Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
2 HÉPÚJSÁG 1961. június ZZ., csütörtök Nem lehet a végtelenségig halogatni a német békeszerződés megkötését ÍV. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Húsz év telt el azóta, hogy a fasiszta Németország hitszegően, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, megszakította a szovjet dolgozók békés munkáját és súlyos, pusztító háborút kény- szerített ránk. Az egész szovjet nép védelmére kelt nagy hazájának, a szocializmus vívmányainak. Megkezdődött a szent népi háború a hitleri el- özönlés ellen. Ebben a háborúban teljes nagyságukban mutatkoztak meg a szeretett Kommunista Pártja körül szorosan tömörült szovjet nép gigászi erői, törhetetlen akaratereje. Pártunk és a szovjet kormány már azokban a napokban, amikor Hitler és a német fasiszták hatalomra jutottak, határozottan leleplezte a fasizmus rabló jellegét, figyelmeztette a népeket a fenyegető veszélyre. A Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely fáradhatatlanul hangoztatta, hogy meg kell fékezni a fasizmust, s nem szabad megengedni, hogy új világháborút robbantson ki. Amikor a világot már közvetlenül fenyegette a háború veszélye, a szovjet kormány azzal a javaslattal fordult Franciaországhoz, hogy Csehszlovákia megvédése érdekében együttesen lépjenek fel a hitleri Németország ellen. Megegyezést kerestünk arra is, hogy Lengyelország és Románia burzsoá kormányai saját területükön átengedjék csapatainkat Csehszlovákia megsegítésére. Szocialista hazánk iránti vak gyűlöletükben és a világ forradalmi mozgalmától való félelmükben azonban a burzsoá államok uralkodó körei a szovjet kormány egyetlen javaslatát sem fogadták el, jóllehet a javaslatok célszerűsége mindenki számára nyilvánvaló volt. Gondoljunk csak vissza arra, hogy Anglia és Franciaország 1939 nyarán katonai missziókat küldött Moszkvába. A szovjet kormány akkor teljesen konkrét terveket terjesztett elő a három hatalom fegyveres erőinek közös akcióira, arra az esetre, ha Németország háborút robbantana ki Európában. Akkor még nem lett (Folytatás az 1. oldalról) vezeti szabályzat összefoglalóan értékeld a pártépítésben szerzett tapasztalatokat, tükrözi azokat az új szervezeti feladatokat, amelyek a kommunista építés új történelmi szakaszából, az SZKP új programjából adódnak. A Pravda vezércikke a továbbiakban emlékeztet arra, hogy az SZKP XX. kongresszusa óta igen nagy változások történtek a párt és az ország életében. A párt a kongresszusi határozatok végrehajtása keretében nagy munkát végzett, hogy leküzdje a személyi kultuszt és következményeit, hogy visszaállítsa és továbbfejlessze a pártélet lenini szabályait és a pártvezetés kollektivitásának elveit. A párt tovább erősítette tömegkapcsolatait s újabb tapasztalatokra tett szert mind a politikai vezetésben, mind a szervező munkában. Jelentős bel- és külpolitikai intézkedései előmozdították a szovjet állam erejének és tekintélyének további emelkedését, a népjólót fokozódását, a szocialista volna késő megállítani az agresz- szort. Ha akkor Anglia és Franciaország uralkodó körei valóban akarják és kívánják visszaverni az agresszort, Hitler kétszer is meggondolta volna, hogy kirobbantsa-e a háborút. A történelem egészen másként alakulhatott, az is megtörténhetett volna, hogy nem is kerül sor a második világháborúra. Az emberiségnek nem kellett volna óriási áldozatokat hoznia, veszteségeket elszenvednie. A szovjet kormány akkor átlátott az imperialista körök csel- szövényén. E körök az agresszort támogatva azt akarták elérni, hogy a hitleri hadigépezet erői tegyék tönkre a Szovjetuniót. Megértettük, hogy a nyugati hatalmaknak a Hitlerrel való