Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-20 / 143. szám
4 NÉP ÚJSÁG 1961. június 36., feaáé / 0 műveltség fogalmának mai értelme feltételezi a korszerű agrártudományok alapjainak ismeretét is — Ülést tortott o TIT Békés megyei Szervezetének elnöksége — Nyílt levél egy A TIT Békés megyei Szervezete hétfőn délelőtt 9 órakor tartotta megyei elnökségi ülését, ahol a járási elnökség munkájáról és feladatairól tartott beszámolót dr. Kovács Ferenc, a TIT orosházi járási szervezetének elnöke. Beszámolójában szólt az ismeretterjesztő munka orosházi járási és városi eredményeiről. Elmondotta többek között, hogy a TIT előadói a tél folyamán nemegyszer fáradságot nem kímélve fagyban, sárban, lovaskocsin keresték fel a tsz-központokat, hogy előadásokat tartsanak. így például nem egy esetben petróleumlámpa fénye mellett gyűltek össze a kardoskút-fecskésparki olvasókörökben a tanyasiak, hogy meghallgassanak egy-egy előadást. A járási TIT munkáját jól jellemzi az a számadat, amit beszédében Kovács elvtárs elmondott: A járás! TIT 42 szerződést kötött különböző községekkel, ami 383 előadás megtartását jelentette. Csak dicséret illetheti a járási szervezetet azért, hogy az évi eredményüket azzal is emelték, hogy ismeretterjesztő hetet rendeztek. A február 5-től 12-ig megtartott ismeretterjesztő hét 37 előadását 1626-an hallgatták meg. Az elmúlt évben több tsz-aka- démiát is szerveztek és ezekről szólva Kovács elvtárs elmondotta, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket a dolgozó parasztság szakmai és általános műveltségének emelése érdekében végeztek, eredménnyel jártak. Dr. Kovács elvtárs ezután foglalkozott a következő évad új feladataival is. A tervek érdekesek, így október utolsó hetében múzeumi hetet rendeznek, majd november harmadik hetében jogi és nemzetközi hetet, december második hetében irodalmi hetet, januárban agrártudományi hetet és ezt követi az egészségügyi, természettudományi, földrajzi-biológiai hetek megrendezése. Novembertől kezdve szervezik meg a munkás-akadémiákat a Ruhagyárban a Vas- és Kályhaipari Vállalatnál, a Karneválnál, a Faipari Vállalatnál. Cgyanezalatt az időszak alatt kerül sor a termelőszövetkezeti akadémiák megrendezésére is, ahol bemutató és ismeretterjesztő előadások hangzanak el. Ezeket megszervezik a Rákóczi-telepi termelőszövetkezetekben, a tatár- sánci Szabadság Termelőszövetkezetben, az orosházi Dózsa és Béke Termelőszövetkezetben, a szentetornyai Petőfi Termelőszövetkezetben. Az elnökségi ülés ezután meghallgatta Pataj Mi/hály elvtársat, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztőjét, aki beszámolt az agrár-ismeretterjesztésről. Pataj elvtárs elmondotta: megyénk mezőgazdasági jellegéből következik, hogy a legfontosabb feladatunk a mezőgazdaság színvonalának emelése. Az ismeretterjesztő munkának ezt keH szolgálni, segítséget kell adni a tsz-ek termelési színvonalának emeléséhez, termelési profiljuk kialakításához. Sok előadást kell tartani az üzemszervezésről, a növénytermelési és állattenyésztési kérdésekről. A TIT ehhez úgy járulhat hozzá, ha tovább folytatja a jól bevált ismeretterjesztő előadások tartását, így például tovább is szorgalmazza az ezüstkalászos tanfolyamok szervezését. — Sajnos meg kell mondanunk azt is — mondotta Pataj elvtárs —, hogy az elmúlt évben a szervezőmunka késői beindítása miatt az ezüstkalászos tanfolyamok nem úgy sikerültek, ahogyan kellett volna. ' Az ezüstkalászos tanfolyamok sikertelenségét egyes helyen azzal próbálták magyarázni, hogy az elmúlt évben beindult tsz-akadémi- ák akadályozták az ezüstkalászos tanfolyamok megtartását. Úgy gondoljuk, hogy a tsz-akadémiák szervezése, illetve tartása csak elősegíti az ezüstkalászos tanfolyamok tartását. Paitaj elvtárs ezután szólt az 1961. évi agrártudományi ismeret- terjesztő munka feladatairól. Beszámolójában elmondotta, hogy erős, jól szervezett, korszerű nagyüzemekké kell válniok a termelő- szövetkezeteknek és a TIT-nek ehhez a munkához tudatosalj kell hozzájárulnia. Az agrártudományok jelenlegi állása a mainál sokkal magasabb termelési szint elérését teszi lehetővé, de ehhez, hogy ezt közkinccsé tegyük, mindnyájunknak munkálkodnunk kell. A mai társadalom sokoldalúan képzett embereket kíván, ennél fogva a műveltség fogalmának mad értelme feltételezi