezést megyénk más községeiben, termelő- szövetkezeteiben is meg lehetne valósítani, pusztán az a kérdés: a falu és a tsz vezetői a beszéden kívül tettekkel bizonyítják-e: megértik a fiatalság gondját és erejükhöz mérten megadják-e a segítséget, hogy egy gonddal falun is kevesebb legyen. —sik. Kiállítást rendeztek az úttörők a mezőkovácsházi járásban ÉLETÜMK SÍIMÉIBŐL i. Kamut — Békés M a már a Föld fcörbe- szágudozása nem újság, és ember alkotta készülék küld rádiójeleket a sok-sok millió kilométerre lévő Venus közeléből. Az ember azt hihetné, hogy az egyre zsugorodó távolságok korában az olyan testközelben lévő helyekről, mint a megye, a járás városai, községei, mindig mindent tudunk, holott mi, emberek sohasem kerülhetünk társadalmi kapcsolatainkban oly közel egymáshoz, hogy mindennapi életünk ne szolgálna szakadatlanul érdekes hírrel, friss mondanivalóval, akár meglepetéssel is, miként utunk első állomása — KAMUT esetében is történt. Fontos küldetésben indultunk oda. Az egymást oly szépen követő és új olvasók százait hódító Népújság-napok soron következő állomását jelentette ez a kis község. Az előjelek azt mutatták, hogy a kedves, meggyőző szót, a megyei lap iránti még szélesebb érdeklődés felkeltését Kamutol is barátságos aengésű visszhang követi, hiszen erről a tsz-faluról már számtalanszor jelent meg bíráló vagy elismerő cikk, tettre serkentő hír, s többek közt ezeknek a sajtóközlemények nek is szerepük van abban, hogy a közös vagyon gyarapodását és a fokozódó jólétet biztosító összefogás a kamutiaknál is eleven valóság. Tudják ezt ott jól, s abban, hogy még jobban és még többen a Népújság mellé álljanak, Kamuion sem lett volna semmi hiba, miként nem is lesz majd! Az történt azonban, hogy a község dolgozóinak fogalmuk sem volt arról, miszerint náluk június 12-én, hétfőn Népújság-napra virradt a határ. Utólag könnyű megállapítani, hogy elmaradt a szervezés, ami nélkül pedig semmi sem sikerülhet igazán. Azt már nehezebb eldönteni, hogy vajon az-e ennek az oka, hogy a postahivatal vezetője szabadságon volt, vagy a helybeli tanácsnál hasonló okok játszottak közre, s hogy az egész akció fő kovászolója, Sziaukó elvtárs, a párttitkár temérdek elfoglaltsága közben elszaladt emellett a pártfeladat mellett. I ndokok-e ezek egyáltalán? Azon is lehetne vitatkozni, hogy vajon a Népújság-napok megyei szervezői Kamut esetében alapos munkát- végeztek-e, megtettek-e mindent a siker érdekében? Egy bizonyos: Kamut hatvan kommunistája és mindazok a társadalmi aktívák, akik a párt megyei lapjának a sorsát községükben hivatalosan vagy nem hivatalosan, de mindenképpen szívügyüknek tekintik, biztosan azon lesznek, hogy a Népújság-nap sikerrel járjon. Ezeken gondolkoztam, miközben a gépkocsi a kisebb villának is beillő szép családi házak sora mentén Békés irányában elhagyta a községet. * BÉKÉS főtere csupa rózsa. Itt áll a művelődési ház. Amíg a gépkocsi többi utasa másfelé foglalatoskodik, az újságíró ceruzája sem tétlenkedhet. Már fenn is vagyunk az emeleti irodában és jegyezzük Es. Varga elvtárs szavait: — A művelődési ház saját költséggel rendbehozatta a ligeti kerthelyiséget, ahol szülei, hozzátartozói társaságában vasárnap délutánonként szórakozhat, táncolhat a fiatalság. A színjátszó csoporton „vérátömlesztést” hajtanak végre. A régiek közül sokan elkerültek Békésről, új erőkkel pótolják őket. Szép célt tűztek maguk elé. Olyan kicsi, 100—120 férőhelyes tsz-mű- velődési otthonokba is elvinni a színházat, a színjátszás örömét, ahová a Jókai Színház, az ő nagy technikai apparátusával nem fér be. K ukkantsunk a szomszédban lévő járási könyvtárba is. Futaki Gergely, a könyvtár vezetője vajon tartogat-e újkeletű mondanivalót? Igen. Nem kis büszkeséggel újságolja, hogy volt nap, amikor 180 olvasó kereste fel. Ekkbra betűéhes sereg bizony még budapesti arányokban sem megvetendő. Csoda-e, hogy a múlt évben a kikölcsönzött kötetek száma 80 ezer körül járt? Ezzel a megye járási könyvtárai közt kölcsönzés dolgában a békési az első helyen áll. Ám hogy tartani, sőt növelni tudják az eredményt, annak a lelkiismeretes, odaaadó munka mellett legfőbb feltétele az, hogy még több könyvet tudjanak szerzeményezni. Ez az a varázsszer, ami a könyvtárakba vonzza az embereket. Tudja ezt a tanács is, mert a községfejlesztési alapból 10—15 ezer forinttal siet a könyvtár segítségére. Megtudjuk még, hogy Békésen, ahol az első olvasókör 1848-ban alakult, jelenleg három is működik. Egyébként a békésiek olva- sásszeretetének újkori bizonyítéka, hogy a felszabadulás előtt itt létesült az országban az első népkönyvtár. Magukban az olvasókörökben főként az idősebbek gyülekeznek össze. Lapokat olvasnak. Megbeszélik a politikai, társadalmi eseményeket, helyi problémákat. Filmet néznek, előadásokat hallgatnak. A harmadik kerületi olvasókörben például a télen tíz ismeretterjesztő előadás volt. A látogatók 80—90 százaléka tsz-tag. A körök szép lassan tsz-klubbá alakulnak. Örömmel újságolja még a könyvtárvezető, hogy a kölcsönzés körülményeit, kulturáltságát illetően is fejlődik a könyvtár. V asárnap délelőtt sem szünetel a kölcsönzés. Az egyébként már nem újdonság ízű szabadpolcos kölcsönzést ők is bevezették. Teljes katalógus áll az olvasók rendelkezésére. Ez, és a szabadpolcos módszer a könyvanyagban való eligazodásra, nagyobb önállóságra, kritikával való olvasásra neveli a kölcsönzőket. Az öregek egy része, a fiatalok pedig mindnyájan magukévá tették az ilyen modem, önellátó könyvkiválasztási formát. Az élénk diafilm- kölcsönzésről, az olvasóterem nagy látogatottságáról, a politechnikai tartalmú könyvkiállításokról és a megyei könyvtár sokoldalú segítségéről beszél még igen sokat Futaki Gergely. El is hallgatná az ember, de lent türelmetlenül megszólal a gépkocsi kürtje. Azért még annyit utánunk kiált a könyvtárvezető, hogy a legközelebbi látogatással iparkodjunk, ha a mostani helyükön akarjuk viszontlátni őket, mert ősszel a földszintre költöznek. Hála érte, főleg az idős olvasók részéről, akiknek ez az egyetlen emelet is sok. Huszár Rezső (Folytatjuk)