kacérkodás politikájával egyetlen céljuk volt, az, hogy a német agresszió élét a Szovjetunió ellen fordítsák. A nyugati hatalmaknak az volt a messzemenő tervük, hogy megsemmisítik a Szovjetuniót és ugyanakkor erőtlenné teszik Németországot is, így ők osztatlanul uralkodhatnak a világon, mindenkinek diktálhatják a maguk feltételeit. A legcinikusabban Harry Truman volt szenátor, később az Egyesült Államok elnöke juttatta kifejezésre e terveket: „Ha úgy látjuk, hogy Németország nyer, akkor Oroszországnak kell segíteni. Ha pedig Oroszország nyer, akkor Németországnak kell segíteni. Hadd üssék csak egymást minél jobban.” A nyugati hatalmak követték is ezt a politikát, amelynek lényegét Truman ilyen világosan kifejtette. A nyugati agresszív imperialista körök agyából még ma sem haltak ki ezek a szándékok. Ezek a körök nem bánnák, ha újból megpróbálkozhatnának ezzel a tervvel, ha találnának olyan erőt, amelyet a Szovjetunió ellen lehet ugrasztani. Ámde ma — nincs ilyen erő. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje annyira megnöveke- dett, hogy ha a nyugati hatalmak mozgósítanák össze» erőiket arra világtábor további erősödését, a béke megszilárdulását. A Pravda vezércikke hangsúlyozza, hogy a párt, híven a lenini útmutatásokhoz, állandóan tanácskozik a néppel, a nép kollektív értelmére és gazdag tapasztalataira támaszkodik. XXII. kongresszusa előtt megtárgyalja programját és szervezeti szabályzatát a kommunistákkal és az egész szovjet néppel. Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi ülése úgy határozott, hogy a sajtóban közzéteszik az új program és az új szervezeti szabályzat tervezetét, s így mindenki megismerked- hetik ezekkel az okmányokkal, párttagok és tagjelöltek, a dolgozó tömegek megvitathatják e terveket, Hol, melyik országban, melyik burzsoá párt viszi országos megvitatásra programját és szervezeti szabályzatát? — teszi fel a kérdést a Pravda. — Nincs és nem is lehet ilyen burzsoá párt. Az ilyesmit csak a marxista-leninista pártok tehetik meg, amelyek számára nincs magasabbrendű dolog, mint a nép érdeke — zárja vezércikkét a Pravda. (MTI) az esztelen kísérletre, hogy felszámolják a szocialista országok népeinek vívmányait — próbálkozásuk teljesen kudarcot vallana. Maguk az imperialista hatalmak képviselői is azt mondják ma, hogy erőegyensúly jött létre a nyugati államok és a szocialista országok között. Már az is haladás, hogy ők ennyit megértettek. Még nagyobb haladás lenne azonban, ha azok, akik már eny- nyire megértették a helyzetet, ténylegesen olyan politikát folytatnának, amely az erőviszonyokból fakad, vagyis'a béke és a békés együttélés politikáját. Már 16 év telt el a háború befejezése óta, de még mindig nincs megkötve a békeszerződés Németországgal. Minden józan gondolkodású ember tudja, hogy azok, akik békére < törekszenek, a béke- szerződés aláírásával szoktak befejezni egy háborút, és meg szokták teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a háborús állapot minél hamarabb megszűnjék. A nyugati hatalmak — úgy tűnik —, nem akarják békeszerződés aláírásával befejezni a háborút. Fenn akarják tartani a hadiállapotot Németországgal. Vajon miért? A béke érdekében? Természetesen nem! Akkor, amikor mesterségesen elodázzák a békés rendezést, sőt mi több, amikor azt, aki a békeszerződés megkötését javasolja, háborúval fenyegetik, akkor a népeknek komolyan állást kell foglalniok. El kell állniok azoknak az útját, akik a helyzetet a harmadik világháború kirobbantása felé terelik, olyan háború felé, amelyben tíz. és százmilliók pusztulhatnak el. Kik érdekeltek a német béke- szerződés késleltetésében, mely erők akadályozzák megkötését? Természetesen