a korszerű agrártudományok alapjainak ismereteit is. A két beszámoló után az elnökség tagjai a vitában megállapodtak az 1961—62. évi ismeretterjesz- tési évad főbb feladataiban, különös tekintettel az agrár-ismeretterjesztésre. Magának Írom asszonyom, a-ki vasárnap reggelente a békési piac sarkán árulja portékáit. Hogy? Nem tudja ki vagyok? Tényleg nem ismerjük egymást, de talán visszaemlékezik a vasárnap reggeli „beszélgetésünkre”, amely ilyen formán folyt le: — Van hullámcsat? — Van. Megvártam, amig kényelmesen felgyűrögeti az asztaláról lecsüngő terítő sarkait. — Harminc fillér darabja, hányat akar? — Legyen szíves először megmutatni, hogy megbírja-e majd a feltűzött kontyot. — Dehogy fogdossa össze, majd megnézi, ha megvette. Ámulatomban csak ennyit tudtam mondani: — Fantasztikus. (Már mint az eladásmód.) — Fantasztikus maga, „abba a maskarába”. Végignéztem magamon. Egy közönséges 110 forintos nylonkabát volt rajtam. Esős idő lévén, nagyos sokan jártunk „abban a maskarában”. — De kérem, én nem akarom ellopni a maga áruját, csupán... — Csupán menjen dolgára, ha megyei központja minden évben megrendezi az úttörők hulladék- gyűjtésének versenyét. Az 1961. évi első féléves verseny január 1-től május 15-ig tartott. A hulladékgyűjtési versenyben részt veti tek megyénk összes általános iskoláiban működő úttörőszervezetek. A versenyt néhány nappal ezelőtt értékelték. Az úttörőrounka bazórórusHoz így nem kell a csat. Én nem érek rá tárgyalni. Ügy mentem haza, mint az iskolás gyerek, ha beszekundá- zik. Ugye megengedi asszonyom, hogy ezúton fejezzem be, amit akkor nem hagyott elmondani. Megjegyzem, azóta féláron vettem a boltban csatot. Ne higgye, hogy az állami kereskedelem prédára bocsátja az árut akkor, amikor önkiszolgáló üzleteket nyit. Nekünk, vevőknek jólesik az a bizalom, melynek eredményeként saját magunk választhatjuk ki az ár, minőség és mennyiség szempontjából a legmegfelelőbb árut. Az állam bizalmát maga is élvezi, hiszen különben bevonta volna az iparhatóság a kisipari működési engedélyét. De ha már nem tud bizalmat előlegezni a vevőknek, legalább egy csöppnyi udvariasságot eltanulhatna az Állami Áruház, önkiszolgáló Csemegebolt vagy a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóitól. De ha még ez sem sikerül, kérem vegye figyelembe, hogy vevőinek nagy része szocialista gondolkodású ember, akiknek a becsületesség egyik fontos jellemvonásuk. Rózsa Tttoomé elismerésére a Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat igazgatósága megyénk 25 legjobb hulladékgyűjtő úttörője részére háromnapos autóbusz-túrát szervezett az északi hegyvidékre. Kedden reggel Orosháza, Békéscsaba, Békés, Mezőberény és Szeghalom községekben a legjobb úttörők autóbuszra szállnak, hogy országjáró kőrútjukon megtekintsék Lillafüred, Aggtelek, Eger és Szilvásvárad nevezetességeit. Leégett egy személygépkocsi a szarvasi úton Iványi György gépkocsivezető, a Vasútépítő Vállalat alkalmazottja kölcsönkérte Lengyel László budapesti lakos gépkocsiját, hogy Budapestről Békésre utazzon anyósához. A kölcsönkért kocsival minden különösebb baj nélkül értek Békéscsaba határába, a Fiala-csárda közelébe. Ott azonban eltörött a gépkocsi hátsó tengelye s vagy a törött tengely által okozott, vagy a kipufogóból kipattanó szikrától gyulladás következett be s a lángok pillanatok alatt elégették a gépkocsiban lévő éghető felszereléseket. A gépkocsi négy utasa: Iványi György, a félesége, a 12 éves kisfia és Csu- kány Gábomé sérülésmentesen tudott kiugrand a gyorsan lángba- boruló gépkocsiból. A hulladékgyűjtés győzteseinek túrája A Melléktermék- és Hulladék- gyűjtő Vállalat Csongrád—Békés Gerenday Ferenc: 2. feküdt, szánalomra méltóan, úgy érezte, hogy ezzel a félelmetes emberrel kapcsolatos összes emléke eltűnt valami sötét odúban és egy hatalmas szárnyas ajtó rá- csukódilc örökre, mint a vissza- hozhatatlan leélt napok. Többet nem beszéltek. Elemér ösztönösen megérezte az ellenséget. Homályosan megfogamzott benne az a gondolat, hogy ez az ember ahogy negyvennégyben, most is képes lenne eltörölni bárkit a föld felszínéről. nagy szóáradat után közéjük telepedett csendben, amikor csak a kapák surrogó hangja hallott, érezte, most ö következik. Most előállhat a nagy kérdéssel, melyet egy kicsit vigasztalásnak