nem a német nép, s nem Európa népei, amelyek az utóbbi évtizedekben két világháború szörnyűségeit élték át. A békeszerződés megkötését ellenzik azok a nyugatnémet erők, amelyek a revansra gondolnak, új háborús kalandok tervein dolgoznak. Mindenki számára világos azonban, hogy a dolog nemcsak a bonni militaristákon és a hitleristákon múlik. A revansisták elképzeléseit sugalmazzák és támogatják a nyugati hatalmak uralkodó körei. A közelmúltban Bécsben mindezekről a kérdésekről részletesen beszélgettünk Kennedy úrral, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. Részletesen megmagyaráztuk neki, miért nem lehet tovább, a végtelenségig halogatni a német békeszerződés megkötését. Ennek a szerződésnek feladata megszilárdítani azt a helyzetet, amely a , második világháború után kiala- j kult. Tulajdonképpen mi semmi mást nem akarunk. A szovjet kormánynak ezzel kapcsolatos álláspontját ismeri az egész világ. Ezt az álláspontot részletesen ismerteti az az emlékirat, amelyet átadtunk az Egyesült Államok elnökének, később pedig közzétettük a sajtóban. A szovjet kormány javaslatai minden országban nagy érdeklődést és erős visszhangot keltettek. Mindenki, akinek érdeke a béke megszilárdítása, elismeri, hogy meg kell oldani a német békeszerződés kérdését, megérti, hogy ez a kérdés nemcsak megérett, hanem túl is érett. Ezek az emberek támogatják javaslatainkat, amelyeknek célja a német kérdés békés megoldása és jó alapul szolgálnak ehhez a megoldáshoz. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy a nyugati hatalmak kormánykörei most is ellenzik a német békeszerződés megkötését és a német kérdést erőpróba tárgyává akarják változtatni. Mi már nemegyszer figyelmeztettük a Német Szövetségi Köztársaság vezetőit arra, milyen hasznos dolog a józan ész. Vajon önök, uraim, megfeledkeztek elődeik dicstelen tapasztalatairól és meg akarják azt ismételni? Ezt természetesen megkísérelhetik. Ez azonban az önök pusztulásának kezdete lenne. Ma már nem azokat az időket éljük, mint húsz évvel ezelőtt. Ma már nemcsak a német revansistáknak kellene osztozniuk Hitler sorsában, hanem mindazoknak is, akik támogatni próbálnák őket az ellenünk irányuló újabb kalandban. A szovjet emberek nem akarnak háborút és ezért mi arra törekszünk, hogy kiküszöböljük a háború kitörésének okait. Ennek érdekében más békeszerető államokkal együtt az év végén aláírjuk majd a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem háborút ajánl, nem egyes országok szövetkezését más országok ellen azzal a céllal, hogy erőket tömörit- sen egy háborúhoz. Mi csak egyre törekszünk: tartós békére. A béke megszilárdítása végett meg kell kötni a békeszerződést és ily módon fel kell számolni a második világháború maradványait. Mi ezt nyíltan kijelentjük és azt akarjuk, hogy mindenki helyesen értsen meg bennünket. A Szovjetunió alá akarja írni a békeszerződést Németországgal és azt kívánja, hogy volt szövetségesei is tegyék meg ezt vele együtt. Azt mondják, hogy az a béke- szerződés, amelyet mi meg akarunk kötni a Német Demokratikus Köztársasággal, különbéke- szerződés lesz. Rádió- és televízióbeszédemben már elmondottam, hogy annak idején az Egyesült Államok békeszerződést írt alá Japánnal, nem törődött velünk, bár mi az Egyesült Államok szövetségesei voltunk a Japán elleni háborúban. Ezzel az Egyesült Államok megmutatta, hogy feljogosítottnak érzi magát egy szerződés aláírására nélkülünk, annak ellenére, hogy mi, mint a győztes országok egyike, elvitathatatlan jogokkal rendelkezünk. Most a magunk részéről mi akarunk élni a német kérdésben ugyanolyan jogokkal, mint az Egyesült Államok és barátai a japán kérdésben éltek. Egyszerűen az ő példájukat követjük. Ez minden. Ami azokat illeti, akik háborúval próbálnak fenyegetni bennünket arra az esetre, ha aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal — azoknak vállalniuk kell a teljes felelősséget eljárásukért. Ismételni kívánom, hogy minden józan gondolkodású embernek — bárminő düh fűtse is a kommunizmus ellen, a Szovjetunió ellen — meg kell értenie, hogy ma nem 1941-et, hanem 1961-et írunk. Megvan minden szükséges eszközünk a védekezésre. Elvtársak! A Nagy Honvédő Háborúban teljes erejével megmutatkozott a szocializmus győzhetetlen hatalma. A Szovjetunió viselte a vállán a hitleri Németország ellen vívott harc legnagyobb súlyát. Igen, ez nehéz harc volt. De a Szovjetunió megállta a helyét. És nemcsak megállta a helyét, hanem a második világháború súlyos megpróbáltatásaiból méginkább megerősödve került ki. A második világháború kirobbantásával az imperialisták arra számítottak, hogy eltemetik a szocializmust. A valóságban azonban a háború romjai Hitler és Mussolini fasizmusát temették el, a szocializmus pedig még jobban megszilárdult a Földön. Mi, kommunisták, bízunk a marxizmus-leninizmus nagy eszméinek diadalában. Ez eszmék nevében a szovjet emberek erejüket, életüket sem kímélve végigharcolták a második világháborút. Éppen azért, mert mi hiszünk eszméinkben, harcoltunk és harcolunk a békéért, a népek közötti barátságért, küzdünk az általános leszerelésért. A szovjet kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, hogy ezek az államok ne csak háború nélkül éljenek egymás mellett, hanem szoros együttműködés, élénk gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos és más kapcsolatok legyenek közöttük. Éppen ezért is harcolunk a leszerelésért, mert biztosítani akarjuk a tartós békét. Bár a nyugati hatalmak és mindenekelőtt az Egyesült Államok ilyen vagy olyan ürüggyel makacsul visszautasítják a leszerelést, mi újra és újra megismételjük javaslatainkat, s türelmesen törekszünk rá, hogy minden ember megértse a leszerelés megoldásának szükségességét, mert ez felel meg a népek érdekeinek. A dolgozó nép. az értelmiség, minden békeszerető ember kényszerítheti és köteles is kényszeríteni a kapitalista országok kormányait a leszerelés elfogadására. Ha ez nem történik meg, s az imperialista köröknek sikerül a népeket háborúba sodorni, akkor már késő lesz keresni a bűnösöket. Készek vagyunk akár holnap aláírni a megegyezést az általános és teljes leszerelésről bármilyen, a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés bevezetésével. De nem fogadjuk el az ellenőrzést leszerelés nélkül, mert az ilyen ellenőrzés lényegében véve kémkedés lenne. Ezzel kapcsolatban néhány szót akarok szólni a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. A genfi tárgyalásokon a nyugati hatalmak olyan álláspontot foglaltak el, amely nem teszi lehetővé a megegyezést e kísérletek megszüntetésében. A szovjet kormány a közelmúltban kiadott emlékiratában javaslatot tett a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése és az általános és teljes leszerelés kérdésének egymással összefüggő megoldására. Az Egyesült Államok kormánya a napokban megküldte emlékiratát, amely elutasítja javaslatunkat. Majd válaszolunk a Fehér Ház emlékiratára. Azt azonban már most kijelenthetem, hogy szilárdan kitartunk a már kifejtett nézeteink mellett. A Szovjetunió már majdnem három éve nem folytat nukleáris fegyverkísérleteket, bár erre vonatkozólag nincs semmiféle szerződésünk a nyugati hatalmakkal. Módunkban áll, hogy továbbra se folytassunk nukleáris fegyverkísér- ieteket és javasoljuk a nyugati ha(Folytatás a 3. oldalon.) A Pravda vezércikke az SZKP Központi Bizottságának üléséről