szánt, olyanképpen, hogy azzal kifejezze mélységes tiszteletét, amit a nevezetes hajnal óta magában táplál. Azt hitte, hogy arról a csendőr olyan büszkeséggel és dicsekedve beszél majd, mint amilyen tiszteletet érzett iránta jómaga. — Mondja Laci bácsi, maga hogy ölte meg azt az embert? — És mert kérdésére mindjárt nem kapott választ, tovább kérdezett. — Nagy bátorság kellett ahhoz ugye? Én hallottam, amikor maga megjött, hogy mondja gazd- uramnak ... Tovább nem volt már ideje kérdezni, mert a csendőr szőrös nagy keze, mint az acélkapocs torkára tapadt. S amíg a szorítás egy pillanatra sem enyhült, tágra meredt csodálkozó kék szemeiben, mint a lángszóró perzselő csóvája, belevágta a csendőr gyűlölettől lobogó szemének lángja. Mint a játékszer, himbálózott egy ideig a nagy kéz acélkapcsán, aztán ájul- ian, mint az elhasznált roncs, hullt le a barna rögökre. Arra ocsúdott, hogy heves zokogás rázza, félelmetes vérkönnyek törnek fel melléből, feltartóztathatatlanul, bő záportól megújulva, bele a piruló rögökbe, amelyek pillanatok alatt felitták döbbenetének sós levét. Jó idő múlva gondolta át, mi történt. Tudta, világosan tudta, hogy a csendőr szőrös kezének ezzel a szorításával minden szálat eltépett kettőjük között, hogy ott Esetét, mely ezt a fordulatot előidézte, tulajdonképpen szerencsésnek ítélte meg. Ezzel az erővel meg is fojthatta volna. Két dolgot azonban világosan értett. A csendőr nagy titkát tudó vagy hallgat, vagy meghal. Igyekezett hát elfelejteni, nehogy amaz még gondolatát is megsejtve esetleg megölje. N em tudta azonban elfelejteni a csendőr szemeit. A félig leeresztett szemhéjakat, s az alóla kicsapódó lángokat, a nyálkás, zöldes folyadékban úszó folyton táguló pupillákat, melyek hol ernyedten szétterültek az egész szemgolyó felületén, hol pedig összeszűkültek és ilyenkor kékes lángot lövelltek feléje. Évek múlva, amikor az emléket elmosta az idő, még mindig megrettent, ha ezekre a szemekre gondolt, oly eleven nyomot hagytak lelkében. Ügy úsztak ezek az emlékek benne, olyan elevenen, mint egy nagy lomha víz; meg azok a tavaszi fellegek, amelyek tarajos szélükkel mint megannyi finom párna hevertek szétszórtan az égbolt kék ágyán, amely most fejük fölé borult mosolygósán, biztatón. Tavasz volt, mint akkor, csakhogy azóta sok szennyet lehordott a vén Körös. Tisztára mosta a par-r tokát, s a szegények, akik most is lejárnak megmártózni szőke vizébe, nem lopják ezt az élvezetet, szabadon teszik, övék itt minden. Elérték az összefolyás melletti holtág gátját. Amikor szabályozták a Körösöket, ötven helyen vágták át a kanyarokat, s azóta új mederben folynak tovább. A tavaszi áradások idején ezek a régi medrek szippantják fel a felesleges vizet. Most is telve volt ez is. Ahol megálltak, tőlük majdnem 1 km-re a partról a tanya felé húzódó dűlöútig feküdt a meder. A teljes szélességében és hosszában telepített öreg fűzfák derékig vízben álltak. Átvágtak a töltés másik oldalára, ahol az eleven víz folyt és ott haladtak tovább, mert a Kovács tanyából már ide lehetett látni. Majdnem futva értek az összefolyásig és ott megálltak. Turcsányi tizedest egy pillanatra elbűvölte a látott kép szépsége. Pillantása átfogta az egymásba ömlő két folyó önfeledt ölelkezését. Állt az éber álmú riappal vízcsobogással aláfestett zsongásában és egy pillanatra megfeledkezett mindenről, a kötelességről, adósságának lerovásáról, mely előbb még úgy sarkallta. Szerette ezt a tájat, ezt a földet, s ezt most kifejezetten érezte. Könnyű pihentető pillanat volt és bármily furcsa is, könnyelműségén — hogy megfeledkezett küldetéséről — elpirult, azt hitte, hogy elvtársai megérezték ellágyulását. Pedig azok is gyönyörködtek és egy kicsit örültek is, hogy végre pihenhetnek egyet ez után az öt km-es rohanás után, amit egyébként sehogy sem tudtak megmagyarázni maguknak. Őket is sarkallta a vágy, hogy elfogják a csendőrt, de nem látták indokoltnak ezt a rohanást. Turcsányi mozdult és egyetlen lendülettel a töltésen termett, valósággal átdobta magát és már lent is volt a dűlőutat szegélyező bokrok tövében. Amint emberei lihegve meité értek, kiadta az utasítást: — Tíz perc pihenő! Óvatosan cigarettázhatnak. Lombos őrvezető előre megy rejtve, száz métert és onnan figyeli a tanyát. Gyanús mozgásra füttyjelet ad. — Végeztem! ^Folytatjuk.)
